Folk’n’Troll Fesztivál – Koncertbeszámoló

2007. október 22. @ Budapest, A38 Hajó

A Negative Art szervezésében

Korpiklaani
Kivimetsän Druidi
Dalriada
The Moon and the Nightspirit
Yava
Dyas

Az A38 hajón megrendezésre került Folk’n’Troll fesztivál az őszi metal megmozsulások egyik legnagyobbik durranásának számít. Az egy napos rendezvényen összesen hat zenekar csillogtatta meg tudását, ezek közül kettő a folk metal hazájának nevezhető Finnországból érkezett hazánkba.

A rendezvényt a Dyas zenekar kezdte meg. A koncertet három szóval tudnám illetni: hangulatteremtés, miszticizmus, lüktetés. Kormos Ferenc énekes egy arany maszkban, karjait széttárva, autentituks hangzású kántálásávaL, sámánként állt a nézők elé. A kissé Ákosos hagzású énektechnika, valamint az igényesen megkomponált zenei háttér igen jó kombinációt alkotott. Tisztességes fellépésen vannak túl, nagyon megérdemelték, hogy itt lehettek.
Az éppen stúdióban garázdálkodó, emellett német- és lengyelországi túrnéjára készülő Yava folytatta a mulattatást. Volt itt minden: hardcore, punk, népzene, rendőrségi sziréna, népi hangszerek, és általában mindez egyszerre, egy elég érdekes egyveleget alkotva. Az embernek azonban, ahogyan hallgatta a koncertet, nem volt olyan érzése, hogy bármelyik részlete is nyugodtan hiányozhatott volna ennek a meglehetősen sok elemből álló mozaiknak. A magyar nyelvű dalok között felcsendültek még török, vagy éppen finn népdalok is, természetesen kissé metalosított verzióban. Zseniális ének- és nagy odafigyelést kívánó összhang. Ez volt még jellemző rájuk. Tíz pont.
Számomra a magyar fellépők közül az est fénypontja a The Moon and the Nightspirit volt. A csapat, mely magáénak tudhatja minden idők legjobb hangú és leggyönyörűbb folk énekesnőjét, annyira nem tartozik bele a metal kategóriába, mégis az egyik legüdébb színfolt volt az aznap esti felhozatalban. Mitagadás, az ecsegfalvi csillagnézős, tűzzsonglőrös, csendesülős verzió hangulatosabb volt, ám most sem mondható el, hogy a srácok ne tettek volna ki magukért. Az Égi táltosra a közönség első néhány sora egy amatőr székely táncházra kezdett hajazni, ahogyan összekarolkozva, körbeállva ropták a néptáncot. A kiállás, a hangulat, az a teljesen más levegő, amit maguk köré teremtettek, még a legkeményebb metalhősöket is szemlehunyásra és nyugodt zenehallgatásra késztette. Csodálatosak voltak, ahogyan ezt már megszokhattuk tőlük.


A magyar zenekarok közül a legnagyobb hírű a Dalriada volt. Hatalmas hangulatot tudtak teremteni, bár meg kell vallanom, nem ez volt pályafutásuk legjobb koncertje. A hörgésből túl sok minden nem hallatszott, és szeretett Lauránk is elejtett egy-két fars hangot. Persze, a Dalriada rajongók ezzel nem foglalkoztak, hiszen kedvenc zenekarukat látták a színpadon, így alapvetően egy nagyon jó hangulatú, szépen koreografált koncertről beszélhetünk, felsorakoztatva a zenekar minden nagyobb slágerét a Galambtól a Walesi bárdokon át a Téli énekig. Szép volt, jó volt, megvolt. Az est utolsó két zenekara volt a két halszagú rokonföld sikercsapata, a Kivimetsän Druidi és a Korpiklaani.


Számomra az est felfedezése a mindezeddig egyetlen demóval rendelkező Kivimetsän Druidi volt. Nagyon érdekesen ötvöztek két szinte már a finnek nevével egybeforrt stílust: az operametalt, és a hősmetalt. A ténylegesen operaénekesnek is megfelelő Jevgenia dallamai valamint a kissé Ensiferumos beütésű, ám mégsem plágiumnak nevezhető zeneiség nagyon ütős és karakteres formát adott. Külön szeretném kiemelni a billentyűs és a dobos teljesítményét is, akiknek a játékuk alapján elég nagy jövőt jósolnék a magam részéről. Összességét tekintve egy ígéretes társaságot láttunk, meg merem kockáztatni: a finnek újabb metálisten gárdát tudtak kinevelni a soraik közül.

És hát az est főzenekara: a Korpiklaani. Szívem szerint nem is mondanék többet ennél. Többedszerre van szerencsém ezt a végtelenül lökött társaságot élőben látni, és mindezeddig a mostani alkalmat is beleértve, sohasem okoztak számomra csalódást. Sör, szauna, vadászat, sör, rénszarvas, sör, sámándob, sör, sör, sör…Elhangzottak a legnagyobb slágerek: Wooden Pints, Happy Little boozer, Hunting song(e dal a változatosság kedvéért a Black Sabbath Black Sabbath című dalának felvezető riffjeivel volt megfűszerezve!!!). Emellett hallottunk szemelvényeket az új, Tourvaskanto névre hallgató új lemezről is. Aztán a koncert nagyjából felénél Jonne elkezdte kérdezgetni, mit szeretnénk hallani és onnantól kezdve az volt, amit a közönség kért. Egyszóval: örömünnep. Nagyjából ezzel jellemezhetnénk a koncertet. Közérdekű közlemény: ha valaki ezek után azt gondolná, hogy a finnek egy bezárkózott, depressziós nép, annak magam küldök el néhány dalt.
Összegtésként megállapítható: ez a fesztivál megérdemelte, hogy a legnagyobb őszi megmozdulások között emlegessék. Remélem jövőre is megrendezésre fog kerülni.

Készítette: Esotancos
Fotók: Tuzvirag

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár