Brutal Assault 2011 – Koncertbeszámoló

2011. augusztus 11-13. @ Csehország – Jaroměř, Josefov-Old Army Fortress

Nyáron másodszor is elindultam Csehországba, hogy egy hatalmasat fesztiválozzak. Ezúttal a jóval keményebb zenéket felvonultató Brutal Assaultra mentem, amit az északi Jaromer városában tartanak, a Josefov-erődben, ami anno a Monarchia egyik legmodernebb ilyen komplexumának számított.
Az első nap reggelén érkeztünk, gyors sátorállítás után már be is váltottuk villámgyorsan a karszalagokat. Valamint megejtettük az első kuponvásárlást, ezt a kuponrendszert már rengeteg fesztiválon alkalmazzák a kiszolgálás gyorsítása érdekében. Hát az sokkal gyorsabb nem lett, de a felhalmozott szemét mennyisége töredékére csökken általában tőle. A szervezők szerint előző években sok tonnányi szemét gyűlt össze csak műanyagpoharakból, most meg alig lehetett elszórva látni 1-2-t, mert mindegyik betétdíjas volt. Persze a 30 koronás egységcsomag (ennyibe került egy kupon) alaposan megemelte az ételek árát, legalábbis a többi cseh fesztiválhoz képest, mert ugyan lehetőség lett volna rá, hogy fél kuponokkal szórakozzanak a kereskedők, ők azonban nagyvonalúan inkább felfelé kerekítettek áraikkal. A póló és egyéb standok hozták a megszokott színvonalat, mindenféle underground cuccot meg lehetett szerezni, csak a pénztárca és az alkudozókedv szabhatott határt!

Az első napot a magyar I Divine nyitotta! Annak is a 2.0-s verziója, hiszen vegyesen I Divine és ex-Tesstimony tagok Tóth Balázs másik bandájának a dalait játszották. Volt When Budapest Burns (amit Gyurcsány Ferencnek címeztek), Gospel Of Judas és Kingdom Underground is. Meg persze a kezdő zenekarok legnagyobb rákfenéje, a gyatra hangzás. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Jägermeister színpad végig jobban szólt a Metalshop névre keresztelt társánál. Ezt szemléltette legjobban, hogy az Egyesült Arab Emírségekből érkezett Nervecell zenekar a Jägeren etalon módon szólt fél 1-kor. Brutális death metaljuk hamar be is indította a fesztivál első circle pitjét, nagyon örültek is ennek, gondolom otthon még a mi lehetőségeinknél is korlátozottabb a mozgásterük.
A fesztivál egyik előnye, de néha hátránya is, hogy nagyon gyorsan követik egymást a zenekarok a színpadokon. Szinte még szünet sincs, ha el akarsz menni wc-re, sörért, szendvicsért, akkor garantáltan lekésed a következő banda egy részét, ha nem a felét, mert a műsoridő sok esetben csak 30-40 perc, a Motörhead 80 perce messze a leghosszabb koncert volt az egész rendezvényen.

 A Nervecell műsora után a fesztiválterületet térképeztem fel alaposabban. A sörárok igen jól voltak, egy zsetonért kaphatott az emberek Gambrinust vagy barna Kozelt, tehát nem csak árban, de minőségben is bőven verték a magyar fesztiválokon megszokott felhozatalt. A Master nevű sörkülönlegesség lógott ki felfelé árban, de aki kóstolta az egyetérthet velem, hogy minden fillérjét megéri a rá költött pénznek.
A Comeback Kid erőteljes hardcore műsorára értünk vissza a színpadok elé a rekkenő hőségben. Sok fesztiváltól eltérően itt a színpad mögül sütött a nap, szóval mindenki igyekezett a színpad által vetett árnyékba behúzódni. Ez néha vicces közönségeloszlást eredményezett!:)

 A Comeback Kid után egy kis horrort néztem a Horror Cinemában (itt szinte megállás nélkül vetítettek mindenféle országból régi klasszikus horrorfilmeket), majd a Skeletonwitchre visszaértem. Brutálisan nagyot zúztak, de a gitárszólókat én nagyon hiányoltam a zenéből. Mégiscsak thrashről lenne szó vagy mi a fene. Mondjuk Chance Garnett énekes bőven használt hörgéseket is, hogy kicsit színesítse a zenei palettát.
Vacsora és egyéb teendők után az Asphyx műsorát néztem meg. Mondjuk főképp a Hail Of Bulletsből ismert Martin von Drunen miatt. Death/doom metaljuk nekem nem volt igazi ráhangolódás a Kreator bulijára, de ha csak önállóan nézem, akkor igencsak színvonalas produkciót kaptunk a veterán holland brigádtól.
Kreator. Nehéz mit mondani erről a koncertről. Nyáron háromszor láttam őket és azok közül ez volt a leggyengébb. Persze azért még így is bőven élvezhető volt Mille Petrozzáék koncertje, de a várt katarzis elmaradt. Persze igazságtalan egy jóval hosszabb és egy jóval több résztvevős agyelhagyós bulival összevetni a koncertet, de hát ez jutott nekem. A setlistből kigyomláltak jó pár régi dalt, hogy az új lemez dalai a helyükön maradjanak, így a zenekar igazán korai anyagairól és a 2000-es évek lemezeiről nyomták nekünk a thrash-t Ventorék. Ezúttal a már megszokott háttérvetítés is elmaradt, igazán puritán színpadképük volt. Ha hozzáteszem, hogy a dedikálásuk is elmaradt, akkor az egyszeri olvasó azt hihetné, hogy megharagudtam a Kreatorra. Erről azonban szó sincs, nem lehet mindig minden tökéletes. Legközelebb ugyanúgy letépik mindenki arcát, sok extrával, mint ahogy eddig sokszor megtették már!

Kreator setlist:
Hordes Of Chaos
Warcurse
Endless Pain
Pleasure To Kill
Destroy What Destroys You
Voices Of The Dead
Enemy Of God
Phobia

Violent Revolution
Flag Of Hate/Tormentor

A Suicidal Tendenciest kihagytam Wackenben, mondván, hogy itt megnézem őket. El is kezdtem, végigzúztam a You Can’t Bring Me Down-t. Aztán elmentem sörért, ahol miután nagy nehezen kiszolgáltak, leszólított pár magyar ismerősöm és csak a koncertet záró Possessed To Skate/Two Sided Politics kettősre értem vissza a színpad elé. A közönség Mike Muir invitálására a színpadon zúzott. Lehettek vagy 30-40-en, de a hírek szerint ez megszokott dolog tőlük, így az ősrajongók már előre készülhettek!
Ha már megemlítettem a magyarokat… Tényleg rengetegen voltak hazánk fiai és lányai a bulin, minden nap legalább 10 új magyar arccal találkoztunk, bámulatos! Nem is beszélve arról, hogy pár ismerőssel még Wackenből is összefutottam, Ukrajnából, Németországból vagy éppen Venezuelából.

A következő nagy koncert a fesztivál fő-fő headlinere, a Motörhead volt. Bulijuk menete a kimaradt Bomber kivételével teljesen megegyezett a Wacken fesztiválos fellépésükkel. A szokásos kliséket újra elsüthetem. Mikkey Dee nagyon jó dobos, Phil Campbell a zongoracipelő a csapatban, Lemmy pedig egy legenda. Arról már ne is beszéljünk, hogy a koncertnyitó „We Are Motörhead. We Play Rock’n’roll.” mondat a védjegyük és azonnal megőrül tőle a közönség. Ami egyébként jobb volt, mint Wackenben, igaz a Brutal Assaulton nem lépnek fel kétévente a vén bibircsókosék. Volt egyébként a fesztiválfórumon nagy adok-kapok, hogy a brit legenda belefér-e a meghatározott irányvonalba. Szerintem nem, de ők egy olyan alapvetés, ami szinte az összes itt fellépő zenekarra hatással volt, így a fellépésük nem elhibázott lépés. Az Ace Of Spades, Overkill kettős meg a leghithűbb black metalosból is kihozta a party állatot, nagyot zúztak az elöl állók! Nem ez volt élete koncertje a csapatnak, sem a fesztivál legjobb bulija, de aki rocker, annak egyszer látnia kell Lemmyéket. Nekem ez volt a harmadik, de már várom a következőt!

Motörhead műsor:
Iron Fist
Stay Clean
Get Back In Line
Metropolis
Over The Top
One Night Stand
Rock Out
The Thousand Names Of God
gitárszóló
I Know How To Die
The Chase Is Better Than the Catch
In The Name Of Tragedy (dobszólóval)
Just ‘Cos You Got The Power
Going To Brazil
Killed By Death
Ace of Spades

Overkill

A Morbid Angelt viszont még életemben nem láttam, így kíváncsian váram mit tudnak mutatni Pete Sandoval nélkül David Vincenték. Hát Trey Azagthot és Destructhor lezúztak minket rendesen, Tim Yeung pedig megfelelő helyettese a death metal doboslegendának. A műsor az első három-négy lemezre épül és három dal fért bele az utolsó Illud Divinum Insanus albumról. A záró kettős a Covenant albumról a Where The Slime Live-vel mindenkit elpusztított. Feszesen, jól játszott a banda, nekem mindenképpen pozitív élmény volt a koncertjük, bár már erősen fáradtam a kimerítő utazás után.

Morbid Angel:
Immortal Rites
Fall From Grace
Rapture
Maze Of Torment
Existo Vulgoré
Nevermore
I Am Morbid
Angel Of Disease
Chapel Of Ghouls
Dawn Of The Angry
Where The Slime Live
God Of Emptiness
World Of Shit

A tervem az volt, hogy a Septicflesh-t megnézem, de a Vampire From Nazareth és a Communion után elhatároztam, hogy alszom egyet Tyrig. Sikerült is, a Tyr közepén ébredtem fel, aztán már nem volt erőm kimászni az idővel hideggé váló cseh éjszakába. Meg az is bennem volt, hogy legkésőbb fél 10-kor kelnem kell…

Második nap:

Ich bin so stark, ich bin so schnell, ich bin der grindcore out of hell! Azaz reggel jött az Excrementory Grindfuckers, akik sajnos ezt a dalt nem játszották. De voltak már popfeldolgozások is a repertuárjukban: Grindcore Joe, Playin’ a grind, Final Grinddown. Jó kis reggeli mulatság volt, kár, hogy az elejéről lemaradtam a bejárat előtt kígyózó hosszú sor miatt.
Utánuk egy másik hasonlóan komolyanvehetetlen banda jött, a Cannabis Corpse. Ők Cannibal Corpse nótákat toltak füves és piás témákkal. Nagyszerű indítása a napnak. Ha már fű, megjegyzem az egész fesztivál bűzlött a füves cigiktől, hiszen a cseheknél már csak maximum szabálysértésnek számít, ha valaki maximum 15g marijuanát tart magánál. Sokan egész nap mást sem csináltak, mint tekerték a cigiket, pl a srácok a szomszéd sátortáborból.
Aztán ismét egy kis horrornézés volt a műsor, meg bevásárlás a helyi Pennyben, némi alvás ebéd után, aztán jöhetett a nagyszerű Hail Of Bullets koncertje. Az előző nap is nagyot „éneklő” von Drunen most a második világháborús dalszövegeket prezentálta nekünk. A koncert vége fele főleg a Csendes-óceáni hadszíntérről szóltak a dalok. A death metal supergroup pedig egy emlékezetes koncertet adott a nagy hőségben az egybegyűlteknek.

 A pokoli időben egy pokolian szerencsétlen banda következett: A lengyel Decapitated. Szerintem mindenki hallott a balesetükről, ami 2007-ben derékba törte a pályafutásukat és megölte a dobosukat, Viteket, aki a fő dalszerző, Vogg testvére is volt egyben. Innen kellett újra talpra állniuk, ami tavalyelőtt meg is történt, idén pedig már új albummal jelentkeztek. Az irány maradt a súlyos, groove-os death metal, ezt prezentálták bő fél órában, főleg az új, Carnival Is Forever albumra koncentrálva. Nekem az új énekes, Rasta hangja annyira nem jött be, de ez lehet az egyéni problémám, mert a cseh közönségnek láthatóan bejött a produkció. Mondjuk alapvetően nekem is, csak én Vogg mellé tettem le a voksom.

Decapitated setlist:
Day 69
Pest
United
Mother War
Carnival Is Forever
Spheres Of Madness

A Decapitated után az Atheistet néztem volna meg. De ők lemondták a bulit, így a francia Gorod ugrott be a helyükre. Őket nem ismertem és a Metalshop színpad nem sok jót tett annak érdekében, hogy ez megváltozzon, így két szám után leléptem egy kicsit pihenni az Exploitedig.
A punk/hc nagy veteránjaival már többször voltunk egy fesztiválon, de valahogy mindig úgy alakult, hogy azokon a napokon, amikor felléptek én nem voltam a fesztiválterület 200 km-es körzetében sem. De ez most végre változott, így megszemlélhettem minden hazai punk legnagyobb ikonját, a skót The Exploitedet.
Wattie-ék nem sokat szaroztak, egyből nyomták a lendületes hc-s dalaikat. Közben a színpad szélén egyre több „metalceleb” tűnt fel. Közülük Gary Holt és Rob Dukes a Sex and Violence alatt színpadra is termett, hogy együtt játszanak. Az énekes kivételével egy nagy átjáróház a banda, a gitárt már Wattie fia kezeli, hogy mást ne mondjak… Persze a best of műsort korrekten eltolták kb egy órában, a közönség vadult, én meg kipipálhattam őket.
A Katatonia az energikus Exploited után majdnem elaltatott, így inkább megvacsoráztam, (aznap először) az Exodus előtt. Holt mesterék aztán úgyis letépték az arcomat, számomra talán ez volt a legjobb koncertje a fesztiválnak. A hangosítás is a csapat mellé állt, hiába a metalshop színpad. A műsor nagy részét az új korszak dalai tették ki, de nem is volt ezzel gond, sokan csak a visszatérő Tempo Of The Damned lemezzel ismerték meg a bandát a közönség soraiból. Rob Dukes továbbra is egy állat, rengeteg circle pitet, mosh pitet vezényelt le, de nem irritáló módon, ahogy azt következő nap az As I Lay Dying énekese tette. Vérben forognak a szemei, fel-alá járkál mint egy őrült, igazán kiváló thrash frontember! A Holt-Altus gitárduó ismét letépte az emberek fejét, a Hunting-Gibson ritmusszekció pedig megbízhatóan hozta az alapokat. Dukes nem felejtette el megköszönni a koncert egésze alatt kitartó moshpiteket és persze ajnározta az Exploitedet is még egy kicsit, még egy dalt is címzett nekik. Ők a színpad szélén headbangeléssel köszönték meg a dalt!:)

Exodus setlist:
The Ballad Of Leonard And Charles
Beyond The Pale
Iconoclasm
Blacklist
War Is My Shepherd
Bonded By Blood
Toxic Waltz
Strike of The Beast

A Dillinger Escape Plan matekcore-ja nem tudott kellő ideig lekötni, így inkább vételeztem egy sört és a „survival cseh” tudásomat gazdagítottam a Satyriconig. Hazánk egy ismert zenésze azt mondta, hogy Satyr egy végtelenül karizmatikus frontember. Hát ez lehet, hogy így van klubkoncerteken, de nekem ez annyira nem jött át a hidegben. Persze a „slágeresebb” black metal dalok beindították a közönséget, szó se róla. Az old-school hívők úgyis messziről elkerülik a banda koncertjeit, vagy maximum röhögni járnak oda, mint pár ismerősöm anno a Szigeten. Azért a vendégzenészekkel kiegészült Satyr-Frost duó tudhat valamit, mert én is élveztem a koncertjüket, pedig nem mondhatom, hogy olyan fene nagy Satyricon rajongó vagyok. Ellenben a mellettem álló úriember kifejezetten az volt!:) A hideg idő (talán pont a norvégok miatt hált így le?:)) ellenére is kiváló koncertet adott banda, bár párszor elmentek a gitárosok az erdőbe, de ezt meg lehet bocsátani…

Satyricon setlist:
Walk The Path Of Sorrow
The Wolfpack
Now, Diabolical
Black Crow On A Tombstone
K.I.N.G.
Hvite Krists Død
The Pentagram Burns
Fuel For Hatred
To The Mountains
Mother North

Soilworkről sajnos el kellett mennem, mondjuk annyira nem bántam meg, mert nem kötöttek túlságosan le a göteborgi muzsikájukkal, pedig anno, mondjuk 7-8 éve, szerettem őket. De meg akartam keresni a barátaimat. Hát sikerült. Az erőd főterén iszogattak, eszegettek nagy békésen, mit sem sejtve, hogy én aggódom értük, mert nem jöttek a megbeszélt találkozóra és a telefont se vették fel. A kevésbé részeg egyedekkel visszaindultunk Mayhemre, közben átkozódtam, hogy a Cathedralról lemaradtam… A hírek szerint búcsúturné meg ilyesmi következik. Hát remélem nem lesz végleges ezúttal sem.
A Wacken fesztiválos koncerttől eltérően most volt mindenféle maskara meg kellék Csihar Attilánál, meg Necrobutcher sem félmeztelenül nyomta. Hiába norvég, ez lehet neki is sok lett volna. Bár az erősítőkre helyezett Jack Daniel’s lehet megoldotta volna ezt a problémát is. Mindenesetre Attila képes azt elérni, hogy minden szám rászegeződjön az előadás alatt, ami nem kis teljesítmény. Lehet a viszonylagos fáradtság mondatja velem, de ez a koncert közel sem volt olyan erős, mint a Satyriconé. Természetesen nem voltak rosszak, csak Satyrék abból a helyzeti előnyből indultak, hogy velük szemben semmilyen előzetes elvárásom nem volt. Úgy meg könnyű jól teljesíteni!:) Reméljük, hogy a Mayhem azért hamarosan ismét ellátogathat hazánkba és Attila tőlünk is megkérdezheti, hogy „vannak itt magyarok?”.

Mayhem setlist:
Pagan Fears
Ancient Skin
My Death
Cursed In Eternity
A Time To Die
Illuminate Eliminate
Freezing Moon
Deathcrush
Carnage
De Mysteriis Dom Sathanas
Pure Fucking Armageddon

A Dew-Scented műsorába belepislantottam, igazából az Einherjerre vártam, de a sörsátorbeli jó hangulat miatt csak a csúszás miatt nagyon rövid műsoruk végére értem vissza. Újból aktívak, tehát nem lehetetlenség elcsípni őket valahol, remélem lesz rá alkalmam, mert a vége jó volt! Aztán visszatértem a sörsátorba magyar underground zenészeket és mindenféle külföldieket boldogítani. Jó is volt, aztán hajnaltájt Rózsaszín Pitbullt énekelve vettük be a sátrainkat!

Harmadik nap:

A búcsú napja. Na ez így nem igaz, de azért jól esett ilyen doomos címmel indítani…:) Először a Dagoba műsorát akartam megnézni, de ők elmaradtak (akkor még ezt mondták, aztán végül hajnali 3 után kezdtek játszani) így inkább a zuhany+ebéd verhetetlen kombóra szavaztam. Csendesen, pihenősen telt a nap a Skyforger műsoráig, akiket már nagyon vártam. Nem is okoztak csalódást a lett folk-metalosok. Igazi népi, hagyományos zene ez metallal keverve, nem ilyen Alestorm -féle folknak csúfolt valami. Kifejezetten jól esett két nap után némi dallamot is hallani.
Aztán persze erősen készenlétbe helyeztem magam a nap legjobb thrash zenekarára (elnézést a Sepu fanoktól), a Forbiddenre. Ők nagyon sokáig pihenőn voltak, de újult erővel vetették bele magukat a zenészlétbe és nem kisebb egyéniséget, mint a Testamentet és a Nevermore-t is megjárt Steve Smyth-t sikerült megnyerniük gitárosnak!
Az új Omega Wave albumról is játszottak eleget, nem megfeledkezve a klasszikus Bay Area anyagokról sem. A banda magja nagyon régóta együtt van, csak Smyth és a koncert után nem sokkal kiszállt dobos (Mark Hernandez) volt viszonylag új tag. Apropó dobos. Annyira meggyőző volt a produkció, hogy az embernek eszébe se jutott arra gondolni, hogy a dobosnak ki kell szállni pár nappal később családi okok miatt. Russ Anderson pedig szintén vonzotta a tekinteteket, ahogy a Smyth-Locicero duó is. Előbbinek sikerült is megszereznem a pengetőjét! Remélem hamarosan rendezik a soraikat és turnéznak majd errefele is, a koncert jövő májusra már le volt szervezve…

Forbidden műsor:
March Into Fire
Step By Step
Forsaken At The Gates
Omega Wave
Twisted Into Form
Through Eyes Of Glass
Chalice Of Blood

A Haemorrhage gyorsan unalomba forduló bulija után csak a Vader koncertre tértem vissza a fesztiválterületre. Intronak az egész fesztivál legjobb muzsikáját használták, John Williamstől a Birodalmi Indulót! Hát rendesen beindultak a lengyel testvéreink, az biztos.! Pokoli zúzást végeztek, a végén pedig egy kis történelemleckét is adtak az egybegyűlteknek, hiszen egy Black Sabbbath és egy Slayer nótát is eltoltak nekünk. Mondanom sem kell, az addig is igen intenzív mosh és circle pitek újabb sebességbe kapcsoltak! Nekem meg majdnem leszakadt a fejem a nagy headbangelésben, kiváló műsor volt!

Vader setlist:
Devilizer
Crucified Ones
The Wrath
Wings
Sothis
Come and See My Sacrifice
Impure
Black Sabbath
Raining Blood

A Turisast kissé kétkedve fogadtam. Mit fognak itt csinálni a diszkós battle metaljukkal? Eddig egyszer voltam koncertjükön, akkor az Annihilator és az Iced Earth lemosta őket…
Most a technika sem állt melléjük. Zenéjük néhol erősen tingli-tangli jellegű, de ez még nem gáz, de az egyébként szuperül kinéző tangóharmonikás csaj furcsán nem azt játszotta néha, ami szólt… Ha értitek mire gondolok. Vagy csak extra sávokat használtak a kíséretben. Mindenesetre a koncert első fele azzal telt, hogy a technikusokkal vitatkozott a banda, mindenki mutogatott ezerrel. A közönség zabálta a műsort, én továbbra is kicsit szkeptikus vagyok velük kapcsolatban. Az mondjuk vicces volt, amikor a közönség a Rasputint követelte, erre Warlord csak azt mondta, hogy nem játszanak szar discot, metalt fognak és belekezdtek egy olyan dalba, aminek a vezérmotívumáért könyörgött volna a Boney M!:D De Warlord poénkodott a death metallal is, hogy reméli nem tartja mindenki automatikusan szarnak őket, amiért nem azt játszanak itt, de emlékezett, hogy pár éve már volt egy elég jól sikerült koncertjük itt. A koncert is, meg az afterparty is jó volt emlékei szerint. Már amennyi volt!:D A gitárhangzást leszámítva meglepően jól szóltak a végére a problémáik ellenére. Az olyan vékony volt, hogy még a szerencsére megboldogult Kispál és a borzban is kevés lett volna.

Turisas műsor:
To Holmgard And Beyond
One More
Take The Day!
In The Court Of Jarisleif
Sahti-Waari
The March Of The Varangian Guard
The Great Escape
Battle Metal

A Cryptopsy ezzel szemben pusztított. Mindössze egy lemezüket ismerem behatóbban, az pedig pályafutásuk leggyengébb darabja volt, talán 4-es osztályzatot kapott tőlem. Szerencsére a szintis csajtól megszabadultak azóta, így mehet a zúzás megint. Roppant energikus volt, elrepült a kb egy óra a vad headbangeléssel. Basszusgitárosunk, aki nagy Cryptopsy rajongó, csak annyit tudott hozzátenni, hogy sajnálta, hogy nem Lord Worm énekelt. Hát engem ez nem tudott zavarni, a többiekre sem lehetett panasz!

Az As I Lay Dyingot pontosan 30 másodperc után hagytam ott. Berobbantak, az énekes pedig csak ennyit mondott: Fuck you, start a fucking circle pit! Hát a k anyád. Majd ha jók lesztek, akkor esetleg. Szóval elmentem onnan. Az Anathema meg az előző napi Katatoniás kaland miatt kimaradt. Úgy látszik nem vagyok vevő a melankóliára buliidőben.

A Sepulturát már legalább 5-ször láttam, de nem okoztak eddig még csalódást. Hiába nincsenek már ott a Cavalera tesók, összeszokott gépezetként mennek előre, könyörület nélkül. Pedig Green már nem is gitározik a koncerteken. Láttam őket Igorral is, de semmivel sem voltak jobbak. Most pedig a Wacken setlist szinte tökéletes másával tarolták le a cseh fesztivált. Slágerek (Territory, Arise (kezdésnek!), Roots, Refuse/Resist) és új dalok egyaránt heves bólogatásra és mosholásra késztették a publikumot az ősdalokkal együtt. Kisser ismét második frontemberként viselkedett, csak Paolo volt visszafogott. Dollabella meg jobban látszott, mint Wackenen, de ez nem csoda, mert sokkal közelebbről tudtam nézni!:) Mivel egy héttel korábban láttam őket ezzel a műsorral, így nem volt olyan nagy reveláció számomra, de akik régóta nem látták őket, azok nagyon dicsérték a brazilokat. Thrashfest nevű utazó turnéval meg az Exodus társaságában fogják lezúzni Európát! Vélhetően ott is úgy fogják ordítani a szövegeket, mint a cseh éjszakában!

Sepultura setlist:
Arise
Refuse/Resist
Kairos
Just One Fix
Convicted in Life
Choke
What I Do!
Relentless
Troops Of Doom
Septic Schizo
Escape To The Void
Seethe
Territory
Inner Self

Ratamahatta
Roots Bloody Roots

A Tryptykonnal Wackenben barátkoztam meg, Tom G. Warrior új csapata ez a Celtic Frost után. Hát nagyon más hangulatú volt a koncert (direkt nem a buli szót használom…), mint az ezt megelőzőek. Sötét, felséges, emelkedett hangulatú. Sokat nem is kommunikált frontemberünk a közönséggel, de nem is kellett, ez nem arról szólt. A műsorba két-két saját és Celtic Frost dal fért mindössze, de hamar elrepült az idő és következett a kanadai Kataklysm, akik garantálják a jó szórakozást!

Tryptykon setlist:
Procreation
Goetia
Circle Of The Tyrants
The Prolonging

Hát igen, szinte minden albumukat megidézve nyomtak nekünk egy fergeteges death metal bulit! Nagyon le is fárasztottak engem hajnali 1 körül. Veszettül kellett headbangelnem az olyan dalokra, mint a Taking The World By Storm vagy a Crippled & Broken! A zenéjüket északi hyperblast névvel is illetik, de van benne jócskán dallamos elem is, anélkül, hogy melodic death-é változna a zene. Mindezt Max Duhamelnek és Jean-Froncois Degenais-nek köszönhetjük. A 40 perces zúzda után úgy éreztem még sokáig bírom a strapát. Ez végül is így is volt… Az 1349 kezdett és iszonyú erővel játszottak, de akárhova mentem, én csak kását hallottam és a koncentráció nagyon lefárasztott. Majdnem elaludtam állva, amikor kaptam egy sms-t egy barátomtól, hogy ad pár kupont, használjam egészséggel. Hát elhasználtam.

Aztán a sátram mellett összefutottam az ukrán lányokkal, akiket Wackenben ismertem meg,, meg két német kollégával és elég jól eltöltöttük az időt reggel 7-ig. Másnap csak a sátorbontás, ajándékvásárlás és egyebek (mint pl a hazautazás) maradtak hátra.

Tudom, hogy későn készült el a beszámoló, de talán így is élvezetes volt számotokra. Mentségemre szóljon, hogy egy laptoplopással súlyosbított külföldre költözésen vagyok túl.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár