Koncertbeszámolók

Campus Fesztivál 2009 – Koncertbeszámoló

2009. július 22-26. @ Debrecen, Nagyerdő

2009-ben is eljött a Campus fesztivál ideje, 2009. július 22-e. A szokásoktól eltérően a debreceni Nagyerdő adta a helyszínt a Vekeri tó helyett. Sokan aggódtak, hogy a természetvédelmi terület meg fogja sínyleni a rengeteg embert, de szerencsére nem ez történt. Metalosként természetesen a metalzenekarok voltak számomra a főszereplők, amelyből nem is volt olyan sok. A régi Vekeri feszteken sokkal metalosabb volt a felhozatal, de az eddig ismeretlen zenekarok abszolút kellemes meglepetést okoztak számomra.

A nulladik napon csak a Debrecen színpadon volt aktivitás, amely a tehetséges debreceni bandáknak adott fellépési lehetőséget. Az első banda, amit sikerült elcsípnem, a fél öttől kezdő Rockzone volt. A rekkenő hőség és a kisszámú közönség ellenére a srácok élvezték a bulit, és személy szerint én is. Egy nagyon kellemes, lightos heavy metal-hard rock muzsikát játszanak, és azon kezdtem el töprengeni, hogy hogyhogy csak most hallottam őket először, és hogyhogy ilyen koránra tették őket, hiszen ez a produkció mindenképpen nagyobb közönséget érdemelne. Javaslom, hallgassátok meg! Jóféle…

A következő banda, az Electric Eden jórészt hard rock (főként Cult) feldolgozásokat játszott. Sajna a hangzás most nem volt az igazi, de élvezhető lett a buli így is. Kíváncsi leszek a saját számaikra, mert zeneileg teljesen jó a banda. Látszik, hogy rutinos zenészek alkotják. Nemrég alakultak meg, de lehet, hogy fogunk még hallani felőlük…

Az este fénypontjának az Alien zenekar bizonyult. A debreceni Rocksuli tanáraival tűzdelt zenekar egy félelmetesen hangulatos, instrumentális gyönyört varázsolt nekünk. Középtempós számok, dallamos, abszolút nem öncélú szólók, kitűnő hangosítás, kitűnő zenészek, és a végére egy Joe Satriani feldolgozás, amit én szívem szerint lehagytam volna. Szerencsére az idő is kezdett hűlni, a közönség is gyűlni, és igazi örömzene volt a buli. Mindenképpen javaslom meghallgatásra őket. Nem fogtok csalódni…

A következő csapat a SunTana Music volt. Mint sejthető, Santana feldolgozásokat játszanak, viszont aznap este nem igazán állt össze semmi. Kiváló időpontban léptek fel, de a hangosítás rémesre sikerült. A nyolcfős legénység ellenére is üresek voltak a szólók. Hallottam már őket régebben, és akkor sokkal meggyőzőbb volt a produkció. Persze, sokan voltak, sokan élvezték, de valami miatt nem hasított az anyag. Talán a hangosítás lehetett az oka…

Az este fénypontjának az előzetes várakozások szerint sokak számára az Acoustic Gallery ígérkezett. A banda frontembere az a Koroknay Árpád (Kori), aki nemrégiben csatlakozott az Omenhez. Szépen megtelt a színpad előtere, és elkezdődött a show. Erre mondják azt, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. A Whitesnake-feldolgozásokkal az égvilágon semmi gond nem volt, viszont nem értettem, miért kellett leültetni a hangulatot a Jézus Krisztus szupersztárból vett számokkal. Nekem valahogy nagyon nem illett a képbe. Az egységesség hatalmas pofont kapott. És ugye, ha egyszer leül a hangulat, nagyon nehéz feldobni. Nekik sem sikerült… Az egész pedig számomra átcsapott egy görcsös közönséghergelésbe… Pedig ha Whitesnake-t nyomtak volna végig, bizonyára ezerszer jobb buli lett volna. Talán majd legközelebb…

A csütörtöki napon már teljesen más kép fogadta a látogatókat. Összeállítva minden, ahogy kell, teljes színpad-kavalkád, emberek mindenfelé, beindult a fesztivál.
Ismét a Debrecen színpadon kezdtem, ugyanis azt hallottam, hogy a Bearfood jófajta stonert tol. Meglepett, hogy még nem hallottam róluk, és az is, hogy ebben a ritka, de számomra nagyon szimpatikus műfajban tényleg színvonalas produkcióval álltak elő. A korai kezdés (14:30) és a rekkenő hőség ellenére ismét az ugrott be, hogy este 8 körül kellene kezdeniük, mert megérdemlik. Tényleg kiváló bandáról van szó ugyanis. A saját számaik pedig teljesen lehatárolják a stílusukat, és hiába szeretem a Black Sabbath – Iron Mant, de ide most nem kellett volna. Minden esetre nagyon üde színfolt volt a csapat, és remélem, hallhatom még őket, minél többedmagammal.

