2024. szeptember 9. @ Budapest, Barba Negra
2024 a sárkány éve a kínai horoszkóp szerint, ezzel harangozta be az aktuális turnéját az experimentális neofolk zenét játszó Heilung, és ha sárkányok és kínai spiritualitás nem is volt az előadáson, szerintem senki nem távozhatott elégedetlenül az este végén, ha előzetesen tudta mire számíthatott és akkor sem, ha nem, persze utóbbihoz kellő nyitottság is kellett.
Nem egyszerű egy ilyen eseményre ráhangolódni, ha az ember épphogy beesik az előzenekar koncertjének második felére munka után, mikor éppen dugó van a belvárosban vagy a tömeg tényleg megjelenik a tömegközlekedésben. Én az utóbbi tömeget gyarapítottam és a Csepelre készülődő békés városlakók a Mayhem után ismét egy kultúrsokkal lehettek gazdagabbak, több festett arcú vagy sámánszerű, akár hagyományőrző ruhában utazó koncertlátogató választotta a HÉVet. Igazi kavalkád volt, ahogy aztán a koncerten is, ahol képviseltette magát az abszolút alkalomhoz illő ruhában érkező sámándobos, az elegáns ruhás hölgy, az igazi családos motoros rocker, felkészültebb, ínyenc metalosok és egyszerű érdeklődők 10 és 60 között. A Barba Negra nagyobb sátra nagyjából ¾-éig telt meg a Zeal & Ardor koncertjén és a svájci banda láthatóan örült is neki, az experimentális, de helyenként erősen 2000-es évek Limp Bizkit, Muse vonulatát is megidéző zenéjük értő fülekre talált, elég nagy beindulás volt rájuk, sokan láthatóan miattuk is érkeztek, nem csak egy újabb érdektelen befizetett előzenekar státuszában voltak jelen. Remélhetőleg legközelebb kicsit későbbi időpontban is lehet őket látni, hiszen energikus előadásmódjuk, a három énekes felállás kiváló megoldásai mindenképpen predesztinálnák őket erre.
A Heilung az utóbbi időben talán az egyik legnagyobb üstökös, ami a metalosok egén megjelent, még ha zenéjük nem is nevezhető annak, a gitárok teljesen hiányoznak, az előre felvett, loopolt hangok és a dobok, különböző ősi zeneszerszámok által életre keltett muzsika viszont megállta a helyét már az olyan fesztiválokon is, mint a Brutal Assault.
Nehéz helyzetben is vagyok, mivel még sosem láttam őket korábban és „nyersen” hallgatva maga a zene se kötött le túlságosan hosszú ideig. Ez utóbbi nem változott, valószínűleg továbbra sem fogom otthon egyedül rommá hallgatni a Heilung lemezeket, viszont az előadástól leesett az állam. Nem véletlenül használtam inkább az előadás szót, hagyományos értelemben vett koncertként ez az élmény értelmezhetetlen lenne, hovatovább, nekem unalmas, de a Heilung egy igazi szeánszt, ceremóniát varázsolt a Barba Negra színpadára, ami viszont az első másodperctől az utolsóig magával ragadott. Ez a magával ragadó utazást lehetne pszichedelikusnak, álomszerűnek, törzsinek, az emberi civilizáció gyökeréig visszamenő zsigerinek is nevezni, de egyik se írja le teljesen az élményt, mindenki válassza ki az ízlésének megfelelőt. Magam részéről azt képzeltem, hogy egy törzs vezetőjeként a háborúba induló harcosaim és papjaim felkészülését látom az előttük álló harcra, de ahány emberrel beszéltem, annyiféle gondolatot fogalmaztak meg, talán ebben is állt az este nagyszerűsége.
A hagyományos koncertek introjaként is felfogható színpadtisztító ceremónia, madárcsicsergéssel, bevonuló és esküt tevő harcosokkal roppant hatásos volt, pillanatok alatt elnémította a közönséget, amit csak néha tört meg egy-egy közjáték, amire a Heilungon már járt barátaim, ismerőseim figyelmeztettek, ezek közül kedvencem az akciós Kőbányairól folytatott eszmefuttatás volt. 😀 Egyébként el lehet mondani, hogy mindenki csendben, áhítattal figyelte a színpadon történteket, és a hangfalakból áradó ősi (hatású) zenét. Persze voltak, akik jobban átadták magukat az érzésnek és elég komoly helybenjárós táncot nyomtak le, de a legtöbb ember inkább, legalábbis ahol én álltam, inkább révületbe eső dülöngélésre hajazó mozgást választotta.
A színpadon folyt dolgokat roppant nehéz szavakba önteni, egy komplett 2 órás előadást láthattunk félmeztelen női és férfi harcosokkal, emberáldozattal majd feltámasztással, törzsi dobosokkal, druidákkal, sámánokkal, akik mindig az aktuális dalnak megfelelő koreográfiában mozogtak a színpadon, gyakorlatilag zenés színházzá alakítva az élményt. Mindenféle pejoratív felhang nélkül írom ezt, aki vett már részt hasonlóan sok embert megmozgató produkcióban, az pontosan tudja, hogy minden mozgást meg kell tervezni, be kell gyakorolni, hogy az előadás ne fulladjon káoszba. Mindenesetre magával ragadó összhatást ért el. Az egymás után sorakozó dalok pedig tökéletes aláfestésül szolgáltak a narratívához, feleslegesnek is érezném őket egyenként kiemelni, itt egyes egyedül az összhatás számított. Az előre begyakorolt mozdulatok közé az ezért egy kiváló vendégelőadó is befért, aki nem más volt, mint az ilyen beugrásokat előszeretettel vállaló Csihar Attila. 5 nappal korábban még a Mayhem élén adott felejthetlen koncerten uganezeken a deszkákon, de most teljesen észrevétlenül olvadt be a tökéletesen működő gépezet tagjai közé.
Zárásként az előadás lebontotta a negyedik falat, a szeánsz vége felé a férfi harcosok bemásztak a közönség elejébe, ahol a hálás közönség a kezükön adta tovább őket majdnem a keverőig meg vissza, illetve zárásként Kai Uwe Faust egy „köszönöm”mel fejezte ki az egész estés figyelmet, amit természetesen a közönség hatalmas üdvrivalgással és tapsviharral fogadott. Soha rosszabb befejezést.
SETLIST:
Opening Ceremony
In Maidjan
Alfadhirhaiti
Asja
Krigsgaldr
Hakkerskaldyr
Svanrand
Tenet
Traust
Anoana
Galgaldr
Elddansurin
Hamrer Hippyer
Closing Ceremony
A szeánsz végén még percekig nem igazán tudtam megszólalni az élmény hatására, ami szintén nem egy gyakori jelenség nálam koncerteken, de miután mindenki felocsúdott már újult lelkesedéssel beszéltük ki az újra erőre kapó esőben az egész estét. Számomra kérdéses, hogy ebben a műfajban van-e feljebb vagy miféle megújulás lehet egy ilyen elementáris erejű előadás után, de lehet teljesen felesleges is ezen gondolkodni, inkább csak élvezni kell, amikor és amíg lehet. Mint írtam, nem tartom valószínűnek, hogy ezentúl sűrűbben forogjon a lejátszási listámban a Heilung, de a fellépéseikre mindenképpen igyekszem majd eljutni!
