2009. április 02. @ Budapest, A38 Hajó
A Negative Art Prod. szervezésében
Több meglepetést is tartogatott számomra ez az este, de kezdjük az elején. Érkezésemkor, ami nagyjából háromnegyed hétre tehető, még alig lézengett a környéken néhány ember, amire én egyből fel is húztam a szemöldökömet, mert legutóbb mikor Ektomorf koncert közelébe keveredtem igencsak sokan voltak kíváncsiak rájuk, viszont ez alkalommal egész este nem lehetett tömegnyomorról beszélni. Ez a közönség szempontjából annyira nem volt hátrány azért, mert így legalább nem kellett szorongania senkinek, de az Ektomorfot sem kell sajnálni, mert az ő bulijukra azért már odakeveredett egy jó koncerthez bőven elegendő méretű csapat.
Az osztrák Dread the Moment volt az első a zenekarok sorában, akikről én nem is tudtam, hogy fel fognak lépni, de ez nem változtat sok mindenen, mert amúgy sem ismertem eddig őket és valószínűleg nem is fogok ennél közelebbről megismerkedni a zenéjükkel köszönhetően annak, hogy a sablonos metalcore muzsikájuk távolról sem közelítette meg a lehengerlőt. Azt nem tudom, hogy a srácok azért mozogtak ilyen keveset a színpadon, mert jó ha velük együtt volt tíz ember a teremben vagy csak ennyire tapasztalatlanok még élő koncertezés terén. Javarészt egyhelyben parkoltak a színpadon, mintha odalettek volna cövekelve, szóval nem egy űberlátványos bandáról van szó.
Másodikként egy német thrash banda következett, az Agressive Fear. Rajtuk már az első pillanatban látszott, hogy nem kezdő zenekar. A Dread the Moment brigádja tanulhatna ezektől az arcoktól, színpadi kiállás terén tetemes különbség volt észrevehető közöttük. Itt már volt lendület, vicsorogtak, ugráltak, bólogattak, dőltek mindenfelé és a zene sem lazulós féle volt. Sajnos hiába volt a jelenlévők száma, már a többszöröse, mint egy fél órával korábban, ez továbbra is igen kevés embert jelentett, akik a frontember bíztatásának hatására sem akartak mozgásba lendülni. Remélem még megfordulnak majd a környéken, mert szívesen megtekinteném őket újra, de már egy hosszabb koncertjükön.
A Debauchery banda tagjai is német származásúak voltak és nem ez az első alkalom, hogy felléptek nálunk. A közönség létszáma láthatóan nőtt is, de az ő fellépésüket is eltudnám képzelni jóval több ember előtt. Főleg, hogy a deathmetalba oltott rock’n’roll-jukkal egy lelkesebb tömeget simán táncra bírnának. Vegyesen válogattak a súlyosabb, inkább death-es számok és a lazább dalaik közül is. A keményebbek közül kiemelném a Savage Mortitian-t, ami így élőben rohadt brutális volt, már majdnem megrökönyödtem a súlytól, amit a srácok rádobtak a népre. Összességében tehát ők is jópofa koncertet nyomtak és ők is visszatérhetnének hazánkba, akár karöltve a másik német brigáddal, az Agressive Fear-rel.
Negyedik fellépőként a hazai Replika állt a színpadra. Bevallom én sosem kedveltem a zenéjüket, egyetlen koncertélményem velük kapcsolatban egy félig megtekintett unplugged buli volt, azt hiszem a Hegyalja fesztiválon, de az alkalommal sikerült meglepniük, mert egész jól szórakoztam a koncertjük alatt. Lehet, hogy csak a sör meglágyított, de az arcok akkor is jól tolták és még így egy gitárral is elég súly volt benne. Szerencsére ekkor már voltak annyian, hogy a helyzet majdnem fél háznak volt nevezhető és néhányan még meg is mozdultak a Replika zenéjére.
Az Ektomorf már igazi profik mintájára robbant a színpadra, ami el is várható tőlük. Gondolom már ezredszer hallja (olvassa) mindenki, hogy ők a legnagyobb nemzetközi hírnévre szert tett magyar banda metál körökben, ami nem is túlzás. Olyan helyeken léptek fel amiről más magyar banda csak álmodhat (pl. Wacken) és olyan kiadójuk is van, amit egy hazai banda sem utasítana vissza (Nuclear Blast után AFM). Ők aztán már tényleg bejárták rendesen a színpadot, pacsiztak az emberekkel, bíztatták a közönséget, Farkas Zoli énekes-gitáros nem egyszer érdeklődött a tőlünk, hogy jól érezzük-e magunkat. Remélem ezt nem csak munkaköri kötelességből tette, de az ő esetükben lassan ezen már nem lehet meglepődni (a hiba nem bennük van). A koncerten egyébként a Cadaveres dobosa játszott (és nem is hozta rosszul a témákat), de a Farkas fivérek egyike sem volt jelen (azt nem tudom, hogy ez mióta van így és hogy ideiglenes felállás volt-e ez a mostani). Amin nagyot néztem még, hogy a színpad szélén parkolt két olyan guminő, h a műanyag mennyiség a testükön megközelítheti még Michael Jackson-én lévőt is, és olyan áhítattal bámulták a srácokat, hogy az ember azt hinné, hogy már őszinték. Kitudja?