2010. január 18. @ Budapest, Diesel Club
A Concerto és a Skalar Music Hungary szervezésében:
Az utóbbi években sorra keltek útra modern, nagyobb metal zenekarok sok kisebb bandával közösen Európa-turnéra, és ezek általában hazánkat is érintették. 2008-ban Never Say Die! Tour az Unearth/Despised Icon-nal (A38), 2009-ben Thrash And Burn Euro Tour a Darkest Hour/Bleeding Through-val (Dürer Kert), most meg itt van ez a Bonecrusher Fest.
A mostani főszereplő a The Black Dahlia Murder volt, akikkel visszatért hozzánk a 3 Inches Of Blood, Necrophogic és a Carnifex legénysége is. Utazó fesztivál 7 zenekarral, főleg death metal témakörben, de volt itt deathcore, black és heavy/power is. 3 amcsi, 1-1 kanadai, svéd, angol és német zenekar volt a csomagban. De nézzük sorjában.
A Diesel Club egy viszonylag új hely, már ha nem számítjuk, hogy volt ez régebben E-klub is. Utoljára 2008-ban jártam itt, a Biohazard miatt. Jól felszerelt helyről van szó, profi fénnyel és hanggal, érdekes kialakítású koncertteremmel, sok beülős résszel, egy kisebb teremmel, ahol most a rengeteg merch cucc volt kipakolva, valamint jó megközelíthetőséggel (Népliget).
Előző nap Ausztriában léptek fel, innen érkezett a több busznyi zenész és kíséretük, és be is tartottak minden időpontot nagyon profin. Az első zenekar korán, 18:20 körül kezdett is.
…Ami nem volt más, mint a manchesteri Ingested. Igen gyér közönség előtt, de aztán a 20 perces játékidejük alatt szép kis tömeg gyűlt össze, a hangzást is sikerült belőni a végére. Egyáltalán nem ismertem őket, pár nappal előtte hallgattam a myspace-üket, annyira nem győzött meg a brutális deathcore zenéjük. Éloben persze minden más, élvezhetően tálalták, a dobos és az énekes is tiszteletet érdemel, de kb. ennyi.
Negyedórás átszerelés jött ezután, és mivel előzőleg nem lehetett tudni a további sorrendet (a következő trió minden este más-más sorrendben lépett fel), így a színpad feletti 4 LCD Tv-re irányítottam tekintetemet. Zenekari zászló? Ugyanmár! Az éppen aktuális bandát innen lehetett leolvasni… És hamarosan meg is jelent az Obscura felirat.
Ez a német csapat már sokkal érdekesebb volt, mint az angolok, bár több idő nekik sem jutott. Technikás death metal a jelszó, itt a basszgitárost emelném ki, nem semmi ahogy a hangszerével bánt. Mindenképp egy érdekes és egyedi bandáról van szó, felüdülés volt a deathcore aprítás után. Hozták éloben is a témákat, a 2009-es ‘Cosmogenesis’ albumukat mutatták be nekünk, amit nem mellékesen a Relapse adott ki. Egyszer megnézném őket egy önálló koncerten is.
Utánuk következett az amerikai Carnifex, hogy ismét jöjjön egy kis deathcore zúzda. Írd és mondd: 15 perc jutott nekik, ez kb. 4 számot jelentett. Ő már harmadszor léptek fel nálunk, nekem most sikerült először elcsípnem őket. „Lie to my face”, „In Coalesce With Filth And Faith” és egy új szám a hamarosan megjelenő albumukról („Hell choose me”), tehát minden anyagukat elővették egy kis időre. Itt alakult ki először komolyabb mozgás elől, én fent álltam hátul a keverőnél, jól nézett ki onnan. Sokan rohangáltak az épületben Carnifex cuccokban, de mint írtam ez érthető is, hiszen ők már jártak itt az elmúlt pár évben. Jobban tetszett, mint az Ingested, de ez a 15 perc akkor is nevetséges.
Majd ismét egy amerikai zenekar jött, a technikás death metal stílust képviselő The Faceless. Jók voltak, bár annyira nem voltak rám nagy hatással, mint mondjuk az Obscura. Ők majd’ fél órát kaptak, vegyesen játszottak a két eddigi albumukról (‘Akeldama’ & ‘Planetary Duality’), bár főleg az utóbbi 2008-as anyagot erőltették. Élő billentyűs helyett sampler-ről kaptuk a mintákat, nagyon jól szólt minden, sajnálom, hogy nem ismertem őket ezelőtt, és így nem tudtam otthon „felkészülni” a zenéjükből.
Ezután következett az est kakukktojás-bandája, a svéd Necrophobic. Tagokon bőr és fém minden mennyiségben, 2 koponyás állvány is megjelent a színpadon, és a black-hatásokkal teli zenéjük sem igazán illett oda aznap. Ők már értelmes játszási időt kaptak (40 percet), ugyanakkor talán rájuk voltak a legkevésbé kíváncsiak a fiatalok. Jártak már nálunk (mint innentől kezdve mindegyik zenekar), 2006 októberében. Otthon meghallgattam az új albumukat (‘Death to all’), tetszett is – viszont a koncerten nem sokat észleltem ebből, azaz nem ismertem fel egy számot sem. 🙂 Ez lehet a hangzásnak is köszönhető, ami elég furcsa volt az ő esetükben. Egy régi bandáról van szó, hiszen 1989-ben alakultak, ugyanakkor soha nem tartoztak a „divatosabb” élvonalba. Mindenesetre egy igazán trú bandát láthattunk, nem kisebb névvel a mikrofon mögött, mint Tobias Sidegard (ex-Therion). A merch-standoknál lehetett velük dumálgatni & fotózkodni, ez igaz volt a németekre és Carnifex-ékre is.
Este 10 előtt lépett színpadra a kanadai 3 Inches Of Blood, ők egy 2005-ös klub-buliról és egy 2008-as Szigetről lehetnek ismerősek a hazai közönségnek. Kicsit ők is kilógtak a sorból a sárkányos szövegeikkel és a power/heavy metal zenéjükkel, de itt legalább lehetett pihenni kicsit. 🙂 Annyi változás történt, hogy most már sajnos csak egy énekessel nyomulnak, illetve az egyik gitáros vokálozik még a régi kiabálós helyett. Ők is kb. 40 percet játszottak, igazán szórakoztató műsor volt – már amennyit láttam belőle. Ugyanis itt lett elegem a cigifüstből, amit vágni lehetett már. Nem értem miért a koncertteremben kell rágyújtani, amikor ez egy szép nagy klub, és tele van kisebb helyekkel is. Erről persze nem a zenekar tehet, de őket meg már láttam a Szigeten.
Majd végül a főbanda, a Metal Blade Records egyik ásza, az amcsi The Black Dahlia Murder zárta az estet. Negyedszer jártak nálunk (eddig 2006,2007,2009), nekem harmadszor sikerült elcsípnem őket, és mindig nagy élmény megnézni őket élőben. Mondjuk nekem a 2 Kultis bulijuk valamiért jobban tetszett, kicsit fáradtnak tűntek a fiúk. Hiába nyomták el szinte az összes klipes számukat („A Vulgar Picture”, „Miasma”, „Necropolis”, „Everything Went Black”, „What a Horrible Night to Have a Curse”, „Funeral Thirst”), az új ‘Deflorate’-ról játszottak emellett még főleg („Black Valor”, „I Will Return”, „Denounced, Disgraced”, „Christ Deformed”) és a Carnifex mellett még itt alakult ki komolyabb tánc elől (szép circle pit is!) plusz megjelentek a stage dive-olók is, de mégis semmi mozgás nem volt a színpadon az énekes Trevor-on kívül, vissza sem jöttek ráadásra, valamint az az 50 perc játékidő sem valami sok. Mindegy, tetszik, hogy teljesen komolytalanok és mégis milyen fasza dallamos death metalt nyomnak, élőben pedig tarol az egész. Jóval éjfél előtt már vége is volt a bulinak, ez mondjuk pozitívum a másnapi munka/suli miatt.
A hétfői nap ellenére rengetegen eljöttek erre a nem mindennapi bulira, a zenekarok másnap mentek is Szlovéniába, mi meg várjuk a következő ilyen nagyobb csomagot. Mert azért jól éreztem magam, és vannak bandák amik csak így jutnak el hozzánk…
Mint ahogy a „Bringin’ It Back Festival” esetében is megállapítottam, szerintem túl sok a 7 zenekar egy estére, többek között azért, mert legalább a fele nem játszhat elég időt, és 1-2 tuti nem is érdekel engem.