2024. november 29. @ Budapest, Analog Music Hall
Pár héttel a Septicflesh, Equilibrium koncert után ismét az Analog felé vettem az irányt. Az akkorinál jóval barátibb hangulatú muzsikák kerültek terítékre, ugyanis a német Freedom Call nálunk is megünnepelte „ezüstlakodalmát”, fennállásának 25. évfordulóját. Szerencsére az évek során elég sokszor megfordultak nálunk, legutóbb még a Dürer Kert eredeti helyén örvendeztették meg a magyar közönséget egy emlékezetes koncerttel. Személy szerint legutóbb augusztusban a csehországi Rock Castle fesztiválon láttam őket, ahol igencsak jó formában játszottak, szóval a világért se hagytam volna ki a budapesti fellépésüket.
Az est nyitóbandája eredetileg a Night Laser lett volna, ők azonban pár héttel a buli előtt lemondták a fellépésüket, így az ex-Crossholder énekes Szaládi Károly vezette Rebel nyitott a germán happy metalosok előtt. Bevallom őszintén nem nagyon követtem a pályafutásukat, egy ideig a rengeteg zenekarból ismert Puskás Máté (Twister, Iron Maidnem, Noa Rock, stb) erősítette őket basszusgitáros poszton, de már rengeteg tagcserén esett át a zenekar. Idén jelent meg a harmadik nagylemezük, a mostani koncertjüket fel is vették videóra, de a tagság még nagyon új Devil mellett, így a szólógitáros Jurinka Pétert leszámítva a többi tag inkább egyhelyben állva koncentrált a játékra, a koncerthangulat rajtuk kevésbé is látszott, de Péter lelkesedése, beleélése és szólói jelentették a koncert fénypontját. A Freedom Callból Lars is megnézte a koncert egy részét, láthatóan neki is tetszettek a szólók, a klasszikus heavy metalos témák.
A közel ¾ órás koncert során főleg az első két lemez dalai kerültek terítékre, amit a kis számú közönség láthatóan örömmel is fogadott, de nagy beindulás nem volt a dalokra, inkább kellemesen, egyhelyben bólogatva nézték az emberek a műsort. Engem személy szerint nem győzött meg ez az új felállás, hogy rendszeresen járjak a koncertjeikre, bár egy kedves régi harcostársammal megbeszéltük, hogy akár időutazók is lehetnénk, ez a koncert lehetne 1992-ben vagy 2008-ban is, nem csak 2024-ben. Mindenki döntse el, hogy ez személy szerint neki pozitívum-e.
Az egész koncert matiné jellege miatt (fél 9-kor már kezdett a Freedom Call) sokan csak a Rebel vége felé érkeztek meg, de szerencsére a főzenekarra már laza teltház lett az Analog klubban. A matiné jelleg mint kiderült azért kellett, mert a koncert után nem sokkal ismét szalagavató bulit rendeztek az Analogban és este 10-kor már tűkön ülve várták a fiatalok az utcán, hogy átvegyék az uralmat a hely felett.
Addig azonban várt ránk egy germán ezüstlakodalom. Mint említettem a Freedom Call 25 éves fennállását ünnepli az idei Silver Romance lemezével és annak turnéjával, hozzánk szerencsére már főzenekarként jöttek, korábban a Rhapsody társaságában nyomtak le egy EU turnét előzenekarként. A jeles eseményre maximum az ezüstszínűre festett fellépőruhák és az új lemez borítója a kivetítőn emlékeztetett. Szerencsére az új dalok mellett bőven jutott idő a klasszikus dalokra is, egy igazi másfél órás heavy/power metal ünnep volt ez a másfél óra.
A Freedom Call egyértelműen Chris Bay zenekara, a többiek csak később csatlakoztak, de már a gitáros Lars, a basszer Francesco és a dobos Ramy is hosszú időt lehúztak a bandában és abszolút felszabadultan zenélnek. Ez különösen a talján basszerre igaz, aki az első turnén még eléggé megilletődötten játszott, de azóta fel-alá szaladgál a színpadon, vokálozik, hergeli a közönséget, mondhatni második frontemberként viselkedik Chris mellett. Chris újítása pedig az volt, hogy az egyik dalban letette a gitárt és csak „mezei” énekesként funkcionált, ez azért nem mindig volt olyan, mint amihez szokott, a bal kezével látványosan nem tudott mit kezdeni, haha.
A zenekar két szürke (ezúttal ezüst) eminenciása a dobos Ramy Ali, aki iszonyatos erővel tölti meg a dalokat és végig mosolyog a dobok mögött, ahogy anno az alapító Dan Zimmermann is tette, és a gitáros Lars Rettkowitz, aki megbízhatóan hozza szólókat és a gitártémákat, ha Chris éppen a frontemberkedéssel van inkább elfoglalva a játék helyett.
Nem tudnék dalokat kiemelni, az új lemez dalai is teljesen beleolvadnak az életműbe, a Freedom call sem az a zenekar, ami lemezről lemezre feltalálja a spanyolviaszt és markánsan eltérő stílusjegyekkel operál, de így a koncert egy organikus egészet alkotott. Nagyívű refrének, dallamos szólók és rengeteg közönségénekeltetés emelte az est fényét, nem láttam olyan embert, aki nem szórakozott volna végig nagyon jól a buliban, és a koncert után is maximum a gyorsan távozásra kényszerítő rendezőség miatt hallottam elégedetlen hangokat, a koncertről mindenki szuperlatívuszokban beszélt. Így kell kinéznie 2024-ben egy power metal bulinak, még akkor is, ha az est főzenekara a másod-harmadvonal határán egyensúlyozik, nem pedig a topligában focizik, de egy rossz szavunk nem lehet az estére, az Analog hangzásával sem volt különösebb probléma, mindenkit lehetett rendesen hallani, nagy aránytalanság sem volt, persze lehetne még úgy fejleszteni a helyet, hogy még jobb legyen az akusztikája.
Láthatóan odafigyelnek az Analogban, hogy a hangosítás egyre jobb legyen, de nyitottak egy második büfét is, hogy ne legyenek hosszú sorok a pult előtt. Ha nem lenne majdnem minden koncert után egy szalagavatóhoz hasonló esemény és lehetne a koncertek után maradni még szórakozni, akkor a kis klub kategóriát simán megnyerhetné a városban. Illetve a férfi wc takarítását is lehetne máskorra időzíteni, mint a főzenekar koncertjének végére, emiatt is sokan méltatlankodtak, valljuk be, jogosan.
Összességében egy kiváló estének lehetett tanúja az a pár száz ember, aki ellátogatott pénteken este az Analogba, reméljük legközelebb is legalább ilyen jó koncertet láthatunk a Freedom Calltól.
SETLIST:
A Perfect Day
Hammer of the Gods
Tears of Babylon
Supernova
Silver Romance
Union of the Strong
The Quest
Infinity
Out of Space
Mr. Evil
Freedom Call
Power & Glory
Warriors
High Above
Metal Is for Everyone
Land of Light
