Gothica 6.66 – Koncertbeszámoló

2007. április 30. Budapest, Petőfi Csarnok

Naplószerű beszámoló, remélem tetszeni fog Nektek, Kedves Gothica 6.66 látogatók!

Az egész április 29-én kezdődött… Egy nagyon jó barátommal készültünk a másnapra. A The 69 Eyes: Lost Boys című számával izzítottuk magunkat a koncertre. Éjjel fél 2-kor még ritmusra vasaltam a nadrágomat, míg a haverom úgyszintén ütemre borotválkozott. 🙂 Ezalatt Pesten a Garden of Eden, mint utólag kiderült, nem a nadrágját, hanem a haját vasalta. Mindenki lázban égett. 🙂 Éjjel 2 környékén Epidemicre aludtam el, nagyon közel volt a reggel, az indulás órája. 6-kor keltünk. Öltözés, pakolás, és irány Pest! A buszunk reggel 7:20-kor indult, a baráti társaság többi része már lent volt a buszmegállóban, vasárnapi menetrend lévén alig jártak buszok, így ők már 6-kor ott tobzódtak. Hosszú 2 napnak néztünk elébe. Megvettük a jegyet, felültünk a tömegközlekedési eszközre, ekkor már tudtuk, hogy nincs megállás… Az utazás rendkívül hosszú volt, de mi mégis élveztük. Ettünk, ittunk, nevettünk, aludtunk, majd megálltunk Dunaföldváron kávézni, fotózni. Nyúzottan, de mégis reményekkel telve 11:45-re értünk a Népligetbe.

Egyik drága barátom már aggódva hívott minket, hogy merre járunk. Elnéztünk egy vendéglőbe is, ahol jól megebédeltünk, és áthúztuk a bulizós ruhánkat, ugyanis elég kényelmetlen lett volna fűzőben 5 órát végig ülni. 🙂 Nagy nehezen, de eljutottunk az 1-es villamos megállójába. Az Ajtósi Dürer soron sikeresen le is szálltunk. Úgy éreztük magunkat, mintha sivatagban lennénk. 🙂 Tűzött a nap, Pecsa sehol, italainkat elfogyasztottuk már… Eltévedt a VIDÉKI VÁMPÍR CSAPAT 🙂 Pár perc múlva sikeresen megérkeztünk. Már vártak minket. Pesti barátokkal nagy örömben úszva ugrottunk egymás nyakába, akkor már éreztük, hogy jó lesz ez az este. Mindenki bemutatkozott mindenkinek, új ismeretségek kötődtek. A sajtó részlegen lejelentkeztem. Kipipálták a nevemet. Se egy kártyát, se kilépési engedélyt nem kaptam. Ez eléggé meglepett, no mindegy. Ruhatár, pisilde, majd irány a Pecsa felfedezése! 3 színpad. Egy kint – a szabadtéri színpad, ami “Édenkert” névre hallgatott. A Pecsán belül pedig 2 színpad volt. A nagyszínpad, ami “A Kárhozat terme” nevet viselte, illetve egy pici színpad, “A Pokol Bugyra

Akkor már elkezdődtek a koncertek. Hirtelen azt sem tudtam, hová rohanjak. Összeszedtem a barátokat, ellenőriztük a fényképezőgépeket, és szétszóródtunk, azért, hogy mindenhol készüljenek fotók, és minden zenekarról tudjunk írni. Rengeteg ismerős, barát volt fent, nagyon jó volt a hangulat.

Mindenféle embert lehetett látni. A true gothicus lányok sem maradhattak le a buliról, az egyik kint az udvaron sírt egy szendvicset majszolva fűzőben. Ր annyira gothicus volt, hogy barátai sem voltak 🙂 Elég komikus látványt nyújtott. Rengeteg olyan leányzókat is láttunk, akik az együttesek tagjaira vadászott. Mindenki érti, hogy mire gondolok, ők voltak többségben. A fiúknak ez a nap tuti, hogy a Mennyország volt. Egy gyors légyottot akármelyik le tudott volna bonyolítani valamelyikkel, ha szeretett volna. Ami negatív volt, az az, hogy semmiféle szóróanyagot nem adtak ki a pontos zenekari időbeosztással. Az információs pultnál adtak egy lapot, illetve tollat, és le lehetett írni, aki akarta.

Az Édenkertben az Amadea egy rendívül jó koncertet nyomott le. Sokan voltak, pedig tűzött a nap, és a vámpírok ugye nem bírják a fényt. 🙂 Marci, a hörgésért felelős soproni srác mindent beleadott. A lányok megőrültek, amikor a fenékig érő haját megpörgette. Tűző napon, 3 óra körül kezdett a Black Leaves, az Éden Kertje színpadon. Technikai problémák adódtak az átszerelésnél, de a segítőkész technikusok záros határidőn belül megoldottak mindent. A közönség lassan gyülekezett és gyorsan is oszolhatott, ugyanis 3 számra maradt idő, amiből majdnem csak 2 lett. A visszatapsolás sem segített, úgy tűnik, nagyon komolyan vették a program időbeosztását. Elsőként az 1999-ben megjelent EP címadó dala, a Nightfall hangzott el, amit egy új, még meg nem jelent szám, a Tavasz követett. Az utolsó dal – szintén a Nightfall-tól – a What’s Death Hiding? volt, ami eléggé meg is mozgatta az egybegyűlteket. A közönségnél csak a zenekar sajnálta jobban, hogy ilyen kevés idejük maradt, de még ezt a keveset is élvezték, mert hangulatból tényleg nem volt hiány.

Ezután az Alhana következett, ennek az együttesnek hihetetlen nagy rajongótábora van, meg is töltötték a színpad előtti teret. A pokol bugyrában az első zenekar egy pécsi zenekar volt, az Icethunder. Hogy ők mit kerestek ott, azt nem érti senki. Alternatív zenét játszanak, és 4 vagy 5 pécsi középiskolás lányból áll a formáció. Semmi közük ehhez a vonulathoz. Az érdekesség az, hogy a Sear Blissék meg sem lettek híva a rendezvényre, sőt a Gate of Darkness sem, de ők igen. Mindenesetre érdekes… Elnézést, akit ez bántott, de nekem furcsa, és bosszantó volt. Ebben a teremben lépett fel a Decandence is, ők nagyon jól muzsikáltak. Egy In Flames feldolgozás is volt a palettájukon, a Pinball. Elég sokan tekintették meg őket. Szimpatikus zenekar, nagyon jó színpadi játékkal. Remélem többször lesz szerencsém hozzájuk.

Ezután kicsit leültünk kint pihenni pár boros társaságában, és kintről hallgattuk a kisteremben zajló eseményeket. A Holt Költők Társasága igen kellemes élményként maradt meg! Jó muzsika, napfény, jó társaság, és jégkockás boroskóla. Mi kell még? 🙂 A Kárhozat termében Molnár Robi (Árnyak) zenekara az October is fellépett. Meghallva hangját egyből megnéztük mi is történik odabent. Totál Árnyak stílusú zenét játszanak, ami nem meglepő.

Րket követte a német nemzetiségű Das Scheit formáció. Manson hangulatú zenekar industrial elemekkel. Sokan voltak rájuk kíváncsiak, nagyon jó volt a hangulat.

Ezután a Garden of Eden következett. Természetesen az első sorban álltunk fotógépekkel, és pár borossal felszerelkezve. Videoklip forgatás volt.

“Tökéletes volt minden, mint egy vámpírgyermek születésénél”- by Binci (énekes). Ez a mondat szállóige lett. 🙂

Horváth István gitáros mindent beleadott, volt gitárnyalogatás, headbangelés, Binci ang keresztes nacija sem maradhatott el, napszemüvege sem (“Sunglasses after dark”) igazi dark’n’roll bulit nyomtak a fiúk! A zenekar új taggal bővült (billentyű) – Kisduda Árpád (ex De Facto) személyében. Nemsokára megjelenik az új albumuk, a “Vampires of Eden”. Ehhez készítették el az első klipet, nemsokára készül a második is, ami nem koncertfelvétel lesz. Sok új angol nyelvű dallal lepték meg közönségüket, céljuk a külföldi piac meghódítása is. Reméljük sikerülni fog nekik! A pécsi darker csapat a “Lost Boys” (The 69 Eyes) című feldolgozást várta, sajnos ez elmaradt, mivel Binciéket leküldték a színpadról, nem fért bele az időbe… :S De azért elénekelte nekünk a pultnál a biztonság kedvéért. 🙂

A De Facto természetesen rengeteg embert vonzott a nagyszínpad közelébe. Lenyomták a legkedvesebb nótákat, táncolós, dalolós buli volt. Kellemes élmény!

Egy zenekarra igazán kíváncsi voltam- lettem volna. A Dying Wish-re. Persze sikeresen lemaradtam róla, sikerült eldumálnom az időt… Ők most álltak igazán össze újra. Nagyon készültek erre a fesztiválra. Remélem oltári nagy bulit csaptak, amiket meséltek, az alapján tuti nagyon jó buli volt! 🙂 Időközben a Cross Borns is megtette látogatását a helyszínen a szabadtérin, bennük sem csalódtunk! Jó hangzás, tömegizzítás, húzós riffek, volt minden, ami kell! Ekkor következtek a nagyszínpadon azok az együttesek, akik miatt rengetegen jöttek el. Megkezdődött az Este! Pár órával utánuk lépett színpadra a Mandragora Scream, róluk pár videót is megtaláltok majd a honlapon, eszméletlen nagy sikerük volt!! Nagyon jó kis formáció, érdemes volt őket meglesni!

Mortiis Nagyszínpad: rengeteg ember, egyként üvöltötte a számaikat, az énekes rendkívül jó frontember, egyszerre ugrált és tombolt rájuk a tömeg. Véleményem szerint rengetegen csak miattuk jöttek a fesztiválra. Tudniillik levegőt alig kaptam bent.

A fényviszonyok elég rosszak voltak a nagyteremben, szinte nem is voltak, ezért alig tudtunk igazi jó képeket készíteni, remélem azért használhatóak. Én ekkor 2 terem közt ingáztam, hiszen a kisteremben a Christian Epidemic lépett fel, én őket sokkal jobban szeretem, sokkal jobban érdekeltek, mint a Mortiis. (remélem most nem lincseltek meg :P) A szokásos introjukra a tömeg már lázban égett! A lábatlani banda beleadott apait-anyait! Az új énekes most debütált egy igazán nagy közönség előtt. Az emberek vegyes érzelmekkel fogadták, sokaknak hiányzott Zsüli “sátorszaggató hangja” (by egy rajongó)… Szóval, ahogy én láttam, nagyon megosztották az embereket. Nekem személy szerint így is tetszett, bár a megszokáson én sem tudok ilyen hirtelen túllépni, nekem is hiányzik Zsüli. Barnit (billentyű) kérdeztem a koncertről, és az új felállásról: Szerinte sokkal jobb ez az új helyzet, sokkal többet tudnak kihozni a zenekarból így, és rendesen megy minden, a próbák, fellépések is. Amíg nem jött az új énekes, addig haldoklott az Epidemic. Bizakodva fordul a jövő felé. Véleményem szerint nagy hiba volt egy Epidemicet egy kisterembe berakni, az emberek, mint a heringek álltak, levegő alig volt. Sokan panaszkodtak arra, hogy ide került az együttes, hiszen egy nagyszínpadot érdemeltek volna…

Este 9-kor lépett színpadra a tatabányai Agregator. Elég rossz ötletnek tartottam, hogy bezsúfolják őket (és a közönségüket) egy ilyen pici és kényelmetlen helyre, de biztos jó okuk volt rá. Még soha nem láttam koncertet lépcsőről, egyszer ezt is ki kellett próbálni. A felállásról megjegyzendő, hogy egészségügyi okok miatt nem Pöpi ült a dobok mögött, de a produkció így sem veszített értékéből, bő 40 perces tombolásban részesülhetett, aki a fullasztó meleg ellenére bemerészkedett A Pokol Bugyrába. Setlist: Horizont, Túlontúl, Gyökerek nélkül, Krómszín ég alatt, Puszta lét, Soha már, Zuhanás, Remény, Sötét éden, Hattyútánc.

