2012. június 18. @ Budapest, PeCsa Music Hall
Ha engem kérdeztek, higyjétek el, nagy ritkán mégiscsak jót tesz a férfiembernek, ha hallgat a gyengébbik nem hívó szavára! Szívem igen becses hölgyének köszönhetően ugyanis pár hete erőt vettem magamon, és beneveztem erre a fülledt nyár esti, városligeti programra.
Töredelmesen bevallom, valamiért egyszeri és megismételhetetlen csodaként könyveltem el az Evanescence manapság igen nagy népszerűségnek örvendő női énekkel elővezetett modern rockzenéjét, amely a közel tíz éves Fallen ópuszával alaposan betalált nálam is. A fél évtizedes The Open Door és a tavaly napvilágot látott, szimplán csak Evanescence névre keresztelt folytatással kötött alapos ismerettség -a populárisabb vonalhoz köthető előítéleteim okán és gyarló felületességem következményeként- valahogy ezúttal elmaradt.
A The Idoru ténykedésére különösebb figyelmet sosem fordítottam, bár el kell ismerni, hogy azért a Face The Light lemez stílusában nem egy rosszul sikerült darab. Azóta sok víz lefolyt már a nagy Dunán, a társaság is alaposan megváltozott, és igazán én sem követtem szemmel újabb ténykedésüket.
Az időközben zsúfolásig megtelt Petőfi Csarnok falai között bőven akadtak azért olyan tizenévesek, akik kellő alapossággal felkészültek a csapat életművéből. Ez a bemelegítő most is inkább nekik, nektek szólt…
Ha már az őszinteségnél tartunk, előljáróban engedjetek meg nekem annyit, hogy bevalljam: a lemezen zseniális dallamokat magából kipréselni képes apró amerikai leányzó miatt valamiért tartottam attól, hogy élőben a fülbemászó dallamokat tekintve lesz némi hiányérzetem…
A történtek ezúttal ismét csúnyán rámcáfoltak: teljes döbbenetemre olyan fergeteges hangorkán tört elő a törékeny női testből, nem győztem ámulni-bámulni. És ki gondolta volna a baktersapka alól, hogy ilyen összeszokott, feelinges koncertbanda verbuválódott Lee Kisasszony köré!? Mert ez az este elsősorban Amyről, Amynek szólt. De hogy szó ne érje a ház elejét, a teljesség kedvéért említsük meg a Terry Balsamo, Troy McLawhorn, Tim McCord, Will Hunt felállású hangszeres gárdát, akik egyszersmint olyan bombabiztos alapot húztak elő a vászontarisznyából, amely ritkaságszámba megy erre felé.
De üres szavak helyett legyen beszédesebb az alábbi dalcsokor:
- What You Want
- Going Under
- The Other Side
- Weight of the World
- Made of Stone
- Lithium
- Lost in Paradise
- My Heart Is Broken
- Sick
- The Change
- Whisper
- Call Me When You’re Sober
- Imaginary
- Bring Me to Life
Ráadásként:
- Your Star
- My Immortal
A történtek fényében lesütött szemekkel, töredelmesen bevallom, előítéleteimet tekintve hatalmasat tévedtem. Így utólag belátom, meggondolatlanság lett volna részemről, ha kihagyom ezt a hangulatos koncertet!
Férfitársaim, ne feledjétek, érdemes néha hallgatni a gyengébb nem értő szavára…
