Koncertbeszámolók

Deathstars, Marionette – Koncertbeszámoló

2012. március 13. @ Budapest, Dürer Kert

Az indusztriális, gótikus zenék latexbe és szegecsekbe öltözött kedvelői közül az év elején sokan biztos kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy kedvenc bugyinedvesítő rabszolgatartó vámpírkommandójuk újra Budapestre érkezik. A svéd fétisosztag utoljára tavaly ősszel lépett fel hazánkban, akkor azonban a Rammstein előzenekaraként, ami egyrészt igencsak rövid játékidőt, másrészt irdatlanul drága belépőt jelentett. Előbbiért kiválóan kompenzált hát ez a márciusi kedden tartott klubkoncert, utóbbi azonban kissé ezúttal is igazságtalannak érződött. A helyszínen majdnem ötezer forintba kerülő belépőjegy mondjuk a múlt havi Opeth koncert kapunál 6500-ba kerülő beugrójához képest igencsak pofátlanságnak érződik, de hogy ez kinek köszönhető, abba felesleges is belemenni.

A jegy árának égető súlyát csak tovább növelte a hazájuk határain kívül szinte teljesen ismeretlen svéd előzenekar, a Marionette. A zenekarról való előzetes tájékozódásom kimerült a promóképek megtekintésében, az erőteljes gót/emo/punk image meglehetősen elvette a kedvem a további ismerkedéstől, így a csapat élő előadására bíztam magam, ami végül pozitív csalódást okozott.
A svéd hatosfogat – akik élőben vagy húsz évvel fiatalabbnak bizonyultak, mint a képeken – ugyanis meglepő energiával és önbizalommal adta elő muzsikáját, ami gótikus is, indusztriális is, metal is, és némi metalcore is volt, épp a mai átlagfogyasztó igénye szerint keverve. Nagy zenei megfejtések ugyan nem voltak, de azért a Deathstarsnál jóval változatosabb, hogy úgy mondjam, kevésbé hatásvadász témákkal dolgoztak a gitárosok. Az elektronika élőben kicsit háttérbe szorult, de azért üresjáratoknál, leállásoknál és a refrének alatt lehetett hallani, hogy nem csak a hangszerek szólnak. Az egész produkció modernségét erősítette és koronázta meg az énekes Alexander hangja, aki a magas és mély fekvésű ordítás és hörgés között csapongott, mindkettőt elég kitartóan és ügyesen hozva, kifejezetten a ma népszerű metalcore csapatok által kitaposott ösvényen járva.


A csapat facebook-oldalán szemmel láthatóan büszkén sorolja azokat a professzionális producereket és hangmérnököket, akikkel eddigi rövid karrierje alatt együtt dolgozott, ezek hatása pedig egyértelműen érződött a koncerten. Profin megtervezett, gondosan kikevert arányok jellemezték a fellépést és ezt a konkrét stílusba nemigen sorolható – ám ettől még egyelőre nem túlzottan különleges –, kifejezetten modern füleknek szánt zenét is.

A csapat körülbelül negyven percet játszott, ezalatt a közönség kiválóan belemelegedett a bulizásba, ismeretlensége ellenére a Marionette rendesen megmozgatta őket. A főattrakcióra természetesen már minden éji vad egybegyűlt, tekintélyes tömeg várta a Deathstars sokadik magyarországi fellépését is. Whiplasher Bernadotte és csapata pedig – mint már annyiszor – ezúttal is jött, látott és győzött. A Mark of the Gunnal robbantak a színpadra, szokásos katonás egyenruhájukban és teljes glitteres-szemhéjtusos mivoltukban. Gyakorlatilag megállás nélkül menetelték/meneteltük végig a ráadással együtt szűk másfél órás seregszemlét, Whiplasher ezúttal csak egyszer-kétszer csillantotta meg a fellépéseiket annyira élvezhetővé és emlékezetessé tevő átkötő szövegeit, most épp egy tanárbácsi szerepébe bújva ostorozván minket, az osztályt. A legutóbbi album újrakiadásán szereplő új dal, az iszonyatosan banális című Metal remek alkalmat nyújtott a rendkívül intenzív közönség hőségéből való lélegzetvételnyi szusszanásra, miután újult erővel vetette vissza mindenki magát az egyik legnagyobb kedvenc Cyanideba. Ennek végeztével kis levonulás következett, majd egy háromtételes ráadás és hopp, már vége is volt.

A Deathstars is azok közé a bandák közé tartozik, akikről mindenki el tudja dönteni, hogy elmenjen-e a koncertre egy bizonyos összegért, vagy ne. Minden alkalommal ugyanolyan kiválóan adják elő műsorukat, mely kétségkívül több, mint dalaik élő előadása, hiszen a külső, a beszólások és a viselkedés mind egyedivé teszi ezt a csapatot. Korrekt iparosok ők, akik semmivel sem nyújtanak többet vagy kevesebbet, mint ami elvárható tőlük, de épp ezért szeretjük őket. A mostani esemény talán csak annyiban különbözött az eddigiektől, hogy – mint azt már említettem – a közönséggel való kommunikáció a szokásosnál észrevehetően visszafogottabb volt, ez azonban semmit sem csorbított azon, hogy szó szerint hatalmas buli volt és biztos, hogy senki nem távozott csalódottan.

Deathstars setlist

  1. Mark of the Gun
  2. Motherzone
  3. Semi-Automatic
  4. New Dead Nation
  5. Night Electric Night
  6. Tongues
  7. The Fuel Ignites
  8. Chertograd
  9. Blitzkrieg
  10. Blood Stains Blondes
  11. Metal
  12. Cyanide

Ráadás:

  1. The Revolution Exodus
  2. Trinity Fields
  3. Death Dies Hard

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek