2022. október 20. @ Budapest, A38 Hajó
A Fleshgod Apocalypse már nem először jár Magyarországon: 2017 januárjában a Carach Angren és a Nightland társaságában kiváló koncertet adtak a Dürer Kertben. Akkoriban még csak felületesen ismertem őket – hallgattam ugyan az albumaikat, de az érintőleges és kissé konzervszagú benyomásaimat igazából ez a fellépés fordította át komolyabb rajongásba. Sokan és sokféleképpen nyúltak már hozzá a komolyzene és a rockzene szintéziséhez a Jon Lord zeneszerzői zsenije által fémjelzett Concerto For Group And Orchestra 1969-es kiadása óta – és lássuk be, a feladat korántsem egyszerű. A rock/metal súlyossága nem teljesen idegen ugyan a szimfonikus zene bizonyos vonulataitól, ám a két műfaj közti dinamikai és hangzásbeli különbségeket azért mégiscsak nehéz úgy áthidalni, hogy a szimfonikus betétek ne kerüljenek elengedhetetlenül alárendelt pozícióba az egyes szerzeményeken belül. Az esetek jelentős részében a kísérletező hajlam nem is jut túl a jól (vagy kevésbé jól) megírt nagyzenekari kíséretek-betétek szintjén, ahol a nagyívű hangszerelés mindenekelőtt hátteret biztosít a rockzene számára, miközben a nagyzenekar által kínált lehetőségek a szóban forgó rockzene vonalvezetésére, dallamvilágára és ritmikájára alig-alig gyakorolnak hatást. Több, mint fél évszázad alatt születtek persze valóban kiemelkedő értékkel bíró fúziós alkotások is (az említett Concerto For Group And Orchestra mellett – hogy végre a metal vizeire is elkalandozzunk – érdemes megemlíteni pl. a Mekong Delta „Visions Fugitives” című albumán hallható Suite For Group And Orchestra hat valóban lenyűgöző tételét, de persze a Malmsteen-vonulat, vagy éppen a black metal is kitermelte a maga vitathatatlan zsenijeit), a Fleshgod Apocalypse pedig mindenképpen tagja – sőt, oszlopos tagja – kíván lenni ennek a jeles társaságnak.
Sokáig kellett várni erre az estére. A 2022. október 20-án megtartott koncert eredetileg két évvel korábbra, 2020. október 22-re lett meghirdetve, mégpedig úgy, hogy az olasz mesterek eredetileg az Ex Deo támogatásával léptek volna fel a magyar közönség előtt. A Fleshgod Apocalypse azonban meglehetősen rosszul abszolválta az elmúlt két esztendőt. Először a The Agonist-tal közös, 2020-ban esedékes tengerentúli turnéjuk legnagyobb részét mosták el a Covid-19 világjárvány okán bevezetett karanténintézkedések, majd 2021 augusztusában Francesco Paoli szenvedett olyan súlyos sziklamászó balesetet az olasz Gran Sasso-ban, hogy az átütemezett Európa turnét (így az eredetileg 2021. október 21-re módosított magyar turnédátumot is) kénytelenek voltak törölni. Egy Fleshgod Apocalypse koncertre azonban mindig megéri várni. Nem maradt el most sem a jutalmunk – bár a csütörtök este megvalósult koncertre már nem az Ex Deo, hanem a melodikus death metalt játszó finn Omnium Gatherum kísérte el az olasz zenekart.
Jómagam kissé késve, az előzenekar műsorának mintegy a felénél érkeztem meg az A38 hajóra. Az Omnium Gatherum összességében jó benyomást keltett bennem: korrektül szóltak, a zenészek lelkesek és motiváltak voltak, és erre a közönség is láthatólag fogékonyan reagált. Feltűnt viszont, hogy az amúgy sem túl nagy terem szinte félig üres volt, és ezt egészen addig az előzenekarokat szokásosan kísérő mérsékelt lelkesedésnek tudtam be, amíg a Fleshgod Apocalypse színre nem lépett, hasonlóan hézagos nézőtér előtt. Mindez azonban nem befolyásolta azt a mintegy 75 percnyi tömény zenei élményt, ami ezután következett.
A 2017-es magyarországi fellépést még a remekül sikerült (és akkoriban épp aktuális, 2016-ban megjelent) King albumról származó dalok uralták, ám a mostani koncerten a turné nevének ellenére (Veleno Across Europe Tour 2022) nem domináltak annyira egyértelműen a legutóbbi, 2019-ben kiadott Veleno album dalai: a setlist a régebbi nagy klasszikusokat és új szerzeményeket egyaránt kiegyensúlyozott mértékben szerepeltette (a The Violation, a The Egoism és a The Forsaking a 2011-es Agony-ról, a Minotaur és a Prologue-Epilogue kettős a 2013-as Labyrinth-ről, a Healing Through War, a Cold As Perfection, és a The Fool a 2016-os King-ről szólt, míg a 2019-ben piacra dobott Veleno szerzeményei közül a Fury, a Sugar, a The Praying Mantis’ Strategy és a Monnalisa bukkantak fel). Külön tetszett, hogy a 2020. december 18-án EP formájában kiadott No is szerepelt a műsorban: ebben a dalban a zenekar némiképp bizarr módon Britney Spears „Baby One More Time” című slágerére utal. A 2017-es fellépéshez képest további különbség volt az is, hogy akkoriban még Tommaso Riccardi állt a frontemberi poszton, míg a zenekar szellemi agytrösztje, Francesco Paoli a dobok mögött tevékenykedett. Miután azonban Riccardi 2017 őszén kilépett a csapatból, a multiinstrumentalista Paoli visszavette a karmesteri pálcát, és a tisztséget azóta is látható élvezettel tölti be: energiáját és teljesítményét az utóbbi másfél év sorozatos műtétjei láthatólag egyáltalán nem befolyásolták. Ezen a turnén mutatkozott be továbbá Eugene Ryabchenko (dob) és – legalábbis hivatalos tagként – Veronica Bordacchini is, aki ugyan a legutóbbi időkig csak beállósként segítette ki a csapatot, de azért mi 2017-ben már láthattuk őt a Dürer Kertben. A Fleshgod Apocalypse dalok hangszereléséért felelős zseniális zongorista Francesco Ferrini és a szólógitáros Fabio Bartoletti is rendesen kitettek magukért; Veronica operaénekesi hangja hihetetlenül tiszta és magasan képzett, de a basszusgitáros Paolo Rossi is tökéletesen hozta az amúgy nem egyszerű, tiszta férfi vokálokat.
A koncert hangzásával – mint az A38 hajón általában – abszolút elégedett voltam: a zenekar laza és felszabadult módon vezette elő a brutális, szaggató death metal és a klasszikus zene izgalmas házasságából született szerzeményeit. Francesco Paoli és Veronica Bordacchini konferálásai sokat tettek hozzá az amúgy is klubhangulatú buli még barátibbá tételéhez, és általában is, végtelenül magas minőségben játszott örömzene volt ez a javából.
Még sok ilyen koncertet szeretnék mindannyiunk számára, mielőbb.
