2012. november 17. @ Budapest, Kék Yuk
A hazai folk metal színtér új reménységének számító Niburta a szeptember végi fővárosi SamhainFesten nyitotta meg hazai lemezbemutató miniturnéját és a turné itthoni zárására, a lengyelországi kör előtti utolsó hazai bulira is Budapesten került sor. Ez alkalommal azonban a banda házi rendezvényén, a Kék Yukban, ahogy tőlük már megszokhattuk, felkarolva a kisebb hazai csapatokat és elhozva egy kevésbé ismert külföldi zenekart is. Nem véletlen tehát, hogy e buli a Folk-Metal Underground Extravaganza nevet kapta a pogány „keresztségben”.
Sajnos a Pécs-Budapest távnak köszönhetően az eseményt megnyitó Isatha koncertjére jelentős késéssel értem be, így már a koncert felén túljutott az első nagylemezén dolgozó fővárosi banda. Tőlem eltérően azonban aránylag sokan összegyűltek már az ő bulijukra is. Mint ismert, a csapat egyik frontembere, hörgőse a Baskíriát vezető Rajna Peti, míg a lágyabb vonalért az operás hangú Jucy felel. Sajnos azonban egyiküket sem lehetett tökéletesen hallani és a gitárok hangzása is kásás volt a technika hiányosságainak köszönhetően. Ellenben az új tag által megszólaltatott hegedű és a fafúvósok aránylag jól szóltak. Stílusukra egyébként leginkább az „extrém folk metal” jelző illik, hisz az agresszív mélyhörgés és az operás női vokál mellett néhol deathes, néhol blackes, néhol pedig klasszikus folk metalos gitártémákat hallhatunk, erősen megtámogatva a kitűnő népi szekcióval. Már nagyon kíváncsi vagyok a jövő év első felére elkészülő stúdiólemezre, hisz egyre jobb bulikat ad a csapat (ha nem számítjuk a tőlük független technikai problémákat).
Isatha setlist: 1. Vándor, 2. Vérvörös ég alatt, 3. Árulók, 4. Pogány átok, 5. Álomösvény, 6. Utolsó dal, 7. Boszorkány, 8. Felkelő
A második fellépő az Elanor volt, akik nemrég jelentették meg debütáló 7 dalos EP-jüket és e bulit afféle lemezbemutatónak szánták. Persze a kislemezes nótákon kívül felhangzott például az Of Light and Darkness is. Róluk azt célszerű tudni, hogy folkos, több helyütt kelta és fantasy tematikájú epikus metalban utaznak és az ő tagságuk is jelentősen változott nemrégiben (a 7 tagból 4 új, köztük a két vokalista, a bőgős és a gitáros, aki egyébként korábban a KerecsenSólyom tagságát erősítette). Bár a koncert elején még Márk, a gitáros-zenekarvezető és korábbi vokalista vitte a vokálokat, menet közben becsatlakozott Tedac, az új hörgős (aki egyébként a fantasy metalos Noamuthen hörgős-basszere is egyben) és az új szerepkört jelentő női vokalista is. Itt a vokálok hangzása jobb volt, mint a többi zenekarnál, de eleinte a gitártémák nem hallatszottak ki rendesen.
A színpadi kiállás általában elég statikus volt, ezen nem ártana kicsit változtatni, de látszott, hogy még nem teljesen összeszokott az új tagság, legalábbis ami a színpadi megjelenést illeti, szóval ez bizonyára javulni fog idővel. (Egyébként furcsa összhatása volt a helyiség hátsó részében annak, hogy a szomszédból átszivárogtak egy trance party hangjai.)
Elanor setlist: 1. Spirit, 2. Kingdom in Heart, 3. In Glory We Bather, 4. Of Light and Darkness, 5. Forefathers, 7. Vercingetorix
A harmadiknak deszkákra álló tatai Ankh már kisebb késéssel tudott kezdeni a technikai problémák miatt. A két vokalista kihangosításával itt is komolyabb gondok voltak (ezek idővel javultak, de tökéletes nem lett), de például a fuvola nagyon jól szólt. A zenekar korábbi felállásával még tavaly rögzítette első EP-jét, mely idén nyáron látott napvilágot, de nem csak erről hoztak dalokat, sőt a többség új nóta volt, ezek közül egyikben a Niburta frontembere, Busó is vendégszerepelt. Vidám perceket okozott, ahogy papírról olvasva igyekezett elhörögni az Éj az erdőben szövegét.
Az Ankh egyébként nem is annyira folk metal banda, inkább folkos és szimfonikus elemekkel megtűzdelt melodikus death metalt játszanak, nagyon ígéretes zenekar, főleg a két szép hölgynek köszönhetően (korábban – így még a kislemezen is – a női énekért és a fuvolatémákért ugyanaz a hölgy volt felelős, míg mára e két szerepkör különvált). A zenekar már javában dolgozik az újabb anyagokon, de túl sokat nem árultak el róla, pusztán egy potenciális dalszövegrészletet, ami így szólt: „Itt a szombat, jön a vombat, jó játék a Mortal Combat.”
Ankh setlist: 1. Fontos dolgok, 2. Tükörterem, 3. Cím nélküli új dal, 4. We Are Gonna Fall, 5. Éj az erdőben (feat. Hormai „Busó” Balázs), 6. The Longest Journey (Part I.), 7. Fekszel a földön
A feltörekvő magyar bandák után törökök foglalták el a budai színpadot, de ez alkalommal nem 150 évre, csupán háromnegyed órára. A Gürz (melyet többen magyaros/németes kiejtéssel „gürc”-nek neveztek, gondolván hogy sok munka van a zenekar háta mögött) egyenesen Sztambulból jött a Niburta meghívására hazánkba, hogy egy kissé orientálisabb légkört varázsoljanak nekünk. Ők eddig csak egy 4 dalos kislemezzel, pár jó minőségű koncertfelvétellel és egy rövid ízelítővel jelentkeztek a készülő nagylemezükről, tehát nem igazán ismertek Magyarországon, Törökországban és nemzetközi szinten azonban már elég komoly rajongótáborúk van.
A kelta, nordikus és szláv dallamokhoz szokott magyar folkereknek kissé szokatlanok voltak a közel-keleti hatások (melyek egyébként sajnos samplerről szólaltak meg és az első dal alatt még alig hallatszottak), de több dalon azért érezni lehetett a klasszikus hősi folk metal zenekarok (elsősorban az Ensiferum) hatását is. A produkció, amit a négy srác nyújtott, egyszerűen profi volt, nagyon nagy hangulatot csináltak és szerencsére a technika sem igazán szólt közbe. Zúzós melodikus death metalos gitártémák, keleti dallamok, kemény hörgés és népies tiszta ének egyaránt hallható volt, én remélem, hogy mielőbb visszatér hozzánk a csapat. És persze várom a nagylemezt is!
Gürz setlist: 1. Starless Aeon (Intro), 2. Göç, 3. Sons of Earth and Sky, 4. Storm Avenger, 5. Rite of the Fallen, 6. The Claw… (átvezető), 7. …of the Lion, 8. Hittitie Incantation (átvezető), 9. Atra Hasis
Már a Gürz alatt elég szép számúvá duzzadt a közönség, a koncert elejétől kezdve folyamatosan özönlöttek be a népek a kicsiny klubba: egyértelmű volt, hogy az est főzenekara a Niburta. A korábbi technikai huzavonák miatt ugyan komoly csúszás volt, de a banda teljes koncertet adott, amibe még egy ráadás is belefért. Az intró után balkáni szívvel robbant az arcunkba a folkcore, bár a vokálokból jószerivel semmit nem lehetett hallani. Ez idővel javult, de végig gyenge maradt a hangzása. A népi hangszerek ellenben itt is meglepően jól szóltak (általában ezek hangosítása okozza a komolyabb technikai problémákat). Mivel egy ideje a csapatnak nincs állandó furulyása-dudása – hiszen Marci állandó vendégzenészként tud csak közreműködni a zenekari munkában szakmai elfoglaltságai miatt – az Isatha népzenésze, Dóra segített be e koncerten néhány dalban.
Ebből adódóan a bolgár duda nem szerepelt a repertoárban, ami nekem a Dance of Satyrs-ből hiányzott leginkább, bár így nagyobb tér jutott a hegedűnek, ami abszolút pozitív volt. Egyébként ők is aránylag újnak nevezhető felállással rendelkeznek, de ez már alig látszik, hiszen elég jól összeszokott a csapat. Kiemelném a közös színpadi mozgást, mely főleg a breakdownok alatt látványos. Profi zenekar, komoly jövővel és kilátásokkal, most is csak ennyit tudok mondani róluk.
Niburta setlist: 1. The Descent (intró cd-ről), 2. Balkanic Heart, 3. Nap és Hold, 4. Dance of Satyrs (Tribute to Daemonia Nymphe), 5. Forebears’ Dance, 6. Mašala, 7. Forgotten Path, 8. Awakening, ráadás: Balkanic Heart
Az est utolsó fellépője a teátrális elemeket használó pécsi Virrasztók volt, akiknek a bulija azonban sajnos egy órás csúszással kezdődött el, így azt már nem tudtam megvárni, hiszen nem én ültem a volánnál. Nagyon sajnálom, hogy kihagytam, hisz mindig profi és látványos koncertet ad a csapat, nagyon beleélik magukat a tradicionális halottvirrasztást idéző show-ba. Hozzánk hasonlóan sokan hazaindultak már a pszichedelikus folk metal banda koncertje előtt, így utólagos információk alapján a 140-150 körüli emberből talán 60-an maradtak végig (ami azért így sem kevés). A koncepcióhoz ugyan illett, hogy őket rakták be zárásnak, de kicsit kiszúrásnak érzem, hogy pont a második legtávolabbról érkező banda került a műsor végére.
A BeltineFestekhez és a szülinapi koncertekhez hasonlóan ismét nagyszerű underground folk metal fesztivált hozott össze a Niburta, ezért is köszönet illeti őket! A technika sajnos szokás szerint kiszúrt egy kissé mind a zenekarokkal, mind a közönséggel, de a csapatok lelkesedése és pozitív hozzáállása jelentősen ellensúlyozta e problémát. Aki nem jött el, az pedig bánhatja, mert az összes csapat kitett magáért és érdemes mindegyikükre figyelni!
FOTÓK: Trieber Júlia