A következő banda a Csak zenekar volt. Annak ellenére, hogy nincs sok köze a metalmuzsikához, teljesen kellemes zenét játszottak, egy hegedűs/énekes leányzóval megspékelve. Stílusilag talán atmoszferikus rockot mondanék rá, pici alter, pici hard rock. Látszik, hogy régóta nyomja a banda, már 16 éve. Profi produkció volt, az biztos…

Ekkor jött el az idő, hogy átmenjek a Campus arénába, ami egy jókora sátor volt, amelyben alapjáraton szaunázni lehetett volna, ha a rendezők nem raktak volna be két hatalmas ventillátort a színpad magasságába, ami mellett teljesen elviselhető idő volt. Így csapott a húrok közé a The Aetrigan. Tavaly volt szerencsém látni őket az Azfeszten, és most sem hagyhattam ki őket. Nem is bántam meg. Ütős kis metalcore-t nyomnak, jó kis döngölésekkel, húzós tiszta énekkel, tökös üvöltésekkel, szédületes színpadi mozgással. Két probléma volt, ami miatt nem tudták átadni mindazt, amit tudnak. Az egyik a hangosítás, a másik pedig a szemtelenül kevés idő, hiszen mindössze fél órát kaptak. Sajna a szóló és a basszus nem jött át, a duplázó pedig tarolt… Ennek, és a korai kezdés (16:20) ellenére egész sokan gyűltünk össze a sátorban, és teljesen jó hangulatot varázsoltak a fiúk. Remélem, sok lehetőségük lesz még bizonyítani a tehetségüket.

Vissza a Debrecen színpadra, ahol már játszott a 0690 nevű formáció. Egy szóban összefoglalva: elmebetegek :). Természetesen a szó jó értelmében. Elég csak meghallgatni az Önöröm című számot, mely minden tipp ellenére a sörről szól… Döntsétek el, mennyire lehet hinni a bandára… A zene amúgy egy heavy-punk keverék, tipikus bulizene, amire tényleg jót bulizott a nagyérdemű… Tessék csak belehallgatni!

A Campus arénában az Insane csapott a húrok közé este hattól. A nevükhöz képest kevesen voltak, de a hangulatra nem lehetett panasz. Inkább az Our Island, Our Empire albumról játszottak a tőlük megszokott lelkesedéssel és színvonallal. A hangosítással megint nem voltam kibékülve, de a hangulattal teljes mértékben. A közönség is szépen gyűlt, és nem bánta meg, aki őket választotta.

Az este egyik fénypontjának ígérkezett az egyre népszerűbb Subscribe. Még három éve láttam őket először, és tényleg hatalmas bandát és remek zenészeket ismertem meg bennük, mostanra viszont érzésem szerint megrekedtek. A számok már nem annyira ütősek, és az elmúlt két évben nem igazán hozták azt a szintet, mint előtte. A legjobb számuk, a Crowd of the Nobodies volt. Ami pedig ledobta nálam az ékszíjat, az a Kölyköd voltam című Edda szám feldolgozása. Enyhén fogalmazok, nem tetszett… Remélem, fogok még jó Subscribe koncertet hallani, hiszen bitang jó zenészek. A közönség jó része élvezte a bulit, de sokan csak néztek ki a fejükből…

Az este, de talán a teljes fesztivál legnagyobb neve, a The Rasmus lépett fel aznap este 10-kor. A nagyszínpad első 20-30 sora dugig, tényleg óriási volt az érdeklődés, és nem bántuk meg, hogy részesei voltunk ennek a koncertnek. A hangzás kiválóra sikerült. Mindent hallhattunk, amit át szerettek volna adni. A legapróbb rezdüléseket is. Aminek viszont nagyon örültem, hogy az egy szem gitár ellenére sehol sem volt üres a zene, még a szólók alatt sem. Játszották a legnagyobb slágereiket, az In the Shadowst vagy a Guiltyt. A közönség imádta őket, vastaps minden szám után, természetesen visszázás, éljenzés, és tényleg nagyon nem akarták elengedni őket. Egy profi zenekar profi produkcióját láttuk, ami másfél óra után sem volt unalmas egy kicsit sem.

A pénteki nap a Húsdaráló Projekttel indult. Րk sem egy egyszerű eset, az biztos. Már a beállás is a Gyökér, véres gyökér volt, ami a Sepultura slágerének magyar feldolgozása. Nem voltunk sokan a korai időpont miatt, de jó bulinak ígérkezett. A srácok végig egy kendővel a szájuk előtt nyomták. Természetesen volt a Pépes babafos, a Húsdaráló, a Pándy András, de az Augusztustalant hiányoltam… De sajna csak fél órájuk volt…

Másodikként a magyar heavy metal ős zászlóshajója, a Diktátor csapott a húrok közé. 23 éve alapultak meg, és még mindig ugyanazt az ellentmondást és megalkuvást nem tűrő muzsikát játsszák. A Rockinform mellékleteként jelent meg júniusban az új lemezük, amelyről a címadó Hét vezér is elhangzott. Amit nem értek, hogy miért nem főműsoridőbe tették őket, hiszen remek hangulatot teremtettek. A nagy slágerek is felcsendültek, mint az Őrjöngő folyó, vagy a klipes Gyilkos maci és a Nem leszek állat a kertedben. A lelkes közönség a meleg és a korai időpont ellenére nagyon élvezte a bulit. Még egy adalék, hogy augusztus 20-án a Szeg és a Pokolgép társaságában Balmazújvároson lehet majd látni, hallani őket (másnap pedig a Sámsonfeszten, Hajdúsámsonban). Akkor bizonyára több idejük lesz játszani, legalább annyit, amennyit megérdemelnek.

Րket a szintén debreceni Angerseed követte. Régivonalas death metalt játszanak, ami a nem kifejezetten metalos fesztiválon elég szűk rétegnek nyerte el a tetszését. Volt szerencsém látni őket a Full of Anger fesztivál előbuliján, pár hónapja, ahol hatalmas zúzást csavartak le, és nagyon jól szólt a cucc. Most sajnos az ellenkezője volt igaz. A duplázó és a pergő elnyomta a gitárt és a basszust, a basszust meg csak úgy lehetett érzékelni, hogy megremegtette a fapadlót, de másképp semmi nem jött át belőle. Ilyen feltételekkel és nem a hasonló agresszivitású zenéhez szokott közönséggel nem lehetett maradandót alkotni. Remélem, az augusztus 29-én Debrecenben esedékes Full of Anger fesztiválon meg tudják mutatni, milyen bulit tudnak ők teremteni.

Րket a The Bedlam követte a színpadon, és addigra már szépen megtelt a színpad környéke, hiszen nagy visszatérők ők. A banda még 1990-ben alakult, és akkoriban nagyon szokatlan megoldásokkal robbant be a köztudatba, viszont sosem tudtak igazán kitörni. Mostanában újra összeálltak, és nem tették hiába. Nagyon hangulatos bulit adtak a nagyérdeműnek. Stílusilag nagyon nehéz körülírni őket. Egy kis thrash, egy kis stoner, egy kis heavy, pár prog elem. A basszerük pedig Nagy Levente, akit a Neck Sprainből ismerhetünk. A basszus pedig akkorát tarolt, olyat szólt, hogy kívánni sem lehetett volna jobbat. A ritmusgitár nem igazán jött át sajna, de így is abszolút élvezhető volt a koncert, a mozgolódás is megindult az első sorokban. Soha rosszabb visszatérést!

Az estéből még egy koncert volt, amit semmiképpen nem akartam kihagyni, ez pedig a Deák Bill Blues Band. Nagy név a szakmában, és nem érdemtelenül. Elég szép számú közönség gyűlt össze a nyolckor kezdődő bulira, ahol az összes nagy kedvenc elhangzott, amit a közönség csak szeretett volna. Hey, Joe, Kopasz kutya, Kőbánya blues, a közönség unszolására a Rossz vér, és az elmaradhatatlan A zöld, a bíbor és a fekete. Tényleg jó érzés volt, hogy a közönség között volt 50 éves öreg rocker, 10 éves kissrác, punk, rocker, és rengeteg „hétköznapi ember” is. Sajnos, csak alig több, mint egy órát játszottak, de így is megérte. Príma hangzás (csak a szintiből szerettem volna még többet hallani), jó hangulat, igazi ünnep volt fiatalnak és kevésbé fiatalnak egyaránt.

A szombati nap zenei felhozatala metalos szemszögből elég siralmasra sikeredett. Két bandát pécéztem ki magamnak. Elsőként a Szeg bulijára voltam kíváncsi, akik (szintén érdemtelenül) csak fél órát játszhattak, de felborították a színpadot. A 16:20-as kezdés és a szokásos kánikula ellenére is fantasztikus hangulatot varázsoltak a sátorba. Tombolt a közönség, ment a headbang rendületlenül, és legalább olyan feelingem volt, mintha este 8 lenne, és főzenekart láttam volna. Tényleg, minden elismerésem a fiúknak. A fent említett balmazújvárosi rockfesztiválon remélem, többet fognak játszani… Ilyen színvonalból sosem elég…

A másik banda, akit nem hagytam ki a Chrome Rt. volt. A balmazújvárosi hard rock-heavy metal banda nagyon jó kezdési időpontot (19:30) és 40 percet kapott, hogy bebizonyítsa tudását. Az időjárás viszont nem így gondolta, és jókora esőt zúdított a fesztivál nyakába. Az első pár számon ezért csak pár bátor, és víziszonnyal nem rendelkező ember headbangelt a színpadon, majd az eső elállta után elkezdtek szállingózni a kevésbé bátrak is. Az utolsó 4-5 számot már tisztességes közönség élvezte végig. A szintiből nem sok minden jött át kifelé, de a gitáros és a basszer nagyot alkotott. Tényleg kellemes zenét játszanak. Remélem, még sokáig.

Állítólag a Campus fesztivál látogatócsúcsot döntött, és remélem, sikerült rávennem a metalzene kedvelőinek egy részét, hogy jövőre ő is eljöjjön. Ha ilyen színvonalú produkciókat fogunk látni jövőre is, akkor meg fogja érni…

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek