Koncertbeszámolók

EFOTT 2007 – Koncertbeszámoló

2007. július 24-29. @ Debrecen, Vekeri Tó

1. nap

Fél 3 után pár perccel megérkeztünk a Vekeri-tóra. Az utunk egyből a Pepsi sátorba vezetett, ahol a debreceni KARC zenekar lépett fel. A buli olyan három óra körül kezdődött el. A sátorban rajtunk kívül körülbelül tízen ha voltak. A hangzás elég jó volt, nem úgy mint például a 0. napon, ahol torzult már a cuccos egy kicsit. A zenekar a megszokott számokat játszotta, mint például a Metró, az angol szövegű Dark, vagy az Emberfeletti emberállat. Koncert végére már kezdett gyülekezni a nép, talán a következő koncert miatt. Egy órás műsoridőbe még plusz két szám is belefért, amit a közönség sorai közül páran örömmel fogadtak. Személyes megjegyzésként volt ettől már jobb Karc buli is.

A KARC koncertje után utunk a Borsodi Nagyszínpadhoz vezetett, ahol a BLACK-OUT zenekar lépett fel. Vagyis csak lépett volna, mert egy nagyobb áramszünet következtében a koncert elmaradt. Pedig sokak nagyon várták volna az új énekest és miegyebet, de szomorúan tovább ballagtak, ahogy mi is egyenesen a Zúzda színpadhoz, ahol az INFERNO METALCORE SYSTEM lépett fel.

Hozzájuk már volt szerencsém a B.A.K.I.-ban, szóval a zenéjük nem mutatott sok újdonságot. A színpad előtt nem ült olyan nagy tömeg, körülbelül 30-40 fő, de legalább a kemény mag ott volt, és élvezte a bulit. Bejelentették, hogy készítik az első nagylemezüket, amire már írják a számokat gőzerővel. A hanggal itt sem volt gond, minden úgy szólt, ahogy kellett. Az énekes szemmel láthatóan élvezte a bulit, és látszott rajtuk, hogy szeretnek zenélni.

A hatalmas zúzda után, egy más műfajú koncertre mentünk el. Az ALJAS KÚSZÚBAB újra a Pepsi sátorban volt. Már a koncert elején kurvasokan voltak, főleg punk egyedek. Mivel a zenekart nem nagyon ismerem, így inkább barátnőm barátnője élvezte a bulit jobban a társaságunkból. Játszottak régi és új számokat egyaránt, amiket a lelkes AKB rajongók pogózás és egymás rugdosása közben hangosan énekeltek. Számomra érdekes volt a színpadi felállás, mivel az énekest nem nagyon úgy képzeltem el, amit élőben tapasztaltam. Azt hittem, egy fiatal huszonéves énekessel rendelkezik a zenekar, de kiderült, hogy mégsem. Számcímek amire emlékszünk: Babbuli, Normális vagyok, Geci manó, Jeti és a többi. Itt is megjegyzem, ahhoz képest, hogy nem ez a műfajom, a Jeti c. szám az tetszett.

A koncertnek körülbelül fél 8-kor lett vége, de a közönségnek sikerült visszahívni a zenekart pár számra, amit már nem vártunk meg, mert várt bennünket a POKOLGÉP AKUSZTIKUS fellépés. Gyorsan siettünk a Borsodi Malátabárba, ami már telve volt emberekkel. Nagy nehezen szereztünk székeket és leültünk a többi ember közé. A tagok már vonultak befelé, egy-egy székkel és elektro-akusztikus gitárral a kezükben. Végül Rudán Joe is bevonult és elkezdték a legelső számot, az Így szép az élet-et, a közönség hatalmas tapsviharba kezdett és fütyültek. Majd sorra játszották a klasszikusokat, mint a Háború gyermeke, Mindhalálig Rock ‘n’ Roll, A jel, és olyanokat, mint az Adj új erőt és egy személyes kedvencemet, a Hol van a szó-t, ami talán a legjobb volt az összes közül. A gitárok szépen szóltak és még a szólók is iszonyat nagyok voltak. Itt is megjegyzés, hogy ez volt életem első Pokolgép koncertje, még ha akusztikusban is. Mondjuk nem sok híja volt, hogy ne lépjen fel a Pokolgép, ugyanis a dobosnak – Csibének – eltört a keze és így nehezen tudták elvállalni a fellépést, de szerencsére meg lett tartva, és ez a lényeg. Közel másfél órát játszottak a lelkes közönségnek.

Következő úticélunk az OSSIAN koncertje volt a Borsodi Nagyszínpadon. Már a koncert előtt telve volt a színpad előtti tér, ahol buli végére már mozdulni sem lehetett. Nagy nehezen a korláthoz sunyultunk és próbáltuk az első sorból szemlélni a koncertet, ami nem sikerült. Így pár sorral hátrébb kezdtük el nézni a koncertet. Már az elején egy klasszikust játszottak, a Rock katonáit. De többek között felcsendültek olyan számok, mint a Rocker vagyok, Acélszív, Szenvedély, Desdemona, Az élő sakkfigurák és a többi. A buliban ami nem tetszett, az a közönség pogózó reakciója az Ítéletnap című számra. Ez a pont volt az, amikor sikerült az első sorba keverednünk és onnan nézni tovább a koncertet, hatalmas hátbalökdösések közepette. Poénként még egy cipőt is találtunk a lábunk alatt, amit szerencsétlen gazdája magára hagyott. Paksi Endre szemmel láthatóan nagyon élvezte a bulit, még képet is csinált a hatalmas tömegről. Ráadásul a rajongók több zászlaját is felmutatta a közönségnek, majd visszadobta nekik. Wéber Attila még pengetőt is dobott a közönségnek és Hornyák Péter dobverőket. A koncertnek nehezen lett vége, mert a közönség nem nagyon akarta, hogy lemenjenek a színpadról, így eljátszottak még egy-két számot. A legutolsó percekben bejelentették készülő albumukat, az Örök tűz-et, amit hamarosan ki is adnak.

A hatalmas buli után, -ami az est egyik legjobbja volt- indultunk vissza a Zúzda színpadhoz JUNKIES koncertre, amiből sajnos nem sok maradt meg bennem. Körülbelül 22:30-kor kezdtek. Itt is gyülekeztek már a tarajos és nem tarajos punk emberkék. Bevergődtem a színpad elé és csináltam pár fotót. Majd a közönséget vettem lencsevégre. Észrevettem, hogy nem voltak olyan sokan, mint az előző pár koncerten, de szép számmal fordultak meg itt is. A hangzás, ahogy észrevettem a Zúzda színpadon az egyik legjobb, ráadásul az áramkimaradásból is kimaradt, így zavartalanok voltak a programok ezen a színpadon. A szokásos punk pogó itt is megvolt, akárcsak az AKB koncerten. Buli közepén még egy húrszakadásnak is szem és fültanúi lehettünk. Játszottak olyan számokat, mint Rám mámor vár, amire a nép bulizott egy jót. Volt még a Mindenki énekel, ami az utolsó szám volt, hallhattunk olyat még, mint a Szép új világ, Maszk -az egyetlen szám amit ismerek tőlük-, Vesztettél és a többi.

Éjfélkor kettészakadt a társaságunk. Én és haverom a Freshfabrikon, barátnőm és barátnője a Zorall koncertet látogatta meg. Kezdjük a ZORALL-lal: A koncert elején még nem voltak valami sokan a nézőtéren, de azok az emberkék láthatólag jól érezték magukat. Kezdésként egy úgymond félszámot játszottak, amit a koncert folyamán még kétszer hallhattunk. A hangzás nem volt a legjobb, főleg mikor besípolt az egész, de a koncert közepe felé már kezdett kialakulni. A hangulat egyre jobb lett. Pár szám után az énekes bejelentette, hogy nemsokára megszületik a fia, Zalán Zsolt. Pluszban még azt is közölte, hogy Ganxsta Zoleenak pedig a lánya fog hamarosan megszületni. Ezek után eljátszották az Ő még csak 14 című számot, a Hunyd le a szemed, Álomarcú lány, Rossz vagyok, de használható, és a többi. De a koncert végére egész sokan lettek.

FRESHFABRIK: A bulira itt is szépen összegyűlt a nép, mire a Freshfabrik a húrok közé csapott. Sajnos őket sem ismerem nagyon, csupán régen láttam egy-két klippet, még a régi énekessel. Igen, már túlvannak egy énekescserén is, ami nekem újdonság. A zenekar hangzásában nagyon tetszik a durván eltorzított, megeffektelt basszusgitár hangja. Az egyik tag még be is jelentette, hogy ma van az énekes születésnapja is. Boldog születésnapot neki, így utólag is. A köszöntőért cserébe kaptunk egy orbitális zúzást a fejünkre és hallgattuk a Freshfabrik profi zenéjét. Sokan mondják, hogy nem nagyon tetszik nekik az új énekes hangja, szerintem pedig egész korrektül nyomja és a közönséget is beinvitálja egy-egy számba, ami még jobban elnyerte a tetszésemet.

Egy másfél órás zúzás után vége lett a bulinak és végül a debreceni NEOCHROME zárta számunkra a ma estét koncertek terén. A keményebb műfaj kedvelői ott díszelegtek feketében a színpad előtt és várták a Neochrome produkcióját. Kemény két hete voltam rajtuk legutóbb a Kotta fesztiválon, ami hát nem a legjobb koncertjeim közé tartozott. De visszatérve: a színpad elsötétült és a tagok háttal álltak a közönségnek, mint az összes koncertjükön szinte. Egy intro következett, majd hatalmas black-death metal zene a fülünkbe. Az énekes Maniak tartott pár szám után egy kis koncertelőzetest az augusztus 24-25.-ei The Chomized Land Black-Death Metal fesztiválról, majd folytatták a zúzást. Az ének sajnos szerintem nem hallatszott olyan jól, mint azt kellett volna, de így is tűrhető volt ez a koncert. Játszottak olyan számokat, Misanthropy Pt. 1. (Far From The Real Sense Of Being), Darkthrone feldolgozást, sőt még egy Emperor – I’m the Black Wizzard is elhangzott a közönség nagy örömére. A végén számomra egy ismeretlen számot játszottak, ami szerintem egy icipicit dallamosabb a többinél és még egy belassulás is van a szám háromnegyede környékén. Szó, ami szó egy elég jó befejezésnek lehettünk fül és szemtanúi az EFOTT első napján. Legalábbis számomra.

Az est utóbbi egy-két óráját a Pepsi sátorban töltöttük el egy retro-diszkó féleségen, ami inkább diszkó volt, így úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha hazamegyünk és vár ránk a második nap.

2. nap

Már szerencsétlenül kezdtük a napot, ugyanis lekéstük a mai napra betervezett Chrome Rt. koncertet és félig a FrogShow koncertjét.

FROGSHOW-n viszonylag többen voltak, mint az első napi Karc koncerten, hiszen mind a két buli a Pepsi sátorban volt. A hangzás nagyon jó volt, ki lehetett venni szépen mind a két éneket, és a gitárok is nagyon jól zúztak. Megint csak hasonlítva a tegnapi naphoz, nagyon jól szóltak a cuccok, ellenben a szerdai 1-2 koncerttel. Az énekes poénokkal vitte magasabb rátára a hangulatot, amit a közönség jól vett, iszonyat jó hangulatot teremtve ezzel a bulin. Számaik között voltak feldolgozások is, mint -ha jól emlékszem- egy Alice in Chains feldolgozás.

Innen utunk a Zúzda színpadhoz vezetett, DE FACTO koncertre. A nagy melegre való tekintettel elég sokan voltak a színpad előtt. Utoljára Gothica fesztiválon láttam őket, de csak futó pillanatra. Visszatérve az EFOTT-ra, az énekesnek valami eszméletlen jó hangja van, és a színpad teret is elég jól kihasználja. Buli végén még fel is állt a közönség és a színpad közötti rácsra, ahová azonnal követték a szekuritisek, majd a mikrofont egy emberkéhez tartotta és énekelte ő a számot. A hangulat itt is, akárcsak a FrogShow-nál, megvolt, sőt, mondhatni talán jobb is volt. Számaik közül voltak régi, és új dalok, mint például az Angyalszív, Kereszt, Álomút, amiket a közönség is elég jól tudott és énekelt már.

Miután vége lett a koncertnek gyorsan elindultunk egy kis innivalót venni. Mire visszaértünk, már a WISDOM volt a színpadon. Elfoglaltam helyemet a színpad előtt, gyorsan csináltam pár képet és indultam vissza a haverokhoz. Az első sorból néztem tovább a Wisdom kiemelkedő produkcióját. Mindig megjegyzem, mikor a Wisdom zenéjét hallgatom és felcsengenek ismerős dallamok, a Rhapsody – Dawn of Victory albuma jut eszembe. A háttérben ott díszelgett már a Wisdom zászló és a fiúk hatalmas nagy koncertbe kezdtek. A hangzás, akárcsak tegnap is, nagyon jó volt, sőt mondhatni ezen a színpadon a legjobb. Nincs torzulás, se sípolás. Minden úgy szólt, ahogy annak kellett. Játszottak olyan „slágereket” már, mint a Words of Wisdom, Victory és két feldolgozás is volt. Az egyik egy Skid Row feldolgozás volt, amit még műsoridőben hallhattunk, a másik pedig a Vissza-vissza után volt, ami a hírhedt Rocky c. filmnek a zenéje, Survivor – Eye Of The Tiger. Sajnos minden jónak vége lesz egyszer, így a Wisdom koncertnek is vége lett.

Ismét elszaladtunk egy kis innivalóért, és mire visszaértünk ismét a Zúzda színpadhoz a KALAPÁCS készülődött a nagy koncerthez. Bevallom őszintén, nagyon vártam már ezt a koncertet, hiszen nagyon szerettem a régi Pokolgép dalait, amiket még Kalapács József énekelt. Az első szám egy saját szám volt. A színpad előtt valami hihetetlen nagy tömeg volt. Bár maga a zúzda színpad előtti tér nem olyan nagy, de telve volt az egész emberekkel, sőt még a hangosító előtt is álltak. Ha jól emlékszem a második a Pokolgép – Itt és most, lassabb száma következett. A közönség együtt énekelte, még az is, aki most hallotta először a számot. A színpad előtt végignéztem a tömegen és örömmel vettem észre, hogy nem csak a fekete ruhás emberkék éneklik ezt a számot. A hangzás itt is jó volt, Kalapács Józsi hangja még mindig eszméletlen, csak azokat az érdekes ugrásait és mozgását néztem tág szemekkel a színpadon. Picit viccesnek találtam. Lassan sötétedett az ég felettünk és hallhattunk az új albumról is jó pár számot és a Pokolgéptől is hallhattunk számokat. Szólt olyan klasszikus, mint a Mindhalálig Rock ‘n’ Roll, iszonyat nagy kedvencem az Ítélet helyett, Bűnöm a rock és a többi. Vissza-visszára sajnos nem jöttek, hiába szerette volna azt a közönség.

Így leültünk a közelben és csendesen vártuk az AURÓRA koncertet, ahova már gyülekezett a punk ifjak színe-java. Sajnos ma ez az egyik olyan zenekar aminek nem nagyon ismerem se a diszkográfiáját, se a zenéjét, se semmit. Még csak számokat se hallottam tőlük, de mivel nem akartam Gáspár Laci koncerten lenni, így maradtunk ennél a színpadnál. Az Auróra nekem inkább egy könnyedebb bulizósabb punk zene. Érdeklődve számcímek után játszottak olyanokat, mint a 88 telén; Előre kurvák, gengszterek….

Hát vége lett ennek a koncertnek is, és még mindig maradtunk a Zúzda színpadnál. Következő zenekar az Akela volt, és arra az estére az utolsó is. Az énekes személyes vélemény szerint már önthetett a garatra fellépés előtt, mert nagyon jól érezte magát meztelen lábbal a színpadon. Játszottak olyan számokat, mint a Megkísértelek, ami már elég régi, Kurva vagyok, Ki ad nekem pénzt?, Forr A Dalom, az új lemezről a Fejetlenséget például. Az Akelán is, akárcsak az előző zenekarokon iszonyat sokan voltak és együtt énekelték a klasszikus számokat. A hangzás itt is jó volt, és az énekes morgásai is nagyon ütöttek. Majd koncert végén emlékeztette a rajongókat arra, hogy ismét lesz Akela tábor úgyhogy menjenek egy jó kis farkaskalandra.

Sajnos Cadaveres koncerten már nem tudtunk maradni, bizonyos okok miatt. De vár ránk a harmadik nap és újabb koncertek.

3. nap

Megérkeztünk 4 órakor az EFOTT harmadik napjára is. Nem is tudom, hol kezdjem. Utunk először a zúzda színpadhoz vezetett, de csak kis időre, mert ezzel egy időben Benzin koncert is volt. Na szóval, úgy döntöttünk a nap első koncertje a BENZIN zenekar lesz. Elsétáltunk hátra a Pepsi sátorhoz és beálltunk a tömeg közepébe. Szokás szerint nem voltak olyan sokan, de aki szereti a Benzint, az tombolt rá egy sort. A hangzás az jó volt, és Paszti szavai is jól kivehetőek voltak. Mikor odaértünk épp a zenekar címadó dalát, a Benzint játszották. De többek között elhangzott a Csigavér is, ami elég jó kis szám. Azután úgy döntöttünk mégiscsak visszamegyünk a Zúzda színpadhoz.

Épp a LIGHTS GO OUT zenekar zúzott ezerrel, mikor fogtam magam és beálltam picit fényképezni. Nem voltak valami nagyon sokan a színpad előtt, de azért akadt egykét headbangelő ember. A metalcore zenét játszó banda hatalmas hangerővel zúzta le mindenki fejét, aki ott állt a színpad előtt. A harmadik nap is az egyik legjobb hangzással büszkélkedhetett a zúzda színpad.

A koncert után a SZEG zenekar pakolta fel a cuccait. Hozzájuk már volt szerencsém a balmazújvárosi bulijukon. A debreceni banda elég jó hangulatot teremtett, abból kiindulva, hogy többen voltak, mint az előző zenekaron. A számok itt is nagyon jól szóltak, akárcsak a többi zenekar buliján. Számaik közül inkább a magyar szövegű számaikat nyomták, mint például az Öngyilkosok dala, Gyújts fényt, angol szövegek közül pedig például a Silly Laws. A hangulat már elég jó volt a buli végére és a zenekaron is több ember rázta magát a számokra. Körülbelül egy órás műsoridő után elérkezett az utolsó szám is. A tömeg nem hagyta könnyen magát így sikerült visszainvitálniuk a zenekart még egy szám elejéig.

Következő koncert helyszínén újra dilemma közepébe kerültünk. A zúzdán a 6test nevű zenekar folytatta volna a bulit, a Borsodi Nagyszínpadon pedig a KOWALSKY MEG A VEGA, úgy döntöttünk az utóbbira megyünk. Ránéztünk az óránkra és kiderült, hogy a koncert már a végét járja. A hangulat itt is nagyon jó volt, mivel a színpad előtti tér telve volt a koncert ideje alatt. Leültünk a földre, majd a zenekar be is jelentette, hogy elérkeztek az utolsó számhoz. Szomorúan vettük tudomásul, hogy ezt a bulit is lekéstük. Miután vége lett a bulinak, a közönség egy-kettőre eltűnt a színpad elől és a fiatalabbik korosztály foglalta el a helyet.

Ugyanis a következő Nagyszínpadi zenekar a DEPRESSZIÓ volt. Az inkább a fiatalok körében elterjed zenekar hatalmas hangerővel sokkolta a fiatalokat. Jómagam is fényképezés közben majd megsüketültem a hangerő miatt. Szóval nem is kell megemlítenem, hogy szerintem az EFOTT egyik legjobb hangzású zenekara a Depresszió volt. Miután vége lett az első számnak a fiatalok hatalmas őrjöngéssel fogadták a második számot. Miután vége lett a fényképezés sorozatomnak, elindultunk a Nagyszínpadtól,
hogy a zúzda felé nézzünk. Ott épp az Iron Maidnem zenekar tomboltatta a népet a zenéjével. A buliról hamarosan írok. Miután megnéztünk pár számot az Iron Maidnem-ről, visszatértünk a Depresszió koncertjére. A színpad előtt hatalmas tömeg gyűlt össze és együtt tomboltak a számokra, mint pélául a Mi forradalmunk, Nem akarok elszakadni, Néha és a többi. Az énekes jó felkonferálása mindig megmozgatta a tömeget. Ilyen volt a Sokkold a rendszert című szám. Igaz, szerintem nem úgy sült el, ahogy az énekes akarta. Ugyanis egy kis pogót várt el a számtól, de erre mindenki csak ugrált és a fejét rázta. A vége felé elkezdték játszani az egyetlen egy Depresszió számot, amit szeretek, a Lásd (azt amit neked szántak) c. számot. Kicsiktől a nagyokig mindenki énekelni kezdte, akárcsak a többi számot. Legvégül megtörtént egy vissza-vissza is. Az Utazó című számot nyomták el.

Miután vége lett a bulinak visszamentünk az Iron Maidnem koncertjére. Sajnos nem sokat tudok erről se mondani, mert a végére értünk oda, de azért említek pár dolgot. A hagzás itt már nem tetszett nekem annyira, mint a többi bulin, bár lehet azért, mert Depresszión megsüketültem. A színpad előtt nem voltak olyan sokan, mint ahogy egy ilyen zenekar előtt kellene lenni. A színpad előtt főleg az Iron Maiden rajongók voltak és rázták az olyan számokra a fejüket, mint a Number of the Beast, The Trooper, Fear of the Dark és a többi nagy klasszikus szám. Ez volt az a pillanat, mikor már kezdtem nagyon rosszul érezni magam.

Az Iron Maidnem után a ROAD zenekar következett. Itt még volt erőm pár képet csinálni, azután teljesen magamon kívül voltam, sajnos. Bár nem azért mert részeg voltam, vagy valami ilyesmi bajom volt, hanem nemes egyszerűséggel fájt a fejem és a fogam, de iszonyatosan. A Road zenekarhoz is volt már szerencsém, tavaly a Kotta fesztiválon, és bevallom őszintén, tetszik amit csinálnak. Hatalmas nagy zúzások, jól headbangelhető számokat játszanak a fiúk. A színpad előtt jól meggyűlt a tömeg, sőt, akárcsak a tegnapi Kalapács és a többi koncerten, dugig volt emberrel a hely. Együtt énekelték a számokat, mint például a Nem kell más, ami lassabb hangvételű, Második harapás vagy az Afrika, amire jót tombolt a nép.

Sajnos a koncert után nem tudtunk tovább maradni, mert már nem bírtam magammal, annyira fájt mindenem, így ez volt az este utolsó koncertje, olyanokat otthagyva, mint a Neck Sprain, SuperButt vagy a Watch my Dying. Ez van, majd legközelebb. Addig is vár ránk az utolsó nap.

4. nap

A nap első koncertje, amin voltunk az a debreceni DIM VISION zenekar volt. A zenekar ismét a régi felállásban lépett a színpadra, hiszen visszatért -talán csak kis időre, nem tudom- a másik gitáros is. Rájöttem, hogy négyesben sokkal hatalmasabbat tudnak zúzni, mintha csak hárman lennének. Kell a zenekarba az a másik gitáros is. A színpadon ismét ezzerrel szólt a metal és élvezhető koncertet adott a Dim Vision. Csupán az volt a kár, hogy kevesen voltak a bulin. Egy-két számot említésre teszek, ha jól emlékszem volt a legutóbbi album névadója a The Epidermis, Obsession és a többi.

A koncert után a Pepsi sátorba néztünk pár másodpercre, ahol a SKAFUNDERS egy bulizósabb ska zenét játszott az odatévedőknek. Bevallom őszintén, csak egy szám elejéig tévedtünk be oda, de azért írok pár szót. A ska zene amit világéletemben legjobban utálok, az oka, hogy idetévedtem az pár kép volt. A hangzás jó volt, a trombiták és miegyéb fúvóshangszerek jól szóltak, az ének és a gitár is a toppon volt. A Pepsi sátor tele volt ska rajongókkal és együtt táncoltak a számokra. A legelső számra emlékszem, amin voltunk, az a Makákó volt, azután gyorsan otthagytuk a helyet.

A zúzda színpadon a Guilty Parties hangolta a cuccokat, míg a Nagyszínpadon GANXSTA ZOLEE ÉS A KARTEL kezdte el a bulit. Haverommal először Ganxstán maradtunk pár számig. Az első szám a Jó, a rossz és a Kartel volt. Erről a számról szép emlékeim vannak, szóval nem állhattam meg, hogy ne maradjak még egy két szám elejéig. A hangzás nagyon jó volt, minden úgy szólt, ahogy annak kellett. A színpad előtt kezdett gyűlni a nép a bulira. A második szám a Vato Loco volt. Ez volt az utolsó szám, amit meghallgattunk a Karteltől, mert óránkra tekintve jöttünk rá, hogy a Zúzdán már lassan játszik a Subscribe, Rage Against the Machine Tribute zenekara. Pár perc múlva már a zúzda előtt néztük a fellépőket.

GUILTY PARTIES hatalmas hangerővel és érzékkel nyomta el a jobbnál jobb Rage számokat. Az énekes csak úgy ugrált össze-vissza, mint ahogy azt megszokhattuk a koncertjeiken. Néha még a közönséghez is lement énekelni, persze biztonsági őrök társaságában. Buli közben pedig csak úgy porzott a föld a tomboló tömegtől, akik nem voltak kevesen a színpad előtt. A hangzás szokás szerint itt is nagyon jó volt. Sajnos a számcímeket annyira nem tudom, de volt egy klasszikus a Killing in the Name, amire talán a legjobban tombolt a nép.

SUBSCRIBE késés nélkül kezdte meg koncertjét a Zúzda színpadon. Már elég sok ember gyűlt össze és ordítozva várták az első számot, ami mindig a Friendship szokott lenni. Szokásos hangulatban, fejrázva és ugrálva játszottak minden számot. A közönség nagyon élvezte a koncertet. A meleg ellenére a pogózás sem maradhatott ki. Kábé a koncert felénél az egyik ember összeesett és nem kapott levegőt. Rögtön abbamaradt a zenélés és hívták a mentőt. Mire az megérkezett volna, a srác már fel is állt. Bálint mondta, hogy a „földön fekvő fiatalembernek” az volt a kérése, hogy ne hagyják abba a bulit. Szerintem ezt kérni se kellett volna. A következő szám a srácnak szólt. Most sem csalódtam a bandában, hisz a szokásos baromkodás a színpadon most is megvolt. Ezzel mindig jó hangulatot varázsolnak. Eljátszottak két új számot, a Blue Mescalint és a Kiss and Killt. A közönség folyamatosan kiabálta befelé, hogy melyik számot szeretnék hallani, de persze a számlista az már előre meg volt, így változtatni nem lehetett. Az emberek folyamatosan gyülekeztek a koncertre. Utolsó számként az X-ment játszották le, de a közönség nem akarta elengedni őket, így még két számot sikerült kiharcolni.

A következő buli ismét itt volt, a MANGOD INC.-nel. Rajtuk majdnem egy éve Kottán voltam utoljára. A fiúk akkor nagyon meggyőztek a zenéjükkel, és ez most sem volt másképp. Az elég súlyos témákat játszó zenekar, alapjában véve az ének stílust választotta, de halhattunk hörgést és miegyebet. Ezen a bulin se voltak kevesebben, mint az előzőeken. A színpad előtt hátranézve vettem tudomásul, hogy elég sokan ismerik a zenekart. Szűrtem le megfigyelésemet a sok éneklő emberből. Szóval a közönség nagyon élvezte ezt a bulit is, és a fiúk is élvezettel játszottak. A számaikat sajnos nem tudom, így semmi konkrétat nem tudok írni, hogy miket játszott a zenekar. Aki ott volt, annak tetszett és élvezte a bulit ezerrel.

Hát picit szégyenkezve írom, de a debreceni TANKCSAPDA volt. A fiatalok, sőt, a hírek szerint több mint 15 ezer ember a színpad elé gyülekezett és örjöngéssel, fütyüléssel, tapssal várták a triót. Hamarosan a színpadra lépett Lukács Laci és belekezdtek az első számba. Sajnos már nem emlékszem mi volt az, de mindenki újra nagy hangerőre kapcsolt és üdvözölte a zenekart. Már az elején olyan klasszikusokat játszottak, mint Ez az a ház, Fiúk ölében a lányok, Rió.. legújabbak közül, Azt mondom állj, Rock a nevem, Mindenki vár valamt és a többi. Képcsinálás közben nem tudom melyik volt a rosszabb. Az hogy egyik oldalt a hangfalak vitték szét a fülemet, vagy pedig a másik oldalon ordító fiatal lányok sikítása-e. Szó ami szó, a Csapda nem szólt olyan jól, mint a Depresszió, de érdeklődés szempontjából mindent vitt a zenekar. Ha kellett, pogózott a nép, ha ugrálásra hívták őket, akkor ugráltak. Nagyon jó hangulatot teremtett a zenekar. Bár néha sajnáltam a kis tizenéveseket (szó szerint 10-11 éveseket), akik szüleikkel a tömeg közepén áltak és nézték a bulit. Csoda hogy szegény gyerekeket nem taposták össze, holott minket is felállítottak a földröl. Féltek, hogy minket is összetaposnak, pedig tisztess távból néztük a produkciót. A zene közben torzulás, se sípolás nem volt, nyugodtan nyomták végig Laciék azt a másfél órát. Számaik között szerepelt még a Menyország Tourist, Be vagyok rugva, Baj van!. Füst és lábdob, Johnny a mocsokban, és több nem jut már eszembe. Szóval régi számokon át a klasszikusokon keresztül az újakig mindet játszott a zenekar. Így a régi nagy rajongóknak se lehetett okuk panaszra, hisz a debreceni trió rájuk is gondolt.

Az est utolsó koncertje a szintén debreceni REPLIKA zenekar volt. Rajtuk a buli elején nem voltak valami sokan, hiszen mi eljöttünk a Csapda vissza-visszájáról és vártuk a Replikát. A számaik között főként új dalok szerepeltek, ilyenek mint például a Magányos harcosok. Sajnos én leragadtam a Másik világ kapujában albumnál. Így tudom, hogy ment az Átverés, A kezdet és a Vég, amit nagyon jól nyomtak el és a Lélek útja, ami már az utolsó számok között szerepelt. A koncert elején elég szarakodás volt a hangcuccal. Hol a cinek voltak hangosak, hol az énekből nem lehetett érteni semmit. Nem tudom, hogy tudták így elrontani a cuccost. De a buli közepe felé már minden kialakult a normális hangzásba. Bár személy szerint nekem a Replika énekesének a hangja sohasem tetszett.

Hát ennyi volt az EFOTT erre az évre. Nagyon jól éreztük magunkat. Bár az a pénteki rosszullét nem kellett volna, és az utána lévő fogfájások, de nagyon sok zenekarral bővült a koncertlistám. Remélem tetszettek a beszámolók.

Készítette: TheDamned és Dilibogyó

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek