Brutal Assault 2012 – Koncertbeszámoló

2012. augusztus 8-11. @ Csehország – Jaroměř, Josefov-Old Army Fortress

Mivel tavalyi évben nagyon kellemesen csalódtam a csehországi Brutal Assault fesztiválban, így mindenképpen szerettem volna az idei fesztiválturnémba is beiktatni ezt a kiváló extrém metal eseményt. Szerencsére a szervezők is támogattak ebben az elképzelésemben, hiszen szerintem még a tavalyinál is erősebb fellépőgárdát sikerült összegrundolniuk idénre!

Az utazás szervezése kissé körülményesre sikeredett, de aztán egy nagyon jó csapat tagjaként érkeztem meg szerda délután a fesztiválnak otthont adó Jaromer városába. Ez egy nagyjából tízezer lelkes kisváros, ahová augusztus közepén még legalább ennyi metalos érkezik, teljesen átalakul a fesztivál idejére, jószerivel csak fekete pólós embereket lehet az utcákon látni. A fesztivál egész pontosan a városhoz szervesen kapcsolódó II. József császár (nekünk csak a kalapos király) nevét viselő erődben  zajlik. Persze hiába van nagy tömeg a színpadok előtt, ahogy azt az ember napközben látja, nagyon sokan napoznak, söröznek, falatoznak az erőd XVIII. században épült házai között a zöld fűben ülve vagy éppen elterülve. Szerencsére egy éjszakát leszámítva az időjárás is kegyes volt hozzánk.

A fesztiválterületen belül pedig a Jägermeister és a Metalshop fantázianevű nagyszínpadok mellett idén egy új helyszínen (Budvar Club Stage) is élvezhették a zenét a látogatók, ami a mindenféle csecsebecséktől roskadozó pultú Metal Market mellett kapott helyett egy raktárépületben. Ezen felül még jó néhány sörsátor, brutál filmeket vetítő mozi, különféle játékok, autogramosztó hely és még paintball pálya is az emberek szórakoztatását célozta. Aki pedig nagyon elfáradt volna a koncertek alatt, az a (külön belépővel látogatható) színpadokkal szemben lévő mesterséges dombra mászhatott fel, ahonnan kiváló kilátás nyílt a színpadokra. Legalábbis ha sikerült magasabbra ülni, mert a feljáró melletti korlátokhoz csődülő tömeg miatt néha maximum a különböző pólók hátoldalában lehetett gyönyörködni a zenészek helyett.

Szóval szerda délután sikerült megérkeznünk az erődbe, és egy egész jó helye leraktuk a kocsit. Ettünk-ittunk, majd az összes cuccunkkal felmálházva elindultunk sátorhelyet keresni. Ami nagyjából az egész fesztivál második legnagyobb kihívása volt sokaknak, mivel aki végzett ezzel a művelettel és volt elővételes jegye, arra várt egy laza 3-4 órás sorban állás, hogy lepecsételjék a jegyét egy konténerben, majd ezután egy másikban a már lekezelt jegyért karszalagot kapjon. Nem jöttünk rá a pecsételés okára, mindenesetre egyik barátomnak sikerült pecsételt jegyet vennie a helyszíni árnál olcsóbban. Azt hiszem ő volt a nap nyertese! Autós különítményünk persze még nem tartott itt, hiszen az eredetileg kinézett sátorhelyeket már mind elfoglalták… Ennek oka az volt, hogy idén nagyjából háromszorosára növelték a VIP camping méretét… Ami persze megérkezésünkkor még szinte teljesen üresen állt és később sem vált a tömegnyomor lexikonbeli illusztrációjává. Szóval végső megoldásként a domboldalban kerestünk egy viszonylag vízszintes, gödröktől mentes területet, ahová 4 sátrat fel lehetett verni egymáshoz közel. Végül sikerült, pedig én rendesen megszenvedtem az enyémmel, de hát így jár az aki 5 személyes sátrat hoz magának, előtérrel, mindennel. 🙂 Bónuszként mindenféle kiütéseket lehetett kapni mérgesszömörcétől, vagy éppen darázscsípéseket begyűjteni! Metal!

Miután ez az elég hosszadalmas procedúra befejeződött beálltam én is a sorba a sajtós jegyért, ami azért a tavalyi évvel ellentétben most elég sok időt vett időbe. Közben egyre több ismerőst vettem észre (amúgy is rengeteg magyar volt a fesztiválon, állítom a csehek és a lengyelek után mi voltunk a legtöbben) a 3-4 órás várakozásuk közben és végtelen jólelkűségemben gondoltam szolidaritást vállalok velük. Így elég sokára jutottam be a fesztivál területére, de az igazat megvallva egyedül az Engel produkcióját sajnáltam csak, hogy lemaradtam róla. Konstatáltam, hogy tavalyhoz képest szinte semmi változást nem hajtottak végre a helyszínen belül, csak a legnagyobb sörsátor elrendezését variálták meg annyira, hogy eső esetén maximum közvetlenül a pultnál állók jutottak volna némi védettséghez. Szerencsére ezt nem kellett megtapasztalni a fesztivál alatt.

Mivel a bandáknak viszonylag hamar vége lett, ezért felfedezőútra indultam a kempingben. Néhány lengyel barátom írta ugyanis a fesztivál előtt, hogy a 0. nap éjszakáját a vip kemping melletti sörsátorban tervezik átvészelni, így néhány cimborámmal együtt csatlakoztunk hozzájuk és ittunk egy jót a lengyel-magyar barátságra! Aztán sikerült találnom egy nagyon jó kajáldát, ahol egy zsetonért adtak két hot-dogot is! Jut eszembe, zsetonok. A fesztiválon nem lehet készpénzzel fizetni, csak a Metal Market árusainál, minden ételt és italt csak az előzetesen 30 cseh korona/darab áron árult zsetonokért cserébe lehetett megvenni.

0. nap

Ezen a napon elsőnek az Anaal Nathrakh koncertje volt ami érdekelt, melyet pontosan el is kezdtek. Sajnos itt még a hangzás nem volt helyén, a gitárok kicsit kásán szóltak és a dob pedig túl hangos volt. Azonban a hangulat amit a közönség egy idő után csinált és ahogy reagált az együttes illetve leginkább az énekes megmozdulásaira az kárpótolt mindent. Az énekes mankóval tolta, úgyhogy minden elismerés az övék, hogy nem mondták le a bulit, a másik érdekesség az volt, hogy basszus gitáron a Napalm Death basszerosa segítette ki őket. Szűk egy órát játszottak, amibe szerencsére sok régi nóta is belefért. Játszottak egy új számot is a következő lemezről. Meglepő mód nem a Dont Speak-el hanem a Pandemonic HyperBlast-el zártak. Bemelegítő koncertnek teljesen jó volt.

