2007. június 26. @ Budapest, A38
BPRNR szervezésében
Nagy mázlival és több órás várakozással össze tudtam hozni, hogy bejussak erre a giga bulira, ami nagyon sok érdeklődőt vonzott. Az úgymond hardcoreosabb töltetű keményebb, metálosabb zenék nálunk is elég nagy népszerűségre tettek szert. Ezt a keddi megmozdulás is jól mutatta. Az, hogy kinek mit jelent a hardcore, az teljesen szubjektív, mert a sok színtérben / a láthatatlan színtérben / tevékenykedő személy elsődleges feladata, hogy kisajátítsa a hardcore fogalmát, ezért teljesen fölösleges a megközelítés. Bár tény, hogy minden korosztályt illetve osztályt vonz ez a zene, stílus, vagy akármi. Mindenkinek mást jelent ez a muzsika, az érzelmi megnyilvánulás ezen formája. Sok fiatalt láthattam minden korosztályból, akik a mai generációból valóak, olyan embereket, akik nem mennek el az év többi „hardcore” néven jegyzett bulijaira, őket „csak” ez a ominózus buli vonzotta. Sok helyen már eléggé leoltották ezt a bulit, ami szerintem jó hangulatú volt, kellemes kis este, ezért már a kedvem is elment attól, hogy rosszakat is megpróbáljak mondani róla. Nem kell, minek? Tény és való, hogyha egy undergroundabb körökben elhíresült zene, vagy akármilyen más kifejezési forma egy nagyobb réteg által lesz ismerve, akkor minden bizonnyal több szem, több érzelem megnyilvánulását láthatjuk az adott elhíresült produkció felé. Ami azt jelenti, hogy minden csoport keveredik, színesebb lesz a paletta azokból az emberekből, akik megszerették az adott banda zenéjét. El tudtam volna képzelni a keddi koncerteket úgy is, hogy olyan „hardcoreosan” nagy buli lesz, ahol megy orrba szájba a surf, a stagediving, a mosh, nem a verekedés. Mivel sokféle embertípus tette tiszteletét a bulin, nem mindenki volt mindennel tisztában, ami nem is baj, mert nincsenek szabályok. Igaziból mindenki megőrül, aki meghallja a Hatebreed kezdő riffjeit, s akkor elindul a hepaj. Amiatt írtam ilyen pszichológiai megközelítésű, semmitmondónak is tűnhető sorokat, hogy azt próbáljam megmagyarázni, hogy relatív, hogy mitől jó egy buli.
Nos, az EMBERS kezdett. A szombathelyi metalcore-ban utazó bandának kapható már az új nagylemeze, és az albumról is hallhattunk jó néhány tracket. Jó hangulatot csináltak, volt rájuk fejrázás is. Többször is megemlítették, hogy köszönik szépen a lehetőséget, hogy felléphettek a 2 nagy banda előtt. Volt nekik merchandise-ban szép mintás pólójuk illetve trucker hat is egyaránt. Szóval ők is készültek eladnivalóval, mint az As I Lay vagy a Hbreed. A színpadra kihozták a „kopott” As I layes molinót, amit nem én említettem, hogy kopott volt, csak máshonnan idéztem, mert valakinek nem jött be a buli, s már mindenbe belekötött. Akkorra már volt sikongatás az aranyos kis lányok részéről, akiknek ez volt bizonyára életük koncertje. Hamar kijöttek a színpadra a srácok, akik bele is csaptak a lecsóba. Onnantól kezdve elkezdődött a Diving, az adott részeknél a Circle pit is, tehát a hangulattal nem volt gond. A zenekar is jól nyomta, mindent hoztak, amit hozniuk kellett. A színpadi kiállással sem volt gond szerintem, mert odatették magukat. Augusztusban jelenik meg a banda új nagylemeze, amiről még sajna nem játszottak számot, de így is elhangzottak a nagy slágerek / Forever, 94 hours, Confined, Meaning in tragedy /. Nem játszottak sokat, de így is kielégítő volt a produkció. Ă…Âk is, mi is jó élményekkel gazdagodhattunk. Elvileg, ha minden jól megy, még találkozhatunk a srácokkal nemsokára, mert a Darkest hour őszi turnéján ők jönnek a punkmetalcoreos arcokkal, tehát már csak ide kell szervezni őket.
Nemsokára megérkezett a HATEBREED, akik egyből a „To the threshold” – al operáltak, s akkor beindult a mozgolódás. Mindig volt hepajkodás a koncerten, de olyan eszeveszett mosh meg őrjöngés nem volt, mint például 2004 – ben a Sportszigeten, de attól még volt mulatozás, csak az én érzéseim ezek, amiket leírtam. Mindegyik lemezről hallhattunk számokat, még a Satisfaction… lemezről is a szokásos koncertes számokat. A hangzás náluk is okés volt. Jamey Jasta jól hozta a témákat, néha megfáradt, s akkor nem nyomta annyira durván a számokat / Defeatist /, de összességében helyén volt a csákó. Új gitáros is felütötte a fejét a bandben, őt is bemutatták, akik szerintem abszolút beleillik a nagydarab gitár – basszus szekcióba. Én is mosholtam ezerrel, amikor csak lehetett, szerencsére kaptam – adtam , na de ez előfordul egy ilyen bulin. Megérte eljönni, jó volt mindegyik banda. A média hatalma most is megmutatkozott, mert ha nem lenne a zenekarok mögött a menedzsment, akkor tuti nem jönne le ennyi ember 2007 – ben Hbreedre meg As I layre. No de ők is úttörőbandáknak számítanak / elvileg /, akik elsők voltak az adott stílusban, de ez sem igaz, csak talán velük kezdődött el a divathullám. Bár, ha történelmezni akarnék, akkor egyik banda sem találta fel a spanyol viaszt, csak egyszerűen jók meg remek számokat írnak, meg számomra hitelesek is, bár minden relatív, kinek mi a hiteles.
Szóval mindenféle ember letolta az arcát a bulikra, legyen szó emósról, punkról, metálosról, rockerról, hácésról, nekem mindegy, milyen jellegtelen megnevezésű stílusúról. A lényeg az, valakinek ez a koncert továbbfejlődés lehet, hogy még több bandát ismerjen meg, valaki meg csak megy a divat után, de szerintem minden ilyen bulinak van értelme, amely ennyi embert vonz, mert tudat alatt mindenki tanul a másiktól. Lehet nem kéne ilyen jóhiszeműnek lennem. A jegy az relatíve elég drága volt, de biztos csak így jöttek ki nullára / hehe / a szervezők, mert gondolom drágák a zenekarok. Na jó tréfát félretéve, jó, hogy ideszervezték a bandákat, akik sikereik csúcsán vannak, ha a Hatebreed már volt jobb formában is, de lehet azért mondom ezt, mert hangulat ingadozásai voltak. Tény, hogy népzene lett mind 2 banda, s a szórakozás is kommerszebb lett, ami jó is , meg nem is, na mindegy, megérte eljönni.