2008. október 11. Szombathely, Végállomás Klub
Szelek Szárnyán Turné 2008
A Szelek szárnyán turné keretében meglehetősen erős bandák indultak országjáró körútra, a Nightquest névre hallgató Nightwish tribute, a Tűzmadár és a soproni Dalriada. A turné szombathelyi állomása különösen csábító volt, hiszen régóta nem tettem tiszteletem a Végállomás Klubban, így régi restanciámat is letudtam.
A klub tavaly egy komolyabb átalakításon esett át, a teljes hangcucc le lett cserélve, a belső kialakítás is megváltozott, minden adva van a még igényesebb szórakozáshoz.
Mivel kapunyitásra már a helyszínre értem, kicsit meglepődtem, azt hittem már azért lesznek ott vendégek, de még csak a fellépők és a személyzet volt a klubban. Szerencsére azonban nem fulladt érdektelenségbe a buli, a kiírt kezdésre körülbelül 150 érdeklődő már összegyűlt. Sokan talán nem is tudták hova tenni a hangszórókból szóló Age Of Agony-t!:)
Fél 10 körül a Dark Chest Of Wonders-szel kezdte a pécsi Nightquest. Kapásból feltűnt, hogy Poór Anna milyen könnyen hozza a cseppet sem egyszerű énektémákat. Sorban következtek a Tarja korszakos Nightwish számok: The Kinslayer, Wishmaster, majd egy meglepetés: A Tűzmadárból Schrott Péter lépett színpadra, hogy közösen előadják a Phantom Of The Operát. A duett után a Bless The Child, Over The Hills And Far Away következett, majd a Nemo zárta volna a koncertet, ha a közönség kitartó bíztatására vissza nem térnek, hogy ismét eljátsszák a Bless The Child-ot. A banda szemtelenül fiatal, 18-20 év között vannak, a feldolgozásaikba csak némelyik szólónál lehetne belekötni, valamint a Wishmaster és hasonszőrű erőteljesebb éneket követelő számoknál Anna hangja helyenként nem elég kemény, ezeken még feltétlenül dolgozniuk kell, ha ezt a bandát akarják folytatni. Összességében ez a koncert sokkal jobban tetszett, mint az eredeti zenekar wackeni bulija!
A Volt-fesztiválon adott nagyon jó hangulatú koncert után különösen kíváncsi voltam a Tűzmadár gárdájára. Most sem kellett csalódnom bennük! Schrott Péter énekesi teljesítménye mellett nagyszerű frontember, remekül bekapcsolta a teremben lévő embereket a buliba. A hangszeresek közül Károlyi Gergely gitáros és Szűcs Attila basszer volt aktív, Kovács Márton inkább visszahúzódva játszott, Horváth Zsolt billentyűs viszont annyira visszahúzódó volt, hogy el se jött a koncertre, az ő részei samplerről szóltak.
A rendelkezésre álló körülbelül háromnegyed órában a két nagylemezük legjavát hallhatta a nagyérdemű: Elveszett Nemzedék, Jégkirály, Miért nem én lettem?, Élünk Még, Colombus, Másról szól, Ébredj. Utóbbi szám címét Schrott Péter elfelejtette, nemes egyszerűséggel a Fények lemez 2. számaként konferálta be! 🙂 Schrott Péter egyébként Vas megye szülötte, rá is kérdezett, hogy vannak-e a szülővárosából jelen a koncerten. Voltak.:)
A Tűzmadár energikus koncertje után még hosszabbnak tűnt az átszerelés, de az eredeti kiíráshoz képest fél órás csúszás után végre színpadon volt a soproni Dalriada. A beállás szokás szerint a Téli Ének volt. Közben elgondolkodtam, hogy milyen régen is volt 2004 júliusa, amikor először láttam az akkor még csak egy demóval rendelkező zenekart és mennyi minden történt velük azóta. A változatosság kedvéért ismét egy tagcsere közepén vannak, most Varga György basszusgitáros szállt ki, helyére ideiglenes jelleggel Cserdi Imre került.
A kezdés számomra abszolút meghozta a jó kedvet, legkedvesebb (Echo of) Dalriada számommal, a Védj Meg Láng!-gal indult a koncert! Utána a szintén a Fergetegről következett egy szám, a Vérző Ima. Mivel a turné az új, Szelek lemez bemutató turnéja, arról következett egy nagyon táncos szám, A Nap és Szél Háza.
A Fergeteg, Jégbontó és Szelek lemezről körülbelül egyforma mennyiséggel játszott a zenekar, a Kikeletről csak a Tűzhozó kapott helyet a műsorban. Talán érzik ők is, hogy ez a lemez gyengébb, mint a többi? A Szondi két apródjában legnagyobb meglepetésemre Binder Laura is hörgősebb hangját hallatta, nagyon meglepve a közönséget. Szerencsére a hangosítás ezen az estén végre a zenekar mellé állt, mindenkit tisztán lehetett hallani, a nagyon gyors részeknél sem ment át teljes kásába az összkép.
A ráadásban szokás szerint Arany János örökbecsű művének megzenésítése került elő, mindig öröm ennyi torokból hallani!
A Dalriadát idén most láttam harmadszor a Paganfestes buli hangulatában ugyan verte ezt, de itt sokkal közvetlenebb volt a zenekar és a rajongók közti kapcsolat, a Szigetes bulit pedig hangulatban és technikailag is verte ez az októberi este. Általában méltatlanul keveset beszélek a dobosokról, de most ki kell emelnem Rieckmann Tadeuszt, aki szokásos őrült dobolása mellett még vokálozott is ezen az estén!
A koncert után sokan hazaindultak, így tettem én is, de még láttam, ahogy a Nightquest tagok totális ámulatára a koncertjük hanganyagát kezdték el játszani a klubban. Setlist: Védj meg láng!, Vérző ima, A Nap és a Szél háza, Védj meg láng! – 1. rész, Árpádházi Szent Margit balladája, Hazatérés, Népdal, Égi Madár, Téli ének, Tűzhozó, Tavaszköszöntő, Szondi két apródja, Walesi bárdok (Wales, 500 máglya)