Mivel ez után az Alcest érdekelt minket addig beültünk az egyik kocsmába az erődön belül ahol stílusosan denevérek repkedtek a fejünk fölött. 23:15-kor el is kezdett játszani az Alcest. Eddig nem nagyon ismertem a zenéjük, annyit tudtam, hogy valami Post-Black-es dolgot nyomnak. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem a koncertjükre, kellemes hangulatos zenét játszanak. A közönség pedig határozottan díjazta a jelenlétük. A hangzás helyén volt, így aztán hamar elvarázsolt a hangulat. Ahogy általában a legtöbb Post zenekar ők sem túl beszédesek, még a konferálások is kimaradtak általában. Utána kiültünk még egy-két sörre a kempinghez közel és boldogan tapasztaltuk, hogy bármerre járunk mindenhol jó zenék várnak minket.

1. nap

Már dél körül benn ólálkodtunk a fesztiválterületen, némi elemózsia után kutatva. Nagyjából ugyan az volt az ételfelhozatal, mint a Masters Of Rockon, sok árust fel is ismertem onnan, de a zsetonos rendszer miatt az árak általában magasabbak voltak, de még így is alacsonyabbak, mint a hazai fesztiválokon.

Először a Totem végét sikerült elcsípni, nekem annyira nem jött be a produkciójuk, pedig az énekesnőjük azért jól odatette magát. Az utánuk következő Toxic Holocaust azonban hengerelt! Joel Grindék műsorára már egészen pofás circle és mosh pit is kialakult, kezdetét vette az igazi partyhangulat, hiába volt egy kicsit bágyasztó a meleg. A hangulatra egyébként sem lehetett panasz, még az igazán korai időpontban játszó bandákon is tisztességes mennyiségű ember gyűlt össze. Igaz volt ez Joelék rock’n’rollos thrash metal partyjára is, ami elővetítette, hogy miket várhatunk a többi nagyszerű, hasonló stílusban operáló zenekar koncertjén.

A Toxic Holocaust után az orosz Arkona következett, akikről egészen meg is feledkeztem, hogy lesznek, hiszen annyi más jó zenekar is fellépett rajtuk kívül. Hozzájuk anno a Metalfest 2010-es  budapesti kiadásán volt szerencsém élőben. Most jobban tetszett black-es hatású pagan metaljuk, különösen a frontasszony Masha tette oda magát. Mégis, a Goi, Rode, Goi után eltávoztam a  koncertjükről.

Ebéd után a Crowbar műsorára mentem vissza, ahol a Downból is ismert Kirk Windstein a gitáros-énekes és nem elhanyagolható módon az egyik legnagyobb hatású doom/sludge zenekar. A lassú, atomsúlyos zenéhez azonban nem illett a tűző nap, jobb lett volna, ha kicsit később játszanak, az atmoszféra valószínűleg jobb lett volna. Azért így sem volt rossz, kiválóan el lehetett bólogatni a témáikra.

The Black Dahlia Murder zenekarra az ingyenes Düreres bulijukon figyeltem fel, hogy elég pengén tolják a mötált így aztán vártam is a koncertjük. Nem kellett csalódnom bennük, remek nap indító bulit toltak. Sajnos a hangzás nem volt tökéletes, legalább is az én fülemnek a gitárok kicsit halkak voltak. A dobos szokásos precizitással és őrületes tempóval tekerte le nekünk a témákat. Ami kellemes csalódás volt, hogy az énekes hangja nekem sokkal jobban egybe van mindig koncerten, mint albumon így otthon nem is nagyon kerülnek fel a lemezeik. A közönség is beindult aztán, főleg amikor a frissítő eső is megérkezett és egész kellemes kis mozgás alakult ki a nézőtéren, ami határozottan éltette a zenekart ezen a korai órán.

Utánuk következett a Lock Up akik a szokásos old school GrindCore-t hozták el nekünk. Pontos kezdés és brutális hangzás. Hihetetlen jól szólt a buli és Barker szokásosan oda tette magát a dobok mögött, szerencsére még mindig nem felejtett el dobolni. A közönség náluk elég hallgatag volt és túl sok mozgást sem voltak hajlandóak csinálni ami a zenekart nem akadályozta meg abban, hogy jobbnál jobb dalokkal szórakoztassanak minket. Most sokkal jobban átjött az egész, mint két éve. Hanem csal emlékezetem leginkább a 2011-es albumot részesítették előnyben. Aztán a nap is újra kisütött. Egy erős 3/4-ed órát játszottak.

Krisiunra mentem vissza a színpadok elé. A brazil trióhoz is volt már szerencsém élőben. Akkor és most sem okoztak csalódást, nagyszerűen nyomták a szélsebes death metaljukat. Emlékszem amikor először hallottam őket még nagyjából 10 éve, csak az maradt meg, hogy mennyire darál a duplázó!:) A három testvér alkotta banda rendesen le is tépte az arcunkat, nagy pogó is volt, meg minden, ami ilyenkor szokásos.

Az Al Jourgensen vezette Ministry a mostanában oly divatos „visszavonulunk, majd pár év múlva visszatérünk” hullám újabb képviselője. Anno 2008-ban éppen Csehországban láttam a búcsúturnéjukat, szóval stílszerű volt, hogy most a visszatérésüket is ott nézzem meg. Nos, bár George W. Bush és tisztelt édesapja már nincsenek rajta az USA politikai palettáján, de Al mester mégis talált valamit, ami még tudja inspirálni. Ha más nem, akkor a lánya, akinek a hatására telepiercingeltette a fél fejét. A koncert pedig olyan volt, amilyennek elvártuk: gyors, gyilkos, odabaszós. Régi klasszikusok és a 2000-es évek közepének dalai szólaltak meg ezen az estén (a koncert közepére már egészen be is sötétedett, ami jót tett a fényeknek), kiegészülve a legújabb lemez  számaival. Valamivel több mint egy órát játszottak, ez volt a nap első hosszabb koncertje. Nagy kedvencemet, a No W-t már az elején elnyomták, de az egész koncert nagyon jó, energikus volt mind a banda, mind a közönség részéről. A végén az olyan klasszikusok, mint a N.W.O., a Sepultura által tavaly a Brutal Assaulton is eljátszott Just One Fix vagy a Thieves tették fel az i-re a pontot.

Ministry setlist:

Ghouldiggers
No W
Rio Grande Blood
LiesLiesLies
99 Percenters
Watch Yourself
Life Is Good
Waiting
Relapse
The Last Sucker
Psalm 69
N.W.O.
Just One Fix
Thieves

Az industrialos Ministry után a neve miatt állandó viccelődés tárgya, a norvég Dimmu Borgir következett. Nos, a Ministry hangzásával ellentétben a Dimmuéval komoly problémák voltak. Nem is az arányokkal, hanem a hangerővel, ugyanis iszonyú halkan szólt a cucc. Pedig nem álltunk messze a színpadtól (igazából nem is lehet, máskor meg a kempingben is tisztán hallani mindent), de így is nagyon kellett fülelni. A fények nagyon jók voltak, igyekeztek túlvilági hangulatot teremteni, ami jobban kiemelte Shagrath előadását, a többiek inkább kicsit háttérbe húzódva játszottak. Elég sok újabb szám is elhangzott, a végére maradtak a legnagyobb közönségkedvencek: Érezhetően nagyobb lett a lelkesedés a Puritania vagy a Progenies Of The Great Apocalypse alatt. Addig viszont nem volt egy lehengerlő buli, a hangerő hiánya és a kissé visszafogott előadásmód odáig vezetett, hogy egy Dimmu fanatikus haverommal együtt árnyjátékoztunk az előttünk álló hátára. Ez még hagyján, de többen bekapcsolódtak körülöttünk. Látszólag őket sem kötötte le nagyon a koncert vagy csak mindig benne vannak egy kis mókában… 🙂 A ráadásban a Mourning Palace ismét megdolgoztatta a közönség nyakizmait, aztán levonultak a norvégok a színpadról. Eléggé felemás érzéseim voltak a koncert után, talán láthatom majd őket jobb formában is, mert az első találkozás nem volt a legjobb.

Dimmu Borgir setlist:

Spellbound By The Devil
In Death’s Embrace
Dimmu Borgir
Gateways
Ritualist
Vredesbyrd
The Serpentine Offering
Puritania
Progenies Of The Great Apocalypse

Mourning Palace

A Dimmu Borgir koncertje után a raktár/pajta kisszínpad felé vettük az irányt, hogy megnézzük az Inquisitiont, a két tagú true black formációt. Sikerült útközben több ismerőssel találkozni, így együtt jutottunk be a Budvar Stage hátuljába. Onnan viszont semmit sem láttunk, amikor elkezdődött a koncert, így javaslatomra, hogy előbbre jussunk kimentünk a hátsó bejáraton, hogy majd az elsőn bemegyünk és akkor látunk is valamit. Hát ez nem jött össze, túlcsordult a kis színpadnak otthont adó épület, nagyjából esélytelen volt a bejutás jelentős mennyiségű közelharccal is. Így végül pár percnyi tanakodás után csak leültünk a Marketben a fűbe még pár magyarral, akikkel ott találkoztunk és sztorizgattunk, viccelődtünk miközben hallgattuk a kiszűrődő zenét.

A Nile kezdésére kényelmesen visszamentünk a Metalshop színpad elé. Talán ezt a koncertet vártam leginkább az egész fesztivál alatt, hiszen régóta szeretem a zenekart, de valahogy úgy alakult, hogy mindig elkerültük egymást. Nos, a várakozás nem volt hiábavaló, leszakították a fejünket az egyiptológus death metal prófétái. Karl Sanders és Dallas Toler-Wade kegyetlen intenzitással vezették elő a technikásnál-technikásabb és szélsebes riffjeiket, miközben az énekesi feladatokat is ellátták. George Kollias dobos pedig mindehhez adta az alapot… Elképesztő volt hallani és látni a játékát, máshol az, amit produkált dobszólónak is bőven elmenne. Az új tag, Todd Ellis is elég jól bemozogta a színpadot, játékára meg nem lehetett panasz, igaz nagyon kellett figyelni, hogy jól hallhassuk. Szerencsére ezen kívül hangzásbeli probléma nem volt, így kiválóan élvezhettük a nagyjából az egész pályafutásukat átfogó koncertet, hiszen egyedül a debütlemez Among The Catacombs Of Nephren-Ka-ról nem játszottak semmit. November hazánkba is ellátogatnak, azt a koncertet már semmi esetre sem hagyhatom ki. Ha nem is lehetett a legbulisabb, de számomra zeneileg a fesztivál egyik, hanem a legjobb koncertje volt!

Nile setlist:

Kafir!
Sacrifice Unto Sebek
Defiling The Gates of Ishtar
Ithyphallic
Supreme Humanism Of Megalomania
Permitting The Noble Dead
Sarcophagus
Black Seeds Of Vengeance

Az amerikai csúcs death metal formáció után a fesztivál egyik legérdekesebb bandája, az avantgarde-metalban jeleskedő Arcturus következett. Ők is a Ministry-nél már említett jelenség részei, tavaly tértek vissza 4 év tetszhalott állapot után. Ráadásul akik a Dimmu Borgir koncertje alatt hiányolták Vortex hangját, azok is kárpótolva lettek, hiszen most majdnem egy órán keresztül hallhatták. A tagokat egyébként számtalan formációból lehet ismerni, de hát ugye ez nem csoda, hiszen Hellhammer egyedül megfordult már kis túlzással az összes norvég zenekarban.

A nap utolsó fellépőjeként afféle chill-out buli volt, legalábbis, ha a Nile-lal hasonlítjuk össze. De atmoszférikus, intelligens zenéjük nagyszerű levezetője volt ennek az igencsak eseménydús napnak. Hozzáteszem, őket se láttam még élőben, ahogy még jó pár bandát ezen a napon, de ezzel nagyjából le is zárult ezeknek a köre, de a Crowbarhoz és Nile-hoz hasonlóan ők is nagyon pozitív benyomást tettek rám az élő teljesítményükkel.

Arcturus program:

Evacuation Code Deciphered
Ad Absurdum
Nightmare heaven
Hibernation Sickness Complete
The Chaos Path
Master Of Disguise
Shipwrecked Frontier Pioneer
Raudt Og Svart

2. nap

A második napon a Cattle Decapitation grindcore muzsikája ébresztett. Kellett már a pihenés, hiszen se az indulást megelőző, se a megérkezést követő éjszakán nem sikerült túl sokat aludnom. Mindenesetre feltápászkodtam és egyből mentem is a fesztiválterületre.

Először a Bleed From Within koncertjét néztem meg. Ők is azon zenekarok közé tartoznak akiket láttam élőben és akkor győztek meg. A korai időpont ellenére viszonylag sokan voltak. Úgy döntöttem, hogy a két korai koncertet a lelátóról tekintem meg. Itt is elég jól szólt a koncert, méghozzá azért mert a keverőpult állványzatára fel van erősítve még egy kisebb hangfal rendszer. Hozzák a formát a srácok, profi előadást hallhatunk tőlük. A közönség elég komoly moshpit-tel hálálja ezt meg, amit aztán az énekes megfejel egy kis StageDive-al. A This is Our Legacy c. Szám különösen odahat az érzékszervekre élőben. Sajnos csak fél órát játszanak, mint a többi korai banda.