A Vale of Tears volt még igen említésre méltó ebben a teremben, jó kis zúzós koncertet nyomtak, jó pár ember headbangelésével vegyítve. 🙂 Agregator alatt a nagyteremben a Deathstars játszott! Nagyon-nagyon sokan voltunk! Talán az est fénypontja ők voltak. Rengeteg rajongó, néző volt. Én előre nem is nagyon mentem, inkább meghúztam magam hátul, mint csendes megfigyelő. A frontember nagyon beleélte magát a szerepébe, olyannyira, hogy a nemi szerve majdnem napvilágot látott a sok ugrálás hatására (nem igazán tartotta az öv a nadrágját) – sok fanatikus rajongó örömére. 🙂 Lesben álltak a csajok fényképezőgéppel, hogy mikor történik meg a várva várt baleset. 🙂

Később a raszta hajú gitáros elvegyült a tömegben, autogramot osztogatott, fényképezkedett, láthatólag nagyon jól érezte magát a bőrében, és nagyon tetszett neki a helyzet, hogy a rajongók sorban állnak egy öleléséért.

A Mortiis gitárosát is el tudták kapni a szerencsések egy-egy fotóra, vagy aláírásra. Nagyon kevés zenekar volt, aki nem vegyült el a plebs közt, hihetetlen természetesen viselkedtek, és hősiesen állták a rohamokat. 🙂 A Dalriada hozta a formáját, műsorváltozás miatt a nagyteremben játszottak. Nagyon feltörekvő zenekar, rajongótáboruk koncertről koncertre egyre nagyobb. A Kikelet című új albumukról játszották a legtöbb számot.

A Nevergreen egy nagyon kedves, doomos koncertet nyomott! Sok-sok ember örömére újra összeálltak. A kép nem teljesen tiszta őket illetőleg, ugyanis személyes összeférhetetlenségre hivatkozva mentek szét pár éve, most pedig tagadnak mindent, és azt mondják, hogy ez csak egy tudatos lépés volt, hogy az emberek várják vissza őket, egy reklámfogás, illetve pihenés. Végülis teljesen mindegy, a lényeg, hogy újra itt vannak. A nagy slágereiket játszották (szinte az összes daluk az), a nagyterem csak zengett, hiszen szinte mindenki tudta a dalszövegeket. A gótikus, darkos párok végig romantikázták az egy órát, hiszen sokaknak régi emlékek fűződnek ezekhez, a dalokhoz. Akiknek meg régiek nem, azoknak most lettek egy életre szóló emlékeik. Sok viszontagság árán jutottak el a fesztiválra, eltűnt egy útlevél, illetve egy családi tragédia miatt az Amok nem is léphetett színpadra. Mindezek ellenére a buli maximálisan jó volt!

Րket a pesti Tesstimony követte. Ekkor már körülbelül éjjel 2 óra lehetett, és elég kevesen maradtak addigra, de az a maréknyi ember, aki még a Pecsában volt, a tiszteletét tette ezen a koncerten. Balázs izzította a népet rendesen, lement a korláthoz is, a csajok örömére, és onnan hörgött a mikrofonba. 🙂 Addigra már elég illuminált állapotban volt mindenki, a közönség, és a zenekar egyaránt. 🙂

Minden jó, ha jó a vége alapon, nekem ez volt az utolsó zenekar a fesztiválon, amit megtekintettem, de nem csalódtam, méltó befejezése volt a bulinak.

Ezután még masszív bulizás várt ránk pár ismerőssel, hadd ne részletezzem a végkifejletet. 🙂

A Gothica 6.66 mindenkinek mást jelentett. Kötődtek új barátságok, szerelmek szövődtek, szakítások is voltak, sarokban bőgések, veszekedések, és hihetetlen nagy bulizások, nevetésekkel, ölelésekkel, örömködésekkel, és tombolásokkal. Kinek mi jutott. Összességében nekem nagyon tetszett a buli, csak egy kicsit pontosabb szervezést igényelt volna a rendezvény. Fáradtan, félig ájult állapotban kértük ki a cuccainkat a ruhatárból. Reggel fél 7kor indult buszunk Pécs felé. Addig csak vegetáltunk, és próbáltuk feldolgozni a rengeteg benyomást, ami ért bennünket. Nem kellemes meglepetés ért minket a buszon. A jegyárak elég durván megemelkedtek, még jó, hogy több pénzt raktunk félre, lehet, hogy még itthon sem lennénk. 🙂 Délután kettőre sikeresen haza is értem, vidéki vámpírlányból zombiba váltottam át. 🙂 Még egy év, és újra elkezdődik a forgatag, az ország legnagyobb, legjobb gótikus találkozója!

Jövőre, Veletek, Ugyanitt!

Készítette: Demonica
Kiegészítete: medea

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár