2023. március 1. @ Budapest, Dürer Kert
Szédületes mulatsággal indult a tavasz a Dürerben, ami egy éjszaka erejéig közös helyszínévé vált a viking portyáknak, az irgalmatlan tempójú thrash- és death metal rohamoknak, miként egy rövid időre megtapasztalhattuk Szibéria zordságát is.
Az utóbbi időben – felteszem financiális okokból – a tematikus koncertek úgy tűnik tartósan háttérbe szorultak, így fordulhat elő, hogy a műfajában egyébként teljesen eltérő zenekarok egy színpadon osztozzanak. Nos, akár tetszik, akár nem, azt hiszem a jövőt tekintve ezzel a változással mindenkinek meg kell barátkoznia. Na de nekem ezzel nincs különösebb problémám – pusztán azok kedvéért jegyeztem meg, akik meglepődtek a fenti névsoron –, tehát csapjunk is a közepébe.
Címszavakban az első 20 perc eseményei: pontos érkezés, lepakolás, koncertzakó felvétele, felszerelkezés whiskeyből, majd irány a merch pult. Értelemszerűen komolyabb választékkal a Grima és az Aether készült. Legnagyobb örömömre mindkét banda CD-iből teljes volt a kínálat, ekként újfent bővíteni tudtam a gyűjteményem. Itt történt egy bohókás fennakadás, tudniillik lengyel barátainknak próbáltam elmagyarázni, hogy ha 5.000 Ft-ba kerül az In Embers album és én 10.000 Ft-ot adok, akkor ne akarjanak 25.000 Ft-ot visszaadni, különben veszteséges lesz a turnéjuk. Ekkor a mundér becsületét mentve megjelent a csapat dobosa, aki elmondta, bizony Łódź-ban 5.000 Zł, az átlag fizetésnek felel meg. Kissé irigykedve a lengyel gazdaságra elpanaszoltam, hogy Magyarországon ugyanennyi forintból lassan már a napi reggelire alig futja. Mivel azonban sor állt, abba kellett hagynunk a diskurálást, különben is perceken belül kezdődött az első koncert.
A felejthetetlen estet, menetrendszerűen, a viking/folk metal Kylfingar nyitotta. A hazai viszonylatban unikális zenei és szövegvilággal rendelkező együttes idén januárban egyszer már megmutatta a Dürer közönségének, hogyan kell mulatni. Ez most sem volt másképp, előadásukkal percek alatt hamisítatlan viking hangulatot teremettetek. Talán említenem se kellene, de a fellépők közül az ő zenéjük volt a leginkább dallamos. A rendelkezésükre álló időkeretben a talpalávalót egyenlően merítették a 2014-es Halhatatlanok, a 2018-as Világok határán, valamint a nemsokára megjelenő Vadak útján lemezeikről. Nem tudom ki, hogy van vele, de én már tűkön ülve várom az új korongot! Őket hallgatva egy szempillantás alatt elkalandoznak a gondolataim a történelmi régmúltba, ami koncertjeikre hatványozottan igaz. Dalaik ugyanis elementáris erővel idézik föl a kalandozások véres, mégis őszinte világát, ahol a bajtársiasság, a harciasság érzete, a győzelembe vetett vak hit és hősi halál utáni vágy még igaz erények, és nem hollywoodi fantasykba csomagolt fantazmagóriák voltak. Nyilván a Kylfingar tagjai és a közönségük is tudja, hogy ez a kor végleg letűnt, de szívünkben mindig vágyni fogunk annak érzelmi és gondolati tisztaságára és nyers brutalitására!
SETLIST:
Intro
Jöttünheim kürtjei
Örök vadászat
Pajzsfal
Kovács és kard
Út a Valhallába
Kilenc valkűr
A közönséget a jelenkorba a második fellépő, a szintén hazai Archaic rántotta vissza. A thrash-kvartett zenéje ezúttal is szinte szétrobbantotta a színpadot és a jelenlévők hallójáratait. Már több fellépésüket volt szerencsém megtekinteni, ennek ellenére mindig elcsodálkozom azon a elképesztő ütemen, amit dalaik diktálnak. A brigád azt a fajta modern hangzású thrash-t játssza, ami igazán közel áll szívemhez. Dobtémáik ezúttal is vetekedtek egy kovácsműhely erejével, riffjeik és szólóik pedig újfent ízelítőt szolgáltattak a keménység és a kreativitás ötletes párosításából. Talán többen értesültek róla, hogy a frontember 2020-as távozása után az egyik gitáros, Erdélyi Péter állt a mikrofon mögé. Ebben a felállásban még nem nyílt alkalmam meghallgatni őket, viszont az énekhangja engem teljesen meggyőzött, ami különösen az újabb számok esetében nagyon erős! Ugyanígy emlékezetes alakítást nyújtott a basszusgitárnál Horváth István helyett beugró Illés Gábor is. A rendelkezésükre álló fél órában főként az utolsó, a 2022-es The Endgame Protocol számait adták elő. Mit mondhatnék még, ehhez a fajta fémötvözet előállításához csak kevesen értenek, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy időnként meg-megnyílnak számukra a világot jelentő deszkák. Remélem ez a felállás tartós marad, miként nagyon örülnék neki, ha ezek a hamisítatlan hazai gitárok mind többet szólalnának meg külföldön is.
SETLIST:
No One Knows
The Truth
Behind
Last Man Standing
Withstanding
A Cold Embrace
Until We Fade
Lemezismertetőim rendszeres olvasói bizonyára rájöhettek, hogy meglehetősen elfogult vagyok a lengyel metállal szemben, amit Európa-szerte az egyik legszilárdabbnak és leginnovatívabbnak gondolok. Az utóbbi időben ugyanis ez a színtér a csapatok megszólalását tekintve különös kifinomultságra tett szert a kemény pofonok és az édes csókok osztogatását illetően. Nem kivétel ez alól a – 2015-ös fennállása során először – hazánkba látogató melodikus death metalban utazó Aether sem. Fellépésükkel, saját bevallásuk szerint, szerettek volna egy kis világos tónust vinni az est sötét hangulatába, továbbá pozitív gondolatokat közvetíteni az egybegyűltek számára. Ezt a célt szerintem maximálisan elérték! Ahogy startolt az első szám, pár másodpercre megszeppentem a nem mindennapi hangzásvilágtól, de azután könnyű volt megszokni a pazar gitártémákat, a dobok feszes tempóját és a gyönyörű szintetizátorbetéteket (sajnos ez utóbbi csak felvételről szólt). A produkciót Michał Miluśki, a zenéhez maximálisan illő súlyosabb karcos-, illetve tiszta power metalos vokálja tetézte be. Esetemben tehát a meghallani és megszeretni érzése ütött be, rögtön az elején! Az Aether izmos, mégis dallamos death metal, abból a fajtából, amire napok múlva is emlékszel és önkéntelenül dúdolgatod magadban. Zenéjük minden perce koordinált offenzíva, ahol a szépség kéz a kézben jár a diadallal. Aki kedveli a Brymir, Stormlord, no meg a Wintersun számait, az hozzám hasonlóan beleszeret majd a zenekarba, és az eddig megjelent egyetlen nagylemezüket sokáig ki sem akarja majd venni a lejátszóból. A brigádot régebb óta ismerők örömére eljátszottak egy új számot – a Strom-ot – is. Sajnos túl hamar elrepült a rendelkezésükre álló 40 perc, mindazonáltal az eseményről olyannyira nehezen készülő fotó közben kiderült, hogy a két népnek akad egy közös káromkodása is, ami tovább emelte a joviális hangulatot. Remélem mielőbb viszont látjuk őket Magyarországon!
SETLIST:
Elements
Tale of Fire
Golden Eyed Fox
Wildfire Within
„Storm”
Insomnia
Dream
A program szerinti utolsó fellépő az orosz atmoszférikus black metal horda, a Grima volt. A csapat a tavaly nyáron megjelent Frostbitten című albumát volt hivatott bemutatni, azonban repertoárjuk második felébe felkerült korábbi lemezeik néhány kedveltebb tétele is. Azt gondoltam, ha várok egy-két napot a látottak megörökítésével, akkor talán könnyebb lesz szavakba foglalni érzéseimet. Nagyot tévedtem! Ilyen kivételes fellépést már régen nem láttam, ezért csak küszködöm benyomásaim leírásával. Kezdjük talán ezzel: a Grima megjelenésében és mozgásában a legapróbb részletekig mindent pontosan kimért. Énekesük, Vilhelm, ha épp nem valamelyik brutális és nyakatekert gitártéma kivitelezésén fáradozott, mintha – Csihar Attila mozgáskultúráját gondolta volna tovább – látszólag egy fa gyökereinek és indáinak mozgását imitálta volna. A szaggatott fekete csuhák, a fatörzs-maszkok, és a ruhától vagy maszktól szabadon hagyott bőrfelületek feketére színezése igazán felerősítették az ent feelinget, és kivételesen félelmetes érzést keltettek. A vokál annyira torkot reszelő volt, mintha csak szögesdróttal lett volna telítve. A gitárművek szeszélyes hangzással pillanatokon belül repítették a számokat a messzi orosz sztyeppék zsigeri teleiből a végeláthatatlan erdők árnyai és kísértetei közé. Egyik Kronos-os kollégám jegyezte meg e rendkívül egyedi hangkép kapcsán anno a 2021-es Rotten garden-ről írt ismertetőjében, hogy „már-már érezni a moha, a rothadó avar és fenyvesek keveredő illatát”. A koncerten ez a hatás még intenzívebb volt, amire az énekes előadásmódja mellett például a műhavat szóró masina nagyban ráerősített. A különböző szintetizátorsoundok és az ízlésesen alkalmazott akusztikus betétek (harmonika) hallatán többen szemüket lecsukva adták át magukat emez káprázatos és komor hangversenynek. A dobok szintén páratlanul hipnotikus erővel bírtak, s oly elemi erővel irányították ezt a gazdagon texturált hangzást, ami a ritkábbak közé tartozik a black metal egészét nézve is. A Grimát alkotó zenészek tehát egy nagyon sötét és fagyos, robbanásszerű ütemekkel, technikás váltásokkal és vad tempókkal gazdagon felvértezett, mindamellett súlyos és atmoszférikus pogány black metalt hoztak el Budapestre. Ez a nem mindennapi, hihetetlen művészi önkifejezés annyira bámulatba ejtette a nézőket, hogy miután a Grima levonult, még hosszú percekig tapsolt mindenki, és sokan azután is csak mozdulatlanul álltak az üresen hagyott színpad felé tekintve, mint akik akkor ébredtek egy ködös, hideg téli álomból. Van ennél nagyobb elismerés?
SETLIST:
Gloomy Heart of the Coldest Land
Giant’s Eternal Sleep
Moonspell and Grief
Hunger God
Winter Morning Tower
Cedar and Owls
Enisey
The Moon and Its Shadows
Siberian Sorrow
Nem akarom magamat ismételni, de ez a koncertsorozat számomra tényleg a felejthetetlen bulik közé került. Olyan élmény volt, ami ritkábban adódik még a gyakori koncertlátogatók számára is. Őszintén gondolom, hogy szerintem igazán bánhatja, aki valamiért kihagyta. Köszönet az Asgardian Events-nek a remek tavaszköszöntőért!
- Szervező: Asgaardian Events
