2009. szeptember 12. @ Budapest, Vörös Yuk
FELLÉPŐK: Limb for a Limb, Massgrave Symphonies, Paediatrician, Ruptured Flesh, Disztraktor
Ahogy az ősz eljövetelével elindul a nagy hajtás a hétköznapokban, az ember egyre inkább kiéhezik a jó kis zenés összejövetelekre, legyen az akár egy klubest, egy nagy zenekar koncertje vagy egyéb hasonló esemény. Nem csoda, hogy felkaptam a fejem a FORK-LIFT Massacre Fest plakátjára, két okból. Az egyik ok, hogy a fellépők nevei meglehetősen impozánsak voltak, mondhatnám – mivel egy csapaton kívül az összeset ismertem – igen erős volt az összeállítás. A második ok már az est koncepciójához tartozott, de nekem felkeltette az érdeklődésem, eszerint a könnyű-/nehézgépkezelői jogosítvány felmutatásával az illető kedvezményes belépésre lehetett jogosult. (Azt azonban nem sikerült kiderítenem, hogy volt-e olyan, aki élt volna ezzel a lehetőséggel.)
Természetesen az est a kiírt időponthoz képest megszokott plusz 1 óra után kezdődött csak el, és eddigre meg is telt a Vörös Yuk, igaz, nem volt akkora tömegnyomor mint az előző napi Pitbull/Kovbojok koncerten, de rendesen megtöltötték a belső termet.
Ahogy az várható volt, a Disztraktorra voltak az egyik legtöbben kíváncsiak. Engem is érdekelt, hogy mit tudnak nyújtani koncerten a parasztmetáljukkal, mert még élőben nem volt hozzájuk szerencsém. A Finntrolltól a Bakom Varje Funával léptek fel a színpadra parókában, ami már mosolygásra késztetett. A kiállásukra összességében sem lehetett panasz, a kinézetük mellett az átkötő szövegek is abszolút rendben voltak, ezek néha nem mellőzték az öniróniát sem. Például mikor a Hogzillát már harmadszorra próbálták eljátszani (addigra már sikeresen), akkor az énekes megjegyezte Ogrénak a dobosnak, hogy „na úgy látszik 2 év alatt nem volt elég a 4 próba”, általános derültséget keltve ezzel. Zeneileg értelmetlen lenne elemezni őket, mivel a Disztraktornál sosem ez a lényeg. Azért azt meg kell említeni, hogy a basszusgitárt valamiért egy idő után lekeverte a hangmérnök, amin szemmel láthatóan Kocsonya fel is húzta magát kissé, de cserébe feszültséglevezetőként csak még vehemensebben headbangelt. A többiekkel nem volt nagy gond, egyszer-kétszer elfelejtették, hogy mi következik a számban, de ezt nagyon ügyesen áthidalták, és a közönség sem igazán vette zokon. Mindent játszottak, ami csak fontos, volt többek közt Élet a tanyán, Betonszar, Csöcsvihar, Acélparaszt, Hogzilla, hogy csak a híresebbeket mondjam. A Dísztraktor sikerét jól mutatja, hogy kiadtak egy limitált CD-t, amire nekem már koncert előtt fájt a fogam, de csak a koncertjük után 5-10 perccel tudtam odamenni megvenni, és ekkorra már az összes elfogyott. Összességében jó volt, azt kaptam, amit vártam, akik ismerték és szeretik, jót buliztak rá, és kellemes felvezetés volt az este hátralévő részéhez.
Ezek után komolyabbra fordultak a dolgok, hiszen a Massgrave Symphonies vette át a színpadon a stafétabotot, szintén introval, gázmaszkban illetve rablómaszkban álltak színpadra, hogy kíméletlen grindcore-jukat ránk zúdítsák. Már kétszer sikerült elszalasztanom a koncertjüket, és mindkétszer csupa jót hallottam róluk, így aztán érthető volt, hogy kíváncsi voltam rájuk. Nos, csak pozitívat tudok róluk mondani! A zenéjük nagyon rendben van, nagyon ütősen is tudják előadni, nem unalmas, a grindcore minden ereje és lényege benne van. Saját számaik mellett még előadtak egy Napalm Death feldolgozást is, ami szintén hibátlan volt, ráadásul az énekes még kicsit úgy is mozgott, ahogy mostanában Barney bácsi szokott, úgyhogy le a kalappal. Hibátlan volt az egész produkció, ráadásul egyedül náluk éreztem azt, hogy a nekik kirendelt játékidő (25 perc) még lehetett volna több is.
