Koncertbeszámolók

Folk&Roll és Pagans’ Day – Koncertbeszámoló

2011. augusztus 16. @ Pogány

Folk&Roll és Pagans’ Day. E két (eredetileg egymástól független) baranyai fesztivál Pécs környékének üde színfoltjai már jó pár éve. Az alapkoncepció hasonló, folkos és rockos együttesek gyűjtőhelyei a pécsi és pogányi fesztiválok. Eddig önálló fesztiválokként júniusban és augusztusban gyűjtötték össze a környékbeli és távolabbi népzene/népies zene kedvelőket. Idén a pécsi önkormányzat támogatásának hiánya miatt a két fesztivál fuzionált és kikerült a Pécstől 10 kilométerre található Pogány faluba, mely eddig a Pagans’ Day-nek adott otthont. Bár idén sajnos nem volt lehetőség olyan nagy nevek meghívására, mint tavaly (Arkona, The Moon and the Nightspirit…) és a fesztivál is csak egy napos volt, szerintem így is sok ember számára nyújtott hatalmas élményt és örök emléket.

A festői környezetben megrendezett idei fesztivált két pécsi folk/világzenei csapat nyitotta (köztük a Pagans’ Day házigazdája, a Rege) és két aránylag új, de annál tehetségesebb folk metal zenekar zárta, köztük a Folk&Roll házigazdája, a Virrasztók. Emellett idén két „tiszta” rock/metal banda is belekerült a repertoárba.

Ismerőseim miatt én már elég korán kinn voltam a fesztiválterületen, de délután négyig nem sok aktivitást lehetett tapasztalni. A Niburta az e tájban kezdett akusztikus próbával szórakoztatta az ekkor még csekély számú érdeklődőt, illetve a meghívott hagyományőrző csoport, a viking harci hagyományokra szakosodott Hősök Kapuja is megkezdte edzését. Négytől folyamatosan érkeztek busszal és autóval a mulatni vágyók is a teljesen ingyenes fesztiválra. Bár a színpad építése korán megkezdődött, többször technikai problémák merültek fel, így ekkor már látható volt, hogy a zenekarok kezdése csúszni fog. Így ötkor a világzenében utazó fiatal Pécs környéki lánycsapat, a Kandargó ötös kezdése helyett a vikingek szórakoztatták az addigra megjelenő közönségüket harci bemutatójukkal. Hat órára szerencsésen helyreállt a technika, így a szép leányzóktól szép zenét hallhatott minden érdeklődő. Alapvetően folkos stílusban dolgoznak fel dalokat, dalkészletük jelentős része természetesen népdal. A hölgyek hangja nagyon szép és igen ügyesen játszanak akusztikus hangszereiken, így gitáron, hegedűn, ütőgardonon és csörgődobon. A koraeste a szintén világzenés Rege koncertjével folytatódott. A zenekar most adta ki első nagylemezét és az azon szereplő dalokból álló csokrot nyújtotta a közönségnek.

Zeneileg hol rockosabb, hol folkosabb a banda, dalaik népi elemekből építkeznek, de ugyanúgy megtalálhatóak repertoárjukban magyar népdal, mint ósvéd ballada, Wass Albert versének feldolgozása vagy épp regős ének. A koncertet a Dallal kezdték, majd a Nem úgy van most… kezdetű népdalfeldolgozással folytatták. Elhangzott még az Altató, a Svéd, a Herr Mannelig, a Keringő, a Záróvers, a Helikon és végül a Regős ének. Az autentikus népi hangszereket (mandolin, hegedű, darbuka, kaval) gyönyörű ének és gitárok illetve basszusgitár egészíti ki, bár utóbbiból sajnos alig hallatszott valami.

A Rege után a keményebb zenék kedvelői a helyi Pararockson muzsikájára tombolhattak. A pogányi csapat klasszikus rock és metal dalok feldolgozásait adja elő, egy-két saját dallal kiegészítve. Sajnos szerintem a Nirvana-Ossian-AC/DC-stb. dalokhoz nem igazán illik az énekesük hangja, ez már a koncertkezdő Rock katonáinál lejött. Zeneileg egész jók, bár nekik még bőven van hova fejlődniük. A helyi rockcsapat után egy fiatal és nagyon tehetséges pécsi modern metalos banda, a Sunday Seven (vagy ahogy németesen szoktak vele viccelődni, Sonntag Sieben) lépett színpadra. A „pofátlanul” fiatal tagokból álló zenekar nagyon durván zúzós, ugrálós zenét játszik. Nekem e vonalon belül mindig a lágyabb énekkel van problémám, így az ő énekesük sem győzött meg annyira. Bár a hangja jó, szerintem a keményebb, torzabb énekrészekből sokkal több beleférne ebbe a zenébe.

A koncertet in medias res egy breakdownnal kezdték, afféle intró gyanánt, majd a Nothing To You jött, aztán pedig a Becoming Alive, mely alatt a gitáros gyors húrcserét kellett, hogy eszközöljön. A Changing Times és a Last Night’s Fever után egy új, instrumentális dal következett, amely az egyik legjobb volt a koncerten. A bulijukat az All The Hell Brakes Loose zárta. Megjegyzendő, hogy eddigre eléggé felduzzadt a közönség és a banda jól megalapozta a két főzenekar koncertjét.

Az est első folk metalos fellépője a Niburta volt, akik egy évvel korábban ugyanezen a színpadon debütáltak. A népzenét modern metalos és metalcore-os elemekkel ötvöző csapat most egyedi felállással, vendég furulyással állt színpadra és egyéb meglepetéseket is tartogattak népes rajongótáboruknak. A csapat láthatóan sokat fejlődött egyetlen lényegi hiányosságuk, a színpadi mozgás terén, bár ezt a kisméretű színpadon nem tudták száz százalékosan kamatoztatni. Főleg a hölgytagok mozgása fejlődött jelentősen, külön dicséret illeti őket. A koncertet az Eredetes intró, az Ancestry nyitotta, amely alatt a csapat a színpadi sötétségben háttal állt, majd következett a zúzós Forgotten Path és az új Keselyű, melyet csak élőben hallhatunk tőlük egyelőre. A Nap és Hold című dal után Zrínyi sírfelirata következett, mely szintén egy elég új nóta, aztán az instrumentális Forebear’s Dance. Ezt követte Becse vendégszereplésével előadott Awakening, melyben a Rege és Virrasztók oszlopos tagja a torokéneket szolgáltatta.

Ezután egy másik rendhagyó dal következett, Horatius Lydiához című versének akusztikus feldolgozása, melyben a dobok mögé ült az énekes frontember, a dobos csörgőkre váltott és akusztikus gitár és furulya mellett szólalt meg a dal. E rendhagyó darabot követte a Rege, melyben a torokénekes részeket a kobzos szolgáltatta, majd a Fúvom az énekem és a Song from the Lost című outró zárta a nagyszerű bulit. A csúszás miatt sajnos nem maradt idő ráadásra.

Rövid átépítés után a Virrasztók csapott a húrok közé. Talán leginkább a késői kezdésnek köszönhető, hogy az ő koncertjüket sokan nem várták meg és hazaindultak. Sajnos nekik is kicsi volt ez a színpad (ez a folk metal zenekarok nagy hátránya), így elég furán volt elrendezve, de nagyszerű koncertet kaphattunk a záróbandától is. Az intró alatti gyertyagyújtás itt sem maradt el, majd Szigeti veszedelem című, számomra oly’ kedves nótájukkal megidézték a hazájukért elesett hősöket. A harmadik játszott dal a Fehér-fekete volt, utána következett a szokásos rituális pálinkaivás. Nagyon szeretem azt a teátrális hangulatot, amit a Virrasztók a színpadra tud varázsolni, most is szinte tényleg láthattuk a tó feletti párában a holtak lelkeit.

A koncert javarészt az első album dalaira épült, így elhangzott még az Estvéli ének, a Nem arról hajnallik, a Kaszás, a Bánatmalom, és a Siralomház is, mely többek közt intrója miatt is kedvencem a régi lemezről. Persze ezeket a régebbi nótákat pár új is megszakította, a koncert legnagyobb meglepetése, a Vidróczki, mely szerintem a legjobban sikerült tétel az új lemezről minden szempontból. Emellett Kökény Annát is megidézték a Virrasztók, énekeltek a Halálmadárról és a koncertet az Én időmmel zárták.

Összefoglalva azt lehet elmondani, hogy nagyszerű fesztiválban lehetett része minden Pogányba látogatónak, jó társaság és kitűnő hangulat volt a festői szépségű területen. Bár lehetett volna nagyobb közönség is, a tavalyi látogatói létszámot így is jelentősen meghaladták, valamivel több, mint kétszázan vettek részt a folkos eseményen. Remélem, hamarosan nagyobb ismertségre tesz szert e kicsi rendezvény!

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek