(scroll down for English Version)
2014. szeptember 27. @ USA – Dallas, Granada Theater
Rengeteg európai koncert után végre eljött az ideje, hogy egy amerikaira is eljussak, mégpedig a Texas államban található Dallas városában. Szeptember 27-én, szombaton hatalmas, főleg helyiekből álló tömeg gyűlt össze a Granada Theaterben, hogy láthassa kedvenc zenekarait, a Metsatöllt, a Týrt, vagy az este főbandáját, az Eluveitiét. A kapuk este hétkor nyíltak meg, az első fellépő pedig pontosan egy órával később bele is kezdett műsorába.
A Metsatöll sok jelenlévőnek szemmel láthatóan meglepetést okozott, kivéve azt az igen lelkes csoportot közvetlenül a színpad előtt, akik szinte minden dal minden egyes szavát fejből énekelték, ami elég nagy dolog, hiszen a banda Észak-Európából, Észtországból származik. Érthető hát, hogy a szülőföldjükről magukkal hozott népies dallamok könnyedén magával ragadták a hallgatókat. Minden dalt tapsvihar követett, amely nem egyszer kifejezetten Lauri Öunapuunak, a csapat autodidakta népi hangszeresének szólt, aki olyan változatos szerszámokon művel csodákat, mint a doromb, különböző fuvolák és dudák vagy egy igen lenyűgöző észt citeraféleség, a kannel. A csapat a körülbelül negyven perces műsor alatt éppúgy játszott régebbi szerzeményeket, mint a legújabb album, a Karjajuht dalait. Ez utóbbiakat a közönség kitörő örömmel fogadta.
Az este második fellépője a feröer-szigeteki Týr volt, akik 1998 óta elég komoly rajongótábort építettek ki szerte a világon. Ezúttal a körülbelül egy évvel ezelőtt a Metal Bladenél megjelent legfrissebb, Vaklyrja című albumukat népszerűsítették, ezen korong nyitódalával, a Blood of Heroes-zal kezdték koncertjüket is. A következő dal egy régebbi lemezről származott, de rögtön utána vissza is tértek a Valkyrjához és az egész műsor alatt egyenlően játszottak régi kedvenceket és új szerzeményeket is. Ekkorra már hangulatba jött a közönség is, beindultak a mosh pitek, de a dalszövegeket is többen ismerték, mint a Metsatölléit. A Týr nem használ népi hangszereket, de zenéjüket a viking hagyomány és mitológia inspirálja, így gond nélkül beillettek az este atmoszférájába. A basszusgitáros Gunnar H. Thomsen kirobbanó energiája fertőzőnek bizonyult, és hamarosan a közönség tagjai is lelkesen ugráltak, headbangeltek, miegymás. Sajnálatos módon azonban a koncertnek hamar végeszakadt és a banda ráadás nélkül adta át a színpadot.
Týr setlist:
1. Blood of Heroes
2. Tróndur Í Gøtu
3. Mare of My Night
4. Flames of the Free
5. Hold the Heathen Hammer High
6. Grindavísan
7. By the Sword in My Hand
8. Sinklars Vísa
9. Ramund Hin Unge
10. Lady of the Slain
11. Shadow of the Swastika
12. Anthem
Nem tartott sokáig felkészíteni az Eluveitiére a színpadot, igaz, nyolc fős legénységénél fogva szükség van pár plusz emelvényre a dobos, a basszeros és a gitáros számára. A színpad eleje azonban a hangterjedelmével és népi hangszeres tudásával – fuvolák, sípok, mandola – ámulatba ejtő Chrigel Glanzmann-nak és a csodás hangját az éjszaka során sokszor – például a kedvenc Vianna című dalban – megcsillogtató tekerőlant-zseni Anna Murphynek volt fenntartva. Rajtuk kívül volt szerencsénk az új hegedűst, Nicole Anspergert is a színpadon köszönteni, aki tehetségével és sosem fakuló mosolyával egyaránt lenyűgözött mindenkit. A Týrhez hasonlóan ők is legfrissebb lemezük, a pár hónapja a Nuclear Blastnál megjelent Origins nyitódalával kezdtek, majd rátértek a régebbi dalokra is. A közönség természetesen megőrült az olyan dalokért, mint az Inis Mona vagy a Thousandfold, de azt is megmutatta a zenekarnak hogy az új dalokat is jól ismeri. Rengeteg headbangelés és mosh bizonyította a hallgatóság lelkesedését, végül pedig Chrigel kezdeményezésére egy wall of death is belefért. Itt vettem észre egy nagy különbséget az európai és az amerikai koncertek között, de persze az is lehet, hogy csak egy baleset volt. A wall of death hevében egy hölgyet és fiatal lányát (aki egyébként az összes dal szövegét tudta és még egy pengetőt is kapott Terji Skibenæstől, személyes köszönet gyanánt), lesodort lábukról a tömeg és látszólag senki nem vette észre vagy próbálta felsegíteni őket.
A banda azonban csodálatos előadást nyújtott, szemmel láthatóan beletették a szívüket a zenéjükbe, Chrigel pedig szinte minden dalt rövid kis háttérsztorival vezetett fel. A vokálok kicsit halkra voltak keverve, így helyenként nehezen lehetett hallani a hangját, de a legtöbb embert a zene érdekelte és nem a háttértörténetek. A The Call of the Mountains dalhoz érve a zenekar feltette a közönségnek a kérdést, hogy angolul vagy anyanyelvükön, svájci németül szeretnék-e hallani a dalt. Nagy meglepetésemre a közönség egyhangúan a svájci német mellett döntött. Lassan elérkezett végül a show lezárása, a ráadás előtt egy rövid szünet erejéig levonult a színpadról a csapat, hogy aztán vörös rózsákkal térjenek vissza, amit a közönségbe hajítottak. Ezt óriási ujjongás követte, mikor a közönség rájött, ez azt jelenti, az A Rose for Epona című dal következik. A ráadásban a Helvetios és az Omnos dalok kaptak helyet, melyeket szinte mindenki együtt énekelt a zenekarral, majd a King szolgáltatott tökéletes zárszót az estéhez.
Eluveitie setlist:
1. Origins
2. The Nameless
3. From Darkness
4. Nil
5. Thousandfold
6. AnDro
7. Sucellos
8. The Call of the Mountains
9. Inis Mona
10. Gray Sublime Archon
11. Inception
12. The Silver Sister
13. Vianna
14. Carry the Torch
15. Luxtos
16. A Rose for Epona
17. Havoc
Ráadás:
18. Helvetios
19. Omnos
20. King
—————————————-
ENGLISH VERSION:
ELUVEITIE, TÝR and METSATÖLL at Granada Theater – September 27, 2014 – Dallas, TX
After quite a big share of European concerts, time finally came to see one in the US, more specifically Dallas, TX. On Saturday, September 27th, a very large group consisting mainly of Texans gathered at Granada Theater to see some of their favorite bands: Metsatöll, Týr or the main act Eluveitie. The door opened at 7 pm, and the first band started promptly an hour later.
Metsatöll seemed to be quite a surprise to many people present, excluding that eager bunch in front of the stage who seemed to know every word to almost every song. Which was impressive considering that the band comes from the north of Europe, from Estonia. Likewise, the folk sounds they brought from their native land enchanted many of us. Big applause ensued after every song, and more than often was directed at Lauri Őunapuu, a self-taught folk musician who does wonders on various folk instruments, including the mouth harp, flutes and bagpipes, but most impressive one being the kannel, a type of zither hailing from Estonia. The band played for about 40 minutes, presenting both the old songs and the songs from their newest album, Karjajuht, which seemed to have been received quite well by the audience.
The second guests of the evening were the Faroese band Týr, who have been around since 1998 and already have a very big fan base around the world. Currently they’re promoting Valkyrja, their latest album released about a year ago through Metal Blade Records. They started with the opening track from that album, Blood of Heroes, then moved onto an older album only to return to Valkyrja again, ensuring that everybody gets to hear some of their old favorites as well as to get to know the new pieces. By this time the crowd finally got ready to do mosh pits and were much more familiar with the lyrics of the songs. The guys in Týr don’t really use folk instruments, but their music inspired by the Viking lore and mythology set them into the atmosphere of the evening just perfectly. The energetic performance by the bass player, Gunnar H. Thomsen, left everybody stunned and eager to follow his cue and jump around so excitedly. Unfortunately, their set ended soon and the band left the stage without an encore.
Týr setlist:
1. Blood of Heroes
2. Tróndur Í Gøtu
3. Mare of My Night
4. Flames of the Free
5. Hold the Heathen Hammer High
6. Grindavísan
7. By the Sword in My Hand
8. Sinklars Vísa
9. Ramund Hin Unge
10. Lady of the Slain
11. Shadow of the Swastika
12. Anthem
It didn’t take long to get the stage ready for the main act, Eluveitie. As they are an 8-piece, the band uses an elevated drum set as well as a couple of elevations for the bass and guitar players. The front of the stage, however, was reserved for Chrigel Glanzmann, who amazed us with his vocal range as well as skill on folk instruments such as whistles and mandola; and Anna Murphy, the ever-known hurdy-gurdy genius with a wonderful voice, which she presented in many songs throughout the night, the favorite being Vianna. We also had a chance to see the performance of the new violinist, Nicole Ansperger, who charmed us both with her talent and her never-fading smile. Just like Týr did, the band opened with the first track off of Origins, their latest album, released a couple of months ago through Nuclear Blast Records, and then continued onto older songs as well. The crowd went wild on songs such as Inis Mona and Thousandfold, of course, but they showed the band that they’re already up to date with the new songs as well. There was a lot of headbanging involved, and eventually, on Chrigel’s initiative, a death wall was formed. This is where I noticed the main difference between concerts in Europe and the US, or perhaps it was just an accident. During the wall of death pit, a lady and her young daughter (who, by the way, knew all the songs and even got a pick from Terji Skibenæs, especially for her as a thanks) standing in front of the stage got knocked over and nobody seemed to care or try to help them up. The band, however, did a wonderful performance. Everyone could see that their hearts were really in it and Chrigel made sure to introduce the songs with short back-stories as well. The vocals were at times too quiet making it a bit difficult to hear him, but most people seemed to be interested in actually hearing the music rather than hear talk about it. Once the band got to the song The Call of the Mountains, they gave the audience the choice of hearing it in either English or their native language, Swiss German. To my surprise, Swiss German was chosen almost unanimously. Slowly, the show started coming to the end; just before the encore the band took a very short break and returned to the stage with a bunch of red roses that they then threw into the audience, receiving an enormous applause as the crowd realized it was time for A Rose for Epona. The encore was reserved for Helvetios and Omnos, which were followed by almost everyone in the audience singing along, and finally ended with King, perfectly rounding up the whole evening.
Eluveitie setlist:
1. Origins
2. The Nameless
3. From Darkness
4. Nil
5. Thousandfold
6. AnDro
7. Sucellos
8. The Call of the Mountains
9. Inis Mona
10. Gray Sublime Archon
11. Inception
12. The Silver Sister
13. Vianna
14. Carry the Torch
15. Luxtos
16. A Rose for Epona
17. Havoc
Encore:
18. Helvetios
19. Omnos
20. King
