Heidenfest 2011 – Koncertbeszámoló

2011. október 20. @ Budapest, Club 202

Fellépők: Finntroll, Turisas, Alestorm, Arkona, Trollfest, Skálmöld

Október 20-án ismét eljutott Magyarországra minden folk és pogány metalos legnagyobb őszi fesztiválja, a Heidenfest. A pogány ünnepély idei őszi felvonása szinte „allstars” bulinak nevezhető, hiszen mindenki megtalálhatta a maga kedvencét. A viking vonal kedvelőinek a bulikezdő, fiatal izlandi Skálmöld, a poénkodós vonal rajongóinak a norvég Trollfest és a skót kalózbrigád, az Alestorm jelenthette a szórakozást, a szlávos pogány dallamok ínyencei az orosz Arkonára tombolhattak hatalmasat, az epikusabb témák fanatikusai az új felállással debütáló finn Turisas buliján ugrálhattak, míg a sötétebb, mégis szórakoztató zenéket kedvelők az est főbandájának, a finnországi svédek csapatának, a Finntrollnak a koncertjét bulizhatták végig. Bár a szervezés több kivetnivalót hagyott maga után (pl. megkésett kapunyitás), a koncertek meglepően pontosan kezdődtek.

Az izlandi Skálmöld viking harcosai negyed hétkor csaptak a húrok közé. A koncertet a Baldur lemezes intró, a népies Heima nyitotta, majd a csapat egyből a legdurvább dalukkal, az Árás-szal késztette headbangelésre a szép számú közönséget. Itt jegyezném meg, szerintem még egy első csapat buliján sem voltak ennyien a Club202-ben (jó, talán annó Dalriadáén), már itt látszott, hogy ezen a bulin nagyon sokan lesznek (a fentebb említett „allstar line-up” okán). Bár a zenekar színpadi mozgása nem volt túl komoly, ez talán annyira nem is problémás, hisz ez az epikus, néhol progresszív viking metal inkább a szilárd egyhelyben állást és szinkron fejrázást igényel, amiből nem is volt hiány (pl. az imént említett dal szólója alatt). Emellett még a zenekar tagjaiból álló férfikórus is igen kitűnő volt, nagy öröm volt látni/hallani, hogy van olyan zenekar, amelyik a lemezen produkált kórust élőben is meg tudja szólaltatni sampler nélkül. A rövid, 5 számos bulit a jó kis kórussal operáló Valhöll vezette le. Összességében engem az északi sziget új reménysége élőben is meggyőzött.

Skálmöld setlist: Intró: Heima, 1. Árás, 2. Upprisa, 3. Kvaðning, 4. Hefnd, 5. Valhöll

Az idei Heidenfest második fellépője az „eredeti norvég balkáni metal” zászlóvivője, a Trollfest volt. A „trollnyelven” daloló, őrült trollokból álló csapat megtévesztően komoly intróval nyitotta meg a bulit, majd a komolyságból abszolút komolytalanságba váltva a Verdammte Hungersnottal hozták mozgásba a magyar és Budepestre látogató egyéb rajongókat. Az első dal kitűnő ráhangolódás volt, a továbbiakban viszont beindult az igazi zúzás. A Karve című klipdallal hatalmas circle pit lendült mozgásba, mely a dal során újra és újra feléledt. A Brakebeinnel engem is meglepett a fura hangszereket felvonultató csapat, hisz a harmonikás tamburára váltott, igazi balkáni hangulatot varázsolva a színpadra (ez a szép délkelet-európai hangszer később is előkerült még). A Der Jegermeister ismét óriási zúzda volt, a dal elején hatalmas wall of death indult, ami idővel circle pitbe váltott (nekem külön öröm volt ez, hisz hazánkban viszonylag kevés zenekarnak sikerül a pogó ezen válfajait kivitelezni). Az utolsó dalra szinte minden zenekarból feljött pár tag a színpadra, hogy a Helvetes Hunden GARM-ban „ugatós kórusként” működjenek közre. Ezt nevezem igazi finálénak!

Trollfest setlist: Intró: Trollkamp, 1. Die Verdammte Hungersnot, 2. Karve, 3. Brakebein, 4. Der Jegermeister, 5. Essenfest, 6. Trollfest, 7. Helvetes Hunden GARM

Bár a Trollfest bulija hatalmas élmény volt és nagyon vártam, a következő koncert volt az, melyre igazán fentem a fogamat: az Arkona bulija! Bár a csapat hatalmas rajongója vagyok már a második lemezük óta, élőben csak a tavalyi Metalfesten volt hozzájuk szerencsém, mely nem a legtökéletesebbre sikerült (félreszervezés, helycsere, rövidebb játékidő). Azóta még annyiban is változtak a dolgok, hogy állandó fúvós tag került a csapatba, így ezen a koncerten is élőben szólalt meg a duda és a sokféle furulya. A 40 perces bulit az új albumos, csodás intró és az azt követő Arkaim nyitotta. Hatalmas kezdés, akárcsak a lemezen, élőben is! Masha színpadi mozgása igen látványos, akárcsak a rajta lévő teljes farkasbőr vagy a néha kezébe kerülő sámándob. A misztikus hangulatú Arkaim után a még misztikusabb Zakliatie jött, amely élőben is elbűvölő. A mulatósabb Leshiy eleje eléggé megtévesztette a népet, hisz beállt a két csatasor wall of death-re, de hát ez nem az a dal volt, így helyette jókora pogó alakult ki. Ezután a koncert epikusabb részbe váltott, a zenekar három különböző lemezének három nagyszerű dalával. Bár féltem, hogy a népi fafúvósok nem fognak jól szólni, mégis meglepően jó volt a hangosításuk. A koncertet egy brutális zúzás zárta a Stenka-Yarilo párosával. A Stenka na Stenkun szokásos wall of death után szerintem nem sokan hitték, hogy túlélik még a Yarilo-t is. A mulatósabb dalokból kicsit hiányzott a harmonika, de hát nem szabad telhetetlennek lenni, így is életem egyik, ha nem a legjobb koncertje volt!

Arkona setlist: Intró: Az’, 1. Arkaim, 2. Zakliatie, 3. Leshiy, 4. Goi, Rode, Goi!, 5. Slovo, 6. Po Syroi Zemle, 7. Stenka na Stenku, 8. Yarilo

A következő koncert előtt muszáj volt fújnom egyet, így végignéztem a merch pultot. Sajnos magyar zsebnek még mindig igen drágák a külföldi csapatok termékei, bár ettől függetlenül megérdemlik a támogatást, így jómagam is támogattam kedvenc oroszaimat. Ami viszont abszolút pozitív ezekben a turnékban, az a zenekartagok hozzáállása a közönséghez, hisz nem csak a színpadon közvetlenek, de a nézőtéren is lépten-nyomon bele lehetett a botlani fellépőkbe, akik rendkívül barátságosan fogadtak mindenkit. Külön említésre méltó Chris Bowes, az Alestorm vezetője, aki minden csapat buliját a közönség soraiban tombolta végig.

Az Alestorm kezdésére természetesen visszamentem, hisz az őrült skót kalózbrigád buliján még sosem voltam. Emellett azért is volt különleges ez a koncert (és persze az egész turné), mert a csapatot az angol Windrider zenekar fiatal szintise segítette ki. Ez nagyon jó ötlet volt, hisz nagyszerűen szóltak a szintitémák a koncerten, amiket azért frontemberként egy gitárorgonán elég nehéz élőben visszaadni. Sajnos az ének hangosítása nem volt tökéletes, viszont nagyon mókás volt Chris sárga nadrágja, ahogy elég látványosak voltak a közönség soraiban lévő kalózok is és a hatalmas felfújható kard is. Az egész koncert mozgalmasan telt, jómagam is elég sokat pogóztam a bukanirok muzsikájára, külön öröm volt a Sunk’n Norwegianra tombolni. A Death Throes of the Terrorsquidre még Vreth is feljött a Finntrollból károgni és hatalmas zúzdát csináltak együtt! Bár a hangosítás nem volt tökéletes, nem csalódtam a csapatban!

Alestorm setlist: Intró, 1. Back Through Time, 2. Shipwrecked, 3. Wenches & Mead, 4. Captain Morgan’s Revenge, 5. The Sunk’n Norwegian, 6. Wolves of the Sea, 7. Death Throes of the Terrorsquid, 8. Keelhauled+Rumpelkombo

Az est utolsó előtti fellépője az új felállással érkező finn Turisas volt. Jómagam nagyon sajnálom Netta kilépését, hisz különleges színfolt volt, de azt kell mondanom, az új felállással is hatalmas koncertet adtak! Féltem, hogy csak új dalokat fognak elővenni, de szerencsére az új lemezről csak négy dalt játszottak, abból is kettő kifejezetten tetszik. A koncertet az új lemezes The March of the Varangian Guard nyitotta, amely még inkább a régi számokhoz áll közel, így kedvencem az új lemezről. A közönségnek is láthatóan tetszett. Mathias „Warlord” nagyon sokat beszélt a közönséghez, a második dal előtt elfilozofált egy kicsit arról, milyen nehéz is kimondani magyarul azt, hogy „egészségedre”. Ennek az apropója különben a második dal, a klasszikus és hatalmas One More volt. Egy kevésbé eltalált új dal után azt is elmondta, hogy nagyszerű volt a Szigetes koncertjük és mennyire szereti Magyarországot és a finnek vértestvéreit, a magyarokat. Az új lemez címadó dala és a pörgős-ugrálós Sahti-Waari után elmondta azt is, hogy mindenhol helyi sört szoktak inni, így csodálja, hogy nálunk egy német „sört” (itt egy elég csúnya szót használt) adtak nekik. Erre a közönség egy magyar márka nevét kezdte skandálni, majd áttért a pálinka skandálására. Turisasék egy gyors unicumozás után folytatták a koncertet a To Holmgarddal, majd a közönségben lévő kalózmaskarásokat kiszúrva a mandolinnal kezdődő (ezt a hangszert a hegedűs tolta) Hunting Pirates-szel folytatták. Bár a színpadon jól mutatott volna ekkor az alestormos Chris, nélküle nagyszerű hangulata volt a dalnak. A tapsolós-pogózós Rasputin alatt üdvözölték a többi fellépő csapatot és a magyarokat, majd mindenki nagy kedvencével, a Battle Metallal búcsúztak.

Turisas setlist: Intró, 1. The March of the Varangian Guard, 2. One More, 3. The Great Escape, 4. Stand Up and Fight, 5. Sahti-Waari, 6. To Holmgard and Beyond, 7. Hunting Pirates, 8. Rasputin (Boney M cover), 9. Battle Metal

Az est főzenekara a Finntroll volt, bár ez nem igazán látszott. Nagyon sokan ugyanis elmentek Turisas után, aki pedig maradt, az nagyobb részt olyan fáradt volt, hogy inkább ülve és pultnak támaszkodva figyelte az északi folk-blackerek koncertjét. Mivel én is végigtomboltam a korábbi koncerteket, így kénytelen-kelletlen csatlakoztam az ülve mulatókhoz. A hangosítás ezen a koncerten volt a leggyengébb, főleg az ének minőségén rontott sokat. Ami meglepett, az a „retro setlist”, hisz a dalok java régi, klasszikus Finntroll nóta volt. Ezeket a dalokat imádom, sőt, ezeken nőttem fel, mégis talán pont ezért volt csalódás a koncert, hisz ezek a dalok abszolút nem illenek Vreth károgós-sikítós hangjához. Összesen három újabb dalt játszottak, plusz két feldolgozást, bár a hangosítás miatt ezek sem szóltak olyan jól, mint szólhattak volna, bár a Solsaganon elég jól hallatszottak a torokénekszerű háttérvokálok. A koncert hátránya volt az is, hogy a színpad előtt bulizók sem igazán bírtak már mozogni, emiatt Vreth többször próbálta moshpitre sarkallni a népeket, aránylag kevés sikerrel. A legkomolyabb ugrálás a Trollmannennel (a Trollfest énekesével) közösen előadott Trollhammarenre alakult ki. Nem volt túl eltalált a beépített feldolgozásblokk sem, hisz a közönség nem igazán ismerte ezeket a dalokat, bár nekem személy szerint kifejezetten tetszett a humppásított Metallica-dal. A koncertet két bónusz zárta, nagy kedvenceim, a Jaktens Tid Mashával közösen (a dal végére még Chris is beugrott), és a darálós Segersång.

Finntroll setlist: Intró: Avgrunden Öppnas, 1. Manniskopesten, 2. Kitteldags, 3. Nattfödd, 4. Nedgång, 5. Solsagan, 6. Slaget Vid Blodsälv, 7. Midnattens Widunder, 8. Under Bergets Rot, 9. Insects (Oingo Boingo cover), 10. The God That Failed (Metallica cover), 11. Trollhammaren, 12. Rivfader, ráadások: 13. Jaktens Tid, 14. Segersång

Összességében életem egyik legnagyszerűbb buliján voltam, kár lett volna kihagyni! Kíváncsi vagyok, lehet-e ezt a line-upot überelni. Tavasszal kiderül!

FOTÓK: Major Flóra

Kapcsolódó cikkek

Hamarosan Magyarországon a Heidenfest

NorthWar

Hot News – Finntroll And Turisas Team Up For Heidenfest 2011

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár