2022. december 29. @ Kazincbarcika, Vén Diófa Söröző
A plutokrácia világában szokatlan, ha valaki reklám nélkül szervez koncertet, ami ráadásul ingyenes. Ez alól általában a metál közösség sem kivétel, de talán a black metál ebben a tekintetben is fekete bárány – hiszen itt még akármi megeshet.
Mindezt pusztán azért jegyeztem meg, mert az oniománia világnapjának (korábban karácsony) elhúzódó ünnepe elteltével nem gondoltam, hogy az évből hátralévő utolsó hétben még bármi említésre méltó történhet velem. Nagyot tévedtem! Éppen lemezismertetőt írtam, amikor csöngött a telefon; egy cimborám hívott a váratlan hírrel: három év elteltével végre újra megcsörren a feketefém Kazincbarcikán, szeánszot ad a Frost. Alig akartam hinni a fülemnek, a Full of Anger bulijukat követően nem számítottam ráadásra, legalábbis ilyen rövid időn belül. Továbbá, a Diamond bezárása óta úgy tűnt, a környéken jó ideig várni kell majd egy koncertezéshez alkalmas helyszín megtalálására. Tulajdonképpen csak akkor tértem napirendre a dolog fölött, amikor kis keresgéléssel az interneten rátaláltam az esemény – meglehetősen szűkszavú – szórólapjára. Ettől kezdve már én is üzengettem, akinek tudtam, jöjjenek minél többen.
December 29-én este, azután minden valósággá vált! Álltunk a Vén Diófa Söröző bejárata előtt Barcikán, bent pedig hangolt a zenekar. Az eseménynek helyet biztosító kocsma legfeljebb négy–öt tucat ember befogadására alkalmas. Színpad nincs, valamint a kialakításból látszik, hogy nem zenei rendezvények lebonyolítására lett kitalálva. Mindez azonban mellékes szempont volt a megjelentek számára. „Legalább van hová járnunk!” – mondogatták az egybegyűltek. Tekintve, hogy sörből, borból, pálinkából és whiskeyből egyaránt jól fel voltak töltve a készletek, a nagyérdemű elégedetten várakozhatott. Egyébként fél órával kezdés előtt már megmozdulni is bravúrnak számított, nemhogy a pulthoz eljutni. A „nézőteret” egészen megtöltötte a helyi erő, a borsodi extrém metal keménymagja Kazincbarcikáról, Sajószentpéterről, Edelényből, Putnokról és persze Miskolcról. Legalább látásból nagyjából mindenki ismert mindenkit. Amennyire fel tudom idézni magamban, ezek az arcok ott voltak anno a dunaújvárosi Rockmaratonon épp úgy, mint Szerencsen az Extreme Noise-on vagy legutóbb Debrecenben a Full of Anger fesztiválon.
Annak ellenére, hogy a Vén Diófa akusztikájából adódóan is kevésbé ideális koncertezéshez (emiatt nem szedtek belépőt), a Frost a lehetőségekből kihozta a maximumot. A beállás a szokottnál ugyan kicsivel tovább tartott, mivel a csapat mindent magának állított be, és megannyiszor lepróbálták a hangzást. Addig szó sem lehetett kezdésről, amíg az összes hangszer megfelelően nem szólt. Az este folyamán ez a precizitás teljesen kifizetődött, mert végig olyan atmoszféra uralkodott, mintha két-háromszáz fős közönség előtt játszanának.
A hangolás után – legnagyobb örömömre – még jutott néhány perc a merch-re, így végre beszerezhettem a régóta streamelt utolsó két korongjukat, a Metal ör Die Records gondozásában megjelent Deathtree Mystery-t és a Winterblood-ot. Különösen az utóbbi CD beszerzését azért is tartottam fontosnak, mert kedvelem Földesi Ildikó festőművész munkáit, aki borítót tervezte.
Valamivel kilenc óra előtt végül felszakadt a pokol kapuja, a démoni erők immár szabadon felszínre törhettek. A Frost rázendített, és az epikus sötétség szelleme előbb a nézőtérre telepedett rá, utóbb egészen a hallgatóság szívéig hatolt. Az In Me első versszaka után pillanatok alatt megszűnt körülöttünk a világ! Azt érezhettük, itt és most kizárólag mi és a bennünk lüktető zene létezik, minden más halott. „A fekete álmok végtelen erdeiben” a mindennapi gondok, az életünket leuraló ezernyi mocskos konvenció egyszeriben mind eltöröltettek. A sötétség szélére sodortatva a hallgatóság átadta magát a hordának, akik muzsikájukkal megszállták lelkünket. Műsoruk első fele voltaképpen a Winterblood hazai bemutatója volt, tehát az előadott dalok is értelemszerűen erről a lemezről csendültek föl sorban, egymást követve. Ezúttal az Against False Saints, a The Night, a Winter (To Die in the Mountains of Bükk) és a Without Chains bűvölt el leginkább.
Összességében ritkán fordul elő velem, hogy egy album élőben is ennyire hatalmába kerít. A melankólia mélységét, a reménytelen elmúlást, illetve a téli szürkület búskomor szépségét kevés hazai együttes ragadja meg annyira költőien, mint a barcikai kvintett. Korábban is szerettem a gitárszólóikat, de a Winterblood esetében élőben ezek szépsége párját ritkítja, azonfelül, ahogy harmóniába lépnek a dobbal és a vokállal, attól a hideg is kirázott!
Az új lemez eljátszása azonban csak a kezdet volt! A hangulat fokozása érdekében a Frost visszanyúlt távolabbi múltjába és olyan számokkal lepték meg az összegyűlteket, mint a Black Shining (Of Satan), de az Extreme Loneliness – Fragments lemezről ugyancsak felcsendültek mindannyiunk régi kedvencei, az Unholy Land, az Awaken és a himnuszukká vált Storm Above the Carpathians.
Fekete miséjét a horda a Condemnation-nal zárta, amely Nietzsche szavait juttatja eszembe: „Úgy szeretjük a zenét, mint a holdvilágot. Hiszen egyik sem akarja a napot kiszorítani, csak az éjszakáinkat akarja mindegyik tőle telhetőleg megvilágítani.” A mi éjszakánkban ezúttal a Frost dallamos és atmoszférikus zenéje volt a holdvilág, ami nemcsak az óév búcsúztatásához nyújtott tökéletes félhomályt, hanem a közelgő újév sötétjét is megvilágította kissé. Köszönjük nekik ezt az emlékezetes fellépést!
| SETLIST: In Me One with the Eternal Darkness Against False Saints Darkness in Crimson Majesty The Night Winter (To Die in the Mountains of Bükk) Forbidden Light Without Chains Black Shining Unholy Land Awaken Storm Above the Carpathians Condemnation |
