Eluveitie, Arkona, Skálmöld – Koncertbeszámoló

Print Friendly, PDF & Email

2014. dec 19, 14:23 :

2014. december 10. @ Budapest, Club 202

A koncertszezon lezárásaként nem tudok jobbat elképzelni egy erős folkmetal bulinál. Szerencsés év volt a 2014-es, hiszen rengeteg kiváló zenekart láthatott a kemény zenékre fogékony közönség.

Az Eluveitie hatalmas kedvenccé nőtte ki magát külföldön és itthon egyaránt, amit mi sem mutat jobban, minthogy közel teltház várta őket a Club202-ben. A Headlinerhez méltó turnétársakat sikerült találni az orosz Arkona és az izlandi Skálmöld zenekarok személyében. A budapesti rendezvényen csatlakozott hozzájuk a magyar színtér két nagy népszerűségnek örvendő zenekar, a Niburta és a Klyfingar is. Sajnos az ő műsorukról lemaradtam a korai kezdés miatt, de mindenkinek ajánlom őket, nagyon energikus és sodró lendületű szoktak csinálni.

A számomra leginkább érdekes a Skálmöld koncertje volt. A zenéjük alapvetően figyelemfelkeltő, a dalszerkezeteik érdekesek, az izlandi nyelven előadott, sok helyen himnikus énekek magával ragadóak. Köszönhetően a kiváló hangosításnak és a profi előadásnak, nekem ez volt az este legerősebb háromnegyed órája. Látatlanban azt gondoltam, a három gitár és a szinti egyszerűen túl sok és fölösleges élőben, de nagyon jól kiegészítették egymást, a basszusgitár nagyon karakteresen szólt, a szinkronban előadott viking kórust is a lemezeken hallható módon sikerült produkálni. Minden elismerésem. Aki akar valami újszerűt és mégis autentikusat hallani a manapság önmaga paródiájává váló „viking” jelzővel ellátott extrém metálban, az mindenképp hallgassa meg a Skálmöld-öt. Emberileg is ők voltak a legközvetlenebben, a kerthelységben bárki megtalálhattata őket egy közös fotóra vagy egy kis rajongói csevelyre.

Setlist:

Árás
Gleipnir
Að hausti
Fenrisúlfur
Með fuglum
Narfi
Kvaðning

Az orosz Arkona nem tartozik a kedvenc bandáim közé. A Goi, Rode, Goi! albumig követtem őket, de sosem fogott meg annyira a zenéjük. Élőben láttam majdnem az összes itthoni fellépésüket, és mindig korrekt műsort csináltak, de számomra semmi több. A lemezeik alaposan össze vannak rakva, azt az átütő erőt viszont nem érzem bennük mint sok más, akár kevésbé népszerű folkmetal bandában (pl. Skyforger, Kalevala vagy akár a Skálmöld). A mostani koncertfelállásban közreműködik egy népzenész, aki különböző fúvóshangszereken és dudán kíséri őket, ez vitálisabbá teszi a fellépést, de nekem még így is kicsit nehezen emészthető. Köszönhetően a remek hangosításnak Ruslan Kniaz basszusfutamai nagyon szépen szóltak, amelyek az Arkona számokban elég hangsúlyos szerepet játszanak. Lazar gitárjátékát elég egyszerűnek találtam, élőben elférne mellé még egy gitáros. A folyamatosan üvöltő, bosszantó szintisampler ellenben túl sok volt.

Masha természetesen remek frontember(-asszony), ugrál, énekel és hörög folyamatosan, néha a kezébe kerül a sámándob is. A közönséggel való kommunikációja egyre jobb lesz az évek múlásával, bár ezen a téren még mindig van mit csiszolnia. Összességében a közönség nagyon nagy szeretettel fogadta őket, ment a tombolás rendesen, a végére még egy wall of death-et is sikerült összehozni. Szerintem sokan csak erre a bulira jöttek, és azok meg is kapták, amit látni akartak.

Az Eluveitie műsora előtt a szemfülesebbek hallhatták a színpad oldalgalériáján gyakorló Anna Murphy-t. Hihetetlen hang van abban a lányban, mikrofon nélkül is beénekli a teret. Az Origins intro alatt felvonult a svájci gárda, majd belecsaptak az új lemez egyik klipes nótájába, a KING-be. Körülbelül 4 éve láttam őket legutoljára, így  pár arc új volt a zenekar soraiban, név szerint Rafael Salzmann gitárost és Nicole Asperger hegedűst, de színpadi kiállásuk és hangszeres tudásuk alapján ők sem ma kezdték az ipart. A hirtelen megüresedett dudás posztra berántott  Matteo Sistin sem látszott semmi izgalom vagy bizonytalanság. A tekerőlant és a hegedű kihangosítása is tökéletesre sikerült, ami egy Eluveitie koncertnek elég sarkalatos pontja szokott lenni. Nagyon összeszokott és profi csapatot alkotnak, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy hónapok óta tartó masszív turnézás után sem látszik rajtuk semmi fáradtság vagy unalom.  Jól bírják a reflektorfényt és a folyamatos vakuvillogást, sőt, mintha élveznék is. Chirgel Glanzmann és Anna végig kapcsolatban van a közönséggel, szinte beszélgetnek velünk. Chirgel levezényelt egy akkora Wall of Death-et, „mint a Rettenthetetlenben”.

A műsor nagyon erősen az új albumra koncentrált, amit nem sorolok a legjobb Eluveitie lemezek közé, de élőben nagyon jól szólt minden dal. Főleg a Silver Sister és a Vianna esetében éreztem, hogy sokkal ütősebbek élőben. A The Call of The Mountainst angol helyett a közönség által megszavazott svájci-német akcentusban került eléneklésre. Külön öröm volt hallani nagy kedvenceimet, az Omnos-t meg a Quoth The Raven-t.

A ráadásban még megkaptuk a Helvetios-t, meg az Inis Mona-t (sajnos csak ez az egyetlen dal volt a Spirit albumról), aztán vége lett a kelta varázslatnak.

Minden szempontból tökéletes műsort adott az Eluveitie. Remélem mihamarabb visszatérnek egy újabb pannóniai hadjáratra. Külön elismerés a hagyományőrző csapatnak, akik egy saját készítésű kelta pajzzsal lepték meg őket.

Setlist:

Origins
King
Nil
From Darkness
Ogmios
Carry the Torch
Thousandfold
Andro
Sucellos
The Call of the Mountains
Omnos
The Nameless
Inception
Kingdom Come Undone
The Silver Sister
Vianna
A Rose for Epona
Quoth the Raven
Havoc
Helvetios
Inis Mona

Ezt a cikket eddig 361 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!