2007. december 14. Szarvas, Zebra Klub
Fél kilenc körül érkeztünk meg Szarvas Citybe, ahol kisebb kóválygás után sikerült kikötnünk a Zebra Klubban. Ekkor még mondhatni senki sem volt a helyen, amin igencsak meglepődtünk, hiszen a buli 21:00 órára volt meghirdetve. No sebaj, gondoltuk majd jönnek itt százával, de ez sajnos (vagy nem sajnos) nem így lett. Mondjuk én alapból jobban szeretem az olyan bulikat, ahol nincs tömegnyomor, hanem finom családias-, vagy házibuli jellegű hangulat.
Első fellépőként a Punk/Hardcore stílusú, körösladányi Negatív Példa lépett színpadra kisebb késéssel (pontosabban 21:00 helyett 22:00kor), amire rájött egy gitárhúr szakadás az első számnál, a „Fegyenc”-nél. A skacok fittyet hányva erre a kis technikai problémára, eljátszották 1 gitárral a számot (majd utoljára kettővel), ami így is jól szólt. Ekkora egy kis társaság betámadta a színpadot és várták a folytatást. A továbbiakban hallhattuk az „Emlék” és a „Jump and Roll” (amit eddig minden Negatív Példa bulin hallottam már, de hiba lenne kihagyni) című számukat. A koncertet számomra egy feldolgozás tette igazán hangulatossá, méghozzá a Spice Girls Viva Forever-je, amit nagyon jól felpunkosítottak. A bandától 40 perces játékidőt láthattunk. A hangosítás a helyhez megfelelő volt: kis klub, néhol nyers hangok. Kicsit a Blink 182 nevű formációra emlékeztet a zenekar és a muzsikájuk, ami ugyan nem az én világom, de nekik jól áll. Sőt, kimerem jelenteni, hogy más stílusú zenét el sem tudnék képzelni a srácokhoz. Ebben a stílusban amúgy véleményem szerint teljesen helytállnak.
A további csúszások elkerülése végett iparkodni kezdtek a zenekarok mind a pakolással, mind a beállással. Így tett a Budapestről érkezett Sense Of Silence zenekar is, akik másodikként csaphattak a húrok közé. Egy kis Depeche Mode „Enjoy the Silence”-el álltak be, majd elkezdték koncertjüket. Volt jó néhány finomság, mint például az „Ígéret földje”, amire összegyűlt a „nép”. A színpad előtt egy 20-30 fős bulizós, táncolós brigádot láttunk, akik nem engedtek a tűzfalon. Annyira tomboltak, hogy leverték a fél vesém :). A zenekar mindent beleadva tombolt a színpadon. Fantasztikus showjukkal iszonyatosan jó hangulatot teremtettek. A véletlenül betévedt emberek is felkapták fejüket az ajtóban, és befizetve a belépőt, a színpad elé osontak és csatlakoztak a rajongókhoz. Az első sorokban kenték-vágták az emberek a szövegeket (köztük Horváth István is (Garden Of Eden), aki az „Enjoy the Silence”-nél beszállt egy kis vokálozásba, ami nagyon jól sikerült) és ropták a dark táncelemeket. A Depeche Mode után egy saját számmal rukkolt elő a zenekar, ami nem más volt, mint az „Átok és Gyász”. A hangulat a tetőfokára hágott, főleg amikor beindult a füstgép.
A következő szám felkonferálása helyett a következőket mondta az énekes: „Készültünk még egy számmal, amire Pisti, ha akarod, vokálozhatsz” 🙂 Pisti kezébe, naná, hogy ismét került egy mikrofon és hatalmas energiával elkezdték tolni mindenki kedvenc „PARTY Himnusz”-át, az „Induljon a Banzáj”-t a Bonanza Banzai-tól. Hatalmas tombolás, pogó, ugrálás vette kezdetét és minden, ami kell. Tökéletesen visszaadta a zenekar a Bonanza világát és hangulatát. Voltak nagyon fiatal rajongók is (olyan 7-8 évesek, gondolom valamelyik zenekartag gyerekei), akik előtt le a kalappal, mert felülmúlták a közönséget. Nem csak a szövegeket nyomták kívülről és a táncokat, hanem a gitártémákat is 🙂 (léggitároztak, táncoltak, nagyon aranyosak voltak). Hallottuk még a „Meghasadt Világ”-ot, „Engedd, hogy érezzelek”-et, a „Talán”-t és a „Valahol”-t is. A zenekar közel 1 órás műsoridőt adott. Nagyon tetszett és ezúton is gratulálok nekik ezért a remek teljesítményért. Belelopták magukat a szívembe, főleg a zenéjük végett, de emellett nagyon tetszett az, amit a közönséggel műveltek (lejöttek, megölelték őket, megtapsolták őket, stb.), ez egy hihetetlenül pozitív varázst adott az egész műsornak. Köszönöm, egy élmény volt.
Kisebb szünet után, pontosabban fél 1kor lépett színpadra az est fénypontja, a Garden Of Eden. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen bulit nyomnak, mert hallottam már róluk jót is, rosszat is, viszont tapasztalni még nem volt alkalmam. A fél órás szünetben megpihent közönség, a beállás alatt a színpad elé tömörült. Ahhoz képest, hogy egy kis (mondhatni) lukban volt a buli, ez a hangosítás fenomenális volt. Minden tisztán kijött: gitár, szinti, ének, minden minden minden. Látszott, hogy saját cuccal jött a zenekar, kb. ötször jobb hangzásuk is volt, mint a másik két zenekarnak. Perfect! Első számként „Az út” című nótát hallhattuk, ami az egyik kedvencem lett, amúgy. Volt még a klipnóta is: „My Time”, amire a közönség teljesen bevadult. Játszották még a „Never Cry”-t, „Valaki Vár”-t, „Mondd tovább”-ot, „Vampires of Eden”-t is, amire szintúgy hatalmas pörgés volt. Néhány szám erejéig megismerhettük Tanka Balázs (Turbo) hangját is (aki az új lemezen is énekel). Binci sokszor a közönség fölött tartotta a mikrofont (pozitív!), sőt volt olyan is, hogy odaadta valakinek, átadva ezzel az éneklés lehetőségét. Itt is megvolt a zenekar és a közönség közti kapocs, ami szerintem nagyon fontos. „Ha ilyen kevesen vagyunk, akkor ma vért iszunk” hangzott Bincitől.
A „Mondd tovább” című számnál felhívta unokatestvéreit, és elmondta, hogy náluk jobb unokatesókról nem is álmodhat. Ez nagyon tetszett. Ekkor egy váratlan fordulat következett, ugyanis (pontosan nem tudom mi lehetett) volt valami balhé, és hírtelen az egész zenekar lepattant a színpadról, hogy leállítsák a felhajtást, de aztán minden rendben lett, és folytatódott a buli. A közönség 1 óra elteltével sem pihent meg, várták a folytatást, amikor megint volt valami beszólogatás (amúgy valami oda nem illő „kemény fiúk” csinálták a fesztivált), de erre már csak annyit mondott a zenekar, hogy: „Mi művészek vagyunk, úgyhogy szóljon a Rock’n’Roll!”. Szerintem a Garden teljesen jól kezelte a helyzetet, fittyet hányva a továbbiakban a beszólogatásokra, zenéltek nekünk tovább (amit nagyon jól tettek). Utolsó számok között eljátszották finn kedvencük egyik számát, a The 69 Eyestól a „Lost Boys”-t, aminek a kis közönség nagyon megörült velem egyetemben, hatalmasat tomboltam rá. Közkívánatra újra szólt a „My Time”, most már tényleg utolsó számként. A zenekar közel 1,5 órás műsort nyomott.
Összesítve nagyon jó koncert volt ez a szarvasi, jól éreztem magamat!