Enter Shikari, Hacktivist – Koncertbeszámoló

2015. szeptember 30. @ Debrecen, Az Igazi Romkocsma

Még az év első felében nagy bejelentést tett a debreceni Campus fesztivál szervezősége, miszerint az egyik neves fellépő nem más lesz, mint a brit Enter Shikari. A hír hallatán majdnem örömtáncot lejtettem, hiszen végre értelmes zenekart hívtak el a sok tucat fesztiválzenekar mellé. Nagy szívfájdalmamra az akkori koncertre nem tudtam elmenni. Telik az idő, a fesztiválszezont lassan felváltja a klubszezon, és a Roncsbár is bejelentette fellépőit. És lám csodát, a klub az egyik magyarországi helyszínt szolgáltatja az épp európai klubturnéját szervező Enter Shikarinak, akik nem is akármilyen csapattal járják az öreg kontinenst a Hacktivist személyében.

Miután olvastam a bejelentést, megfogadtam, hogy most nem hagyom ki a Shikari koncertjét. Bár egy Enter Shikari koncertre nem nehéz eljutni, lévén, hogy szinte minden évben szívesen  jönnek Magyarországra. Ezt az is bizonyítja, hogy idén a Campus mellett a Szigeten is felléptek, ráadásul a debreceni koncert másnapján Budapesten is lenyomnak még egy bulit.

Mikor beléptem a koncertterembe kezdés előtt körülbelül 5 perccel, kicsit megijedtem, hogy ilyen kevesen lesznek.

A kezdés 19:50-re volt kiírva, és mondhatni pontosan szólalt meg a HACKTIVIST  intrója. A Hacktivist EP nyitó darabja nagyjából belőtte a britek zenéjét. A zenekar okosan ötvözi a djentet a hip-hoppal. Magyarországon még most sem annyira ismertek a srácok, pedig külföldön a self-titled EP igencsak nagy hype-nak örvendett. A kislemezről szinte minden számot eltoltak a srácok. A legismertebb dal talán még mindig a Niggas in Paris (Jay-Z és Kanye West cover). Én is ezzel ismertem meg még évekkel ezelőtt a bandát, azóta párszor már lecsengett a lejátszóban, de mindig előkerült a többi dallal együtt. Ahogy kacsintgattam hátra, örömmel vettem, hogy egyre többen voltak a teremben, sőt. A srácokon látszott, hogy jól érezték magukat a színpadon. Pozitívum volt Ben Marvin pólója, amin egy Hactivist logo volt magyar trikolorral színesítve. A koncert hangulatát emelte az a momentum is, amikor közönség leguggolt a zenekarral együtt, majd a kellő pillanatban a magasba ugrott az egész terem. A dalok között nem sokat pihentek a srácok, egymás után tolták az olyan dalokat, mint az Unlike Us, Cold Shoulders vagy a tavaly napvilágot látott False Idols és Deceive and Defy. Sajnos miután levonultak a színpadról már nem jöttek vissza, akármennyire is szerette volna a lelkes közönség.

Az átszerelés alatt összefutottam pár ismerős arccal, mindenki egy gyors élménybeszámolót tartott a koncertről. Örömmel nyugtáztam, hogy aki eddig nem ismerte, annak most megtetszett.

Visszatérve a koncertterembe az ENTER SHIKARI roadjai még munkálkodtak a színpadon. Nem minden nap hall az ember olyat, amit a Shikari készített a koncert előtt. Amíg legtöbbször hallgathatjuk a hangosítók unalmas, néha még az esti koncertekhez sem passzoló zenéket a beállások alatt, addig az Enter Shikari saját anyagot készített erre a célra. Hallhattuk, ahogy percenként egy hang ismertette velünk, mennyi idő van még hátra a koncertig, miközben party zene ajzotta fel az emberek hangulatát a koncertre.

A kezdésre szinte megtelt a terem és mindenki várta, hogy a több, mint egy órás szett az arcába csapódjon. A színpadot ellepte a füst, a fények villódzni kezdtek, a Shikari pedig megszállta a színpadot. Az intro után az idén megjelent The Mindsweep kezdő dala csendült fel. A közönség pedig hatalmas tombolásba kezdett. A hangosítással nem volt gond, az elektronikus alapok is iszonyatjól szóltak. A srácok itt sem szaroztak két szám között és a folytatás sem volt gyenge dal ügyileg. Destabile, Radiate, ami az utóbbi időben nagy kedvencé nőtte ki magát nálam. Rou, az énekes nem egyszer a plafonig nyújtózkodott, mozgatta a tömeget, néha még a mikrofont is betartotta egy-egy refrén elejéig. Egyes dalokat kicsit másképp játszottak, megnyújtva egy kis dubstep betéttel, amiket hatalmas fényorgia kísért, töménytelen füsttel. Az utóbbi néha nekem már kicsit sok volt, de az élményből még így sem vett el semmit. A közönség pedig ropta a táncot az olyan dalokra, mint a slágergyanús The Last Garrison, Juggernauts, Torn Apart. Az új albumról szinte minden dalt eltoltak a srácok. Az este alatt voltak olyan hatalmas momentumok, mint például Chris gitárral a kezében, egy circle pit közepén a The Paddington Frisk alatt, vagy mikor Rou csendre intette a közönséget. A tömeg hallgatott, a teremre pár másodpercre néma csend szállt, majd Rou éneklésbe kezdett, az emberek pedig hatalmas ugrálásba. Az utolsó dal az Anaesthetist volt, nem mondok hülyeséget, ha azt mondom, hogy ekkorra már megőrült a közönség. Izzadt testek találkoztak egymással, kezek a magasban lengtek, az éneklés pedig hetedhétországon is túl hallatszott.

A dal végén minden elsötétült, a zenekar levonult a színpadról, a közönség pedig lelkes ONE MORE SONG-ba kezdett. A road-ok elkezdtek munkálkodni a színpadon, az emberek pedig riadtan néztek maguk elé, hogy most mi lesz. Nem kellett sokáig várni. A színpadra kitoltak egy zongorát (ami szerintem csak szinti, volt zongorakörítésben). A zenekartagok szépen sorban visszatértek a színpadra, majd Rou belekezdett a Dear Future Historian című dalba. A kedélyek kicsit lenyugodtak, a teremlakók pedig elővették telefonjaikat és jobbra balra lengetve karjukat, énekelték együtt a dalt az énekessel. Két megmérettetés még várt az emberekre az elég súlyos Solidarity és a mégsúlyosabb Zzzonked dal személyében. A végén Chris a gitárját is beadta a közönségbe, akik kaptak az alkalmon és megpengették a húrokat párszor.

Azt hiszem az este hangulatára, a koncertre panasz nem lehetett. Mindenki hatalmas élménnyel mehetett haza. Akiknek ennyi nem volt elég, a koncert után elkaphatták a tagokat egy-egy fotó elejéig. Jómagamnak nem akadt társasága, így angolosan leléptem a helyszínről.

Köszönöm a hatalmas bulit mind a szervezőknek, mind a zenekaroknak, mind a közönségnek! Hatalmas volt!

Kapcsolódó cikkek

ENTER SHIKARI – Take To The Skies

xfixbitchx

Szólj hozzá!