2009. február 12. @ Budapest, Diesel Club
A Livesound szervezésében:
Nem gondoltam volna, hogy valaha is megérem végre ezt a napot, hiszen már évek óta hiába vártam, hogy egyik kedvenc bandám, a Turisas Magyarországra látogasson. És lám, elérkezett ez a nap, ráadásul amolyan születésnapi ajándékként, amelynek így különösen örültem. Izgatottan vártam a találkozást a finnekkel, színpadra vonulva rögtön a legismertebb „slágerükkel”, a híres Battle Metal nótával nyitottak. A frontember Warlord kitett magáért, szinte ugyanazt nyújtotta, mint amit a nemrég megjelent Turisas DVD-n már volt szerencsém látni; egyszerűen született frontember, vadul ugrált fel s alá a színpadon, iszonyat jó hangulatot teremtve. Mind minőség, mind látvány tekintetében remekeltek, látszott rajtuk, mennyire örültek annak, hogy végre hazánkba is eljutottak. Warlord interaktívan kommunikált közönségével, akik bár kevesebben voltak, mint a Dragonforce rajongók, mégis nagyon lelkesen zúztak-táncoltak a dalokra. Sajnos a műsoridő alig töltötte ki a háromnegyed órát, így nem fért bele annyi zúzda, mire kezdett mindenki megőrülni, már le is vonultak a színpadról. Viszont csalódásra így sem lehetett ok, hiszen mindkét albumuk legjobbjait válogatták bele a repertoárba.
A nyitó nótán kívül elhangzott a csodás One More, The Messenger című dal az első lemezről, továbbá megkaptuk a várva várt, közönség kedvenc Rasputin-t, az őrült táncra csábító In The Court Of Jarisleif-et, melyet kicsit később egy kétperces ugrabugrálás tetézett hegedű-és harmonika szólóval, majd az egész műsort a To Holmgard And Beyond című eposz zárta. Pici negatívumként említeném, hogy a túl sok beszéd és színpadi sörözgetés helyett simán belefért volna legalább még egy nóta, nem mintha nem értékeltem volna a Rettenthetetlen – féle William Wallace-ra hajazó frontember jó pofizását, mert tényleg megpróbált közvetlen és jófej lenni, de ilyen kevés műsoridő mellett többre értékeltem volna, ha élőben is meghallhatom pl. a Sahti Waari című dalt. Reméljük legközelebb majd így lesz. Azért tánc, mulatozás és vadulás így is volt rendesen, tehát én elégedetten távoztam a koncert után.
Nem igazán értem még most sem, hogyan sikerült közös turnéra összehozni a Turisas-t és a Dragonforce-ot, hiszen a metal két teljesen különböző ágát képviselik, még közönség tekintetében is. Előbbi harci csatametalt játszik, utóbbi pedig a power metal műfajban remekel. Mivel két külön világ számomra e két zenekar, s én az előbbi stílust jobban pártolom és ismerem, ezért a Dragonforce munkásságáról eddig semmi egyebet nem tudtam, csupán azt, hogy milyen műfajban utaznak. De mindenképp érdekelt, hogy mit is nyújthat egy ilyen banda élőben a színpadon. A közönség idejében elfoglalta helyét, rendesen megtelt a terem annak ellenére, hogy hétköznapi napról volt szó. Egyértelmű volt, hogy az emberek többsége miattuk látogatott el a klubba. Kíváncsian vártam hát, milyen lesz a koncert, s hogy vajon tetszeni fog-e. Nem csalódtam, még annak ellenére sem, hogy a power metal nem az én műfajom: profi kiállás, remek hangzás és ütősen megdörrenő dalok fogadtak, a hangulat páratlan volt; ritkán látni ennyire átszellemült, zenétől megrészegült közönséget, akik lelkesen énekelték együtt a dalokat a frontemberrel. Engem legjobban a Turisas harmonikás hölgyével előadott csodás szinti szóló fogott meg, annyira elvarázsolt a dallama hogy még most is a fülemben cseng.
Ilyen remek dallamokból egyébként nem volt hiány a Dragonforce műsora alatt, fogós dallamok sora kápráztatta el a fület, nekem is élmény volt hallgatni ezeket a profi zenészeket. Azt hiszem, az est végén mindenki elégedetten távozott a Diesel Club-ból, hatalmas és nagyon rég várt zenei élménnyel gazdagodva. Még több ilyen koncertet 2009-ben!
