Koncertbeszámolók

Dream Theater, Cynic – Koncertbeszámoló

2009. július 01. @ Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

A Showtime szervezésében:

Az idei év számomra legörvendetesebb híre, hogy egy nem populáris, de még csak nem is populáris-rockot játszó zenekar túl tudott lépni a Petőfi Csarnok befogadóképességén. A progresszív rock egy szűk réteg kedvenc műfaja, és nagyjából kijelenthető az is, hogy a műfaj iránt elsősorban a zenészek, vagy a valamilyen fokon zenéhez értők érdeklődnek. Így vagy sok a zenész a környéken, vagy már van akkora rajongótábora ennek a műfajnak, ami kinőtte a PeCsa-t. Sok populárisabb előadó nem tudja megtölteni a sokkal kisebb helyeket sem, így ebben az összefüggésben a Dream koncert számomra igen pozitív üzenetet hordozott a közízlés alakulását illetően. Mégis van remény hogy a zombik mellett még gondolkodó emberek is élnek a környéken :).

A Puskás Stadiont nem tudta megtölteni a Dream Theater, de jó félház volt. A küzdőtér félig volt érdeklődőkkel, az olcsóbb ülőhelyek full tele, a drágábbak pedig igen elszórtan. Ez nagyjából a jegyárakat is mutatja, amelyek 7.500 és 15.000. Ft között váltakoztak. A koncertet remek, sőt segítőkész szervezés jellemezte, de ez a műfaj nem az agyatlan headbangelés műfaja, egyébként sem lehetett a közönség részéről semmi különösre számítani.

A nyitóbanda pontosan kezdett. Nem ismertem korábban a Cynic munkásságát, és igazából egy bajom volt a zenéjükkel, hogy egyformák a dalok. A hangulati elemek ugyan váltakoztak a dalokon belül, és azt lehet mondani hogy a megoldásaik sem sablonosak, sőt ötletesek, változatosak. De sajnos minden dalból ugyan azt a „hangulatot”, szerkezetet, sémát, hangzást, váltásokat hallottam ki minimális változtatásokkal. Így a zenéjük nekem nem tetszett igazán, de remek hangosítást kaptak, és ez reményteli volt a főzenekarra nézve. Ha szabad a Cynic-el kapcsolatban még egyet megemlíteni, igen gyéren világították meg őket, jó lett volna egy kicsit látványosabb színpadi fény a fellépésük alatt. Műfajilag black/death elemeket próbáltak finomabb énekkel és zeneileg jazzbe hajló elemekkel kombinálni. Hogy progresszív-e ez így önmagában nem tudom, mindenesetre aki egy dalát ismeri a Cynic-nek az ismeri az egész munkásságát, legalábbis a koncerten nekem ez jött le.

Míg az előzenekart simán érheti kritika, lehet-e kritizálni a műfajt népszerűvé tevő, sokak szerint a világ legjobb zenészeinek tartott, koncerten is CD minőségben megszólaló zenekart? Ha nem tetszett akkor nem érem fel aggyal a műfajt, ha tetszett akkor sznob vagyok. Bepróbálkozok mind a kettővel :). Nem tetszett hogy a Dream korábbi szokásától eltérően előzenekarral érkezett, és hogy az előzenekar sem színvonalban, sem műfajban nem illett a műsorba. Egyfajta időhúzásnak tűnik, de lehet más oka volt a dolognak, a Dream előtt egy Symphoniy-x, vagy valamelyik valóban érdekes, progresszív zenét játszó északi vagy amerikai zenekart tudtam volna elképzelni.

A zenekar 1985 óta működik, és a mostani felállásból 3-an az alapítás évétől tagjai a DT-nek. Րk a bostoni Berklee College of Music hallgatóiként ismerkedtek meg. Bár a progresszív zenének mindig megvolt a maga szűk de lelkes rajongótábora, a Dream 1992-es Images and Words c. albumával átlépte azt a határt, ami után már nem beszélhettünk „elszigetelt” vagy „szűk réteget” érintő jelenségről, és bár a média is foglalkozott velük, nem lehet közös nevezőt találni a zenéjük, és az általában rádióbarátnak tekintett, populárisabb rockzene stíluselemei között. Minthogy a zenekar tagjai valóban a világ legjobb zenészei kivételes zeneszerzői képességekkel megáldva, mindannyian számtalan szakmai elismerést, díjat, a világ legjobb zenészeivel való együttműködés (G3) tudhatnak maguk mögött a Dream Theater működtetése mellett.

Bár ezen a turnén az új albumot népszerűsítik, a műsorba belefértek a korábbi albumok legnépszerűbb dalai is. Kár ezekről a dalokról írni, hiszen tökéletesek. Fogósak de nem populárisak, progresszívek de kemények, virtuózak de nem öncélúak, bonyolultak de megjegyezhetőek. Nem lehet ennél jobban ötvözni az ötletességet és a virtuozitást, a változatosságot és a megjegyezhetőséget. Tudható, hogy a Dream tagjaira nem csak a világ legképzettebb, hanem a világ legkeményebb zenészei is nagy hatással voltak (gondolok a Metallica-ra például). Ezek a hatások remekül ötvöződnek a hibátlan, progresszív rockra jellemző előadással és zenei letisztultsággal.

A Dream a remek hangosítás és fénytechnika mellett kapott két hatalmas kivetítőt is. Ha frontembert kéne említenem bajban lennék. Az énekes (aki eleve frontembernek van rendelve) lement a színpadról az instrumentális részek alatt. Ekkor a frontemberség „terhe” Petruccira kellett volna hogy átszálljon, de Petrucci nem egy olyan gitáros aki felszántja a színpadot és pózol. Így ad teret a világ legelképesztőbb dobosának, Mike Portnoy-nak. Amellett hogy Petrucci a világ leglelkiismeretesebb gitárosa, én úgy érzem tudásához képest (gondolom a nagyokra jellemző szerénység okán) visszafogja magát. A billentyűs remekül elszórakozott Portnoy-al, gyakorlatilag „hülyéskedtek” zenélés közben, de ez Portnoy-ra egyébként is jellemző volt a koncert alatt, amiben semennyire sem befolyásolta az aktuális dal nehézsége vagy bonyolultsága, sőt partner nélkül is képes volt bohócként viselkedni. Dobverődobálás, vokálozás, közönségénekeltetés, ásványvízköpés… Rudess néhány billentyűfutamáról azt jutott eszembe, ha ezt Bartók hallhatná, valószínűleg elismerően bólogatna. Elképzelhetetlennek tartom hogy ne lett volna hatással Jordan Rudess munkásságára a magyar zeneszerző. Mindamellett ha szabad ilyen különbséget tenni, Rudess, Portnoy és LaBrie „játszottak” a színpadon a szó igazi és zenei értelmében is, Petrucci és Myung pedig zenéltek, ügyelve minden apró részletre. Nekem ez a párosítás nagyon tetszett, a közönséget bizonyára megszólította mindkét attitűd, a virtuóz játék és visszafogottság remek ötvözetét nyújtva.

Aki a korábbi koncertek alapján 3 órás Dream koncertre számított, az most csalódott. Két órányi remek zenélés után lementek a színpadról. Nem tudom volt-e olyan aki nem hívta volna vissza őket, vagy a Cynic helyett nem nézte volna szívesen egy órával tovább a főzenekart. A metálzene virtuozitását és lendületét tökéletesen ötvöző koncertet láthattunk, ami után el lehet felejteni a progresszív rockkal kapcsolatos összes előítéletet és klisét.

Végül álljon itt a klasszikus és könnyedebb zenei érdeklődéssel megáldott barátnőm véleménye, aki elsőként látta és hallotta a Dream Theater-t, megmutatva hogy tényleg nem csak a zenészek privilégiuma a progresszív metál:

Az én múltammal nem csoda, hogy fogalmam sem volt arról, kicsoda az a Dream Theater. Legtöbbször mosogatás vagy főzés közben hallgatok zenét, ami nem éppen az elmélyült zenehallgatásnak kedvez. Ráadásul mennyire más olyan zenéket hallgatni, aminek tudom a szövegét és együtt énekelhetem az előadóval! S bár tudom, hogy mennyire gyenge kis tákolmány néhány sláger, de hát érdekel ez akkor, amikor eszembe jut, hogy erre táncoltam a nyolcadikosok klubjában?

A rockzene felé is akkor fordultam csak érdeklődve, amikor két és fél éve kedvenc Lacámmal megismerkedtem. Hallatlan élményt ígért, a világ legjobb gitárosával és dobosával. Rengeteg ember várakozott a koncertre! Mondhatják nekem, hogy fél ház, meg háromnegyed ház, én ennyi embert utoljára a Neoton búcsúkoncerten láttam! (tudom: gáz!) Az előzenekart teljesen feleslegesnek tartottam, annyira untam, hogy inkább a fájós lábamat masszíroztam a lépcsőn.

Megijedtem, mert Laca barátai áldozatok árán jöttek el erre a koncertre, én meg belecsöppenek itt a mézescsuporba és csak fintorgok. Azért azt elhatároztam, hogy hogyha a DT is ilyen lesz, azért mutatok majd némi érdeklődést (és hálát). 9 órakor végre elkezdődött a show, amit két órája vártam nem elég türelemmel. Semmi szakmai dologról én írni nem tudok, azt viszont elmondhatom: engem teljesen elbűvölt az álom színház! Ezek igazi zenei művek voltak, mindegyik zenész egy ideig főszereplővé vált, hogy aztán megint az együttes zenélésnek örülhessünk. Az énekes olyan könnyedén énekelt magas hangokat, hogy még a homlokát sem ráncolta közben, s bár nekem nem ez a férfihang jön be, nagyon profi volt. A szólógitárosnak viszont a nyugodt vérmérséklete tetszett, úgy figyelte a húrokat a gitárján, mintha félne, hogy mellényúl, de valószínűleg ez féllábon pizsamában sem történne meg vele. A dobos épp az ellenkezője, igazi bohóc Weöres Sándor verséből: „lábával karikázik, kezével citerázik, orrával orgonázik, fülével gurgulázik”. A gurgulázás sem túlzás, hisz olyan magasra köpte fel az ásványvizét, hogy egy szobaszökőkút is megirigyelhetné. A szintetizátoros is nagyon tetszett, fogalmam sincs ki ő, de biztosan komolyzenei múltja lehet. Nekem nem mindig tetszett az a hangszín, amit beállított a szintijén, de hát hogy érthetné egy veréb, amit a sas csinál!

Szóval, tényleg hallatlan élmény volt (kösz Laca!), semmit sem tudnék kifogásolni, talán csak a cipőmet, és az éjfélkor induló vonatunkat. Büszke vagyok rá, hogy a Dream Theater már nem fehér folt zenei műveltségem térképén! 🙂

Setlist: In The Presence Of Enemies, Beyond This Life, Misunderstood, A Nightmare To Remember, Hollow Years,Caught In A Web, Erotomania, Voices, Solitary Shell extended solo part, A Rite Of Passage, Pull Me Under, Metropolis Pt. 1 / Learning to Live / A Change of Seasons Instrumedley

James LaBrie – énekes
John Petrucci – gitáros
John Myung – basszusgitáros
Jordan Rudess – billentyűs
Mike Portnoy – dobos

Kapcsolódó cikkek

Jövő héten érkezik Budapestre a Dream Theater

KMZ

Dream Theater Rajongói Találkozót szervez az Images from a Memory!

KMZ

Dream Theater – vinylen adja ki újra életművét az ősszel Budapesten játszó progmetal zenekar

KMZ

40 éves születésnapi turnén érkezik a Portnoy-jal kiegészült Dream Theater

KMZ

Cynic, Obscura, Cryptosis – Koncertbeszámoló

Némethy Zsolt

CYNIC – Ascension Codes

Némethy Zsolt

Devin Townsend is játszik a Dream Theater előtt Budapesten

KMZ

Visszatér a Dream Theater: októberben új lemez, jövőre budapesti koncert vár ránk

KMZ

Online koncertre vár minket a Dream Theater

KMZ

Dream Theater: Distance Over Time + 20 years of Metropolis Pt. 2 – Koncertbeszámoló

Gyrsee

Európai turnén a Dream Theater – februárban az Arénában játszanak Budapesten

KMZ

Új helyszínen a májusi Dream Theater koncert!

KMZ

Dream Theater: Budapesten is eljátsszák a teljes Images and Words albumot

KMZ

A Cynic bejelenti európai turnédátumait

KMZ

Hot News: Cynic stream new album!

KMZ

Hot News: Cynic premiere new song!

KMZ

Hot News: Cynic premiere lyric video of title track!

KMZ

Hot News: Cynic premiere first song from new album via Prog!

KMZ

Hot News: Cynic unveil details of forthcoming album!

KMZ

CYNIC – Carbon-Based Anatomy

Azagtoth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek