2012. január 14. @ Budapest, Dürer Kert
Az idei, sajnálatos módon utolsó Rockmaraton több rendhagyó, de egyben hagyományteremtő célzattal életre hívott felvezető rendezvénnyel büszkélkedhet. Ezek egyike a számomra oly’ fontos és kedves Folk-Rock-Maraton volt, mely január 14-én, szombaton a fővárosi Dürer Kertben került megrendezésre.
Az est nagyszerűnek ígérkezett egy magamfajta folk rajongó számára, bár féltem a szoros időbeosztástól (terv szerint mikor egyik zenekar befejezte volna a koncertjét, a másik teremben akkor kezdett volna a következő) és a kisterem kapacitásaitól. Sajnos egyik gyanúm sem volt alaptalan, harmadik koncerttől kezdve megindultak az összecsúszások, így két kedvenc bandám koncertjének nagy részéről lemaradtam, míg a kisterem már a második, kevésbé ismert zenekaron zsúfolásig volt tömve, levegő és hely nem volt, ráadásul a hőmérséklet igencsak magas volt. Ennek köszönhetően a kisterem főzenekarain elég sokan nem is jutottak be a színpadhoz! Másrészt a kisterem fényei és eleinte a hangosítása sem volt igazán jó, a hangosító srác pedig kifejezetten ellenségesen viselkedett a zenekarokkal. Azonban ezek pusztán a hely hátrányai, igazából egy ilyen nagyszabású fesztiválnak szabadtéren lenne a helye, akkora érdeklődés övezte a bulit (magam is sok emberre számítottam, de még így is meglepett a hatalmas tömeg)!
A kaput kissé késve nyitották, de a fiatal egri hősi folk metal csapat, az Astur pontosan kezdett (igaz, összecsapott beállás után, amiről nem ők tehettek). Eleinte a hangosítás nem volt a tetőfokon, de a koncert felénél ez érezhetően javult. A zenekar egyébként „bónuszfellépő” volt, hiszen a beszavazó verseny harmadik helyezettjeként kaptak lehetőséget megmutatni magukat Budapesten. Szerintem nagyszerű döntés volt, a srácok kitettek magukért. Én még sosem láttam őket élőben, hisz eddig szinte csak Egerben léptek fel, de abszolút pozitív élmény volt. Lelkesek, tehetségesek, ügyesek, az új énekes hölgy hangja pedig nagyszerű. A közönség hasonló véleményen lehetett, hisz ismeretlenségük ellenére majdnem teltházat csináltak a kisteremben, csak a színpad előtti rész volt üres egy ideig.
Astur setlist: 1. Intro; 2. Pajzán lakodalom; 3. Isten kardja; 4. Réka királyné gyásza; 5. Fekete eső; 6. Magyar virtus
Az egri srácokat egy másik, immár fővárosi fiatal zenekar, az Elanor követte. Ők inkább brutális, hörgős epikus metalt játszanak, népi, többségében kelta témákkal. Engem már annó nyár elején is meggyőztek, mikor először láttam őket élőben és azóta bizony csak fejlődtek! Őket jobban ismerte a közönség, így már a harmadik dalnál megtelt a terem. Nagyszerű bulit adtak ők is, új dalt is felmutattak és hetedik dalukban a Niburta egyik gitárosa, Kemény Bálint is vendégeskedett. A zúzós, epikus zenék kedvelői biztosan új kedvencet találtak maguknak.
Elanor setlist: 1. Spirit Of The Past; 2. King Arthur; 3. In Glory We Bath; 4. Of Light And Darkness; 5. Forefathers; 6. Dragonknight; 7. Vercingetorix 8. Karib-tenger kalózai (cover); ráadás: Legendás Mátyás
A három előzenekar közül az utolsó fellépő a szintén fővárosi folk black metalos Isatha volt, melynek hörgőse egyébként a Baskíria frontembere is egyben. A csapatot szintén láttam már élőben, de ezúttal új felállással jelentkeztek, hiszen egy fuvolista-furulyás hölgy személyében új taggal bővült a csapat, a korábbi hegedűs hölgy helyett pedig ideiglenesen egy vendéghegedűs játszott, aki legalább olyan beleéléssel zenélt, mintha rendes tag lenne. Náluk már kijött a kisszínpad egyik nagy hátránya, ugyanis alig volt mozgásterük a zenészeknek. Ennek ellenére mindent beleadtak, a két énekes és a hegedűs főleg. Egyébként az énekesnő sokat fejlődött nyár óta, ráadásul a színpadi mozgása is dicséretet érdemel. A hangzás nem volt tökéletes, néha gerjedtek a mikrofonok és sajnos fülledt meleg volt a dugig megtelt teremben. A koncert csúcspontja egyébként az Eluveitie népszerű dalának folk blackes változata, az Inis Mona volt, ahol az énekesnő is furulyát ragadott, a közönség pedig egyként énekelte a refrént, majd az ezt követő új dalon pedig enyhébb táncolás vette kezdetét. Mindhárom fiatal zenekar nagyszerű koncertet adott, láthatóan fejlődnek és lelkesek, ráadásul élőben sokkal nagyobb élményt nyújtanak, mint demó felvételeiken. Le a kalappal előttük, kitűnő felvezetés volt!
Isatha setlist: 1. Vándor; 2. Suttogó erdő; 3. Pogány átok; 4. Álomösvény; 5. Árnykirályság; 6. Inis Mona (Eluveitie cover); 7. Vérvörös ég alatt; 8. Felkelő Nap; 9. Utolsó dal
Az Isatha vége sajnos már belecsúszott a nagyteremben kezdődő The Moon and the Nightspirit koncertjébe, bár ekkor még csak az első dal elejéről maradtak le a kisteremben mulatók. Bár régóta ismerem és hallgatom hazánk vezető neofolk/pogány folk zenekarának varázslatos muzsikáját, még sosem voltam korábban a koncertjükön (ennek oka, hogy nálunk igen ritkán lépnek fel, és akkor is szinte csak Budapesten). Szerencsére nem nehéz a csapatot hangosítani, így tökéletes hangzás volt a nagyteremben. Igen sokan voltak kíváncsiak rájuk, a hely több mint fele megtelt (hatalmas teremről van szó), ráadásul elég sűrűn álltak az emberek. Vagy inkább táncoltak és eksztázisban voltak, hiszen olyan elbűvölő volt a zene. Talán az énekes-gitáros kevesebbet énekelt az albumon hallhatónál, de az énekes-hegedűshölgy hangja igazán fantasztikus volt. A hallgatóság élvezte az estén egyedülálló muzsikát, ezt sok tapsolással és tánccal mutatták ki leginkább, illetve ahol lehetett, a rajongók is énekeltek. Nekem nagyon pozitív élmény volt a koncert, ráadásul a zenészek is igen kedvesek, mint az a nem sokkal később készített interjúm előtt/alatt kiderült.
The Moon and the Nightspirit setlist: 1. Intró; 2. Rögből Élet; 3. Kéregbölcső; 4. Alkonyvarázs; 5. Éjköszöntő; 6. Felleg útján; 7. Regő rejtem; 8. Szarvaslélek; 9. Ég felé; 10. Zöldparázs; 11. Tűzben születő
Sajnos ekkor már komoly összecsúszás volt, így kedvenc magyar zenekarom, a Niburta koncertjéből nem sokat láttam, hiszen a Dance of Satyrs-re értem a kisterembe, ahova szó szerint úgy kellett befurakodni, ugyanis annyira tömve volt a terem, hogy közel kéttucatnyian kint rekedtek az ajtónál! Bár a Niburta majdnem minden hazai koncertjén ott voltam, sajnáltam, hogy itt csak két nótán lehettem jelen, hiszen mind a tagok, mind a közönség elmondása alapján eddigi legjobb koncertjüket adták a srácok. Eddigre már a hangosítás is meglepően jó volt a kisteremben, bár a fények továbbra is nagyon gyérek maradtak. Egyébként a kilencfős zenekarnak iszonyat pici volt a színpad, ráadásul én pont azt a két számot láttam csak, ahol az énekesnő nem is volt a deszkákon. Egyébként az Ősök táncán (Forebear’s Dance) a tumultus ellenére is kerekedett egy komolyabb körtánc. Mivel ekkorra volt megbeszélve az interjú a The Moon tagjaival, az új Mashala elején kiküzdöttem magamat a teremből, így lemaradtam a koncert igen erős dalokból álló végéről is.
Niburta setlist: 1. Ancestry (intró); 2. Forgotten Path; 3. Nap és Hold; 4. Dance of Satyrs (Daemonia Nymphe cover); 5. Forebear’s Dance; 6. Mashala; 7. Shto Kaszmete (munkacím); ráadás: Awakening
Az interjú végeztével a nagyteremben ekkor kezdő miskolci folk ska/punk zenekar, a Bohemian Betyars koncertjére mentem, akiknek már a beállását is jó páran figyelemmel kísérték. Egyébként az ő koncertjükön nem volt olyan tömött a közönség, de azért elég sokan kíváncsiak voltak a mulatóst, népzenét, cigányzenét, skat, punk rockot, rockabillyt, sőt néhol metalt ötvöző csapat produkciójára, akik szintén készültek új dalokkal is. A hangosítás itt már nem volt annyira jó, mint az előző nagytermes koncerten (a basszer vokálja például igen halk volt), viszont a közönség – a műfajból adódóan – jóval többet mozgott. Volt tánc, pogó, circle pit, de még wall of death is! Egy kis technikai gond viszont itt is volt, mivel az Egyedül maradtam végén az énekes-gitáros eltűnt, így improvizációval és feldolgozással szórakoztatták a többiek a népet. Szerencsére a koncert további része teljesen rendben lezajlott, viszont jócskán belecsúszott a kisterem utolsó koncertjébe.
Bohemian Betyars setlist: 1. Megjöttek a fiúk; 2. Pálinka; 3. Virágszál; 4. Bohém cirkusz; 5. 200 BPM; 6. 18; 7. Betekintő; 8. Lazítós; 9. Egyedül maradtam+improvizáció; 10. Álljunk fejre!; 12. Józanodó; 13. Hegedű, bor, pálinka
A KerecsenSólyom kistermi koncertjére a csúszások miatt a felénél, az Aquileia Ostrománál értem be. Akár a Niburtán, itt is úgy kellett átverekednem magamat a közönségen, hiszen itt is legalább tucatnyian a termen kívülről tudták csak hallgatni a koncertet, ráadásul koncert vége felé a tömeg és a pogó miatt páran fel is estek a színpad szélére. E két zenekar bizony nagyszínpadra való, bármennyire is fiatal bandákról van szó (persze sajnos hely és idő szűke miatt alakult így a beosztás). A KerecsenSólyom koncertje több szempontból is egyedi volt, hiszen ősz óta rendkívül inaktív a banda, legalábbis külső szemlélők számára. Mostanában ez volt az egyetlen fellépésük, és mint megtudtam, egy jó darabig nem is várható újabb. Emellett új felállással, azaz egy gitárral és szintetizátor nélkül koncertezett a csapat, a szükséges részeket sampler szolgáltatta. Cserébe azonban íródnak az új dalok, amelyből ízelítőt is kaphatott a nép, Az Égig Érő Fa című dallal, illetve aki a nyári koncertekről lemaradt, annak a Hadak Ura Szekerén és a Révülés is új volt a „III. Hivatalos Hadicselekmény”-en. Sajnos Alkonyatékkal a technika igencsak kiszúrt, mint utólag megtudtam, az intró közben a samplerek újraindultak és eleve csúszás is volt, így az utolsó, ráadás dalt egyszerűen nem engedték lejátszani nekik, holott a közönség lelkesen követelte és a nagyteremben is még bőven csak az előkészületek folytak… Maga a koncert nagyszerű volt, igazán jó hangulatban telt, Alkonyat kitűnő frontember még mindig, szóval megérdemelték volna, hogy méltóképpen zárják a koncertet.
KerecsenSólyom setlist: 1. Bevezetés 2012 (intró); 2. Hadak Ura Szekerén; 3. A Hősök Mulató Mezeje; 4. Aquileia Ostroma; 5. Az Égig Érő Fa; 6. Kerecsen; 7. Révülés
Mivel a Dalriada jelentős, fél órás csúszásban volt, maradt időm fújni egyet a főzenekar előtt. Tíz perccel a Sólyom koncertje után átmentem a nagyterembe, ahol ekkor fejezte be a csapat a beállást. Az intrót szokás szerint a Fajkusz Banda szolgáltatta, ezúttal egy tangóharmonikással kiegészülve. A nagyterem megtelt, gyakorlatilag nem nagyon lehetett mozogni. A fesztiválon több külföldi (német, lengyel, horvát) és határontúli magyar is részt vett, a főzenekar koncertjén ez már a lengyel és székely zászlókban is megmutatkozott. A technika itt sem volt egyébként a tetőfokon, már az Égi madár alatt gond volt az egyik gitárral, a hangosítás ezen a koncerten volt a legborzalmasabb és néha nagyon durván besípoltak a mikrofonok. A hangulat ennek ellenére tökéletes volt, Ficzek Andris méltatta a hazai folk színteret és a fesztivált is. A Szent László második részén ráadásul iszonyat nagy pogó alakult ki, sőt többen crowdsurföltek is. A koncert közepén a banda bemutatta a készülő Napisten Hava lemez első új dalát, munkacímén a Hírhozót, mely hatalmas sikert aratott. Andris egyébként megkérte a közönséget, hogy ha rögzítik is a dalt, netre ne tegyék fel, hogy jó minőségű stúdióverzióban lehessen előbb hallani. Az új nóta után eljátszották „Korpiklaani feldolgozásukat”, majd a Leszek a csillagot egy szülinapos hölgynek ajánlva. A koncerten folyamatos volt a pogó, a közönségénekeltetés, a ráadásként játszott Ígéret szólójában, amely egyébként a csángó Ördög útja táncon alapul, két csoport is körtáncot járt. A koncert a technika ellenére is nagyszerű volt, bár némi változtatás már ráférne a setlistre.
Dalriada setlist: 1. Intró; 2. Égi madár; 3. Szent László 1; 4. Szent László 2; 5. Kinizsi mulatsága; 6. Hazatérés; 7. Zách Klára; 8. Hírhozó (munkacím); 9. Leszek a Hold; 10. Leszek a csillag; 11. Szondi két apródja 1; ráadások: 12. A Walesi Bárdok 1; 13. Ígéret; 14. Hajdútánc
Dalriada után baráti társaságom úgy döntött, hogy indulnak, ahogy nagyjából mindenki más is. Az utolsó, levezető csapat, a steptáncosnővel színpadra álló LochNesz hajnali egy helyett majdnem kettőkor kezdett, így a nagyjából négyszáz fős közönségből körülbelül csupán negyven-ötven lelkes hallgató maradt a bulijukon. A többiekhez hasonlóan így én is összekészülődtem, bár búcsúzásként még benéztem a nagyterembe, ahol épp kalózzászlót lengetve az Alestrom Keelhauled című dalának feldolgozását játszotta a fiatal kelta rock banda.
Összességében fergeteges buli volt, kitűnő bandákkal, és mint a szervező visszajelzéséből tudható, jövőre várható a folytatás! Szerencsére utánpótlásból is van elég, így aki például hiányolta a Virrasztók vagy a Paddy and the Rats zenekarokat, jövőre remélhetőleg hallhatja őket is!