Ezek után a Ruptured Flesh következett, az a csapat, akikről semmit nem tudtam azon kívül, hogy ex-Limb for a Limb tagokból áll, illetve, hogy a Disztraktor basszusgitárosa az énekes. Természetesen ők is intro után léptek fel (mint ezen az estén mindenki), ezúttal ez a Happy Tree Friends nevű flash-rajzfilmsorozat zenéje volt, ami alapján én valamiféle tardcore-ra számítottam, de ennél azért komplexebb a helyzet. A zenéjük jó volt, de leginkább úgy fogalmaznék, hogy voltak nagyon-nagyon eltalált számok (különösen a koncert vége felé), és volt egy-kettő kevésbé, de az összkép így is megfogott. A zenészek játékára nem lehetett panasz, tetszett, hogy a gitáros kihasználja a GT-8 minden előnyét, különösen a ráadás számban szólt nagyon jól az egész. Kocsonya nem csak basszusgitározni tud, a hangja is jó, lehet, nem olyan durva, de sokszínű, passzol a zenéhez. A dobos is rendben volt, az elején még volt egy-két bizonytalan megmozdulása (különösen a lábtechnikánál), de a végére már ő is nagyon jól adta az ütemet. Kiemelném még egy számukat, amit feltehetőleg csak poénból csináltak, de igazából nekem nagyon tetszik, a címét nem tudom, de a verzét rappelve adják elő, (amíg a gitáron megy a scratch-effect), ami szerintem elég jól megfér ez esetben a grindos refrén mellett. Jól sikerült, vicces és ötletes. Másik jó szám a már említett utolsó utáni (ráadás), gondolom azért hagyták a végére, hogy mindenképp jó véleménnyel távozzon a közönség. Ez így is lett, legalábbis én elégedett voltam az ő teljesítményükkel is.
Még mielőtt a Limb for a Limb koncertjére rátérnék, el kell mondanom, hogy amikor megérkeztem a Yukba, első sokként az ért, hogy megtudtam, Zsolti (Dr. Limb) már nincs a Limb for a Limbben, helyét Lóri vette át, Zsolti pedig a Paediatriciant erősíti innentől. Ezek után persze mindjárt még érdekesebb a helyzet, mert új helyzetben elsőként látni egy csapatot mindig más. Érezhető volt, hogy az ő koncertjüket a jelenlevők nagy része várta, mert már előtte jóval megtelt a terem. Ki is jöttek, és belecsaptak, ám hiába a hosszas hangszerelés, az első számot még csak egy gitárral kellett eljátszaniuk, mert Atheist gitárhúrja elszakadt, ám éppen egy olyan számmal nyitottak, ahol ez nem számított sokat, hiszen sokaknak fel sem tűnt. A gitár újrahúrozása után már kifogástalan koncertet adtak ők is, a közönség is aktív volt, nem féltették magukat, különösen a tavalyi demon szereplő számok mozgatták meg az embereket. Bence dobolására ki kell térnem, egyrészt nagyon szépen szólt a pergője, másrészt triggereletlenül olyan hangosan és pontosan ütötte a gravity blastot, hogy nincs az a dobos, aki azt ne irigyelné. Lóri nem rossz énekes, még mondjuk furcsa volt látni, illetve hallani, neki kevésbé olyan mély a hangja, mint Zsoltié volt. Voltak, akiknek emiatt nem tetszett annyira, de engem ez nem zavart, sőt, igazából eddig ez volt a legjobb Limb for a Limb koncert, amit láttam.
Az est utolsó fellépőjét, a Paediatriciant már nem várták meg annyian – felteszem a késői időpont miatt -, de még azért így is szép számmal képviseltette magát a közönség. A dob hamar átalakult Bazsi játékának megfelelően triggereltre és két lábdobosra, és egy rövid átszerelés után már fel is vonultak. Ha jól emlékszem, akkor a Halloween filmzenéje volt náluk az intro, és azonnal elkezdték kíméletlen death/grindjukat. Már hallottam őket korábban a Dieselben, és akkor is tetszett az a brutalitás, amivel játszanak, és ez most sem volt másként. Zsolti hangja nagyon illik ehhez a zenéhez, és aznap ki is tudta hozni magából a maximumot. Azonban ő sokféle orgánumot képes megszólaltatni, ezért én a torzított hangot már feleslegesnek érzem. Szintén kicsit furcsa volt, hogy a Limb for a Limb egykori színpadképével (legalábbis amivel én először láttam őket) léptek fel, azaz vérrel összespriccelt orvosi köpenyben, de végül is ez mindegy, ha a zenekarokat nem zavarja, nekünk, közönségnek jó, mert erősíti a látványt. Egyébként ők sem lógtak ki a hibátlan koncertek sorából, jól, brutálisan szóltak, végre hallottam a gitárt is rendesen, Bazsi szerintem az utóbbi egy évben sokat fejlődött, már nagyon stabil, és jó ideje nem értem a különböző kritikákat, amiket róla hallok. Szerintem ebben a stílusban abszolút profinak számít.
Az igazat megvallva, nem számítottam ennyire jó estre, de minden zenekarnak sikerült maradéktalanul meggyőznie. Ezen felül minden jól meg volt szervezve, a csapatok ismerték egymást, emiatt nyugodtabban és olajozottabban ment minden. Ennyit is számíthat a zenekarok közti minimális összetartás, ők gond nélkül, önfeledten játszhatnak, mint ahogy tették is, mi pedig ugyanígy élvezzük. Ez általában utópisztikus gondolat, de ezen az estén a látottak alapján ez közel állhatott a 100%-os megvalósuláshoz. Idén sok élmény elvette a kedvem a klubkoncertektől, jó ideje nem is voltam, de ez most egy csapásra visszahozta a kedvem. Gratulálok a zenekaroknak és a szervezőknek!
