God is an Astronaut – Koncertbeszámoló

2014. április 7. @ Budapest, A38 Hajó

2014. április hónapjának hetedik napja. Eme jeles napon az ír fennhatóság egy különleges társulata, a God is an Astronaut borzolta kedélyeinket. Több nagylemezt adtak már ki a srácok, szám szerint hetet. Mindegyik felkavaró, ugyanakkor nyugtató hatással van az ember tudatalattijára; érzi, hogy mély, soha meg nem ismételhető élményt nyújtanak az epikus, semmihez nem hasonlítható számok. Stílusuk valahol a pop/rock, post-rock, chillout és az ambient között lelhető meg. Legutóbb anyaguk az előző évben jelent meg, illetve az Origins címet kapta. Némileg eltértek ugyan a megszokott hangzásuktól – pl robotikus ének, ami leginkább a Daft Punk bizonyos tételeihez hasonlítható -, ám úgy érzem, ez is legalább annyira epikus, mint elődei.
Ezen alkalommal az A38 hajó biztosított helyszínt a négytagú formációnak. Egy hazai előzenekarral, név szerint a Reflected-el felszerelve este nyolc órára datálták a kezdés időpontját.
Az eseményt megörökítő fotós és jómagam kicsivel fél kilenc előtt érkeztünk meg az egykori Artemovszk típusú hajóra. Ekkor már javában dübörgött az előzenekar, mely némileg meglepett; egy, a GIAA-hoz nyomokban hasonlító zenekarra számítottam, ám legnagyobb megdöbbenésemre egy némileg country-típusú, táncdalfesztiválokra teljes lelki nyugalommal elküldhető formáció húzta a talpalávalót. Számcímeiket egyáltalán nem jegyeztem meg, az viszont biztos, hogy legalább két olyan nótájuk is akadt, amitől lelki szemeim előtt a csűrben mezítláb táncoló gyapottszedő őslakos amerikaiak jelentek meg. Nagyjából egy órát húzott le a formáció, majd udvariasan átengedték helyüket a GIAA road-jainak, természetesen levonulás közben szigorú, monoton vastaps kiséretében.

Némi hangolás, pakolás, illetve erősítők rendezgetése után megjelent a 2002 óta veretlen sikert arató ír csapat a színpadon. Túlvilági fények a stroboszkópokból, sípoló hangok, majd útjára indult a végtelen horizontok meglovaglása.
Ügyesen váltogatták a srácok az érzelmeket és a hangulatot; egy-két gyorsabb, tempósabb szám után következett egy lassabb, melankolikusabb tétel. A gyorsabb számok olyan monumentális erővel szólaltak meg, hogy a tömeg urgálásától az egész A38 megingott. Úgy érzem, a számokat még a hajó előtt ingyen hallgatózó „közönség” is élvezte, mivel a hangosítás teljesen helyén volt. Abszolúte kiemelte a számok lényegét, habár néha-néha az elektronikus hangeffektek hallkabban szóltak, mint a pengetősök, vagy akár az ütős hangszerek.
Végig pozitív légkör uralkodott a fellépés alatt;  a billentyűs/elektronikus hangszerelésért felelős úriember, név szerint – ha minden igaz így hívják az urat – Jamie Dean elmondta a közönségnek:
– Tudjátok, nagyon megindító, hogy ennyien eljöttetek hétköznap is, és ennyire lelkesek vagytok. Vicces, mert pont most nézzük a turné alatt a srácokkal a Trónok Harcát, és úgy érzem most magam, mintha Deresben lennénk…Ti pedig most a Stark-ok vagytok. Köszönjük.
Valóban látszódott, hogy megindítja Őket is, mennyi ember szereti őszintén azt, amit csinálnak. Az egész koncert alatt figyeltem a reakcióikat; sosem volt megjátszott mosoly vagy kétértelmű klisé. Ezek az emberek szívből zenélnek, és fognak is, amíg csak tudnak.

Több, mint egy óra folyamatos zenélés után levonult a zenekar. A tömeg természetesen ezt nem hagyta annyiban; két-három perc folyamatos tapsvihar és ováció után visszatért a csapat, hogy újabb három-négy számmal örvendeztessen meg minket. Mint sejthető volt, az egyik legepikusabb és legmegindítóbb tételük maradt utoljára; a Suicide by Star.
Többszöri „Ti vagytok a legjobbak” mondat után végül elhagyták végérvényesen az A38 hajó színpadát a tagok. Nem sokáig élvezhettük az eufórikus állapotot a hallottak után, mivel a biztonsági szolgálat hamar kitessékelt minket a „zárnánk már, el lehet menni kérem” mondatot kántálva.

Mindenesetre mi egy briliáns koncertélménnyel gazdagodtunk, Ők pedig egy újabb olyan koncertet adtak le kis hazánkban két év után újból, amitől elégedettség járhatja át szívüket.
A teljesség igénye nélkül íme pár szám, abszolúte nem kronológiai sorrendben, ami ha nem csal emlékezetem, elhangzott, köztük az új tétel is:

– Dark Passenger
– Echoes
– The end of the Beginning
– Suicide by Star
– All is violent, all is Bright
– A Deafening Distance
– The Lost March
– Transmissions
– Spiral Code
– Route 666
– Reverse World
– Infinite Horizons

Köszönet a fotókért Pazonyi Dórinak!

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár