2011. február 24. @ Budapest, Tündérgyár
A 2010-es év második felének szánalmas koncertfelhozatalát átvészelve új reményekkel vághattunk neki a következő esztendőnek, melynek már az elején látszik, hogy idén igencsak sűrű lesz a program. Energiával és pénztárcával ezt az átlagember már nem is bírja, ezért a bőség zavarában kénytelen válogatni. Az én egyik választottam februárban a görög stoner Brotherhood of Sleep lett. Budapesten a Bálványvér Booking szükségességéről fölösleges beszélni, hiszen gyakorlatilag egyfajta pótolhatatlan űrt hagyott maga után, mikor annak idején befejezte tevékenységét. A hiánya egyértelműen érezhető volt, és valószínűleg a szervező Milán is hasonlóképpen vélekedett, hiszen újra beindította a gépezetet, és az idei felhozatalt elnézve bivalyerős a program. Több okból is kíváncsi voltam erre a csütörtöki bulira. Egyrészt a műfaj nagy rajongójaként már alapvetően ott volt a helyem, másrészt a görögök Dark As Light lemeze nálam nagyon betalált.
A mesés Hellász földjéről érkezett srácok előtt két hazai zenekar melegítette be az összegyűlteket, egyik a lehangolt, instrumentális stoner metalban utazó The Hillls, a másik a már jól ismert, és friss lemezzel rendelkező Rosa Parks zenekar volt. Mire bejutottam az előbbi formáció már javában tolta első számát, mely egy igen dörmögős, mocskos témára épült ami el is nyerte hirtelen a tetszésemet. Sajnos ezek után a következő dolgok nem igazán voltak a helyükön, a bőgő túl hangos volt, és néhol vagy maga a gitár volt hamiskás, vagy a téma amit pengetett a srác, mindenesetre nagyon zavaró volt. Látszik, hogy fiatalok még az arcok, de dícséretes, hogy ezzel a fajta zenével próbálkoznak. Kicsit több gyakorlás mellett még akármi is lehet a bandából. A dobos srác egyértelműen kitűnt közülük, nagy elánnal és átéléssel püfölte a bőröket. A hangosítás sem volt az igazi, nyilván ez is rányomta a bélyegét a koncertre, és sokszor azt éreztem, hogy nincs kapaszkodó a súlyosan elővezetett mély riffek között.
A győri illetőségű Rosa Parks már sokkal kézzelfoghatóbb koncertet adott, az ő hangzásuk nyilván egy fokkal letisztultabb, mondhatni befogadhatóbb. A srácok szemezgettek a Black Is The Color Of Bondage, Blue Is The Past lemezükről, és eddig nem látott beleéléssel adták elő post rock programjukat. Az Only The Lights-nál közös kiabálás is volt a tagok részéről hangulatfokozás végett. Dalaik felépítése általában a jól bevált post rock recept alapján megy, Explosions In The Sky mintára, tehát vannak itt szívbemarkoló felhangok, minimál, fokozás utáni kiakadt zúzda és egyebek. Mikor annak idején láttam őket egyszer Győrben és egy másik alkalommal a Dürer Kertben nem igazán győzött meg a zenekar. Azóta egyértelmű fejlődésnek lehetünk fültanúi. A bőgőtémák nagyon változatosak és tetszetősek, a színpadi mozgás sokat javult, szinte teljesen eltűnt a bizonytalanság, és a dob is erőteljesebb. Kicsit sajnáltam, hogy a koncert elején vették elő a jó dalokat, így a végére kicsit ellaposodott a dolog. Azt viszont jó volt észrevenni, hogy a számok jobban szólnak élőben mint lemezen, tehát van potenciál bennük.
A Brotherhood of Sleep meglepően korán foglalta el a színpadot, pedig azt hittem csúszás lesz, de szerencsére nem így történt. Amint a zenekar a húrok közé csapott, bekúszott a terembe egy olyan atmoszféra, mely össze nem hasonlítható mással, és kizárólag ennek a psychedelic-stoner-doom műfajnak a sajátja. Az egész alatt kicsit olyan érzésem volt, hogy a nagy zenekarok a hippi korszak idején hasonlóan csinálták, és nagyjából megegyezett a vélemény a zene magasztosságáról és megkérdőjelezhetetlenségéről. A zene volt a közvetítő ember és ember között, a zene mutatta az irányt, bátorított, körülölelt. Esetünkben az ének teljes hiánya csak fokozta ezt az érzést. Tökéletes volt minden mozzanat arra, hogy kicsit eltöprengjünk saját dolgainkon, szabadjára engedjünk gondolatfolyamokat, és átadjuk magunkat a nagybetűs ZENÉNEK. Erről gondoskodtak a lassú, monoton gitárok, a betorzított, sokszor igen dallamos bőgő, a mécsesek a színpad szélén. Hasonló élmény volt a Khudát, illetve a Wolves In The Throne Roomot látni még múlt évben. A srácok kissé bizonytalan megjelenéssel ugyan, de ontották magukból lassú, lehúzós témázgatásaikat. Tulajdonképpen egy hosszú, elnyújtott jammelést láthattunk/hallhattunk görög barátainktól. A stoner rock velejárója az improvizatív, széleskörű hozzáállás mely némi meditációval társul, hogy aztán izzó lávaként törhessenek a felszínre olyan riffek, amik akár a 70-es években is íródhattak volna. A srácok Kyuss fanatizmusa teljesen egyértelmű, de hallhattunk itt annál sokkal súlyosabb, elborultabb dronedoom témákat is mely néha az Earth zenekart juttatta eszembe. Brotherhoodék hibája az este folyamán mindössze annyi volt, hogy a dobot nem lehetett rendesen hallani. Ez valószínűleg nem rajtuk múlt, kicsit talán jobban rá kellett volna nézni hogyan szól kifele a cucc. Ezt leszámítva megintcsak kellemes élményben lehetett részünk a Tündérgyárban, aki pedig erről valami miatt lemaradt, annak mindenképp figyelmébe ajánlom az Illness koncertet, mely ugyancsak itt kerül megrendezésre a Bálványvér szervezésében.
