Chaosrealm, Cvlt Of Grace, Wasted Struggle, New Dead Project, Have No Clue, Hanoi – Koncertbeszámoló

2014. január 25. @ Debrecen, Dharma Klub

Milyen koncert sorozattal is kezdhetném az idei évet, mint a szinte napra pontosan egy éve is megrendezésre kerülő, This is Biharral. A szervezők idén is kitettek magukért, ami a zenekarokat illeti. A hat zenekar, majdnem hat stílusban játszik, kedvében járva minden érdeklődőnek. Magam részéről volt olyan banda, akit kevésbé, illetve volt olyan, akit jobban vártam. De kezdjük az elejétől.

A kapunyitás, mint mindig, nyolc órára volt meghirdetve. Jómagam nem sokkal fél kilenc előtt érkeztem. Átvettem a jegyemet, leadtam a kabátomat, majd fényképezőgéppel a kezemben elvonultam csendesen egy székre a színpad közelében. Mondanom sem kell, szokás szerint egyedül töltöttem az estét, de persze ez nem vette el a kedvemet semmitől.

Kilenc óra körül nagy nehézségek árán, de sikerült a CHAOSREALM zenekar hangosítását megoldani. A debreceni bandát egy éve láttam először és utoljára, mint debüt koncert. Emlékszem, hogy az énekes hangjával már akkor sem voltam megelégedve és ez sajnos azóta sem változott. A zene még mindig súlyos, dühös, de az ének személyes véleményem szerint még mindig visszafog a zenekar agresszivitásából.

Persze ez a kiálláson nem látszik, mert azzal nincs is baj a srácoknál, mint ahogy a közönséggel sem volt különösképpen probléma. Már az első perctől kezdve volt mozgolódás a küzdőtéren. A produkció rövid volt, de annál töményebb. A nyáron rögzített demo dalai egy másodpercre sem hagyták nyugodni a közönséget.

Kicsit hosszabb átpakolás után a pécsi CVLT OF GRACE vette át a színpadot a debreceni srácoktól. Talán a legnagyobb kakukktojás számomra a COG volt az este folyamán. Nem negatív értelemben, inkább ellenkezőleg. Kellemes meglepetés volt a koncert. De durván ám. Felvételről nem tudtak meggyőzni a srácok. A kezdés kellemes volt. Minden fény lekapcsolódott, a színpadról az intro szólalt meg. Az énekes a közönség közé vetette magát.

Miközben hallgattam a zenét és figyeltem a frontembert… szinte az-az érzésem támadt, hogy megpróbál mindenkit a maguk kis szektájába szuggerálni, hogy imádjuk azt, amit ők imádnak. Már-már félelmetes volt a tekintete, ahogy az embereket nézte, ahogy mozgott, kicsit olyan volt, mintha valami természetfeletti filmbe csöppentem volna.

A zene pedig mocskos volt, nagyon mocskos. A vokál olyan erővel zúdult le a háttérből, hogy a szőr felállt a karomon. Külön kiemelném a szólógitárost, mert valami eszméletlen, ahogy nyúzta a gitárt a koncert végén. Igen… a vég. Teljes megsemmisülés volt minden téren az utolsó pár perc.

A WASTED STRUGGLE viszont most nem győzött meg a produkciójukkal. A koncert rövid volt és számomra olyan semmilyennek éreztem. Felmentek, ledarálták a műsoridőt és kész. A zenével nem volt baj, viszont a hangulata nagyon nem kapott el. Talán egy másik koncerten jobban tetszett volna, de ebben a közegben sajnos nem esett jól.

Otthon bármikor elő tudom venni, mert a Cvlt of Grace-hez hasonlóan nem egyszerű hangulatú zenéről van szó, amit most nem tudtam befogadni. A közönségre panasz itt sem volt, a színvonal csak nőtt az idő elteltével, mint ahogy az emberek száma is a bulin.

A folytatásban a számomra annyira várt NEW DEAD PROJECT következett. Az utóbbi időben mondhatni szarrá hallgattam azt a jó pár albumot, demo-t, ep-t, bármit, amit kiadtak a kezeik közül. Bevallom, kicsit féltem, hogy milyenek lesznek a dalok az -ex  Idoru-s Andris hangjával. A végeredmény nagyon jó volt, de nehéz elvonatkoztatni a korábbi zenekarától. A dalok úgy szólaltak meg, ahogy az kellett, bár az elején a beállás itt sem ment egyszerűen. A koncertben egy másodpercet sem csalódtam. Öröm volt hallani élőben az olyan klasszikusokat, mint a Suicide Pills vagy a The Stupid Learn from their own mistakes… Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy magyar dalokat egyáltalán nem játszanak.

Az első dal volt egy magyar muzsika angol változata. Pedig mennyire meghallgattam volna élőben egy teljes Két nap az élet dalt. De ilyen az én szerencsém… mindig akkor ismerek meg egy zenekart, amikor valami komolyabb változás áll be az életükbe vagy épp egy új album jelenik meg és a számomra régi, de újdonságnak számító dalok nem kerülnek lejátszásra. A rövidebbnél rövidebb dalok közben magam is lelkesen bólogattam és végig ostoba vigyorral a képemen hallgattam végig a koncertet. Körbenézve pedig örömmel konstatáltam, hogy azért vannak sokan, akik szintén annyira örültek a NDP fellépésének, mint én. A vissza-visszában megkaptuk a fej leszaggatós And Then Something Went Terribly Wrong dalt is, amit ha egyszer elindít az ember a lejátszójában, minimum tízszer meghallgatja egymás után, annyira jó és rövid.

Az utolsó előtti banda nem más volt, mint a HAVE NO CLUE, akik szintén idén vették el a szüzességemet vagy valami ilyesmi a zenéjüket illetően. Mondanom sem kell, hogy az első jó pár sor egyből megtelt a kedves hölgy rajongókkal, akik lelkesen végigrázogatták testük minden porcikáját a pimaszul fiatal srácok zenéjére. Néha-néha engem is elkapott a hangulat és egy Amerikai pite szintű filmben éreztem magam, ahol a lányok szépek, kacérak és alig várják, hogy lecsapjon rájuk egy kan és jól… khm… megtáncoltassa őket. Számomra nem annyira volt bejövős a Have No Clue zenéje, viszont a klipes daluk, a Kakarot simán kedvenccé nőtte ki magát. A koncert végig pörgős volt, vidám, feldobta az ember hangulatát.

Az estét záró pedig nem más, mint az immáron negyedik születésnapját ünneplő HANOI volt. Tavaly kellemes meglepetésként hatott rám a koncertjük. Élveztem minden egyes percét. Ez nem volt másképp ezen az estén sem. Bár elmélyültebben csak az utóbbi pár hétben kezdtem el hallgatni a Hanoi zenéjét, de az idei év kedvence lesz, azt már előre látom. A családias légkör ismét megvolt, mint ahogy a nagyszerű hangulat is. Szabó Peti énekes zseniálisan tudja kezelni a rajongóikat és ők kaphatóak is mindenre. Sok újdonság nem ért a fellépés során. Viszont a hideg most is kirázott attól a jelenettől, mikor a közönség felszabadult a színpadra és együtt énekelte az Ennyi maradt klipes nótát. ami tavaly óta, nekem is nagy kedvencem lett. Emellett játszottak régi és új dalokat egyaránt. Szinte sorolhatnék bármit… Nyíl utca, Túl kevés, Ráébredés szülte tömegmészárlás és a többi. Zárásképpen, várjuk nyáron azt a régóta ígért nagylemezt.

Összegezve, szokásomhoz híven… jól kezdődött az év koncert szempontjából. Az after party-n sajnos már nem maradtam, mert másnap nem kisebb név, mint a Protest the Hero várja azt, hogy széttomboljam az agyam rajta. Ha változtatni lehetne ezeken a koncerteken, akkor csak annyit tudnék felhozni, hogy legközelebb most már valami társaságoz kell csatlakozni, mert egyedül jó-jó, de nem az igazi.

Kapcsolódó cikkek

New Dead Project Interjú

Golysz

Rivers Run Dry, New Dead Project, Tango Underground, Cvlt Of Grace, Hanoi – Koncertbeszámoló

MelancholyR

NEW DEAD PROJECT – Darkest of Times

Golysz

Summer Explosion Fest – Koncertbeszámoló

Golysz

Violator, Concrete, Nuclear Beast, Wasted Struggle – Koncertbeszámoló

Krisz

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár