2024. november 3. @ Budapest, Barba Negra
November 3-án igazi vidám heavy, power, folk estére igyekeztek a rockerek a Barba Negrába levezetni a hosszúhétvégés család- és temetőlátogatásokat. Ennek megfelelően az autópályák dugig voltak, épphogy beestem a Grailknights kezdésére (Bonnie Tyler Holding Out For a Hero-jára vonultak be, ha már szuperhősök, ugye), majd a keverő bal oldalától nem is mozdulva töltöttem el szinte az egész estét, de aki akart így is megtalált.
A Grailknights-szal kapcsolatos legnagyobb talány kétségkívül minden esetben az, hogy ezt ők komolyan gondolják, vagy vicc az egész, ha pedig a kettő keveréke, akkor milyen arányban. A koncert után se lettem e tekintetben sokkal okosabb, de a lényeg talán az volt, hogy jól szórakoztam.
Még valamikor a 2000-es évek végén volt szerencsém egy rövid Grailknights koncerthez, amikor a Sabaton előzenekaraként játszottak, de azóta mindenki lecserélődött Sir Optimus Prime énekes körül, így a dalok is szinte csak az utolsó két lemezről kerültek a repertoárba.
A zenekar maskarái kétségkívül a paródia részét képezik, a black metalos corpsepaint helyett mindenki szuperhősös maszkot visel, illetve a fekete ruházat mellé különböző színű köpenyt hord. Egész komoly kis szivárványok alakultak ki, amikor egymás mellé állva játszottak, vagy a dalok között feltűnő ellenségekkel harcoltak a hangszereikkel, kalapáccsal vagy éppen fénykardokkal. Komolyságra tehát senki se számítson tőlük, de a ¾ órás műsoruk üresjáratoktól jobbára mentes, szórakoztató produkció volt, még ha a zenében túl sok izgalom nincs is, az is helyenként mintha power metal paródia lenne inkább, patikamérlegen mérve a különböző duplázós, zakatolós, gitárkiállásos, ikerszólós, csordavokálos részeket. Azért a Superhero medleyben rengeteg metalzenei húsvéti tojást és rajzfilmsorozatzenét is elrejtettek, amiken mindenki jókat derült. Helyenként sokat támaszkodtak a samplerekre, de ha valakiben kétség merült volna fel, hogy playbackről szól az ének az a főellenség legyőzése után felcsendülő Queen feldolgozás We Are The Champions alatt megbizonyosodhatott, hogy nem, azzal ugyanis több helyen erősen bajlódott Optimus fővezér.
A közönség jól reagált a dalokra, láthatóan elnyerte a zenekar őrülete a tetszésüket, repkedtek a hajak és a közel teltházas Barbában szinte mindenki egy emberként tapsolt a gonosz legyőzése és a Szent Grál visszaszerzése után.
SETLIST:
Muscle Bound for Glory
Cthulhu
Turbo Boost
Laser Raptor 3D
Cybone One
Pinball Death Machine
Superhero Medley
Grailrobic
Grail Gym
Knightfall
We Are The Champions
Pumping Iron Power
A svédországi Falunból (legismertebb exportcikke a Sabaton) származó Brothers of Metal műsorát már tényleg majdnem teltház fogadta, előzetesen szinte senki nem tippelt volna ekkora érdeklődést.
Először a Covid-lezárások utáni első Masters Of Rockon láttam, hallottam őket, ahol magával ragadott a mókás, lelkes, a zenélés abszolút örömmel átitatott előadásmódja és a könnyen megjegyezhető dalaik. Lemezen továbbra se érzem őket olyan extrának, hiába a három gitár és három énekes, de élőben továbbra is roppant szórakoztató, amit csinálnak, még ha gyakran éri őket kritika, hogy a viking hagyományőrzést kicsit túltolják a dalokban. Csakúgy, mint a Grailknights-ról, róluk sem lehet azt mondani, hogy cipőnézősen tolnák le a koncertjeiket. Sajnos ezen az estén a hangosítás istenei nem álltak melléjük, a koncert nagy részében vagy a gitárok tűntek el a masszában vagy az énekesek kerültek háttérbe, teljesen érthetetlenül szólt a szövegük.
A zenekar kétségtelenül nagyon rájátszik a 3 énekes felállás előnyeire, Ylva Erikssen és Joakim Lindbäck Eriksson viszik a komolyabb énektémákat, illetve ők azok, akikről elhiszik az emberek, hogy adott esetben csatába is vonulnának harcosokként, míg Mats Nilsson felel a kántálós, mélyebb énekrészekért, illetve a dalok közötti átvezető szövegekért, amik általában tovább erősítik a humorfaktort, a hasára applikált pajzs is inkább tűnik hastartónak, mint harci eszköznek.
Matshez kapcsolódik a koncert nagy részén végigvonuló poén a pálinkával. Ahogy anno a Sabatonnak, úgy a Brothers Of Metalnak is elkezdte skandálni a zenekar a hazai párlat nevét, de a földijeikkel ellentétben ők nem vették a lapot, fogalmuk sem volt miről van szó, erre az egyik nem szomjas koncertlátogató vett Matsnek egyet, aki fintorogva, bizalmatlanul megitta, majd közölte, hogy egy ízetlen tequilára hasonlít. Természetesen megkapta a legnagyobb fujjogást, haha. A következő felvonásban már jobban ízlett neki, a koncert végén pedig egy még lelkesebb egyén vett az egész zenekarnak egy kör italt, de elszámolhatta magát, mert a roadok még a koncert után is adogatták le a pálinkákat a közönségbe, pedig úgy tűnt minden tag együtt ivott a magyar közönség egészségére.
A dalokról sajnos nem tudok ennyi pozitívumot mondani, a hangzás selejtessége eléggé megölte a zenei élvezhetőséget, hiába álltam a keverő mellett az egész koncert alatt, de mások elbeszélése alapján máshol sem szólt jobban a cucc, sőt! Az egész banda nagy beleéléssel zenélt és kerülgette egymást a 7 hangszeresnek és énekesnek kissé szűkös Blue Stage-n, rajtuk nem múlt semmi. Ylva és Joakim is szépen hozta az énektémáit, amikor lehetett őket hallani. Nagyjából a ráadás előtt játszott Yggdrasilra állt össze egy elfogadhatónak nevezett hangkép. Legnagyobb ováció szerintem erre a dalra és az utolsó előttinek előadott Defenders Of Valhallára volt.
SETLIST:
Fimbulvinter
Prophecy of Ragnarök
Njord
Ride of the Valkyries
Fire Blood and Steel
Nanna’s Fate
Powersnake
Hel
Chain Breaker
To the Skies and Beyond
Sowilo
Ratatosk
Yggdrasil
Berserkir
Defenders of Valhalla
One
Összességében egy szórakoztató este volt a két vicces power/folk metal együttessel, amire kicsit rányomta a bélyegét a Brothers of Metal hangzása, de így is jó lezárása volt a Halloweennel és Halottak napjával is átitatott hosszúhétvégének. A szellemek nem jöttek el értünk, talán majd egy témába vágó zenekar kapcsán.