A következő zenekar akik utánuk jöttek a Vildhjarta. Nekik is nagyon vártam a koncertjüket és külön örültem, hogy egy kis Djent is került a programba. Nem tudtam mit várjak, mert még nem láttam őket élőben viszont rettentő mód vártam, hogy felcsendüljön az első mély húr lepengetése. Külön érdekes volt fentről megtekinteni ahogy egyik színpadtól a másikhoz özönlik a tömeg. Sajnos itt a hangzás nem volt teljesen helyén, túl hangos volt a dob, mint gyakran szabad téren, viszont a gitárok hangzása nagyon oda vágott ha halkak is voltak. Ami fontos viszont, hogy kilehetett venni a basszus gitárt is ami nem árt, főleg ennél a stílusnál. Viszont be kéne szerezniük még egy gitárost vagy valami megoldást találniuk, mert kicsit rontott az összképen, hogy az akkus témák mind samplerről mentek. Az egyik énekesen pedig General Surgery póló feszült amit nem feltétlen gondolnék, hogy ilyet hallgatnak. Ekkor jöttem rá egyébként, hogy tényleg túl sok ezen a fesztiválon az információ. Képtelenség feldolgozni szinte.

Akkor jöjjön egy kis Off-téma. A Vildhjarta koncertje után tűnt fel, hogy folyamatosan viszik el a szemetet ami szimpatikus dolog volt.

Néhány barátommal elhülyéskedtünk a reggel még eléggé kihalt metal market környékén, aztán bementünk a Warbringerre. Ők a kaliforniai old-school thrash metal fiatal képviselői a Fueled By Fire-hez hasonlóan. A 2008-as Wacken fesztiválon lemaradtam róluk, azonban azóta volt szerencsém hozzájuk. Most is energikusan, nagy elánnal nyomták a klasszikus ízű thrash zenéjüket. Az új albumukról is elég sok számot játszottak, amikre szintén akkora beindulás volt, mint a régebbi dolgaikra. Biztatták a népet egy kis circle-pitre, nem is voltak restek a látogatók, nyomták rendesen. Ahogy a Laux testvérek és Hohn Kevill énekes is. A nagyjából fél óra sajnos hamar elrepült, így átsétáltam a Metalshop színpadhoz, ahol a Norther búcsúkoncerthez készülődött.

Warbringer műsor:

Living Weapon
Severed reality
Wake Up Destroy
Shoot To Kill
Shattered Like Glass
Total War
Living In A Whirlwind
Combat Shock

Öt éve láttam utoljára a Northert, akkor még Petri Lindroos frontemberkedett náluk, akit azóta kitettek a bandából. Sokan akkor azt hitték, hogy vége is a dalnak az egykor csak kis-Bodomként aposztrofált bandánál. Hát ha a vég akkor nem is, de pár évvel később eljött, a zenei irány is változott és a tagok magánélete sem teszi lehetővé a folytatást a hírek szerint.

Az esemény különlegességét növelte, hogy ez nem egy búcsúturné állomása volt, hanem a tagok úgy döntöttek, hogy feloszlatják a bandát, de az utolsó lekötött koncertet még lejátsszák. Így búcsúzik egy finn zenekar Csehországban. A búcsúzás rányomta a bélyegét a hangulatra, többször is elmondta Aleksi Sihvonen, hogy ennyi volt, nincs tovább, de nagyon köszönik a sok-sok éves támogatást és szeretetet, amit a közönségüktől kaptak. Játszottak régi és újabb dalokat is, de én kicsit méltánytalannak éreztem a műsor hosszát és azt is, hogy a technika nem igazán akart a srácok mellé állni, a személyes favorit Death Unlimitedet is alig lehetett felismerni… Mindenesetre a zenészek mosolyogva búcsúztak, fényképeztették magukat a közönséggel és kiszórtak minden kis apróságot, dobverőt, pengetőt, setlistet. Valamiért úgy érzem, hogy őket viszont nem fogjuk ismét így együtt a színpadon látni. Vagy legalábbis nem a közeljövőben.

Norther setlist:

Deep Inside
To Hell
Truth
Last Breath
Death Unlimited
Break Myself Away
We Rock

A Norther után némi kaja után néztem az erődben, pihentünk egy kicsit, aztán visszatértem a táborba. Jókat szórakoztunk az akkor már igencsak magas véralkoholszintű vendégünkön, aki vagy egy órán keresztül küzdött a tőlünk nem messze sátrazó lengyelek által alkotott láthatatlan energiamezővel. Minimum 5-ször elindult a toi-toi-ok felé, de ők minduntalan megkínálták vodkával, amit ő nem is utasított vissza, majd visszatért közénk, hogy most sem jutott át! 🙂 Miután sikerrel járt, visszatért, elkezdett mondani egy sztorit, majd még a vége előtt magzati pózban elaludt. Persze megvoltak az ilyenkor szokásos csoportképek is, kicsit félve is indultam be a Suicidal Angels-re. Bár a többiek még maradtak a táborban, féltem, hogy ők sem tudnák esetleg megakadályozni, hogy a sátramra egy róka család költözzön!:)

De legyőztem félelmeim és újult erővel vetettem magam bele a koncertek élvezetébe, a Suicidal Angels ugyanis hengerelt ismét. Tavaly láttam őket a budapesti Metalfesten, szereztem is pengetőt Nick-től és most szerencsére nem 30 ember volt rájuk kíváncsi/ismerte őket.  Nos, itt hatalmas circle pit volt végig legalább 50 ember rohangált körbe-körbe, ráadásul most vadabbak is voltak, mint máskor, hiszen rendszeresen borultak hol egymásra, hol a kör szélén állókra, így rám is. De hát ez előfordul, gyorsan felsegítik az embert és mehet tovább a zúzás.

A bulijuk az idén megjelent Bloodbath lemezt promotálta igencsak erőteljesen, hiszen a műsornak több mint a felét az új album dalai adták. Ezzel nem is volt gond, a Masters Of Rockra úgyis betanultam a dalokat, ott elmaradt a fellépésük, ide viszont beugróként befértek, szóval nem volt hiábavaló!:) Ami feltűnt, hogy elég sok csajon is volt Suicidal Angels-ös póló, a népszerűségük a kitartó turnézás miatt láthatóan csak nő. Nem is csoda, hiszen nagyon profin nyomják fiatal koruk ellenére és látszik rajtuk, hogy nagyon élvezik az egészet, együtt élnek a zenével.

Suicidal Angels program:

Bloodbath
Bleeding Holocaust
Chaos
Morbid Intention To Kill
The Pestilence Of Saints
Moshing Crew
Apokathilosis

A Jamey Jasta vezette Hatebreed műsorát most kihagytam, nem voltam hardcore-os hangulatban valahogy az egész fesztivál alatt. Kihagytam a stílus másik két nagy bandáját, az Agnostic Frontot és a Sick Of It Allt is. Jamey-éket amúgy is láttam már többször, de nekem valahogy sosem jött úgy át.

A Municipal Waste-re azért mindenképpen vissza akartam menni, ez sikerült is, csak némi késéssel, amit a mellettünk táborozó roppant kedves észt különítmény okozott. Javasolták, hogy menjünk a másik bejáraton, csak odáig hosszabb volt az út, meg onnan a színpadig is. Meg úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy az első pár számról le is maradtam. Mindenesetre Ryan Waste-ék party thrash brigádja odacsapott rendesen, mehetett ismét a vad pogó, wall of death meg az összes hasonló dolog. Idén amúgy is jobban el voltak kényeztetve a thrash metal hívei, mint a fesztivál tavalyi kiadásán. Nagyszerű buli volt, ahogy az egyik számuk is mondja: Born to party! 🙂 Tényleg jól megdolgoztatták a népet az est utolsó ilyen jellegű fellépőjeként.

A thrash party után a grindcore legenda Napalm Death következett a legendásan ronda Shane Embury-vel. Na persze nem ez a banda egyedüli ismertetőjele, de szerintem bárki meglátja Shane-t egyből beugrik neki a Napalm Death. Rendesen bemutatták az új lemezüket, volt pl. a The Wolf I Feed, Quarantined, Everyday Pox, de a régi nagy „slágereket” is eljátszották, mint a Scum, Suffer The Children, You Suffer, When All is Said And Done stb. Elhangzott a Dead Kennedys feldolgozás Nazi Punks Fuck Off is. Amikor először hallottam a Punishment In Capitals élő lemezüket nem is gondoltam volna, hogy majd egyszer valamikor élőben is lesz szerencsém elcsípni őket. Barney kiváló frontember, igazán lázba tudta hozni a közönséget, ami a koncert közben még nagyobbra duzzadt.

Köszönhetően annak is, hogy a következő fellépő az Amon Amarth volt, akik hosszú-hosszú évek óta képtelenek hibázni lemezen vagy akár élőben is. Johan Heggék saját bevallásuk szerint sokkal többet és intenzívebben próbálnak a Fate Of Norns óta és ez az élő teljesítményükön is meglátszik. Legutóbbi lemezük is az év legjobb lemezei között volt. Az élő showjaik is nagyon jók, a Brutalon például a Death In Fire alatt a közönség oldalánál lévő falból is jöttek ki a lángcsóvák, nem csak a színpadon és annak a tetejéből. A dalokkal sem sokat hibázhattak Olavi Mikkonenék, hiszen egy jó best of programot kaptunk, csak a The Crusher és a The Avenger lemezekről nem hangzott el semmi. Persze a Surtur Rising kicsit nagyobb figyelmet kapott, de mivel ez a legújabb album, nem is csoda és az azon lévő dalok is nagyszerűen illeszkedtek a koncertprogramba. A The Pursuit Of Vikings alatt Johan Hegg még a tréfás oldalát is megvillantotta. Elhörögte a refrént, aztán a közönségnek kellett. Aztán megint elhörögte, majd elmondta, hogy nyugodtan lehet bármit ordítani, ha nem értik vagy tudják az emberek a szöveget, végül is ez egy death metal koncert! 🙂 Bár voltak problémák nagyon sokan az első számtól az utolsóig énekelték

A buli nagyon jó volt, ismét azt kell mondanom a fesztivál legjobbjai között van a helye, annak ellenére is, hogy kissé tompán és az elején kásásan szólt. De végülis ki lehetett hallani a dallamokat és az énektémákat is, szóval annyira nem volt katasztrofális. Jut eszembe ismét volt a koncerteken és a klipekben is megfigyelhető, mondhatni a csapat védjegyévé vált szinkronheadbangelés. Ha lenne olimpia szám ebből, tuti Svédország nyerne! 🙂

Amon Amarth setlist:

War Of The Gods
Runes To My Memory
Destroyer Of The Universe
Death In Fire
Cry Of The Black Birds
The Fate Of Norns
The Pursuit Of Vikings
For Victory Or Death
Victorious March
Twilight Of The Thundergod
Guardians Of Asgaard

A Machine Headet egy héttel a Brutal Assault előtt láttam Székesfehérváron a Fezenen. Akkor egy nagyon jó koncertet adtak, ahogy egy haverom fogalmazott „letépték a tökünket”. Most is megelégedtem volna ennyivel, mit ad isten, pont ezzel a haverral sikerült végignéznem a csehországi koncertet. Nos, ez a koncert a fehérvárinak egy kissé rövidített verziója volt, de szerencsére Robb Flynn nem ugyanazokat az átkötő szövegeket nyomta és nem csak rövidebb lett a program 3 számmal, de legalább egyet ki is cseréltek, így hallhattuk most a Ten Ton Hammer helyett a Block-ot. A közönség a Fezenestől eltérően kő metalosokból állt, de ők is ugyanúgy éltették a Locust, a Through The Ashes of Empires és a Blackening kissé neoklasszikusabb dolgait, mint a Burn My Eyes groove-os riffekkel megáldott klasszikusait.

Mondjuk csak úgy, mint a Fezenen, itt is elég sokat beszélt Robb, de szerencsére nem sablont nyom, így a Darkness Within után meghallgathattuk, hogy miért pont Prágában vették fel a klipet. A történet 1994-ben kezdődött… Adam Duce közben le is vonult valamerre, gondolom ő sejtette, hogy eltart egy darabig a sztori!:)

Amikor persze zenéltek, akkor nem érhette szó a ház elejét, teljes erőbedobással tolták nekünk a metalt. Robb és Phil Demmel is kitettek magukért, az ikergitáros szólóik pedig igazi libabőrös élményt nyújtottak. Muszáj ismét megemlítenem Dave McClain dobost, aki fantasztikus dolgokat produkált a cájg mögött.

A koncertet a Davidian zárta, aminek a kiállós részét most is együtt énekelte mindenki!

Machine Head program:

I Am Hell
Old
Imperium
Locust
Aesthetics Of Hate
Darkness Within
Block
Halo
Davidian

Kicsit furcsa volt látni, hogy az Amon Amarth-ra nagyobb tömeg gyűlt össze, mint a Machine Headre, pedig egy nagyon jó koncertet láttunk. Ahogy már említett haverom fogalmazott, már megint letépték a tökeimet! 🙂 A Machine Head után tartottunk is egy kis szünetet, megismerkedtünk egy kedves horvát lánnyal, aki azonban nem jött velünk vissza a Paradise Lostra. Lehet nem kellett volna ecsetelnem neki a Romprepop zenekar csodás számait… 🙂

Szóval Paradise Lost. Ahogy kutakodtam az emlékeimben rájöttem, hogy valószínűleg tényleg a 2005-ös Sportszigeten láttam őket utoljára. Azóta azonban csak a dobosuk cserélődött ki, az At The Gates-ből és a The Hauntedből is ismert Adrian Erlandsson csatlakozott hozzájuk. A doomos-gothic metaljuk ugye az idők során több változáson is átment. Volt nekik egészen indusztriális, majdhogynem elektronikus zenei útkeresésük is, és ugye ne feledkezzünk meg arról sem, hogy tulajdonképpen death metal bandaként indultak.

Nick Holmeséknak is új lemezük van, ezért meg is lepett, hogy egy igen régi dallal, az Iconos Widow-val kezdték a koncertet. Persze utána kaptunk is az új lemezből is, a Honesty In Death után pedig Nick eléggé kifakadt. Nehezményezte, hogy a koncertje alatt a másik színpadon éppen a dobhangzást állítják be a következő koncertre. Állítólag ő így nem hallja magát és azt se, hogy mit mond. Kicsit furcsa volt, mert senki más nem panaszkodott erre a fesztivál alatt… Biztos kitörölte volna ezt a tudatából, mert jött az Erased utána pedig az egyedi dal a Draconian Times-ról, a Forever Failure. A maradék időben már főleg csak a gothosabb számaikat játszották, kivétel a One Second és a Say Just Words, de hát azok is messzebb vannak még a Host képviselte világtól.

A zene jellegéből kifolyóan nem volt hatalmas mozgás se a nézőtéren, se a színpadon, Nick azért biztatott mindenkit, hogy tapsoljon vagy éppen énekelje együtt a dalokat, amit sokan meg is tettek, talán azért is, hogy segítsék a kissé hamiskásan éneklő dalnokot.

Nem volt rossz koncert (mondjuk annyira jó se), de hajnali 1 óra körül már kissé álmosítóan hatott néhány dal, azért örültem hogy újra láttam őket, bár ez a koncert messze nem volt olyan jó, mint az első, amit láttam tőlük. Igaz itt sokkal jobban megtelt rájuk a nézőtér is!

Paradise Lost program:

Widow
Honesty In Death
Erased
Forever Failure
Tragic Idol
One Second
As I Die
Fear Of Impending Hell
The Enemy
Faith Divides Us- Death Unites Us
Say Just Words

A Paradise Lost után csak a Horror Moziba szerettünk volna eljutni, de ez amolyan lehetetlen küldetés volt, hiszen nagyjából kétméterenként ismerősökbe botlottunk, a célegyenesben pedig elkezdtünk poénkodni, koncerteket elemezni, szóval gondolhatjátok. Ráadásul amikor végre odaértünk kiderült, hogy valami probléma miatt előbb zárt ezen az éjjelen a mozi. Gondoltuk eltesszük magunkat másnapra, el is indultunk a sátraink felé, de a kijárat mellett Mariusz, varsói cimborám állta az utunkat, aki gyorsan le is ültetett minket egy asztalhoz. Aztán hamarosan már mindenféle nyelven ment a társalgás, voltunk ugye mi a magyarok, aztán lengyelek, csehek, németek és egy fehérorosz is. Végül azért csak elszállingóztunk haza, amikor már elkezdett zuhogni az eső. Nagyjából 5 perc alatt bőrig áztam és lefekvés után imádkoztam, hogy ne ázzon be a sátram.

3. nap

Végül olyan jól imádkoztam, hogy én tényleg nem áztam be, ellenben a táborból mások igen, a kicsivel felettünk sátrazó észtek sátrait pedig kipakolták. Szerencsére semmi értékeset nem vittek el, kozmetikai szerek, ruhák és alkohol tűnt csak el szerencsére. A tisztálkodó szerek egy részét ráadásul a domb egy távolabbi részén meg is találták.

Sajnos kissé hidegebb is lett az éjszakai esőzés miatt, kb óránként változott, hogy éppen rövidgatyában vagy télikabátban lenne inkább az ember. Mindenesetre azért elmentem a városba venni némi ajándékot hazafele, meg nem utolsósorban pótoltam a kimerült étel- és italkészletem. Mászkáltunk egy kicsit az erődben útitársaimmal, akik valami jó helyet javasoltak felkeresésre, de azt idei évtől a fesztivál szervezői használják. De hogy pontosan milyen célra az nem derült ki. De legalább ettem végre normális főtt ételt, nem csak a gyros, hamburger, sültkolbász háromszög tagjait.

Ezt a napot igazán az Aborted koncertje indította be. Ők a másik olyan zenekar akiknek a dobosától mindig elhasalok. Ez most sem volt másképp, abszolút precízen kaptuk a témákat. A koncert elején még szinte csak a dobot lehetett hallani úgyhogy ki is élvezhettük őket. Aztán a hangzás helyreállt a második számra. Az énekes tevékenysége a másik ami mindig kiemelkedő a koncertjeiken. Folyamatosan mozog, hergeli a közönséget, teljes energia bedobással adja elő a számokat egy igazán jó frontember.

A közönség is hálásan nyomta a pogót, illetve a korparázást. Természetesen ők is leginkább a legutolsó lemez dalait részesítették előnyben. Bár szinte kötelező jellegű, de nagyon örültem, hogy az Origin of Disease-t is eljátszották. Persze a Dead Reckoning is előkerült amire őrületes tánc indult be a közönség soraiban. A hangzásban egyetlenegy hibát emelnék ki, hogy a gitárszólók sajnos halkak voltak.

Utánuk a Sólstafir koncertje volt, amit meg kellett tekinteni szinte kötelező jelleggel. Egy elég hosszúra sikeredett intro után amit személy szerint én nem ismertem, el is kezdődött a Post-Blackes hangulat. Az éppen aktuális hangulatomnak kicsit lassú volt most ez a zene így elég hosszú idő volt amíg ráhangolódtam, ezért a koncert vége jobban tetszett. Az előadás módra ugyan egy szavunk se lehet, hiszen jól adták elő a néha leírhatatlan című dalokat. A Goddess of the Ages-nek külön örültem. A végén az jutott eszünkbe, hogy olyasmi a Sólstafir, mintha a Pink Floyd hangzás világát metál zenével kevernéd.

Finntrollig hátralévő időt csak az észt szomszédokkal és a tegnap megismert egyik cseh hölggyel töltöttem. Aztán ők leléptek, mert nem szeretik a svédül hörgő finneket.

A trollok azonban alaposan megleptek engem a koncertjükkel. Kimaradt egy csomó nagy sláger, hogy mást ne említsek a Trollhammeren és a Korpens Saga is, viszont több dal előkerült a debütalbumról (azzal is kezdték a bulit), de a műsor felét az új album dalai tették ki. Az utóbbinak annyira nem örültem, de hát mit volt mit tenni. Skrymerék azért rendesen odatették magukat. Láttam már néhányszor a finneket, de most lehet, hogy az idő rövidsége miatt, de annyira nem tudtam rájuk hangolódni. Persze nem volt rossz a koncert, mert azért élveztem, csak máskor jobban elkap a zenéjükből áradó jókedv. Mondjuk most annyira nem erőltették ezt a vonalat. Azonban továbbra sem értem azokat, akik támadják Vrethet, hiszen szerintem nem rossz frontember, még ha anno a tagbaszakadt Wilska után tényleg egy kicsit furcsa volt egy vékony srácot hosszú szoknyában látni a színpadon. Koncert közben sikerült találkoznom azzal a mexikói sráccal, Adannal, akiről egyik útitársam, Murphy mesélt. Tényleg abban a zöld Mexikó focimezben volt, ahogy elmondása szerint mindig. Szóval vicces volt, átadtam azért az üdvözleteiket egymásnak.

Finntroll műsor:

Blodnatt
Drap
Under Bergets Rot
Nattfödd
Slagbröder
Mot Skuggomas värld
Solsagan
Jaktens Tid
Bastuvisan

Finntroll után visszatértem a táborba, ahol meglepődve vettem észre, hogy az „Immolationre mindenképpen megyünk” szomszédaim még javában nem indultak el. Végül én sem csatlakoztam hozzájuk, segítettem még egy kicsit a lopott cuccok keresésében, aztán mikor gondoltam már ideje indulni WMD-re, elindultam egy másik varsói haverommal, aki amúgy szintén Mariusz. Nem túl változatosak a férfinevek arrafelé…

Nagy nehezen elérkezett az idő, hogy az egyik kedvenc magyar zenekarom a Watch My Dying-ot egy külföldi fesztivál keretében tekinthessem meg. Szerencsére a Six Feet Under-rel esett egy időbe, amit különösebben nem szeretek így semmit nem kellett kihagynom ezért. Ami először is feltűnt még a szerelés közben, hogy nem Dávid ült le a dobok mögé, hanem Maczák Márk akinek a teljesítményéről semmi rosszat nem lehet mondani. Már a koncert előtt jó volt a hangulat, sok magyar összegyűlt és aztán a koncert közben kiderült jó pár külföldi is. A hangzás pedig azt hiszem a legtisztább WéEmDé megszólalás amit hallottam azóta, hogy van sampler is. Mindent jól lehetett hallani, az új számok is sokkal jobban átjöttek mint eddig bármikor is. Látszik, hogy készültek azért erre a koncertre, mindenki teljesítménye 110%-os volt és Gaobr hangja különösen helyén volt ezen az estén.

Imi teljesen kitett a plusz látványért a világító hangszedővel és pólóval. A Gyúlékony Csírában pedig Attila örvendeztetett meg minket egy random szólóval. Azt hiszem szereztek maguknak a srácok pár új rajongót, hisz remek hangzással, remek előadást láthattunk tőlük.

Watch My Dying után sikerült összefutni kb minden magyar haverral, igazi népgyűlés alakult ki. Zoli haverommal találkoztunk azokkal a csajokkal, akik nagyon néztek minket Machine Head alatt, kiderült ők is lengyelek, meg az is, hogy Mariusz és Zoli a tavalyi Brutalon is söröztek együtt. Már kezdett egy kicsit sok lenni ez nekem, el is mentem inkább a horror moziba, ahol egy igazán gyomorforgató filmet sikerült kifogni, de annyira belemerültem, hogy miután lemerült a telefonom és nem tudtam mennyi az idő, sikerült lekésnem az At The Gates kezdését is…

Thompáék is a már többször említett feloszlunk, aztán összeállunk mozgalom tagjai, de ez legalább már nem az első reunion turnéjuk, anno 2008-ban láttam is őket egy fantasztikus bulin. Most sem voltak rosszabbak, de az akkori körülmények egyszerűen jobbak voltak (Wacken, Black Stage), meg akkor nem néztem undorító filmeket a koncert elején. 🙂 Szóval a göteborgi death metal egyik alapcsapataként a 90-es évek elején 4 mesterművet tettek le az asztalra, aztán szétszéledtek, főleg a The Hauntedből (Björler fivérek) lehet őket ismerni manapság, de megfordultak más nagyobb bandában is, elsősorban a dobos Adrian. Szóval a koncertjük hengerelt, de sajnos nem élvezhettem teljes egészében. Nyugodtan mondhatom, hogy majd legközelebb! 🙂

Az At The Gates után az Immortal jött a Metalshop színpadon. Talán már felesleges említenem, hogy egy időben ők is feloszlottak. 🙂 Lassan úgy érzem ritkább az olyan banda, amelyik sosem teszi…

Szóval eljött a pandák ideje, hogy gonosz legyek. De igazából nem akarok az lenni, meg a direkt kaotikus hangzásból, az eszeveszett fényjátékból összeállt az a sötét, hideg atmoszféra, amivel igazán beleélhette magát az ember a koncertbe vagy akár Blashyrkh világába. Ezen még az sem ront sokat, hogy Abbath néha eléggé kamuzott a gitáron, de hát ez az élőzene varázsa, vagy mi a szösz. Érdekes módon csakúgy, mint az előző bandát, az Immortalt is csak Wackenben láttam előzőleg, de itt nem volt nagy különbség a két koncert között. Egyébként érdekes, hogy a visszatérésük óta kiadott egyetlen lemezükről csak a címadó nóta hangzott el, de az legalább zárásként, amúgy a műsort a korai albumok, főleg a The Sons Of Northern Darkness dominanciája jellemezte. De ezen album talán az ő legjobb, de mindenképpen legismertebb lemezük, így fesztiválkoncertre tökéletes. Jól válogatták össze a műsort Horgh-ék, elég nagy beindulás volt rájuk is. Azért pedig elég nagy üdvrivalgást kapott Abbath, amikor bejelentette a Damned In Blacket és elmondta, hogy azt egy cseh banda a Master’s Hammer inspirálta. És ha már Abbath, akkor persze meg kell említeni a híres rákjárását vagy mi a szöszt, amikor terpeszállásban, behajlított térdekkel jár!:)

Immortal setlist:

Withstand The Fall Of Time
Sons Of Northern Darkness
Damned In Black
Triumph
The Call Of The Wintermoon
In My Kingdom Cold
Tyrants
One By One
All Shall Fall

Immortal után a Moonspell nem nagyon tudott lekötni, így gyorsan találtam jobb elfoglaltságot. Pedig voltam én már jó koncertjükön a portugáloknak, na de hajnalban egy zúzós Immortal után egy még zúzósabb Sodomra készülve eléggé hangulatgyilkos volt. Szóval két szimpatikus lengyel lánnyal és már említett Murphy-vel szépen felpattantunk a fesztivál területén fel-alá igyekvő quadok utánfutóira és ott vitettük magunkat keresztül-kasul az egész területen. Amolyan Budapest Parádé módra táncolva, énekelve, az emberekkel pacsizva. Amikor ezt meguntuk (vagy a quadosok minket, nézőpint kérdése) , akkor összefutottunk a metal marketnél egy olasz brigáddal, akik egy asztalt és egy hatalmas üveg Finlandiát cipeltek. A vodkát még csak értettem, de az asztalt már kevésbé. Mindenesetre öt perc múlva már az asztal tetején álltunk legalább 7-8-an és üvöltöttük teli torokból az Omega Gyöngyhajú lányát. Ná-ná-nánananá! Ahogy azt egy cseh fesztiválon amúgy is megszokhattuk. Szóval kellemesen és hasznosan is telt a Sodomig hátralevő idő.

Aztán hajnali 2 után végre színpadra lépett Onkel Tom Angelripper és kis népi zenekara, hogy belegyalulják az agyunkat a földbe. Bernemannék nem bízták ezt a véletlenre, régi klasszikusok és új dalok egyaránt szerepeltek a programban, persze az előbbiek voltak túlsúlyban. 30 éve nyomják a metalt és hiába az új dobos, a gépezet megállíthatatlan. Igazi thrash metal himnuszok kerültek terítékre, elég csak az Outbreak Of Evil EP két dalát a címadót és a Blasphemert említeni. De talán a legismertebb Sodom nóta, az Agent Orange is hatalmas sikert aratott. A végére én az Ausgebobtot vártam, de végül egy másik hasonló dalt kaptunk. Soha rosszabb fesztiválzárást! Jó volt látni, hogy az igen késői volt a kezdés és tény, hogy a fesztivál legeslegutolsó koncertje, ennek ellenére mégis rengetegen mosholtak, üvöltötték a szövegeket, egyszerűen csak jól érezték magukat együtt.

Sodom műsor:

In War And Pieces
Sodomy And Lust
M-16
Outbreak of Evil
City Of God
Blasphemer
Agent Orange
Remember The Fallen
Bombenhagel

Így ért véget hát a Brutal Assault 2012 zenei része. Idén sem okozott csalódást a fesztivál, minimális csúszásoktól eltekintve pontosan tartották a menetrendet, azokat a koncerteket leszámítva, ahol ezt megemlítettem szinte minden banda jól szólt. Az étel- és italválaszték nagyon jó volt, bár a kuponos rendszeren lehetne javítani. Nem szemeteltek az emberek a fesztiválon, alig keletkezett műanyag szemét, hiszen a söröspoharak betétdíjasok voltak és csak korlátozott számban lehetett őket visszaváltani. A város látszólag el- és befogadta a rendezvényt, a boltok kirakataiban mindenféle metalos ereklyék voltak, sok bolt meghosszabbított nyitva tartással üzemelt, nyilván üzlet ez nekik is. Rengeteg különleges zenekart lehetett elcsípni, megtalálhatta a számítását az is, aki a thrash, black, death metal szerelmese, vagy éppen a grindcoreé vagy a harcore-ért él hal. A mindenféle egyéb műfajokat már ne is említsem. A látogatók száma azonban idén rekordot döntött és nem biztos, hogy még egy ekkora növekedést a fesztiválterület elbírna. Így is már minden talpalatnyi helyen sátrak voltak és sokszor „faltól-falig” állt a közönség.

De én bízom a szervezőkben és abban is, hogy jövőre egy hasonlóan érdekes, változatos és színvonalas fellépőgárdával örvendeztetnek meg majd minket!

Írta: DarkJedi
Kiegészítette: SteveShield

Kapcsolódó cikkek

Brutal Assault 2017 – Koncertbeszámoló

Cryonus

Brutal Assault – Új fesztivál artwork és pár Hardcore bejelentés!

NorthWar

Brutal Assault – Gyűlnek a bandák!

NorthWar

Brutal Assault fesztivál: Új bandák: Macabre, Suffocation, Aeon… és Architects!

NorthWar

Brutal Assault 2016 – Koncertbeszámoló

Cryonus

Brutal Assault Fesztivál: új fellépők a fekete péntekről!

NorthWar

20 évnyi Brutal Assault Feszt keményfedélben

NorthWar

A Brutal Assault fesztivál új fellépőket jelentett be: Behemoth, Cattle Decapitation és Mgła!

NorthWar

Új bandák a Brutal Assaulton: Voivod, Eyehategod és Sikth!

NorthWar

Brutal Assault 2015 – Koncertbeszámoló

Cryonus

Brutal Assault 2015 – A nagy menekülés!

NorthWar

Brutal Assault fesztivál – Újabb visszaigazolások!

NorthWar

Brutal Assault – Újabb bandákat jelentettek be

NorthWar

Brutal Assault – Újabb bandák!

NorthWar

Brutal Assault 20 – Legújabb bandáit bejelentette

NorthWar

Brutal Assault 2014 – Koncertbeszámoló

Darkjedi

Hot News: Brutal Assault line-up is complete

NorthWar

Hot News: Brutal Assault 18 news # 14

NorthWar

Hot News: Brutal Assault 18 news # 10 & 11

NorthWar

Hot News: Brutal Assault 2013 – New bands are Whitechapel, Magrudergrind and Aborym

NorthWar

Hot News: Brutal Assault 2013 cornfirmes Downset, Madball and Solefald

NorthWar

Hot News: Brutal Assault 2013 – Announces new names: Marduk, Nachtmystium, Benediction and Saturnus

NorthWar

Hot News: Brutal Assault 2012 – Announces its daily schedule, 4 new bands and Tickets information

NorthWar

Hot News: Brutal Assault photo contest again!

NorthWar

Hot News: Agnostic Front, Norma Jean and Samael confirmed for BA 2012

NorthWar

Hot News: Brutal Assault announces Napalm Death, Crowbar and Alcest

NorthWar

Hot News: Fields of the Nephilim, Shape of Despair and Rise and Fall confirmed for BA!

NorthWar

Hot News: Brutal Assault confirms Finntroll, Skarhead and Root

NorthWar

Hot News: Brutal Assault news

NorthWar

Hot News – Brutal Assault news!

NorthWar

Hot News – Brutal Assault 2012 news!

NorthWar

Hot News – Brutal Assault Festival: Headliner confirmed: Machine Head!

NorthWar

Hot News – Brutal Assault news!

NorthWar

Brutal Assault news!

NorthWar

Busz a Brutal Assault-ra

NorthWar

Hot News – Brutal Assault news

NorthWar

Hot News – Brutal Assault: No more worries where to get cash during the festival

NorthWar

Hot News – Brutal Assault: Another slots occupied by Kreator and Uneven Structure

NorthWar

Hot News – Brutal Assault news!

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár