Koncertbeszámolók

ExtremeNoiseFest 2023 – Koncertbeszámoló

2023. április 30. @ Szerencs, Szerencsi Rákóczi-vár

Sajnos manapság, ha egy jó metal koncertre vágyik valaki, ahhoz Pestre, vagy itt az ország északkeleti részéről Debrecenbe, hovatovább Kassára kell elutaznia. Ezért tartom fontosnak a helyi rendezvények támogatását. Baráti, illetve korábbi munkahelyi kapcsolatok révén Szerencs különösen közel áll hozzám. Ha arra járok és tehetem mindig megállok egy kis csokoládévásárlás erejéig, máskor pedig vendégeimnek mutatom be a városkát, nem kihagyva Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem várát. A Rákóczi-várban múzeum, könyvtár, rendezvény- és színházterem, de még egy hotel is működik, éppen ezért gyakran akad ott valami program.

Annak idején ennél tökéletesebb helyet keresve sem találhattak volna a szervezők az Extreme Noise Fest számára, amit szeretnék már itt a beszámoló elején leszögezni, a legjobb vidéki rendezvények egyikének tekintek. Kijelentésemet annál inkább nem fogja senki túlzásnak gondolni, ha megjegyzem, hogy az utóbbi években olyan zenekarokat hoztak el régiónkba, mint az 1914, Besatt, Infest vagy a Purgatory.

Vasárnap, valamivel kapunyitás előtt érkeztünk a helyszínre, ahol már szép számban gyülekeztek az érdeklődők a vár kávézója előtt. Örömteli, hogy az ott dolgozó hölgyek egyáltalán nem rettentek meg a szegecselt bőrkabátok, az abszurd mintájú pólók, esetleg a bakancsok és láncok láttán. Nem pusztán megszokták, hanem így a sokadik Extreme Noise után, egész természetesen, barátságosan viselték a vendégsereget, szemben az arra tévedő, mélyen hüledező turistákkal. Tőlem például a várkertben kérdezte meg egy házaspár, hogy milyen gyakran áldozom az ördögnek, mire csak annyit válaszoltam: kérem szépen, hétfőtől szombatig, mert a vasárnap az az Úr napja, de ez most kivétel. Tapasztalataim szerint, maguk a szerencsiek szintén pozitívan állnak a fesztiválhoz.

Nade nyolc óra magasságában lassan lehetett beszállingózni a rendezvénynek helyet adó lovagterembe, ahol a támogatójegy mellett szendvicseket és finom palacsintákat egyaránt lehetett vásárolni. Mivel aznap dolgoztam, gondolkodás nélkül éltem a remek lehetőséggel és egész estére felszerelkeztem ennivalóval. A mörcs pultoknál több száz CD, azonfelül ritka kiadású kazetták és bakelitek közül lehetett válogatni. Gyűjteményem, az est során fellépő külföldi zenekarok lemezei mellett, ezúttal egy Witcher/Vrag splittel, továbbá Tymah, Heldentod, Marble Carrion, Disinter, Genune és Blood Mortized albumokkal bővült.

Az estét a budapesti death brigád, az Os indította, akik, ha jól emlékszem, mindkét nagylemezükről (Stationes Viae Mortis,Tehom), valamint a tagság Tomb Portal projektjének eddigi egyetlen demójáról egyaránt eljátszottak egy-egy szerzeményt. Előadásukat ezúttal is a nyers brutalitás, az előkelő erős atmoszféra, amellett a komor, sötét síri hangulat jellemezte. Élőben hallgatva őket, egész testedben szinte oszcillálsz a lassabb, végzetes járatok között, miközben egész lényedet a süllyedő érzés keríti hatalmába. Ezzel szemben a tempósabb mészárlások pillanatai ismét visszarántanak az életbe, és a játék kezdődik elölről, ekként téve tökéletessé az elmúlás hipnotikus zenei ábrázolását. Nagyjából egyórás produkciójuk – a vége felé váratlanul jelentkező hangosítási problémák ellenére is – biztosan fekete nyomot hagyott az egybegyűltek szívében. Közülük többen megerősítettek abban a benyomásomban, hogy az Os újfent hozta azt a magas színvonalat, amit utolsó lemezükön, a Tehom-on megismerhettünk. A terem akusztikája és a hátborzongató vokált tovább erősítő vastag falak teljessé tették az átlényegülést, miközben hamisítatlan kriptaérzetet teremtettek.

Rövid átszerelést és hangolást követően másodikként lépett akcióba a miskolci thrash legenda, az Atomic. Nem tudom megmagyarázni, de a Szilágyi Tamásék féle thrash metal mindig magával ragad, mivel megvan benne a sokféleség a figyelem lekötéséhez, és ennek tetejében egy olyan dacos érzelmi tömeg, ami megérint. Talán említeni is fölösleges, hogy hamisítatlan, arcba mászó dalaik ezúttal is felszabadították a tiszta, nyers „mindenkit elküldünk vagy lepofozunk a picsába” borsodi életérzést. Acélváros szülöttei ezen az estén sem okoztak csalódást és olyan csapásokat zúdítottak ránk, hogy abba beleremegtek a várfalak. Kissé retróra véve az irányt, a New Inquisition-al nyitottak, majd meglepetésemre maradva ezen a pályán, a sorra következő számok többsége ugyancsak a korai korszakból, egész pontosan az első albumukról, az 1994-es Slashing Victory-ról csendült fel. A jelenlévők hálás tapssal és szűnni nem akaró pogóval jutalmazták az olyan pofonokat, mint a Glowing Embers, a Slashing Dreams vagy a The Border. Velük szerencsére már a technika ördöge sem mert ujjat húzni, így személyes kedvenceim, a …Down és a Spin szintén kegyetlenül jól szóltak. Ámbár az összejöttek inkább a Haláltábort követelték. Szerintem senkiben nem maradt hiányérzet, én azért reménykedtem némi mélyebb merítésben a tavaly megjelent Hate Transplant-ról. A Devil Race, a My Justice és a Digital Tumor ugyan önmagukban lekörözik bármelyik ’régi Atomic’ slágert úgy felvételen, mint élőben, viszont legalább még egy Hell Inside eljátszása megkoronázta volna az egyébként szuper fellépést. Nade ne legyünk telhetetlenek, hiszen nem lehetett ok panaszra!

SETLIST:

New Inquisition
Glowing Embers
Forced Infuriated
Slashing Dreams
Idle Drops
...Down
The Border
Spin
Devil Race
Qrva anyád!
Separate Ways
My Justice
Digital Tumor

Mielőtt az olasz technikás death metal horda, a Miscreance színpadra állt volna, még jutott egy kis idő a régi ismerősökkel kiülni a kávézó elé. Tekintve, hogy még tíz óra után is egész meleg volt, a legtöbben kint vártuk meg a kezdést. A hozzávetőleg 100–120 fő körüli közönség kétharmada, rendszerint kisebb asztaltársaságokká alakulva, a vár belső udvarának valamelyik szegletében sörözött, pálinkázott.

Nagyjából tizenegy óra tájban olasz barátaink beindították a death metal armageddont. Ízletes basszusával, nyaktörő sebességével, lenyűgöző gitártémáival, a Miscreance egy feszes és energikus egység, a minőségi zenélés és a retró elhivatottság kivételesen eltalált kombinációja. Azt hiszem nem kell csodálkoznunk a Season of Mist-es szerződésükön. Noha hatalmas bulit csaptak és már a régebbi Sentence to Eternity robbantotta a közönséget, de a Convergence című debütalbumuk számai egyszerűen túl komplexek ahhoz, hogy az összes kis nüansznyi finom elemük közvetíthető legyen; a szóban forgó album dalaiba egyszerűen annyi éles váltást halmoztak fel, hogy azt elképzelni se tudom, miként képesek minderre emlékezni/odafigyelni. Ahogy észrevettem nem törekedtek a szolgai pontosságra, helyette a szilárd ütések, ihletett riffek és erős szólók hatásos triumvirátusát propagálták, ami külön súlyt adott a látottaknak-halottaknak. Riffjátékuk például a Fall Apart vagy Incubo esetében egyik oldalról a másikra rántott, miközben egységes intenzitással végig hatásosan szaggatott, tépett. A dobok sebessége pedig annál megigézőbbnek hatott, hogy a kvartettben Andrea Feltrin felelős a zsigeri énekért is. Előadása a My Internment-ben volt a legerősebb, ami önmagában is remek példája a csoport ördögöt és kedvességet párosító képességének. Kiemelném még a The Garden-t, ami a progresszív élével és ragadósabb szólójával golyóként hasított a halántékunkba. Nagyszerű, ahogy a banda megtalálta az utat a szürrealista hangképektől az old school hangzásvilágig. Nem szaporítom tovább a szót, a Miscreance játéka tehát csupa energia, csupa düh és csupa támadás volt. Hirtelen indult, és igen, ugyanolyan váratlanul és olyan erővel állt meg, hogy még hosszú percekig nem térünk magunkhoz.

SETLIST:

Intro / DD
Sentence to Eternity
Flame of Consciousness
The Garden
No Empathy
Epilogue
Fall Apart / My Internment
Honi Xuma: Vision
Incubo

Az Extreme Noise-összejövetelt a chilei Suppression zárta, akiktől valamelyik szünetben megtudtam, hogy korábban soha nem játszottak még kis hazánkban, de ez idáig még az öreg kontinenshez sem volt szerencséjük. Éjfél elmúltával aztán rázendítettek a pokoli kakofóniára. Zenéjükről az első percekben lesütött, hogy az a káosz és a katasztrófa erőteljes ötvözete! A csapat a zenei minőség különösen magas színvonalán áll, úgy a produkciós értékek, mint a gyilkos és gonosz technikai kivitelezést tekintve. Daniel Poblete és Pablo Cortés jó érzékkel ügyesen megtervezték, hogy a felpezsdítő és nyugtalanító váltások közepette feledhetetlen horgokkal fertőzzék meg az elmét. Gitárjátékuk a Lifelessness, a Monochromatic Chambers és a Self-Eaten Alive számok esetében volt elsősorban emlékezetes. Alejandro Cruz énekvonalai jól illeszkedtek a szédületes tempó egészéhez, de az Overfeeding Gaps-ban, a Lost eyes-ban, illetve a Misunderstanding Reality-ben vett fel igazán démoni attribútumokat. Nem szóltam még a dobos, Mario Vera alakításáról. Nos, ilyen színvonalú dobjátékkal még európai zenekarok esetében is ritkábban lehet találkozni! Mányák Péterrel – akivel körülbelül fél méter távolságról vagy 20 percen keresztül csak néztük és elemeztük Cristopher csapásait – egyhangúlag megállapítottuk, hogy utoljára talán a Fleshgod Apocalypse-hoz igazolt Eugene Ryabchenkot láttuk ennyire lehengerlően, egyben hipnotikusan püfölni a bőrt. A banda jobbára a debütalbumuk, a The Sorrow of Soul Through Flesh dalait játszotta, de felcsendült két új alkotás, az Age of unreason és az Acritud of womb is. Itt nem volt kompromisszum vagy holmi modern ugribugri és modern baromságok, csak egy irgalmatlan támadás. Külön dicséret illeti őket, amiért végtelen türelemmel viselték a hajnali egy órára már kissé kapatos közönséget, és amiért olyan jól bírták a zempléni pálinkát!

SETLIST:

Intro
Lifelessness
Overfeeding Gaps
Monochromatic Chambers
Age of unreason
Unperpetual Misery
Unwinding Harmonies
Lost eyes
Misunderstanding Reality
Self-Eaten Alive
Acritud of womb

A négy zenekar szinte árasztotta magából a világvégi dühöt, ami hosszú órákra egybekovácsolta a megjelentek lelkivilágát. Összességében kijelenthető, hogy újra egy felejthetetlen sötét szeánszot hoztak össze az Extreme Noise Fest előadói és szervezői, akihez zárásként mindössze annyi kérdésem volna: mikor lesz a következő?


230423ExtremeNoiseFest

Kapcsolódó cikkek

Atomic 40! – Koncertbeszámoló

Herczeg Frigyes

Atomic interjú

Herczeg Frigyes

ATOMIC – Hate Transplant

Herczeg Frigyes

XIII. Full of Anger Underground Metal Fesztivál – még rengeteg sikeres FOA-t kívánunk

KMZ

Solidity 10. – Születésnap: Atomic, MegaHertz, Rettegés – hangulatos buli volt, nagyon jól éreztük magunkat

KMZ

Crawling Chaos – Koncertbeszámoló

Krol

Júliusban a Suppression fellép az Aurórában

KMZ

1 komment

Windir
Windir 2023. május 10. 7:23 at 07:23

Ismét jót mulattunk! Köszönjük a szervezőknek és a fellépőknek! A remek beszámolót pedig külön is!

Válasz

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek