2011. február 18. @ Szeged, Club Noir
Bizonyára sokan megfordultak már ebben a tavaly nyitott klubban, ahol már rengeteg koncert is le lett bonyolítva, aki mégsem ismerné, annak néhány rövid szóban azért bemutatnám ezt a helyet. Igényes, tiszta hely fogad minket amint a lépcsőn alászállunk, és pár lépésnyire srégen szemben a pult, ahol már lehet is kérni a sört/bort/pálinkát és még sok minden mást, kedvező áron. Jobbra és balra lehet leülni, illetve egyel arrébb, a csocsóasztalnál is van két pad. A pult mellett lehet bemenni a koncertterembe, ahol jobbra a színpad van, balra pedig, leghátul a keverőpult kapott helyet. A hely szimpatikus nekem, kisebb koncerteket lazán le lehet szervezni, érdemes hétköznap is beülni lazítani egy kicsit, mert a megközelítése is minden irányból könnyű.
Épp csocsóztam, amikor a DON GATTO nekiállt a színpadon zúzni, ezért bevallom, az egy-két számról lecsúsztam az elején. A koncertteremben elég szép számmal voltak, de így is elfértünk. A trió játéka pazar volt számomra, egyből lenyűgözött a zenéjük, a jófajta (Sick Of It All iskolás) hardcore masszív elemeivel. Jó kis zúzós témákkal operálnak, és akkor még nem beszéltünk arról a vastag, súlyos hangzásról, ahogy megszólaltak! Engem a földbe döngölt az biztos. Álltam ott és hallgattam ezt a súlyt, egyrészt már jó rég nem hallottam ennyire intenzív hardcore zenét (kivéve a Dózer.hu muzsikáját), másrészt mert tetszett ahogy tolják ezeket az old-school alapokat, kicsit megvariálva, de iszonyat izmosan. Pörgős, feszes témákon feszült a jó kis arcba kiabálós ének, jó kis hangulatot teremtve a teremben. Valahogy nem tudtam beleunni a koncertjükbe, és ez nyilván azért volt, mert nem sablon zenét játszanak és azt sem akárhogy.
Az IGOR zenéjét még soha nem hallottam azelőtt, bár a nevüket már ismertem. Jó kis füstös stoner rock/metal keveréket tolnak a srácok, tele koszos témákkal, jó kis dallamokkal, fasza hangulattal. Nekem így elsőre bejött a muzsikájuk, koncerten elég ütőképes a csapat. A megszólalás itt is elég vastag volt, nem is kérdés, a hangfalak csak úgy okádták a súlyos riffek tömegét, a dobos meg faszán tolta alájuk a témáit halálpontosan kimérve az ütemet. A közönségen látszott hogy értékelik a srácok igazán mocskos zenéjétJ A számok szerkezetei rendesen ki vannak dolgozva, üt is ahogy kell mindegyik, és persze a színpadi kép sem elhanyagolható: látszik hogy élvezettel és alázattal játszanak a srácok és ez rendesen megdobta a koncertet még egy jó adag plusszal – hát igen, az élőzene varázsa erről szól. Köszönet érte, hogy itt voltak és lezúzták az arcunkat! J
A SHAPAT TERROR már jó sokszor tiszteletét tette Szegeden, a koncertjüktől pont azt vártam, amit már eddig is megszokhattam: precíz, pontos játékot, feszes húzóerőt, lüktető dallamokat, súlyos riffeket. Egyedül az ének volt halk az zenéhez képest, de voltak részek ahol tisztán átjött minden. Jöttek a jó kis megtekert témák egymás után, a dob összerakott játékára, és erre a keretre feszül fel a változatos ének, jó kis kontrasztot nyújtva az összképet illetően. Megfáradt ritmusok és dühös kitörések, valami állandóan feszült, vibrált a levegőben. Talán kissé fáradtabbak voltak a srácok a szokásosnál, de ez annyira nem volt érezhető a muzsikájukon, nekem élmény volt egy újabb SHPT koncerten ott lennem, ez a stoner/grunge elegy már az első alkalommal is megfogott, most sem volt ez másképp. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe ezt a bandát, aki még nem fedezte volna fel, a koncerteken is hatalmas élmény hallani őket, remélem sokszor lesz még rá alkalmunk!
Az est utolsó bandája a HAW volt. Őket is hallottam már pár alkalommal az ország különböző pontjain, és ez a bendzsóval fűszerezett southern/stoner rock zene mindig is elvarázsolt. A zenekar tagjai jól végzik a dolgukat a színpadon is, a jól összepakolt témák nem hálátlanok. Intenzív, dinamikus zenéjük magasra repít és magával vonz – épp ezért kihagyhatatlanok élőben. Bizonyára sokan hallották már őket, most is megtelt a Club Noir terme ez alkalomból, persze nem is kell ezen csodálkozni, hiszen nagyon jó zenészek tolják az ipart a bandában és nem is akárhogyan! Most is remek hangulatot teremtettek, a különböző hangulatokat kifejező dalok, az ezek szerkezetében felépült témák nagyon könnyen elragadják az embert: mindegyik dal egy kicsit más, egy kicsit több volt ezen az estén is, és egyre több – nem lehet megunni ezt a zenét sem, ahogy a másik három zenekar esetében is említettem. Aki nem ismeri őket, javaslom, mihamarabb járjon utána a bandának a neten és persze ki ne hagyjátok az élő koncerteket se!
Összességében egy nagyon korrekt koncerten lehettem ott, a belépő ára (500 forint) nevetséges összeg volt ezekért az élményekért. Figyeljétek őket hogy merre járnak, ha tehetitek, menjetek is el a koncertekre, és persze a Club Noir-t se hagyjátok ki a szórásból a szabadidőtökben.
