Evanescence – Koncertbeszámoló

2012. június 18. @ Budapest, PeCsa Music Hall

Ha engem kérdeztek, higyjétek el, nagy ritkán mégiscsak jót tesz a férfiembernek, ha hallgat a gyengébbik nem hívó szavára! Szívem igen becses hölgyének köszönhetően ugyanis pár hete erőt vettem magamon, és beneveztem erre a fülledt nyár esti, városligeti programra.

Töredelmesen bevallom, valamiért egyszeri és megismételhetetlen csodaként könyveltem el az Evanescence manapság igen nagy népszerűségnek örvendő női énekkel elővezetett modern rockzenéjét, amely a közel tíz éves Fallen ópuszával alaposan betalált nálam is. A fél évtizedes The Open Door és a tavaly napvilágot látott, szimplán csak Evanescence névre keresztelt folytatással kötött alapos ismerettség -a populárisabb vonalhoz köthető előítéleteim okán és gyarló felületességem következményeként- valahogy ezúttal elmaradt.

A The Idoru ténykedésére különösebb figyelmet sosem fordítottam, bár el kell ismerni, hogy azért a Face The Light lemez stílusában nem egy rosszul sikerült darab. Azóta sok víz lefolyt már a nagy Dunán, a társaság is alaposan megváltozott, és igazán én sem követtem szemmel újabb ténykedésüket.

Az időközben zsúfolásig megtelt Petőfi Csarnok falai között bőven akadtak azért olyan tizenévesek, akik kellő alapossággal felkészültek a csapat életművéből. Ez a bemelegítő most is inkább nekik, nektek szólt…

Ha már az őszinteségnél tartunk, előljáróban engedjetek meg nekem annyit, hogy bevalljam: a lemezen zseniális dallamokat magából kipréselni képes apró amerikai leányzó miatt valamiért tartottam attól, hogy élőben a fülbemászó dallamokat tekintve lesz némi hiányérzetem…

A történtek ezúttal ismét csúnyán rámcáfoltak: teljes döbbenetemre olyan fergeteges hangorkán tört elő a törékeny női testből, nem győztem ámulni-bámulni. És ki gondolta volna a baktersapka alól, hogy ilyen összeszokott, feelinges koncertbanda verbuválódott Lee Kisasszony köré!? Mert ez az este elsősorban Amyről, Amynek szólt. De hogy szó ne érje a ház elejét, a teljesség kedvéért említsük meg a Terry Balsamo, Troy McLawhorn, Tim McCord, Will Hunt felállású hangszeres gárdát, akik egyszersmint olyan bombabiztos alapot húztak elő a vászontarisznyából, amely ritkaságszámba megy erre felé.

De üres szavak helyett legyen beszédesebb az alábbi dalcsokor:

  1. What You Want
  2. Going Under
  3. The Other Side
  4. Weight of the World
  5. Made of Stone
  6. Lithium
  7. Lost in Paradise
  8. My Heart Is Broken
  9. Sick
  10. The Change
  11. Whisper
  12. Call Me When You’re Sober
  13. Imaginary
  14. Bring Me to Life

Ráadásként:

  1. Your Star
  2. My Immortal

A történtek fényében lesütött szemekkel, töredelmesen bevallom, előítéleteimet tekintve hatalmasat tévedtem. Így utólag belátom, meggondolatlanság lett volna részemről, ha kihagyom ezt a hangulatos koncertet!

Férfitársaim, ne feledjétek, érdemes néha hallgatni a gyengébb nem értő szavára…

Kapcsolódó cikkek

Jen Majura lett az Evanescence új gitárosa

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár