Dead By April, Marionette, One Without – Koncertbeszámoló

2011. december 22. @ Ausztria, Bécs, 3Raum Arena

The SlaughTour 2011

Végre valahára eljött a nap, amire lassan két és fél éve vártam: elérhető közelségbe került a One Without. Azt már nem egyszer hangoztattam írásaimban, hogy mekkora kedvencem a csapat, így abszolút kötelező, piros betűs dátum volt a naptáramban december 22-e, amikoris a Slaughtour keretein belül a bécsi 3Raum Arena-ig jutottak a svédek, nem is akármilyen bandák társaságában. Helyesebben a One Without az ő társaságukban, de egyszerűen nem tudok úgy tekinteni erre az álom turnéra, mintha nem a OW lett volna ennek az egésznek a lényege, persze az sem elhanyagolható tény, hogy a headliner Dead By April-nak köszönhetően, az egyik legnagyobb metal torokkal, Jimmie Strimell-el is hosszú idő után hozott össze a sors, aki a Nightrage A New Disease Is Born c. anyagán ugyebár már egy életre letette a névjegyét a szcénában. Harmadik bandaként pedig a Marionette is igencsak megdobogtatta a szívemet, hisz a debütáló Spite lemezük valami mocsok nagy energiával robbantott a színtéren még 2008-ban.

Volt tehát látnivaló bőven, így a koncert napján nagy lendülettel vágtam neki az amúgy abszolút korrekt összegben kihozható bécsi utazásnak. Miután dél magasságában megérkeztem a belvárosba, első és legfontosabb teendőmként elindultam feltérképezni a környéket és lokalizálni a számomra eddig ismeretlen klubot, amit aztán egy egészséges másfél órás séta után sikerült is megtalálnom a Baumgasse 80-as szám alatt.Útközben azért rendesen levert a víz, amikor egy kisebb malőrnek köszönhetően egy másik épületet (mint utólag kiderült, egy helyi iskolát) pécéztem ki magamnak helyszínül, de végül csak rátaláltam a kívülről amúgy nem túl bizalomgerjesztő „arénára”. A hely méreteit tekintve azért az elnevezés erős túlzásnak bizonyult, mivel a színpad kb. a Club 202-es pódium felét tehette ki, arról nem is beszélve, hogy milyen ótvar állapotban omladozhatott az épület a közönség felett. De sebaj, megvolt a placc, már csak néhány fölösleges órát kellett elütnöm a kapunyitásig.

Egy rögtönzött városnézést követően, 5 óra táján vissza is tértem a tett színhelyére, majd miután elégedetten szemügyre vettem a turnébusz körüli sürgés-forgást, lassacskán elkezdtem befelé sompolyogni, hogy megszerezzem a belépőmet az esti mókára. Egy rövid útbaigazítást követően aztán olyan piszok nagy mázlim volt, hogy a jegypénztár helyett egyenesen a Dead By April-es srácokba botlottam a bizonytalan állapotú tömb első emeletén, ráadásként pedig a turnémenedzserrel is sikerült olyannyira összehaverkodni, hogy a dologból végül egy-egy spontán interjú (Jimmie-vel és a teljes One Without-al) is kisült, amellett, hogy gyakorlatilag bennfentesként járkálhattam ki-be a klub szinte teljes területén. A szerencsés helyzetet persze maradéktalanul ki is használtam, így még jóval nyitás előtt beszabadultam a terembe, ahol Kenny-ék épp rámolták ki a cuccokat. Meglehetősen kellemesen, meglepetésekkel tele indult tehát ez a kis osztrák kaland, amit a három skandináv nagyágyú élő fellépése természetesen csak tovább fokozott.

A pontos nyitás után aztán majd’ egy teljes óra várakozás következett, de még mindig emberségesebb megoldás volt időben beengedni a tömeget (vagy ezesetben nevezzük inkább csak ember csoportnak), mint a jólbevált hazai szokás szerint – tisztelet a kivételnek – hagyni a népet kint fagyoskodni. Pontban 9 órakor végül sötétségbe borult a látkép, és már csak a Sweet Relief gyönyörű mintája sugárzott a háttérben, miközben egy rövid intro kíséretében megjelentek a srácok és belecsaptak az albumot nyitó Hunger első témáiba. Az előzenekarok kegyetlen sorsa sajnos most sem pihent, így a hangzás elég döcögősen melegedett be, gyakorlatilag a kettes Your Game-ig semmit nem lehetett hallani az énekből, amit jómagam azonnal igyekeztem kompenzálni a szövegek hangos éneklésével. Ez persze ilyen gigantikus dalok esetében nem is csoda, hisz sorban jöttek az idei anyag jobbnál-jobb szerzeményei. A debütáló Thoughts Of A Secluded Mind-ot sajnos kicsit háttérbe szorította a félórás játékidő, de a setlist-re így sem lehetett panasz, hisz a folytatásban is olyan elképesztően ragadós nóták jöttek, mint a Catatonic, a Pretender vagy a frissen klipesített Nothing To You. Noha mint az várható volt, a közönség soraiban nem volt nagy tombolás, a csapat tagjai ezer fokon fűtve tolták végig a műsort, abszolút megvolt mindenkiben a dalokra jellemző energia, érzelmesség és végtelen szenvedély, amit annyira imádok bennük – annál kellemesebb érzést pedig, hogy a szeretett bandád zenéje egyben a tagok személyiségét is tükrözi, nehéz elképzelni. Idővel a hangzás is felnőtt a show színvonalához, bár Catrin felfoghatatlanul gyönyörű dallamai hallatán egyszerűen képtelen voltam bármilyen külső tényezőt figyelembe venni.

A másik mikrofon mögött Kenny is remekül hozta a saját hörgős témáit, a szólók és szüntelen riffelés mellett úgy üvöltött izomból, hogy kint vélhetően újabb téglák búcsúztak el az épület roskatag falaitól. Őszintén szólva egy percig sem kételkedtem benne, hogy megéri majd az utazás, mégis óriási elégedettséggel töltött el a tudat, hogy a nagy kedvenc felfedezettem minden téren maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, egyúttal legkedvesebb csapatommá nőtte ki magát.

One Without Setlist:

1. Hunger
2. Your Game
3. Forget Your Pride
4. Catatonic
5. Pretender
6. Sweet Relief
7. Nothing To You

Gyors helycsere után már a Marionette emónak álcázott két ifjú titánja hangolt a színpadon, amit a jelenlévők nagy része láthatóan elég szkeptikusan fogadott, pedig tulajdonképpen az este legdurvább vonalát éppen ők képviselték. Egyébként, ha már szóba kerültek az egybegyűltek, eléggé meglepő volt látni, hogy a szokás hölgy tömegtől eltérően, ezúttal inkább az erősebb nem dominált a sorok közt. Ennek megfelelően, a tiszta énekért is felelős Aron Parmerud balul elsült hörgési kísérletét nagy derülés követte a nézőtéren, majd mikor a brutálisan rondára kisminkelt frontember, Alexander is előbújt a backstage-ből sötét napszemüvegében, egycsapásra döbbenet váltotta fel az addigi jó hangulatot.

 

Nos, én úgy vetettem bele magam az elkövetkezendő 40 perc eseményeibe, hogy tisztában voltam vele, hogy a csilli-villi külső nem több, mint játék, ezek az arcok ugyanis az újonnan megjelent Nerve lemezükön is úgy hasítanak, amit garantáltan senki nem nézne ki belőlük. Ennek ellenére a pofám leszakadt attól, amilyen kemény műsort eltolt a gárda. Az elektronikus felvezetés után már jött is a Burn Me, a Spite egyik gyűlölet-bombája, melynél rögtön világossá vált, hogy Alexander nem az a típusú énekes, aki csak úgy hagyja a népet békében tengődni. Ez a fajta agilitás idővel aztán nagyon jót tett a hangulatnak, hisz végre kicsit sikerült felrázni a halvérű publikumot, amihez Marionette-ék olyan eszközöket sem restelltek bevetni, mint a két centiről történő arcba üvöltés az első sor bámészkodóinak. Nem nagyon volt tehát pihenő, egyedül talán a friss albumos Remember Your Name nyújtott rövid kapaszkodót a mészárlás közepette. A dalok közti szintis betétek is elég kerek előadás képét mutatták, tény, hogy pazarul össze volt rakva a performansz, mind látvány, mind pedig az elhangzó dalok tekintetében. Időközben kaptunk még jóféle nótákat a debütről és a Nerve-ről egyaránt – a From Marionette With Love és a nagyon megkapó Revelation 6:8 különösen ütős volt élőben –, az Enemies album nekem viszont kicsit elolvadt a két kiadvány zsenialitása közt. Egy valami azonban biztos: a Marionette-t az égiek is a színpadra teremtették!

Be kell valljam férfiasan, hogy a Dead By April fellépésére már meglehetősen kifacsart állapotba kerültem, no de az mégsem járja, hogy pont a (papíron) fő zenekar előtt kezdjek el henyélni, így a rövid átszerelés alatt hamar összekaptam magamat a nap utolsó nagy zúzására. Azt kicsit fájlaltam, hogy Alex Svenningson számomra ismeretlen okokból kifolyólag nem volt ott Bécsben, de a tudat, hogy hosszú évek sóvárgása után végre élőben hallhatom Jimmie Strimell üvöltéseit, mindenért kárpótolt.

A műsor az este folyamán immáron harmadszorra is trance-es elektronikával nyitott, egész pontosan a Two Faced prüntyögésével, így gyakorlatilag egyből belecsaptak a srácok az Incomparable egyik legerősebb szerzeményébe. Pechükre nekik is meggyűlt a bajuk a technika vívmányaival, különösen Jimmie bajlódott sokat a monitorjával az egész koncert alatt, de a dobokkal is voltak kisebb-nagyobb problémák, ami láthatóan kicsit rányomta a bélyegét a lelkesedésre. Nem volt persze rossz hangulat, hisz végre itt volt az a csapat, akikért a közönség nagy része érkezett, de Pontus Hjelm szűk egy órás ácsorgása a háttérben például eléggé bökte a szememet. Ettől függetlenül nagyon élvezetes, a létszámból adódóan abszolút családias hangulat uralkodott. Megvoltak a nagy közös éneklések az olyan dalokra, mint a Dreaming, a Calling, vagy a brigád népszerűségét megalapozó Losing You, de azt kell mondjam, hogy a temérdek slágeres téma és tiszta ének mellett egy percig sem felejtettek el metal bandának lenni, így számomra kellemesen meglepő módon kimondottan kiegyensúlyozott volt a dallamok és az üvöltözős keménykedés közti viszony. Ez utóbbit természetesen Jimmie vitte a hátán az olyan számokkal, mint az Angels Of Clarity, a More Than Yesterday vagy a Lost, miközben Zandro csinálta a bulit a lágyabb vonalon. Jól működött tehát a feladat megosztás, hiányérzetem csak a gitárosok passzivitása miatt volt csöppet, bár lehet, ehhez nagyban hozzájárult a hely milyensége is, hisz a két vokalistának azért kellett a tér a fesztiválhoz. Mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy Alex távollétében April-ék beugró dobosa két nap alatt szívta magába a komplett setlist-et, szóval jár a kalapemelés a srácnak, főleg, hogy semmiféle csúszászt vagy pontatlanságot nem tapasztaltam a lemezminőséghez képest. A bulit végül váratlan módon a Within My Heart zárta, ahol már a színpad mászás is megengedett volt – bár érthetetlen módon elég kevesen éltek a lehetőséggel. A levonulás után sajnos süket fülekre talált a visszataps, ami miatt egyértelműen érezhető volt a csalódottság, de gyanítom a dobos probléma állt a dolog hátterében. Kis hiányérzettel hát, de összességében elégedetten ért véget a DBA műsora is, miután jöhetett a várva-várt fotózkodás és beszélgetés a banda tagjaival.

Dead By April Setlist:

1. Two Faced
2. Too Late
3. Incomparable
4. Lost
5. What Can I Say
6. More Than Yesterday
7. Dreaming
8. Calling
9. Angels Of Clarity
10. Losing You
11. Stronger
12. Within My Heart

A magam részéről természetesen az utolsó másodpercig kihasználtam a lehetőséget, hogy imádott csapatom közelében lehessek, így miután szereztem jópár relikviát és megajándékoztam magam egy Sweet Relief pólóval, még hosszú órákig élveztem Kenny-ék társaságát a merch pultnál. Mondanom sem kell, mekkora élmény volt egyenként mindenkivel váltani pár szót, így a zárás pillanatában fájó szívvel búcsúzva és dögfáradtan voltam kénytelen fejest ugrani a bécsi éjszakába, hogy aztán másnap már itthon pihenjem ki a felejthetetlen emlékekkel párosuló, még ma is tartó makacs nyakfájást és tartós izomlázat…

Kapcsolódó cikkek

ONE WITHOUT – Numbers EP

Jillian

Hot News: One Without call it quits

NorthWar

Hot News: One Without – Records new album

NorthWar

Hot News: One Without does Metal cover of Ellie Goulding ´s “Lights”

NorthWar

Hot News: One Without – Release New EP “Numbers”

NorthWar

Hot News: Dead By April – Announces “European Crossroads Tour” Plus Support Acts

NorthWar

Hot News: One Without release part two of tour-video diary from “The SlaughTour” with Dead By April and Marionette

NorthWar

Deathstars, Marionette – Koncertbeszámoló

Hermes

Hot News: Marionette – To Headline Slay The UK Tour in May, Music Video In The Works

NorthWar

Hot News: Dead By April – Announces “European Crossroads Tour” and Summer Festival Appearances

NorthWar

Hot News – Marionette To Tour Europe With Deathstars In March

NorthWar

One Without Interjú

Jillian

Jimmie Strimell Interjú

NorthWar

Hot News – One Without releases new music video

NorthWar

ONE WITHOUT – Sweet Relief

Jillian

Hot News – Marionette: New Song “Stand In Line” Available For Streaming

NorthWar

Hot News – Marionette: Unveil Artwork For And Pre-Order Info For “Nerve” And More Tour Dates On “The SlaughTour 2011”

NorthWar

Hot News – One Without annouce new drummer

NorthWar

Hot News – Swedish Modern Metal band One Without recruits new drummer

NorthWar

Hot News – One Without signs to Wormholedeath

NorthWar

Hot News – Marionette: Announce Europe and UK Tour with Dead By April; New Teaser Track Also Available

NorthWar

One Without Interjú

Jillian

ONE WITHOUT – Thoughts Of A Secluded Mind

Jillian

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár