Fezen Rock Majális 2008 – Koncertbeszámoló

2008. május 1-3. @ Székesfehérvár, Fehérvári Zenei Napok

Úgy gondoltam nagy falat lesz Székesfehérvárnak egy három napos komoly májusi feszt. De végülis egy hosszú hétvége érettségi előtt, ballagás után nem is lehetett volna jobb időpont egy ilyen kaliberű buli megszervezésére. Egy alapvetően csendes vidéki városkában nagy fába vágja a fejszéjét az, aki mondjuk olyan zenekart hív el a feszt harmadik napjára mint az Ignite. Lekell szögezni, a balta nem törött bele semmibe, sőőőt, a tavalyi Zenei Napok fesztiválnál sokkal élvezhetőbb bulit nyomhatott az Ignite, talán a zárt klub feeling, vagy a teltház izzadságszaga miatt van ez az érzésem, de ez egy hamisítatlan hardcore buli volt! No de ne szaladjunk ennyire előre!

Május 1.

A majálisozgatás után félnyolc-nyolc körül keveredtünk a klubhoz. Egy negyed órás gubanckodás után szerencsére sikerült hozzájutni a karszalagokhoz, úgyhogy innentől csak a zenére meg a sörre kellett koncentrálnunk. Az estét a Dharma nevű formáció nyitotta. A zenekarról nem sokat tudok, a honlapjukon sem nagyon árulnak el magukról semmit. Van egy ep-jük The First Insight címmel még tavalyról. A banda valamiféle goth-os, dark metalt játszik keleti hatásokkal, picit Katatoniás alapokkal. A goth jelző talán csak a szemrevaló énekesnő miatt maradt meg bennem… A Dharma teljesítménye nem igazán fogott meg így elsőre, kicsit laposnak tűnt a produkció, bár alapvetően nem az a bulizós zene, persze nem is táncolni akartam, de valahogy nem tudtak igazán lekötni. Akit érdekel látogassa meg a honlapjukat, onnan letölthető a bemutatkozó anyaguk, lehet, hogy legközelebb én is elcsípem majd a feelingjüket.

A bulit a death/metalcore hazai képviselője a győri Rollin Wallowin folytatta. Hát mit mondjak jó régen láttam már őket és azóta rengeteget változtak. Természetesen csak jó irányba!:) Energikus, nagyon profi bulit nyomattak, iszonyatosan élveztem, de nem csak én hanem még jópáran, ugyanis Fehérváron Rollinék már jó ideje nem ismeretlenek. Ezt mindennél jobban bizonyította a régi Septic nóta átdolgozásuk is, amire minden hc arc előkerült és “megmutatta a belsőjét”. Egyébként a műsor alapvetően a Give Me New Life ep dalain alapult. Lekell szögezni a srácok leszögeltek mindenkit :).

Rollinék után a Greedy Fly lépett a deszkákra. Րk is megfordultak már néhányszor a Fezenben. Igazi kifogástalan profi modern metal muzsikát hallhattunk tőlük. Sajnos annyira nem ismerem a zenekart, amit fontos tudni róluk, hogy 2005-ben megjelent első albumuk és nemsokára letölthetővé válik 3 vadiúj szám is az oldalukról. A teljesítményük annyira meggyőzött, hogy amint tudom, pótolom hiányosságaim és beszerzem az anyagokat!

Végül a főzenekar a Road csapott a húrok közé. Rendesen összegyűltek az emberek, tinicsajok és apukáik, néhány huszas-harmincas leányzó dobálta a fenekét és a haját előttem, mellettem pár fiatal rocker srác félhosszúhajjal énekelte a számukra megváltást jelentő soksemmitmondó szövegeket. Igen, tényleg távol áll tőlem ez a műfaj, de a mai napig nem tudom megérteni, hogy mire jó az ha Lukács Laci szövegeinek stílusából kiindulva tinilánynedvesítő, elcsépelt sorokat írunk, összedobunk pár mélyrehangolt zúzda témát, amúgy tipikus pankrockalapú refrénekkel pózolunk és úgy csinálunk mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne és mi lennénk a legőszintébbek a világ felé. Végülis mindegy a vendéglátóknak nagyon megéri és legalább az a jónéhány ember is jót bulizhat…

Május 2.

Azért szeretem a Fezen-t, mert a bulik után nem akarják rögtön kipaterolni a népet. Iszonyatosan jó muzsikák szólnak még másfél-két óráig, amíg ki nem ürül a hely. Szóval a bulik után sem hagy alább a hangulat, az ember elfetrenghet a bőrfotelekben, vagy épp táncolhat a rúdon…:D No végülis éjjel hazamentem, reggel felkeltem délben indítottunk egy kocsmatúrát, így garantáltan jó hangulatban érkeztem meg pénteken a klubba. Régi cimboráim Endless-ék vették először birtokba a színpadot.

Az Endless az anno Endless Endgame-ként működő dark-os death-es roll-os partygépezet utódja. Már az Endless Endgame vége felé hajlottak a modernebb műfajok felé, amit egy rövid átalakulással, soraik rendezésével kb. egy éves pihenő után Endless néven úgy tűnik meg is valósítottak. Most jelent meg az első háromszámos demóanyaguk Invasion Of The Mole People címmel, amin három jóhangzású modern metal nótát hallhatunk, valami olyasmi feelingben, mint ahogy azt a Wackor és Ágnes Vanilla közös nótájában hallhatjuk. Kiabálós srác vokálok kánonban egy szép finom törékeny női hanggal, zúzda alapokra. Sajnos a koncert kevésbé sikerült olyan jól, mint a demo. Elsősorban a hangzás volt nagyon rossz kifelé, amiről persze nem a zenekar tehet. Nagyjából csak a két éneket hallotta az ember meg kicsit a dobot, ha közelebb ment, az alapról. Ez sajnos kevés is volt a megváltáshoz. Néha az énektémák kicsit bizonytalannak tűntek, nem mindig volt összhangban a kánon, néha kicsit úgyéreztem, mintha két számot hallanék egyszerre, ez kicsit kellemetlen, de jó a kísérletezgetés, előbb-utóbb remélem eltalálják a srácok azt az egészséges arányt, ahol még kellemes és befogadható ez a kánonos dolog. Egyébként szó se róla, vannak jó megoldásaik és próbálják a saját útjukat járni, ami nagy pozitívumot jelent. A tiszta gitárrészek alól (főleg az Endless Endgame-ből áthozott régi nótánál) hiányoltam egy vastag ritmusgitár alapot, lehet hogy érdemes lenne elgondolkodni még egy gitároson.

A második banda a Guerillas, Romániából érkezett. Most láttam őket először, kis hazánkban még nem igazán ismertek, Romániában olyan zenekarok előtt játszottak mint az Ektomorf, Sepultura, vagy a Moby Dick. Sok újat nem hoztak a zenei életbe, azt a primitív thrash-t nyomják, amit Cavalera bácsi elindított. Ezzel nincs is gond, de szerintem lehetnének kicsit pörgősebbek a dalok, mert a középtempójuk is lassúnak tűnt. Jó nóták azok, csak kicsit felkéne húzni a metronomot. A közönségnek is bejött, azért zúztak egy páran elől.

Obscure. Német fiatal srácok. Nem először Székesfehérváron. Beszarás. Na hát aki nem ismerné a bandát, azoknak el kell mondani, hogy nagyon fiatal arcokról van szó Németországból, akik 5-10 év múlva lehet, hogy a Machine Head nyomdokaiba is léphetnek, ha nem előbb. Profik a srácok, és nagyon jó zenét csinálnak. Hát látszik, hogy odakinn aki zenélni akar és komolyan gondolja, az megteheti. Րszintén szólva irigylem őket. Az énekes srác nem lehet több 20-nál, de olyan képzett hangja van, amit itthon munka mellett stb. max. 24-5 éves korára tudna kifejleszteni az ember. De mindegyikük nagyon tud bánni a hangszerével. Hatalmas bulit nyomtak a pofám leszakadt. Az egyetlen problémám megint a hangzással volt. Biztosan meg tudna dörrenni jobban is az a hangosítás, ha kicsit odafigyelnének rá. Főleg ha már külföldi bandák jönnek, akkor legalább rájuk figyeljünk oda, ne csak az esték végére jöjjön meg a sound. Egyébként a közönség is nagyon jól érezte magát, néhányan már ismertek is pár nótát, mint pl. a The More I See című slágert. Obscure. Ezt a nevet jegyezzétek meg.:)

A péntek estét a Subscribe zárta. Sajnos egy ideig nem látogathatták Fehérvárt, de most végre a karantén megszűnni látszik. Nem is tudom mi újat tudnék írni róluk, hiszen kis hazánk egyik leghitelesebb koncertzenekaráról van szó. Ráadásul nem is valami röpke műsorral készültek a fehérvári visszatérésre. X-man-nel indítottak ha jól emlékszem, aztán sok dalt játszottak a nagyon komplexre és kiforrottra sikerült új albumról. Volt Delirium I-II, The Devil Take The Hindmost, Useher Friendly, Roll and Rock a végére. Reggae táncolgatás, zúzás, rasztapörgetés mit mondhatnék még?:) Elfáradtam.:D Mellékeltem néhány fotot, amiket Bence barátom készített. Azt hiszem ezek jobban illusztrálják a bulit. Elég sokan voltak amúgy és mindenki mozgott, bulizott, szóval a közönség nagyon-nagyon jól fogadta a Subscribe-ot újra a Fezenben.

Május 3.

Sajnos kicsit megkésve értem a Fezenbe, így sajnálatomra lemaradtam a 86-ról, akik hol eltűnnek, hol előkerülnek, hol búcsú bulit adnak, hol meg újra felbukkannak. Sajnálom, hogy nem láttam őket, remélem, valamikor bepótolhatom.

A kanadai BurnThe8Track koncertjét viszont sikerült elcsípni. Րk ezt az “amcsi deszkásfilmekben gyakran felbukkanó” punkrockot nyomatják. Kettő hanganyagukról tudok, a 2004-es The Ocean és a 2007-es Fear Of Falling Skies albumokról. Az utóbbi elég jól sikerült, bár ők sem a pörgősebb feléről közelítik meg a műfajt, ez meg is látszott a közönségen is. Nem nagyon mozgatott meg senkit. Egy ilyen messzi kisvárosban nem is hiszem, hogy nagyon vágta volna bárki a zenekart.

A Death Before Dishonor egy jó kis bunkó-hardcore banda volt. Ahogy egy cimborám Peti mondta: “bostoni szájízzel parasztkodtak”. Ez így nagyjából le is írja a buli feelingjét. Ugrabugra stb. A magyar circle-pit sajnos még mindig hagy kívánni valót maga után, de lassan a fiatalok is megtanulják, hogy nem az árral szemben kell verekedni…:D Egyébként nagyon lezuzták a bostoni srácok a színpadot, volt egy jó kis kocsmanótájuk Boston Belongs to Me címmel, igazi sörözős kántálós dalocska volt. Szimpatikusak voltak, bunkók amennyire kell, tetováltak és leizzasztottak mindenkit. Igaz már mozogni se nagyon kellett, hogy leizzadjon az ember, olyan meleg volt. De ez hozzátartozik a bulikhoz, bár egy egész estét lehúzni így, azért durva.

Megjöttek Ignite-ék. Zoli nagyon rendes volt megpróbált enyhíteni a szétizzadt harcosokon, gyorsan egy rekesz ásványvizet szét is osztott. Aztán fények le… Intro az Our Darkest Days albumról. Bleeding. A tömeg egy emberként mozdult meg, innentől nem volt megállás. A műsor nagy részét is erre az albumra alapozták. Fear is our tradition, aztán Powerty for all, amihez Zoli hozzáfűzte, hogy a dal a magyarországi 56-os eseményekről szól. My judgement day, Know your history, Slowdown amiket még játszottak. Készültek egy U2 feldolgozással is, a Sunday Bloody Sunday-jel, amelyet Zoli az Írországi eseményekkel hozott párhuzamba. A buli vége felé előkerült az akusztikus gitár és a zenekar öngyilkos-jelölteknek címzett dala, a Live for Better Days, ugyanis Zoli 2 ismerőse is öngyilkos lett. Szinte az összes dalt énekelte a közönség, de persze a leghangosabb akkor lett a hely, amikor felcsendült A Csitári Hegyek Alatt… Azt hiszem nem kell kommentálnom, hogy egy ilyen koncert milyen érzelmeket vált ki az emberből. Nagyon jól éreztem magam, és ahogy körbenéztem rajtam kívül mindenki más is.

A kezdeti jegyes herce-hurca és az előző két nap néha hiányosan hangosított koncertjei ellenére is nagyon jól éreztem magam, a Fezen-klubnak van egy fajta hangulata és ha az ilyen malőröket sikerülne kiküszöbölni, akkor elég nívós klubbá nőhetné ki magát a hely. Köszi Petinek a kiegészítésekért!

Készítette: Hozé
Fotók: Virág Bence

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár