2007. március 9. Budapest, A38 hajó
A Cannibal Corpse végre megérkezett Budapestre. A 28 állomásos turnéján két zenekar, a holland Disavowed és a dán Urkraft kísérte el. A brutális death felhozatal már önmagában is csalogató hazánk keménykötésű rajongóinak, ám a Cannibal Corpse jelenléte már alapjáraton is garancia arra, hogy jó bulinak nézünk elébe. Nem is csalódott senki, azt hiszem. A koncert napján a banda naplójába a következő bejegyzés került:
„Üdv mindenkinek. Azt akartátok, hogy írjak az Európai turnénkról. Az eddigi bulik nagyszerűek voltak: minden egyes este remek rajongótábor gyűlt össze. Ma Budapesten vagyunk. A mai nap célja egy kisebb hajó a Dunán, ami éjszakai bárnak lett átalakítva. Nagyon érdekes hely lesz ott koncertezni, annyi biztos. Mindig bombasztikus koncertet adunk Budapesten, ez alól a mai nap se lesz kivétel…”
A bulit a Tesstimony kezdte volna, ám a fellépésük elmaradt. A banda egyébként nemrég tért haza Norvégiából, ahol legújabb lemezükön munkálkodtak.
A Disavowed színpadra lépésekor ugyan még nem érkezett meg minden koncertező, ám az együttes játéka alatt a létszám folyamatosan dagadt. Ezalatt a koncertteremmel szemben helyet kapó bárnál minden szomjas rajongó kedvére csillapíthatta alkohol utáni vágyát, hogy készen álljon az Urkraft-ra, akik kb. 9-kor kezdtek. Az addig nem túl nagy méreteket öltő pogó egyre inkább kezdett eldurvulni a közönség körében: a dán banda keményen felkorbácsolta a kedélyeket széles hangterjedelmen dübörgő death-thrash zenéjükkel. Az együttes felállása különösképp üdítő volt: a kemény death Disavowed után a valamivel könnyebbnek mondható Urkraft kimondottan nagy sikert könyvelhetett el magának. Ezt a könnyedebbséget az együttes külsőségeiből is levonhattuk: öltözékükben és termetükben is elmaradtak Cannibal Corpse szörnyformájú, medvealkatú tagjai mellett. Nekem személy szerint a The Inhuman Aberration nevű szám tetszett a legjobban: hihetetlen energikus, dallamos, ám emellett ott van benne az a kemény death hatás, amely okán a Cannibal Corpse előzenekarának kérte fel a bandát.
A kellőképpen feltüzelt közönség nem sokkal 10 óra után – szomjas torkok és éhes bendők kielégítése után – tért vissza a koncertterembe, amikor a Cannibal Corpse dobosa, Paul Mazurkiewicz a lovak közé csapva, próbaképp hangzatos dobszólót adott elő. A hangulat már ekkor is hihetetlenül felszabadult volt, amihez természetszerűleg a bárban vásárolt alkoholmennyiség is hozzátett. Kb. fél 11-kor George „Corpsegrinder” Fisher mindenki számára ismerős, csikorgós-reszelős hangján felkonferálta az első számukat. A közönség kitörő örömmel fogadta az amerikai bandát: hatalmas pogó kezdett el kibontakozni az első sorokban, amely hamarosan a középső térre is átragadt. A 300-400 fős közönség majdhogynem mindenhol hullámzott: sok fanatikus rajongó tett arról, hogy mozgásba hozza a megjelenteket. Én magam, ennek közepén kiválóan éreztem magam. Talán legnagyobb sikert arató számaik a Fucked With A Knife vagy a Five Nails Through The Neck, vagy éppen az örökzöld Hammer Smashed Face volt. Ez utóbbival zárták le koncertjüket. Körülbelül egy és negyed órát játszottak. Összességében ez nem volt sok, ám tekintve, hogy legtöbb számuk 2-3 perces, egészen sok fért bele ebbe az időbe. Az igazi fanok nagyon élvezték a műsort: a legtöbb szám között ütemes kántálásként hangzott fel minden egyes torokból a Cannibal Corpse, Cannibal Corpse újra meg újra. A hangerő jól eltalált volt, a basszus kiválóan hangzott. Senkinek se kellett csalódnia Corpsegrinder teljesítményében: a Kill album több számát is bemutatták, mindegyiket bombasztikus erővel volt képes előadni.
A tracklist egészen jól fel lett építve: több kedvencem, köztük a Fucked In A Coffin, a Make Them Suffer és a Stripped, Raped & Strangled is elhangzott. A fellépés közepe felé a Wretched Spawn lejátszása során úgy tűnt, ekkorra a kezdeti lendület megtört már: valahogy nem szólt úgy, ahogyan kellett volna. Ennek ellenére a koncert végére a banda ismét megtalálta saját hangját és ugyanolyan kirobbanó erővel volt képes a Hammer Smashed Face-t eljátszani, amilyen erővel az első számaikat tették. Furcsa, hogy nem építették a setlistbe az új album második klipnótáját, a Death Walking Terrort, bár igazából annak élő koncerten helye véleményem szerint nem igazán van. Ugyanerről a lemezről még két kiválóságot, a Submerged In Boiling Flesh-t és a Necrosadistic Warningot is hallhattuk. A koncert végén a Team America címzenéjét, az AMERICA FUCK YEAH nevű szám alatt búcsúzott a zenekar a közönségtől. A dobszett néhány tartozéka a közönség sűrűjében landolt, néhány szerencsés rajongó meg is kaparíthatta az értékes ereklyét. A szokásos koncertek utáni parádé után élményekkel megrakodva mindenki hazamehetett.
Őszintén szólva nem vártam élőben ilyen minőségű hangzást a bandától: a legtöbb együttes jóval gyatrábban teljesít a színpadon, mint lemezeiken. Állítani merem, hogy a Cannibal Corpse itt sokkal jobb zenét csinált, mint a stúdióban. Sokkal inkább átjön a rajongóknak a banda igazi attitűdje, sokkal inkább átérezhette az ember azt az igazi death metal hangulatot, amelyet az együttes kavar maga körül. Úgy tűnik, a különféle botrányairól híres banda megmarad az őt megillető helyén az USA death metal elitjében. A közönség maximálisan mellette áll.