Koncertbeszámolók

Budapest Black Fest – Night Visions II – Koncertbeszámoló

2009. április 25. @ Budapest, Blue Hell

Egyedülálló élménynek lehettek szem-és fültanúi azok a kárhozott lelkek, akik április 26-án ellátogattak a Kék Yuk-ba. Történt ugyanis, hogy Arkhorrl, az Aetherius Obscuritas atyja úgy döntött, hogy két év után ismét ránk szabadítja rémálmait!
Kígyózó sorokat reméltem, de csak pár lézengő váltott jegyet előttem, amihez ajándék Sudden Death lemez is járt. A klubba bejutva is nagyon csekély létszámú közönség fogadott, konkrétan mikor az első zenekar elkezdte az aprítást, összesen 33 ember tartózkodott a koncertteremben. Megszámoltuk…

A szombat esti Istengyűlöletet Khrul és Funebre nevezetű “amatőr hobbizenekara” (természetesen nem amatőrökről van szó, csak Khrul mutatta be így a bandát) kezdte. A felállás 3 sötét napszemüveges, egyen pólós zenészből állt, akiket egy dobgép egészített ki. Míg az előbbiek kiválóan teljesítettek, az utóbbival rengeteg probléma adódott. Sem kifelé, sem befelé nem szólt rendesen. Ezt leszámítva ez egy remek koncert volt. A filozofikus témájú black dalokat a frontember fanyar humorral konferálta be, mint “a következő egy romantikus szám lesz” vagy “a következő a nagy slágerünk”. Sajnos az utolsó számot a fent említett dobgép probléma miatt háromszor is újra kellett kezdeni, de végül mégis sikerült eljátszani, mindenki őszinte örömére.

A Funebre után elkövetkezett a várva várt rituálé ideje, melyben az Aetherius Obscuritas zúdította ránk sötét himnuszait. Arkhorrl másik zenekarának, a Sudden Death-nek a tagságát hívta segítségül, hogy élőben is meg tudja szólaltatni saját szerzeményeit. Kikerült a színpadra egy különleges, kecskekoponyával, tövisekkel és szögesdróttal díszített mikrofonállvány, majd ezt követően előkerültek az ekkor már hullafestést viselő zenészek is. A koncert kezdetén ismét történt egy technikai malőr (a hangmérnök nem találta az intro-t tartalmazó CD-t…) de az utána követő háromnegyed órában meggyőződtem róla, hogy ma valóban érdemes volt eljönni, és vannak olyan dolgok, amiket vétek kihagyni.
Arkhorrl nyers energiája a zenészek profizmusával párosulva egyedülálló atmoszférát teremtett. Be is indult a közönség, ment a fejrázás, a villázás, sőt néhányan teli torokból ordították az Ében Lovag, a Víziók vagy éppen A múltunk hatalmával szövegeit. Ráadásként elhangzott még egyszer a Víziók, ezzel sajnos véget is ért ez a nem mindennapi esemény. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer ismét láthatom majd élőben. Talán 2 év múlva…

A soron következő Beneth koncertjét vakfoltnak éreztem a fesztivál programjában. Velük már találkoztam, még az Akela előzenekaraként. Az old school death metalt játszó pécsi csapat zenéje hűen képviseli az általuk választott irányvonalat, de sajnos semmi egyénit nem találtam a produkciójukban, így ezt az időt a Merchandise pult átnyálazásával töltöttem.

Baskíria fellépését egy nagyon hosszú átszerelési szünet követte. Sajnos a Kék Yuk-ban rendszeres probléma, hogy hosszas próbálkozás után sem tudnak egy normális hangzást összehozni. Erre számítania kell mind a nézőnek, mind a zenekarnak. Ennek ellenére akkor is kellemetlen, mikor a kifestett arcú zenészek már fél órája állnak a színpadon, hangszerrel a kezükben, és nem tudják elkezdeni a koncertet. Végül viszonylag korrektül megoldották a problémát, és elkezdődhetett a Baskíria négytagú hordájának műsora. A karizmatikus megjelenésű énekes Patkány Enslaved-es pólóban, szöges alkarvédőben hörgött és károgott, a gitáros kaftánban és kendőben halálpontosan hozta a komplex témákat, míg a basszer szakadt bőrnadrágban, harci festéssel pengetett. A dobok mögött ügyködő Lord Vomit pedig pontos és villámgyors alapot biztosított a pogány black metal pusztításhoz. Nagyon meggyőző a banda előadásmódja, maga a zene pedig szerintem simán megállná a helyét a nemzetközi színtéren is.

Az est lezárásának kevésbé hálás feladata a makói Athame zenekarra maradt.
Már a 2002-es Athame demójuk óta nagy kedvencem a banda, és alig vártam már az alkalmat, hogy láthassam őket élőben, mert legutóbb ez körülbelül 3 éve sikerült. Azóta rendszeresen lemaradok a koncertjeikről. Olyan negyed 3 magasságában kerültek színpadra, és rövid beállás után a húrok közé csaptak, hogy egy utolsó nagy zúzásra invitálják a teremben maradt minimális létszámú közönséget. Sajnos a Baskíriánál beállított tűrhető hangzásból itt már nem sok volt érzékelhető. Az Elhagyatva című számmal indítottak, majd sorban jöttek az Athame demó és az Elveszett tüzek szerzeményei, valamint új dalok is, amelyeket remélhetőleg hamarosan lemez formájában is élvezhetünk. Szenti Attila teljes átéléssel üvöltötte filozofikus tartalmú szövegeit, melyeket szerencsére a megmaradt nézők közül sokan kívülről tudtak. A gitárdallamok sokszor kivehetetlenek voltak a fentebb említett hangosítási problémák miatt, de ennek ellenére azért a banda teljesítette azt, ami elvárható tőlük. Sötét hangulatú, energikus black/death metal koncertet!
Setlist: Elhagyatva, Feledés tengerén, Reménytelenül, Természet hangja, Aranyló hajnal, Érted égjen a máglya, Elveszett tüzek, Királyok átkát hozza a szél, Áhitatos ének

Megoszlanak a vélemények a magyar black metal underground-ról. Aki ott volt szombaton este a Budapest Black Fest-en, vagy előtte a pécsi bulin, szerintem egyetért velem, hogy vannak csapatok, akikre érdemes odafigyelni!

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár

G-G7HMZP452Z