Élménybeszámoló: Salvus, Armada, Horda és Depresszió koncert

2008. április 19. Békéscsaba, Ifiház

2008. április 19-én a Depresszió turné utolsó állomása (és egyben a turné utolsó koncertje) Békéscsabán volt. Nagyon vártam már ezt az estét, Szegedről utaztam le csak a buli miatt. Igaz előtte levő nap Szegeden volt a koncert, de mivel eredetileg békéscsabai vagyok, úgy döntöttem összecsődítem a régi haverokat és elmegyünk egyet bulizni.
Az ifiházban olyan 5 körül érkeztünk meg és nagy meglepetésemre, akkor már jócskán voltak emberek bent, akik várták a 6 órai kapunyitást. 6-kor tényleg kinyíltak a kapuk, de akkor még igazán nem történt semmi, mert rá kb. egy órával (vagy 1,5)kezdett az első zenekar. Mivel még nem kezdődött el a buli, mi kint elcsíptünk pár zenészt egy kis csevejre. A nagy beszélgetést követően mikrofonvégre kaptam Halász Ferit, a Depresszió énekesét, és kérdéseimmel faggattam-nyaggattam hosszas perceken át, amit majd itt a Kronos Mortuson is olvashattok majd.

A beszélgetés (interjú) után már rohantam is a színpadhoz, mivel a Salvus a húrok közé csapott. Szerintem akik már olvasták a Salvusszal kapcsolatos irományaimat már tudják, hogy én spec nagy rajongója vagyok a szegedi Salvus brigádnak, szóval egyértelmű, hogy nekem nagyon tetszett a koncertjük. Úgy terveztem, ezen a bulin nem lesz nagy tombolás, de nem bírtam ki, hogy a nagy kedvencekre, mint pl. a “Bábok a címlapon”-ra ne rázzam a séróm. A hangzás rendben volt (természetesen halkabb, mint a Depresszió, na de ez már csak természetes…). Mindent tisztán hallottam.

A fotózással voltak még gondjaim, ugyanis a fényektől a gépem néha felmondta a szolgálatot. Salvusék az új lemezről is bemutattak pár számot, mint pl. a “Lejtőn”, “6 lépés”, “Kulcslyukon át a világ”, “Torkon felejtett tüskék” és az “Ami rólunk szól”. Sajnos az viszont eléggé bántott, hogy csak 30-35 percet játszhatott a Salvus, mivel a végére már annyira belendült a társaság, hogy szinte csak ugráló, hullámzó embereket lehetett látni. Azért szerintem sokakat megfogott a zenéjük (láttam vettek cd-t is :)), így hát páran tuti társultak a Salvus rajongói táborába ami nem baj :).

A 20 perces szünetben mindenki kicsit kifújhatta magát, mert az átszerelés és miegymás után következett az Armada zenekar. Gyors ivászat és levegőzés után (ahogy megszólalt a dob), özönleni kezdtek vissza az emberek a színpad elé (ahol meg kell hogy mondjam, hogy nem volt valami hűvös…sőt! Majd meg döglöttünk bent, legalábbis én). Aki nem ismerné a zenekart, röviden: 1999-ben egy budapesti szakközépiskola udvarán alakult a zenekar, súlyosabb HC – numetál muzsikát nyomnak és szerintem nagyon kedves és tehetséges emberekből áll ez a zenekar. A koncertről sok mindent nem fogok tudni elmondani, mivel ez sem volt sokkal hosszabb koncert, mint a Salvuséké, de azért azt mindenféleképpen el kell hogy mondjam, hogy ez a zenekar már ősidők óta húzza a szekeret és szerintem igencsak megérdemlik a sikert. A koncertjük természetesen tetszett, bár ez a stílus nem éppen a kedvenceim közé tartozik, viszont teljesen megállják a helyüket ebben.

Megemlítenék néhány számcímet, amit játszott a zenekar. Hallhattuk az “Engedj közel”-t és a “Nélküled” című számukat, ami a 2007-es “Nélküled” című EP-n található meg, továbbá játszották még a 2006-os EP-ről a “Vigyél el”-t és a 2003-as “Túl kell élni…” EP-ről is hallattunk egy számot, a “Varázsolj”-t (amit amúgy letölthettek a zenekar honlapjáról). Itt sem volt gond a hangzással, minden a helyén volt és mindent jól lehetett hallani, kilehetett venni az éneket is, érthetőek voltak a szövegek, a hangszerek együtt voltak, szóval szerintem egy nagyon jó koncertet láthattunk az Armada zenekarral (az after partyt inkább meg sem említeném…a lényeg: a zenekar megünnepelte a turné végét, de csak egy kicsit ;))

Az Armada után a Horda zenekar került a színpadra, persze előtte itt is hosszas átpakolás, átrendezés volt, újabb kifújási lehetőség, egy cigi, egy üdítő és végre levegő! Nagyon kíváncsi voltam a Hordára, mert rémlik, hogy láttam már a koncertjüket máskor is, de hogy mikor, hol na és hogy milyen volt arra nem emlékszem. Ahogy elkezdték, dobtam el a cigit, kaptam elő a gépet és siettem vissza a terembe. A Hordára már jóval többen jöttek be, mint a másik két zenekarra, ami köszönhető szerintem annak, hogy rajtuk kívül már csak a Depresszió következett és hogy iszonyatosan jó a zenéjük. Érdekesség volt a számomra, hogy ebben a metal zenekarban 2 dobos is van. Na ez egyáltalán nem rémlett, bár lehet ez újdonság, nem tudom, viszont hatalmas látványelem és a hangzásban is nagyon üt. Egyszerűen fantasztikus volt a Horda koncertje. Az emberek majd megőrültek erre e zenére. Ugráltak, ordibáltak, sőt, üvöltöttek az emberek. Igazság szerint az egész bulin nem volt telt ház, de az első sorban állva azt éreztem, hogy meghalok, annyira nyomtak előre. A Horda zenéje közelebb áll hozzám, mint az Armadáé amúgy, de attól függetlenül tényleg jó volt az Armada is.

Huh, most nagyon bennem van ez a két dobos formáció. Nagyon tetszett. Nem tudok magamhoz térni. Alapból az egyik kedvenc hangszerem a dob, de ez…ez egyszerűen hatalmas volt. Nem tudom ki találta ki, hogy két dobos legyen a Hordába, de le a kalappal előtte és természetesen a zenekar előtt, mivel ezzel a formációval hatalmas súlyosságot pakolnak a zenéjükbe. Játszották pl. a “Leveszem a kezem rólad”, “Egyszer fent, egyszer lent”, “Az ördög közénk állt”, “Ki vagyok én” című számokat. Nekem “Az ördög közénk állt” nagyon tetszett. Azt tudni kell, hogy az énekesnek (Tamás) fenék alá érő rasztája van és azért azt pörgetni biztosan nem könnyű, viszont annyira passzol ez az image a zenéjükhöz, hogy az már valami fenomenális. Nos, ez a buli teljesen ott volt, hangzás ugyanúgy jó volt, mint a többinél. Ezt a bulit végre igazán jól szervezték meg, és minden tökéletesen szólt (gondolom saját cucc, de akkor is!) A Horda zenekar után már azért hosszabb szünet következett. Teljes lepakolás a színpadról (kivéve a már jó előre beállított Depresszió zenekar cucca), takarítás, fények ellenőrzése, stb. Egy jó páran elmentek, ugyanis a fél társaság gondolom nem volt békéscsabai, na és az itteni tömegközlekedés…na hagyjuk is, a lényeg, hogy az utolsó busz olyan este 10-kor elmegy, és a Depresszió simán 10 után kezdett, mivelhogy főzenekar volt.

Nos, akik eddig kint ültek, ittak, ettek, azok is vették a fáradságot és bejöttek a terembe, amikor hangolásba kezdett a színpad mellett a Depresszió zenekar. Az első sorokban már üvöltöztek a rajongók! Depresszió, depresszió, depresszió, depresszió…hallottunk kórusban, de ez már megszokott dolog és mindenekfelett szükséges is egy ilyen bulihoz szerintem, mert ha már más nem is, ez tuti meghozza az ember kedvét egy hatalmas bulizáshoz. Nos, a nagy “depresszió” üvöltés közepette beült a dobok mögé Nagy Dávid és a kórusra nyomta a lábdobot. Dep-re-sszió.. 🙂
Amíg nem figyeltek, kedves zenésztársaik gondolták megviccelik őket és bekenték valami krémmel a mikrofont. Hirtelen nagy sikítás következett amikor a zenekar többi tagja is felment a színpadra és elkezdték a koncertet. Na ekkor éreztem azt, hogy itt a vég és a bordáim feladják a szolgálatot, de túlélték. Az énekes (Halász Feri)kapásból beletenyerelt a krémbe XD és máris szólt, hogy azt tüntessék el onnan. Vicces volt. Be is mondta, hogy mivel a turné utolsó állomása a békéscsabai, számított valamilyen szivatásra és ez be is jött. A hangzás nagyon profi volt, minden tökéletesen hallatszódott. Elég sok régebbi számot játszottak, aminek sokan nagyon örültek. Volt pl. a “Harcot vívnék”, “Mindig mindent” és az “Örökké” is. A régi számokat még én is ismertem ám, így hát a többiekkel együtt énekeltük ezeket.

Persze újabb számokat is hallhattunk a zenekartól, mint pl. a “Még 1x”, “Egy életen át”, “Az ébredés útján”, “Legyen a Föld”, “Múlnia muszáj”, “Lázadj fel”, “Néha” és az “Aki érdekel”-t. Természetesen a legnagyobb tombolás a klippes nótákra ment, mint általában minden ismert zenekar koncertjén. Az “Egy életen át” című számnál a 3 előzenekar (ahogy ők mondták) “tiszteletüket tették” a Depresszió zenekar előtt és felvonultak a színpadra, mint valami robotok. Először azt hittük, hogy majd ezzel ér véget a show és egyszerre fognak meghajolni vagy valami, de ebben az elképzelésben csak a meghajolás érvényesült, ugyanis a zenekartagok lehúzták a gatyájukat és a Depresszió zenekarnak megmutatták szép hátsójukat XD. (megnézhetitek: http://uk.youtube.com/watch?v=hZinymdTH04) Nagyon komoly volt. Hatalmasat röhögtünk, de végül a Depresszió zenekar is XD. A szám végén be is mondta Halász Feri, hogy “na nézzétek, ott röhögnek ezek hátul”, és a tömeg mögött tényleg ott állt az összes zenész és iszonyatosan röhögtek, ami nem csoda. Ami engem eléggé idegesített, az a világítás volt, mert igaz, hogy nagyon jó fény effektek voltak, de hogy egyfolytában a pofámba világított, az fix és baromira rosszul esett, hiszen alig láttam valamit. Végül is szerintem nagyon hangulatos buli volt ez az összes zenekar részéről. A koncertek után volt dedikálás is (már aki megvárta, ugyanis a biztonságiak igencsak kitettek mindenkit az ifiházból).

After partyként meg beültünk a Salvus és az Armada zenekarral egy helyi pub-ba és elfecsegtük az időt. Nagyon tetszett ez az este, régen buliztam már ilyen jót, főleg Depresszió koncerten, mivel nem az én világom. Viszont tényleg kellemes csalódás volt ez számomra.

http://www.salvusmusic.hu
http://www.armadazenekar.hu
http://www.hordamusic.hu
http://www.depressziomusic.hu

Szólj hozzá!