Heaven And Hell – Koncertbeszámoló

2007. július 4. @ Budapest, Petőfi Csarnok

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok már mai gyerek, így már koromnál fogva tizenévesen olyan együttesek zenéin nevelkedtem, mint a Deep Purple, Led Zeppelin, Uriah Meep, Black Sabbath, Rainbow…
A neveléshez hozzájárult a Szabad Európa Rádió és Cseke László – alias Ekecs Géza – hangja… Óh, azok a hetvenes évek! Akkor azt gondoltam, soha nem lesz rá alkalmam, hogy ezeket az együtteseket valaha is láthassam. Hála a sorsnak, tévedtem. Ilyen tévedés áldozata lettem július 4-én. Ennyi bevezető után rátérek a lényegre. Mikor megtudtam, hogy a Black Sabbath együttes Heaven and Hell album formációban /Iommi, Butler, Dio, Appice, Ward/ idén beutazza a világot, nagyon megörültem. Miután nem volt eredetileg budapesti helyszín, a csoda elmaradni látszott. De hát, mint tudjuk, mi, akik ott voltunk, a csoda testet öltött, hangot hallatott. Miután sikerült jegyet vennünk, a csoda kézzel foghatóvá vált. Az egri triumvirátus tagjaként – cry free tagok és fanok üdvözölve! – megérkeztem a PECSA felé kb. ‘6-kor. Előtte napokig hőség volt, felhőről hírből sem lehetett hallani. Most bezzeg kitartó eső, amolyan áztató fogadott. Viccelődtünk is: ha már Ozzy nincs itt, legalább az új albumáról – Black rain – elküldte az esőt a rajongóknak. Mások angyali üdvözletnek vették az esőt.

Az előzenekar a kaposvári Wisdom volt. Soha nem láttam még őket, noha hallottam már róluk. Műsorukból az eső miatt alig láttam valamit – jött az Ozzy-áldás rendesen. Így aztán nem is kritizálnám őket, mert a büfé fedett előtere alatt húztam meg magam. Nekik biztosan felejthetetlen élmény volt a Heaven and Hell előtt fellépni. Րszintén kívánom nekik, hogy minél nagyobb hírnévre tegyenek szert itthon, Európában és a világban! Este 8 előtt pár perccel két csoda történt. Először elállt az eső, majd pedig megszólalt a Black Sabbath, avagy a Heaven and Hell!!!

Bevallom, nincs gyakorlatom abban, mit tegyek a velem történő csodák idején, így hát könnyeimmel küszködve örültem. Egy biztos: nemcsak én voltam ezzel így… Megszólalt az intró, majd a Mob Rules a temetővé alakított színpadon, a háttérvetítőn dohányzó angyalokkal. A hangzás – számomra – tökéletes volt. A zenekari tagok hozzáállása már bírálható, de a tudásuk nem. Persze a fanyalgók mondhatnák: volt idejük megtanulni zenélni… ami akár igaz is lehetne, de másoknak talán három élet is kevés lenne.

Tony Iommi: a precizitás nagymestere. Játékában érezhető volt a megtervezett hangzás, minden hang a helyén volt, de semmi plusz nem szántja a színpadot, nem engedi el magát. Egyik barátom így jellemezte: hibátlanul oldotta meg a házi feladatot. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni. Nélküle nincs Black Sabbath, mint ahogy Heaven and Hell sem!!!

Geezer Butler: véleményem szerint a világ egyik legjobb basszusgitárosát láthattam(uk). A gitáron olyan futamokat játszott, hogy bármely szólógitárosnak becsületéré válna – kivétel mindig van…játékából tanulmányt lehetne írni profi basszusgitárosok részére. Ր sem rohangált a színpadon, csak zenélt, teljes átéléssel.

Vinnie Appice: A DIO-val készült első két albumon – Heaven and Hell, Mob Rules – ugyan Bill Ward dobolt, de folytatásban – Dehumanizer – ő ült a dobok mögött. Ő is egy volt azon csodákból, akit még élőben soha nem láttam, játékát nem hallhattam. Dobos ugyan nem vagyok, így szakmai értékelésbe sem bocsátkoznék. Közönségtagként csak annyit, játéka pontos, precíz, Geezer Butler-rel tökéletes alapot adott a zenéhez. Dobszólója számomra élmény volt.

Ronnie James Dio: A Rainbow frontembereként ismertem meg. Fantasztikus hangja, dallamvilága magával ragadott kezdettől fogva. Óh, azok a hetvenes évek! Akkor két dolgot nem tudtam volna elképzelni vele kapcsolatban.
1. Hogy a Black Sabbath-ban is fog énekelni.
2. Hogy valaha élőben láthatom.
Miután mindkét dolog valóra vált, igaznak tűnik a mondás: Soha ne mondd, hogy soha. Elcsépelt frázisnak tűnhet, de igaz: a legenda életre kelt. Amit hiányoltam a két ős Black Sabbath tagnál, az nála erény volt. Felszántotta a színpadot, nem volt üresjárat és állásidő. Igazi színpadi figura, nem lehet nem rá figyelni, ha színpadon van. Hangján nem érződött a sorozat terhelés, bár nagy szüksége van rá – messze van még a turné vége. Annyira egyéni dallamvilággal rendelkezik, mint csak kevesen. A legnagyobb énekesek közül, akik sokan példaképnek tekintik. Kell ennél nagyobb elismerés? A Black Sabbathot először 1994 májusában láttam a BS-ben, és hallottam Tony Martin hangján. Az előttem lévő belépőn a naptári napot elmossa Geezer Butler fekete filctollal írt autogramja, de a jegy ára – 1300 Ft – jól látszik. A beszámolóm elején leírt együttesek közül a Led Zeppelint, a Uriah Heep-et, a Rainbow-t eredeti felállásban már nem láthatom. De maradt a Black Sabbath. Tony Martin Ronnie James Dio után már csak az eredeti Ozzy-s Black Sabbath jöhet a sorban a turnén. Talán a 21. században is eljöhetnek még azok a hetvenes évek. Ebben bízom – veletek együtt – de nagyon!

A koncerten elhangzott dalok:
– E 5150
– The Mob Rules
– Children of the Sea
– I
– The Sign of the Southern Cross
– Voodoo
– Computer God
– Falling off the edge of the world
– Shadow of the Wind
– Die Young
– Heaven and Hell
– Neon Knights

Üdvözlet mindenkinek, remélem, nem kell már sokat várnunk a legnagyobb csodákra.

Készítette: “FANY”

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár