2024. március 24. @ Szlovénia, Ljubljana – Orto Bar
The Focus Of A Valediction European Tour 2024
A Ljubljana-ban 1994 óta üzemelő Orto Bar-t a város egyik kultikus rock-klubjaként szokás számontartani: a mintegy 300 fő befogadására képes koncerthelyszín rendszeresen ad otthont rangos zenei rendezvényeknek. Mivel a technikás death metalban utazó Obscura, valamint a progresszív/death metal unikum Cynic közös főszereplésével zajló „The Focus Of A Valediction European Tour 2024″ nem érinti Magyarországot, kénytelen voltam a szlovén fővárosba utazni azért, hogy egyik legnagyobb személyes kedvencemet, a Cynic-et élőben láthassam (az Obscura-t még 2016-ban sikerült elkapnom a Dürer Kertben a Death DTA előzenekaraként). Az ötletes turnécím apropóját a Cynic 1993-ban megjelent műfaji alapvetése, a Focus, illetve a legújabb Obscura album, az „A Valediction” keresztezése adta, vendégként pedig a holland progresszív thrash trió, a Cryptosis melegítette be a közönséget.
A koncertet láthatóan nagy várakozás előzte meg. Mivel jó helyről szerettem volna nézni a fellépőket, már hét óra előtt megérkeztem a helyszínre. A tömeg már akkor meglehetősen nagy volt: az emberek a merch pult és a bár előtt tömörültek, de már kezdtek beszállingózni a budapesti Robot elrendezését idéző hosszú, téglalap alakú, szűk koncertterembe is. Afféle regionális metal ünnep volt ez: a koncertre az összes szomszédos országból érkeztek rajongók, és erre nem csupán a beszélt nyelvek bábeli kavalkádja utalt, hanem Steffen Kummerer, az Obscura frontembere maga is megköszönte a helyi, illetve az Ausztriából, Magyarországról – és általában a környező országokból – érkező közönség lelkesedését és támogatását.
A Cryptosis neve talán nem mindenki számára cseng ismerősen, hiszen a zenekar ezzel az elnevezéssel mindössze 2020 óta létezik. Ha azonban a Distillator-t említjük, akkor már sokaknak be fog ugrani a holland trió, akik miután hét éven keresztül old school thrash metalban utaztak, 2020-ban Cryptosis-ra keresztelkedtek át, és a thrash progresszív vonulatai iránt nyitottabb zenét kezdtek el játszani. A koncert óramű pontossággal kezdődött, és a futurisztikus intrót követően a csapat egymás után tolta le a 2021-ben megjelent Bionic Swarm album legjobb dalait (Decypher, Death Technology, Prospect of Immortality, Transcendence, Conjuring the Egoist, Flux Divergence), illetve az új EP (2023) címadó tételét, a The Silent Call-t. Laurens Houvast gitáros/énekes zseniális frontember: amellett, hogy virtuóz gitáros, energikus és megnyerő is és folyamatosan tartja a kapcsolatot a közönséggel. Rajta kívül számomra kellemes színfolt volt még Frank te Riet vörös Rickenbacker basszusgitárjának vastag sound-ja, valamint a dobos Marco Prij feszes játéka is. A második-harmadik szám idejére meg is telt a terem, és a hét tételből álló koncert végére a közönség tisztességgel bemelegedett.
A technikás death metal-ban utazó német Obscura-t viszont aligha kell bemutatni. A csapat népszerűsége úgy látszik, nemcsak itthon, de Szlovéniában is töretlen, hiszen már a koncert elején látszott, hogy ez bizony többé-kevésbé telt házas buli lesz (a koncert ugyan állítólag nem volt 100%-ig eladva, de én ezt a fullasztó tömegben állva másként éltem meg). Bevallom, nem csináltam meg rendesen a házi feladatomat, és nagyon számítottam arra, hogy egy kicsit gyönyörködhetek majd a Pestilence-ből és több korábbi Obscura albumról ismert legenda, Jeroen Paul Thesseling fretless basszusgitárjátékában, de 2022-től az Obscura turnékon már – az egyébként szintén kiváló – Alex Weber kezeli a hangszert. A Forsaken-nel (a legújabb album nyitódalával) indítottak, amit a közönség láthatóan lelkesen fogadott. Steffen Kummerer ESP-je és a Necrophagist-veterán szólógitáros Christian Münzner új Siggi Braun Phoenix-Münzner signature gitárja kiváló összhangban dörrent meg, Kummerer pedig lelkesen, mosolygósan irányította a közönséget. A komplex témákat halmozó számok (Emergent Evolution, Mortification of the Vulgar Sun, Devoured Usurper) tömény hangulatát egy addig élőben nem gyakran játszott, kissé lebegősebb tétellel, az instrumentális Orbital Elements-szel oldották fel. A súlyos Akróasis, a The Anticosmic Overload és a Septuagint után a metal ünnep Obscura-ra eső része a When Stars Collide-dal záródott.
Az Obscura koncertje után, ha lehet, még jobban megtelt a terem. Paul Masvidalt már az átszerelés alatt lelkes taps köszöntötte, és magam is nagy várakozással tekintettem az előttünk álló bő egy óra elé. Ugyan a Cynic-et mindig is életem egyik legmeghatározóbb jelentőségű zenekaraként tartottam számon, mégis valahogy folyton lecsúsztam a koncertjeikről. Noha már 2009-ben a Dream Theater vendégeként, 2011-ben pedig (még az egykori Club 202-ben) headliner-ként is jártak Magyarországon, sosem sikerült elkapnom őket – a 2015 októberére tervezett budapesti koncert pedig a zenekaron belüli feszültségek miatt el is maradt. A csapat életében bekövetkezett tragikus események (az alapító Sean Reinert dobos, valamint Sean Malone basszusgitáros halála) miatt Paul Masvidal gitáros/énekes hosszú évek alatt kénytelen volt újjászervezni a zenekart, olyannyira, hogy csak 2023-ban, az ikonikus Focus album megjelenésének 30. évfordulójára tudtak ismét színpadra állni az Atheist társaságában. Az új felállás viszont nem akármilyenre sikerült: Reinert-et a doboknál Matt Lynch (Nova Collective, Intronaut) váltotta, a másodgitáros posztján a Death DTA kötelékében Magyarországon is járt Max Phelps tevékenykedik, Malone-t pedig a koncerteken Brandon Giffin (The Zenith Passage) helyettesíti. Ezúttal azonban Max Phelps-et nem láthattuk, mivel őt más irányú kötelezettségei miatt Mike Gilbert (Severed Savior) helyettesítette, a Focus-on gyakori hörgős vokálokat pedig az Obscura-ból vendégeként beugró Steffen Kummerer szolgáltatta. A közönség nagyon lelkes volt, és láthatólag a koncert alatt sorozatban előforduló technikai nehézségek sem tudták az általános jókedvet megzavarni. Már az intrót kétszer kellett elindítani, majd Paul többször is jelezte, hogy gondok vannak a hangszórókkal, a kontroll fülhallgatóval és a vocoderhez (a Cynic frontemberének jellegzetes robotszerű énekhangját előállító effekthez) kötött mikrofonnal. Ráadásul épp ott, ahol én álltam, a hangzás végig dübörgő, kásás maradt, ami némiképp visszavett az élmény intenzitásából. Maga a koncert két fő részből állt: a zenekar először az ikonikus Focus album összes dalát eljátszotta, méghozzá a lemezen található sorrendben (Veil of Maya, Celestial Voyage, The Eagle Nature, Sentiment, I’m but a Wave to…, Uroboric Forms, Textures, How Could I), majd rövid szünet és újabb kisebb technikai nehézségek legyűrése után az 2006-os újraegyesülés óta kiadott albumokról is meghallgathattunk pár számot (Kindly Bent to Free Us, In a Multiverse Where Atoms Sing, Carbon-Based Anatomy, Adam’s Murmur, Evolutionary Sleeper). Az új csapattagok kiválón illeszkednek az összképbe (külön kiemelném, hogy Matt Lynch mennyire hűen adja vissza Sean Reinert varázslatos dobjátékát), Paul Masvidal pedig egy igazi metal zenei látnok, aki azon túl, hogy megalkotta a korszakalkotó Focus albumot és ezáltal komoly hatást gyakorolt a műfaj fejlődésére, folyamatosan képes a legmélyebb emberi érzelmeket a metalzene eszköztárának segítségével tolmácsolni. A távolról sem ideális hangzás ellenére óriási élmény volt számomra látni és hallani ezt a varázslatos zenekart, valamint a Paul Masvidal zenei zsenije által létrehozott monumentális örökséget.
