2013. március 29. @ Budapest, Dürer Kert
Valamikor réges-régen az első két Enslaved lemez rengeteget pörgött a lejátszóban, így amikor megtudtam, hogy újra ellátogatnak hozzánk nagyon örültem. Sajnos a hét évvel ezelőtti koncertjükről lemaradtam, így még inkább pluszos volt az esemény.
Szerencsére még időben láttam a bejegyzést az eseménynél, hogy már fél nyolckor kezd a magyar Svoid, így még a korábbi kezdés ellenére is pont elcsíptem az elejétől a koncertjüket. A fellépésük alatt kicsit hangos volt a dob, megjelenésre pedig a corpsepaint rögtön szembe ötlött.
Kicsit kevesen lézengtek ilyenkor még, meg is ijedtem, hogy ilyen kevesen kíváncsiak az Enslaved-re kis hazánkban.
Amikor másodjára mentem előre, akkor vettem észre/éreztem meg, hogy füstölők égnek a színpad elején, mely hozzájárult a zene atmoszférájához. A zenéjük dallamos black-metal volt, néhol beszúrt blast-beatekkel. Jó koncertet adtak, bemelegítő zenének teljesen jó volt, átvezetőkkel megtűzdelve. A Nightless Moon Mistress című nótájukat tudnám ajánlani, ha szeretne valaki megismerkedni a zenekarral, ez a szám koncerten is különösen tetszett.
Körülbelül negyven percet játszottak, majd rövid átszerelés után az angol Winterfylleth következett. A zenéjükkel még nem találkoztam, de az volt a sejtésem, hogy illeni fognak a képbe. Az első pár szám után az volt az érzésem a hangzást tekintve, hogy úgy szól mint egy igazi régi garázs black-metal banda: kaotikusan.
Ők már a pörgősebb, darálósabb vonalat követik, amit egyébként amennyire kilehetett venni, jól adtak elő. Még mindig elég kevesen voltak, ami sajnos az Enslaved-re sem változott sokat.
A sok károgás mellett, azért a lassabb részeknél feltűnik náluk is egy kevés tiszta vokál. A gitárosok nem nagyon pihennek folyamatosan darálnak. Ők sem túl beszédesek, az átkötő szövegek mennyiségét és hosszúságát a lehető legkevesebbre vették. Őket már jobban díjazza a közönség a hangok kiengedésével illetve némi mozgással. Az atmoszférája átjött a zenének, én is egyre inkább hatása alá kerültem szép lassan és a közönség többi része is.
A negyven perc játékidőbe a Defending The Realm című szám laza gitárszólója volt a záró akkord mielőtt a headliner a színpadra lépett volna.
Az este fő attrakciója a The Sleeping Gods intro után az új album címadó dalával nyitott, melyben azonnal feltűnt, hogy halk a billentyű és ez így is maradt. Jól játszottak az első pillanattól fogva és örültek nekünk, ahogy mi is nekik. Már itt megjegyezném, hogy igazándiból két okból volt rossz a koncert – „rövid” volt és több régi számot vártam. Mindenesetre nem nagyon találhattunk kivetni valót az előadásban, én szinte azonnal elvarázsolódtam.
Ők sem a beszédes típusok, mondjuk a zenéjükért megyünk nem azért, hogy beszélgessünk. 🙂 A Convoys To Nothingness felcsendülése vagy az új lemezről legjobban sikerült Roots of The Mountain külön öröm volt. Az már szinte várható volt, hogy az Isa-val zárnak. Meglepetésre miután lementek a színpadról és visszajöttek kaptunk egy jó kis dobszólót, melynek extrájaként a billentyűs egy rövid időre eltakarta a dobos szemét.
Külön kikell emelnem Herbrand Larsen-t hiszen remekül hozta a tiszta vokál témákat.
Az utolsó pár számra előre mentem az első sorokba, ahol meglehetősen halk volt a vokál, bár ez láthatóan nem zavarta az ott tartózkodó közönséget.
Szomorú, hogy még egy fél ház sem volt, azonban örvendetes, hogy egy remek este volt, a stílus szerelmeseinek pedig több mint jó volt ez a felállás.
Nagyjából másfél órát játszottak Enslaved-ék, de így is baromi rövidnek éreztem a koncertetmint azt feljebb is írtam. A korai kezdésnek köszönhetően az utolsó nappali járatot elérve hamar hazaértem. Gondolom következő nap már egészen más országban léptek fel.
Enslaved Tracklist:
Intro: The Sleeping Gods
Riitiir
Ruun
The Watcher
Thoughts Like Hammers
Ethica Odini
Roots of the Mountain
Materal
Convoys to Nothingness
Allfaðr Oðinn
As Fire Swept Clean the Earth
Ráadás:
Drum Solo
Fenris
Isa
Utoljára pedig szeretném megköszönni mindenki nevében a ShortScore-nak a szervezést.
