Epica (Opera-rock show) – Koncertbeszámoló

2008. június 14. Miskolc, Jégcsarnok

Itthon élőben igen ritkán látni szimfonikus metál koncertet. Ha jönnek is ilyen stílusú zenekarok, billentyűs hangszerekkel, samplerrel vagy bejátszásokkal oldják meg a feladatot. Jó ötlet, hogy az évente megrendezésre kerülő Miskolci Operafesztivál keretében legyen egy-egy ilyen alkalom, amikor a magyar közönség is láthat “rendes” élő szimfonikusokkal kiegészített metálzenekart. A hasonló stílusú DVD-k már szerintem bizonyították a műfaj sikerét és különlegességét, többek között a Metallica, Scorpions, Malmsteen, Kiss, Deep Purple, de még (sokak mellett) a rock and roll / rockabilly gitáros Brian Setzer (Strai Cats) és készített ilyen jellegű koncertfilmet.

Tavaly a Therion-t láthattuk a Miskolci Operanapokon. Amiatt érdemes visszakanyarodni az egy évvel korábbi előadáshoz, hogy megnézzük változott-e valami a hangosítás/világítás/szervezés területén amitől akkor nem voltam elájulva. A Therion esetében igen gyenge színpadkép (gyakorlatilag 2 csokor piros lámpával világították meg a nem létező színpad feletti plafont, meg volt pár fehér lámpa, és egy fejgép), meglehetősen gyenge (halk, aránytalan) hangosítás fogadott. Ezzel szemben a zene tökéletes volt, a zenekar, a kórusok, és a szimfonikusok remekül együtt zenéltek, élvezetesen változatos műsort nyújtottak, és az akusztikusan megszólaló kórus/szimfonikus hangszerek, és az énekesek is jók voltak, “csak” a rockos hangzást biztosító gitárokat keverték le, de nagyon. A Therion miskolci koncertjét elvileg majd egy Romániában felvett hasonló koncerttel együtt megvásárolhatjuk DVD-n, remélhetőleg hangzásilag jelentősen feljavítva.

Az idén a holland Epica volt a fesztivál vendége ebben a műfajban. Első ránézésre rengeteget fejlődött a színpad, rendes állványos/robotlámpás világítás fogadott, a háttérben festett vászonnal. A dobot előrerakták és körbekerítették átlátszó plexivel, a színpad tehát gyakorlatilag olyan volt mint amit az ilyen stílusú DVD-ken láthattak a gyűjtők. A műsorról elvileg nem készült hivatalos DVD felvétel, bár a keverő környékén ennek ellenkezőjére lehetett következtetni a profi, állványra szerelt kamerák a térmikrofonok alapján. A szervezők kifejezetten kérték, hogy aki tud hozzon kis kamerát, fényképezőgépet, és készüljön az eseményről minél több házi felvétel és fotó. Ez rendben is volt, annyi kamerát közönségnél rendezvényen még nem láttam mint itt, de a koncert felénél megkérték a jelenlévőket, hogy a továbbiakban ne fotózzanak és ne filmezzenek. Érdekelne ezt hogyan gondolták, miután beengedtek több száz kamerát? Az elkészült filmek pár nappal a koncert után már megtekinthetők roadrunnerrecords.com oldalán, gondolom azok nagy örömére akik nem lehettek ott de szeretik a műfajt, sőt a fesztivál weboldalán is vannak már fényképek.

A műsor két részre oszlott. Az első felét valószínűleg azoknak szánták, akik idegenkednek a rockzenétől. Klasszikus zenei darabokat hallhattunk, és elvileg voltak gitárok is, de a dobon és a basszuson kívül nem igazán lehetett hallani mit tett hozzá az Epica a szimfonikus zenekar munkájához. Mozart, Dvorak, Verdi, Orff, Prokofjev, Grieg, Vivaldi műveit adták elő az első részben, hallhattuk többek között a régi Pokolgép koncertek felvezetőjét a Carmina Burana-t, és a Helloween által feldolgozott Peer Gynt-et. Nagyjából ennyi emlékeztetett rockzenére az első blokkban, már azokat akik hallották ezeket annak idéjén :). Az Epica énekesnője is szerepelt több alkalommal. A zenészek szolidan üldögéltek közben a színpadon, vagy a dobszínpad szélén. Nem ez volt a világ legkeményebb szimfonikus metál show-ja, de nekem nagyon tetszett, zeneileg érdekes, változatos műsor volt, élvezhető színpadképpel, és ez nagy fejlődés a tavalyi “plafonvilágítós” látványvilághoz képest. A hangzásról annyit, hogy szerintem tavaly a Therion jobban szólt de zavaróan halkabban, a Jégcsarnok akusztikája bizonyára nem a legjobb, így hogy kicsit hangosabb volt, kása lett egy cseppet az összkép. Lehet azt is mondani, hogy egy ilyen blokkba nem kell zúzda, de részben emiatt mentünk el, hogy halljuk a két műfaj keveredését. Ez sajnos az első blokkban nem igazán jött össze, bár hangsúlyoznám hogy zeneileg igen élvezetes volt önmagában is amit kaptunk, az Epica inkább csak a hangulatot javította jelenlétével nem a zenét.

Az első, szimfonikus darabokra épülő, igen jól sikerült blokk után szünet következett. A szünetben történt, hogy megkérték a közönséget ne használják a kamerákat :), és a Therion koncertből okulva elvitték a színpad elől a székeket. Míg az első blokknál könnyedén a színpad közelébe lehetett férni, a második blokk kezdete előtt ez már lehetetlen volt.

A koncert második részében az Epica saját dalait hallhattuk. Ez a közönség nagy részének láthatóan jobban bejött, és azt lehet mondani, sokan voltak és meglehetősen lelkesek, bár a Jégcsarnok befogadott volna jóval több érdeklődőt is ha úgy alakul.

Az Epica 2003 óta ad ki lemezeket, énekesnője is mindössze 23 éves. Nemrég Budapesten is felléptek a Sonata Artica előtt. Akkor egy meglehetősen rövid műsor után az volt a véleményem, hogy jópofa zenekar, látványos, csinos az énekesnő, de a zene meglehetősen unalmas, egyforma, egyhangú, ha szabad ilyet mondani: ötlettelen. Ha közben nem látná az ember Simone Simons “szélfútta” haját, nem sok dolog tartana a színpad közelében.

Nincs például egyetlen gitárszóló sem a műsorukban, ami azért ebben a műfajban nem túl nagy előny. Gondoltam hogy szimfonikusokkal feljavítva nagyobb zenei élményben lesz részem. Sajnos nem így történt. Magáról az Epica koncertről, azaz az Operashow második felvonásáról nem tudok túl sok jót írni, azon kívül amit a szervezők a színpadképpel és a székek elpakolásával javítottak a tavalyi helyzeten. Az Epica és a szimfonikus zenekar “eljátszottak” egymás mellett, a nagyszámú férfi és női kórus csak színesítő szerepet kapott (lényegében csak ÁÁÁ-ztak meg ÓÓÓ-ztak, azt is elég kiszámítható, egyszerű módon), a hangzás továbbra sem volt annyira tiszta mint amennyire elvárható lett volna egy ekkora rendezvényen. Az Epica dalai ebben a környezetben sem elég változatosak, 2 féle ritmus: középtempó és lassú, valamint szinte végig ugyan olyan stílusú mezzoszoprán klasszikus ének, vagy haragvós hörgés. Gitárszólót továbbra sem hallhattunk, ez nem lepett meg a Sonata Artica-s koncert alapján, de míg ott egy viszonylag rövid műsorban ez még elviselhető volt, ilyen hosszan már nem győzött meg. Tudom hogy a mai trend a rockzenében is az, hogy minél hamarább, minél egyszerűbben, minél gyorsabban, minél kevesebb költséggel/tudással jöjjön létre egy-egy produkció, de véleményem szerint a rockzene igényel egy minimális zeneszerzői képességet és meglehetősen nagy hangszeres tudást, amit illik megmutatni egy ekkora koncerten. Nem akarok semmit feltételezni az Epica zenészeiről, de ha tudnak is valamit a középtempós monoton reszelésen kívül, azt nem mutatják meg, és a szimfonikus zenekart gyakorlatilag nem használták igazán arra amire lehetett volna, hagy feltételezzem (csupán rosszindulatból 🙂 ), hogy ötlet hiányban nem. Azt hiszem, egy akkora show-n az Epicának sokkal többet kellett volna zeneileg dolgozni, sokkal több változatosságot, ötletet belevinni a zenébe és a zenélésbe egyaránt, hiszen hosszútávon nem győz meg mindenkit Simone Simons látványa.

Önkéntelen az összehasonlítás a tavalyi Therion show-al, ahol zeneileg sokkal de sokkal többet kaptunk, a látvány volt jelentősen kevesebb. Jobban örültem volna ha az idén is csak a látvány és a színpadkép hagyott volna hiányérzetet bennem, hiszen akkor “csak” a szervezést kifogásolhattam volna. Az idén sajnos pont fordítva történt.

Bár a fesztivál jelentős fejlődésen ment keresztül mindössze egy év alatt, – ne felejtsük el, ez volt a második ilyen stílusú rendezvény – olyan neveket kellene hívni a továbbiakban, amelyek zeneileg is “méltóak” arra, hogy valódi kórusokkal és szimfonikus zenekarral lépjenek fel, mint ahogy ez eddig is így volt, lásd a cikk legelső bekezdésében felsorolt zenészeket/zenekarokat, ide sorolva a tavalyi Therion-t is. Olyanokat, akiknek a felkészülésre álló viszonylag kevés idő elegendő arra, hogy ötletekkel teli “új” műsort faragjanak saját dalaikból. A rendezvény weboldala is rengeteget fejlődött, ahhoz képest hogy egy éve sem a keresés, sem a jegyrendelés nem működött. A mai weboldal már tartalmaz fotókat és cikkeket pár nappal a koncert után. És egy szavazást arról, kit hívjanak a jövő évi rendezvényre. Jelenleg Tarja, Rhapsody of Fire és a Kamelot zenekarokra lehet szavazni. Remélem a közönség jól dönt, és a 3. alkalommal, amikor újra szimfonikus metálkoncertre mehetünk, egy minden szempontból remek műsort láthatunk.

Simone Simons (Ének)
Mark Jansen (Gitár, Vokál)
Ad Sluijter (Gitár)
Coen Janssen (Billentyűs hangszerek)
Yves Huts (Basszusgitár)
Ariën van Weesenbeek (Dob)

Filmfelvételek:
http://www.youtube.com/v/qn_SJJPRKpw&hl=en
http://www.youtube.com/v/DIgatu6SN1A&hl=en

További Fotók: klikk

A fesztivál oldala:
http://www.operarockshow.hu/

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár