2013. február 22. @ Budapest, Club202
Az egy héttel korábbi, kisebb szabású Folk Metal Farsang után még keményen tartotta magát Tél tábornok Budapesten, így a koncertszervezők szükségesnek tartották egy újabb télűző szeánsz megtartását. Ezúttal nagyobb keretek között, hét zenekarral és a Korpiklaani lemezbemutató turnéjának második felvonásával összekötve került megrendezésre a Folk Farsang, hátha az északi sámánok a mi busóinkkal karöltve sikeresebben űzik el a telet. A hét zenekar soknak tűnhet, azonban most nem estek túlzásba a Hammer Concerts-nél, és az őszi SamhainFestnél kicsit lazábbra vették a figurát (akkor kilenc banda játszott kora délutántól kezdve), a hét zenekaros felállás több lélegzetvételt engedett mindenkinek. És végre a hangtechnika is felkészült a népi hangszerek fogadására! Sokat átkoztam a technikát és a felkészültséget eddigi beszámolóimban, minden folkos bulin adódtak komoly gikszerek, de most végre kitett magáért a teljes technikai személyzet és az akusztikus gitártól a furulyán át a torokénekig minden nagyon jól szólt. Végre! És ez maradjon is így, legyen ez a sztenderd!
Fél ötkor, percre pontosan indult a rendezvény első bandájának, a fiatal, de egyre sikeresebb, egyre ismertebb tatai Ankhnak a koncertje. A recept a szokásos volt aznap is: szimfonikus és népi elemekkel sűrűn megtarkított kitűnő modern dallamos death metal férfi és női énekkel, fuvolával, szintivel. Viszont a harmadik számtól kezdve ezek kiegészültek a csapat korábbi állandó tagjának vendégszereplésével: Rigó Márton hegedűn és tiszta férfi vokálokkal segítette ki a zenekart eddigi első (de remélhetőleg nem utolsó) alkalommal. A rendkívül összetett muzsika ráadásul nagyon jól szólt, minden rendesen kihallatszott, csak a vége felé sípolt be kicsit a rendszer, de ez szinte minden bandánál előfordult később is.
A srácok bónuszként farsangira vették a figurát és előkerült néhány viking sisak. Egyre érettebb a zenekar színpadi viselkedése is, a tehetség pedig nem is kérdés, így sajnálhatják, akik a korai időpont miatt kihagyták a nyitózenekart.
Ankh setlist: 1. Lezárt Szemek, 2. Fekszel a Földön, 3. We Are Gonna Fall, 4. Tükörterem, 5. The Longest Journey (Part I.), 6. Cím nélküli új dal, 7. Éj az Erdőben
A szlovén folk rock/metal vezető zenekarához, az Avvenhez másodszor volt szerencsém most, majd’ egy évvel ezelőtt a BeltineFest 2012-n találkoztam a csapattal és már akkor nagyon meggyőztek. Lemezen is kellemes a muzsikájuk, de élőben ezerszer több energia és lendület van a srácokban! Nem véletlen, hogy a színpad legelejére felkerült három emelvény is, amire a szintisen és a doboson kívül mindenki fel-felugrott a koncert során többször is (a színpad elrendezése a komolyabb rohangálást nem nagyon tette lehetővé, hisz két dobszett volt felépítve egymás mögött).
Ez a csapat is nagyszerűen dörrent meg, egyedül a hegedűs hölgyet hiányoltam (már tavaly is egy brácsás hölgy segítette ki őket), s mint koncert után megtudtam a tagoktól, ő családalapítás miatt lépett ki. Azonban aki először találkozott a bandával, annak minden bizonnyal nem volt hiányérzete emiatt, a csapat ezzel a felállással is 120%-ot nyújtott és ezt a fél hattól kezdődő időpontban már elég sokan értékelték! Remélem, mihamarabb visszatérnek hozzánk!
Avven setlist: 1. Intro+sPain, 2. Tornach, 3. Tarak, 4. Adikema, 5. Irish, 6. Ibo, 7. Vvile, 8. Zmaji, 9. 5, 10. Hej Ti!
Harmadik fellépőként a szintén – hazai és nemzetközi szinten egyaránt – egyre ismertebb és elismertebb Niburta lépett fel, akik, miután a függöny szétnyílt és az intró lement, szintén viking sisakban robbantották arcunkba a balkáni folkmetalcore-t. A hangosítás e koncertjükön volt talán az eddigi legjobb, ez azért is külön öröm volt, mert ezen az estén mutatkozott be új népzenészük, Király Dávid, aki a dudák, kavalok és furulyák mellett torokénekkel és hörgéssel is erősíti az amúgy is színes palettát. Erre a bulira már rendesen megtelt a nézőtér és a teljes klub is és végre beindult a mozgás is, főleg az utolsó két dal alatt volt nagy pogó a tömegben. Újdonság volt még egyébként az eredetileg teljesen akusztikus Što Imala Kăsmet kicsit koncertképesebb verziójának lejátszása is, ezt az újítást is rendkívül értékelte a tömeg.
Busó, a frontember szokás szerint rendesen pörgött és ugrált, csak most mindezt kiegészítette a farsangi maskara: plüss viking sisak két szőke copffal és a nadrág fölé felhúzott színes alsógatya hózentrógerrel kiegészítve. A Niburta továbbra is töretlenül fejlődik, nagy hírnév áll még előttük, ebben biztos vagyok és persze továbbra sem normálisak! 😀
Niburta setlist: [The Descent intró], 1. Balkanic Heart, 2. Nap és Hold, 3. Mašala, 4. Dance of Satyrs, 5. Što Imala Kăsmet, 6. Forgotten Path, 7. Awakening
A szeptemberi SamhainFest koncerten a cseh Silent Stream Of Godless Elegy-re (röviden SSOGE-re) a levezető banda mostoha szerepe jutott, mely azon a késői, hajnali órán elég előnytelen volt, jómagam sem bírtam már megvárni a koncertjüket, így a szervezők most sokkal jobb időponttal engesztelték ki a szláv doom metal nagyjait. Velük egy komolyabb hangvételű szekció kezdődött, kicsit visszafogva a meginduló tombolást, de ez nem is baj, hisz a fáradók fújhattak egyet, ráadásul a változatossághoz ez a muzsika is hozzátartozik (de azért a Slava alatt ugrálhattunk egy kicsit).
Nekem személy szerint talán a SSOGE rövidre fogott koncertje tetszett a legjobban az estén, az énekesnő kitűnően kommunikált kifelé gesztusaival, a dalok alatt pedig nem csak énekelt, de táncolgatott is. A cselló és hegedű hangja csodaszép volt, és az énekes hörgése is érdekesen-kellemesen csengett végig. Sajnálom, hogy csak hat dal fért bele a setlistbe, talán hamarosan ismét hazánkba látogatnak ők is.
SSOGE setlist: 1. Zlatohlav, 2. Look, 3. Tváří v tvář, 4. Slava, 5. I Would Dance, 6. Skryj Hlavu Do Dlaní
A másik komolyabb hangvételű banda a hazai Virrasztók volt, akik egyrészt tökéletesen passzoltak a cseh veteránok mögé, másrészt az előkelő helyet annak is köszönhetik, hogy 2010-ben egy sikeres Európa-turnén voltak a Korpiklaani előzenekara. Sokadszorra is elnézve a koncertjüket, megérdemelt volt ez a lehetőség és remélhetőleg ismét részük lesz valami hasonlóban, hiszen készül a harmadik nagylemezük. Ezen az estén viszonylag rövid setlisttel készült a teátrális, gótos-pszichedelikus folk metal banda, de ha jól sejtem, most mutatkozott be igazán nagy közönség előtt élőben a közel 10 perces A Hűtlen Asszony Balladája, mely komoly sikert aratott elszállt, horrorisztikus szövegével és hangulatával (Pécsett már játszották tavaly év végén).
A Memento Moriról a másik viszonylag hosszú dal, a Pipás Pista csendült még fel az estén a holtak tiszteletére tartott pálinkázás után, de a klipes dalok most kimaradtak. A közönség láthatóan nem unja az egyedi hangulatú, varázslatos virrasztásokat, kellemesen hátborzongató volt most is a csapat színpadi műsora, tényleg komoly figyelmet érdemelnek.
Virrasztók setlist: 1. A Hűtlen Asszony Balladája, 2. Fehér-Fekete, 3. Estvéli Ének, 4. Pipás Pista, 5. Bánatmalom
Számomra a Folk Farsang 2013 legvárósabb koncertje egyértelműen az észt folkerek, a Metsatöll bulija volt. Ők azon kevés nagy kedvenceim közé tartoznak, akiket soha nem láttam még élőben korábban. Sokat vártam a négyesfogattól, de nem is csalódtam bennük! Igen, csak négyen vannak és mégis nagyon változatos muzsikát tolnak, ami főleg akkor üt nagyot, ha az észt népi hangszerek mind rendben megszólalnak és most erre nem lehetett panasz. Lauri kezében a duda, a furulyák, és az észt vonós és pengetős hangszerek is csodásan szóltak, ahogy nagyon erősek voltak a srácok vokáljai is, gyakorlatilag kiadtak egy teljes kis kórust, mely tiszta mély vokállal, észak-európai torokénekkel és torz énekkel egyaránt elkápráztatott bennünket.
A SSOGE mellett az est másik nagy buliját ők adták, de míg előzőn alig volt némi ugrálás, ezt a bulit végigtáncolta, végigugrálta és végigpogózta a közönség. Számomra egyébként meglepő volt, hogy már ezen a buli teltház volt és alig lehetett a pitben megmozdulni, öröm látni, hogy manapság már itthon is ennyien megbecsülik a „másodvonalas” nemzetközi folk metal bandákat.
A zenekar viszonozta is ezt a megbecsülést és Markus többször és néha Lauri is magyarul szólt a közönséghez, méghozzá egész szép kiejtéssel, bár mindketten megküzdöttek a távoli rokon nyelvével. Összességében hatalmas hangulatot teremtettek, őket is mihamarabb szeretném viszontlátni kis hazánkban!
Metsatöll setlist: 1. Küü, 2. Kivine maa, 3. Vaid vaprust, 4. Roju, 5. Vägi ja võim, 6. Merepojad, 7. Kahjakaldad, 8. Äio, 9. Rabakannel, 10. Muhu õud, 11. Saaremaa Vägim, 12. Sajatus, 13. Metsaviha 2, 14. Minu kodu
Minthogy a Folk Farsang a Manala-turné magyar állomása volt, nem kérdés, hogy a folk metal finn zászlóvivői, az erdei klán, avagy a Korpiklaani volt a fő fellépő, akik ezúttal nem a megszokott dajdajozós bulival készültek. Már új hegedűsük személye és a Manala lemez tematikája is egyfajta komolyodást jelzett, úgy tűnik, a Korpi le akarja rázni magáról a szinte menthetetlenül hozzájuk tapadt „mulatósmetál” jelzőt. Ez nem rossz ötlet, de kicsit e koncert kapcsán úgy éreztem, átestek annak a bizonyos „ügető fekete” lónak a túlsó oldalára: a tízedik nótáig kifejezetten lötyögős, kevésbé pörgős nótákat toltak.
Ezek között abszolút pozitív meglepetés volt a három év után először játszott nagyszerű Midsummer Night, de érdemes lett volna ebbe a szekcióba is belerakni egy-két csőrdöngölősebb, pörgősebb tételt. A Vaarinpolkkatól kezdve ebben sem volt hiány, de igazából a koncert legvégére egy tömbbe került a mulatós szekció. Ennek ellenére szokás szerint jó hangulatú bulit adott az északi brigád, tánc és pogó mellett még némi crowd surf is előfordult. Egyértelmű, hogy a közönség zabálja a csapatot, de én most úgy érzem, adtak már jobb bulit is a srácok. Negatívum volt, hogy Jonne csak énekelt, se gitár, se mandola, se tekerő nem került a kezébe a buli alatt, viszont az új hegedűs, Tuomas „Shamanviolin” nagyon pozitív figurának tűnik számomra. Szintén pozitív, hogy józanabbnak tűntek Jonnéék, mint a korábbi bulikon, így végre nem nagyon rontották el a dalokat sem. 😀
Korpiklaani setlist: 1. Tuonelan tuvilla, 2. Ruumiinmultaa, 3. Juodaan viinaa (Hector cover), 4. Metsämies, 5. Midsummer Night, 6. Kipumylly, 7. Metsälle, 8. Sumussa hämärän aamun, 9. Husky Sledge, 10. Vaarinpolkka, 11. Viima, 12. Iron Fist (Motörhead cover), 13. Uniaika, 14. Lonkkaluut, 15. Uni, 16. Vodka, 17. Ievan polkka, 18. Rauta, 19. Wooden Pints, ráadás: Pellonpekko, Tequila, Beer Beer
Összegezve nagyon pozitív volt az este, még ha nekem nem is a főzenekar volt a legjobb élmény. A többi zenekar azonban még felül is múlta a várakozásaimat, erre még rásegített a nagyszerű hangosítás is, végre nem tűntek a népi hangszerek ördögtől valónak a technikusok számára. Remélem, a továbbiakban ez lesz a mérce minden hasonló koncerten. Jó ötlet volt az is, hogy ismét össze lett rántva a helyi szcéna több képviselője, nem csak a két turnézó banda plusz egy vagy két helyi előzenekar lépett fel. Bízok benne, hogy még sok-sok ilyen koncert lesz a közeljövőben Magyarországon!
FOTÓK: Köhler Ágnes (Hammerworld)
