2007. november 16. Budapest, Petőfi Csarnok
A Livesound szervezésében
Mikor megtudtam, hogy a két jeles német metál banda együtt lép színpadra az Európa Turnén (Hellish Rock ’07-’08), bíztam benne, hogy elcsíphetem őket a budapesti helyszínen. A Gamma Ray-t 2001. októberében sikerült látnom és hallanom. A Helloween-t azonban még nem. A koncert érdekessége, hogy a két zenekarvezető – Michael Weikath és Kai Hansen – jó pár évvel ezelőtt együtt játszott a Helloween zenekarban. Különválásuk óta megesett, hogy nem éppen baráti viszony volt köztük – ennyit bevezetőként.
A koncert napjának estéjén sokan várakoztunk a PeCsa előtt, bebocsátásra várva – már-már szokássá válik, hogy a jegyen feltüntetett kezdési időpont (este 19 óra) csúszik. Jelen esetben „alig” egy órát. – Este 8 után végre megnyíltak az ajtók, s elénk tárult a Gamma Ray „Land of the Free II.” csodálatos színpadképe. Rövid idő múlva megkezdődött a koncert – végre!!! – Intróval indítottak, majd ezután „belecsaptak a lecsóba”, mert következett a „Heaven can’t Wait”. A közönség azon nyomban „beindult”.
Jó volt látni és hallani, hogy a zenekar és a közönség szinte azonnal egymásra talált, és ez az érzés tartott egészen a koncert végéig. Majd következett a „New World Order” nóta – nálam ez az albumuk az etalon -, igazi örömzenélés volt a színpadon. A kontaktus egy pillanatra sem szűnt meg a zenekar és a közönség között. Ezért – a zenélésen túl – Kai Hansen tett a legtöbbet. Látható volt az arcán, hogy nagyon örült a fogadtatásnak, amit ő és zenésztársai profi hozzáállással háláltak meg. Egy pillanatnyi üresjárat sem volt a színpadon. A mellettem álló barátomnak meg is jegyeztem: a tökéletes ritmus szekcióra a két gitárral összhangban rájátszani – ez fantasztikus! – A színpadról áradt az energia a közönség felé. Semmihez nem hasonlítható érzés következett: a „Land of the Free” és a „Rebellion Dreamland”, s az új albumról az „Into the Storm”. Majd újabb együtt éneklős himnuszok „közös” előadása, Hansen „karmester” vezetésével. Ezek: „Heavy Metal Universe”, „The Silence” – a mai napig naponta többször dúdolom -. Az idő nagyon gyorsan elszaladt, így a Gamma Ray műsorideje lejárt. A ráadásban jött a „Ride in the Sky”. Ahogy pestiesen mondják: „nem volt semmi!” – De nem ám …- Akiknek pedig ezt az élményt köszönhetjük: Kai Hansen – gitár, szólóének, Dan Zimmermann – dob, Dirk Schlächter – basszusgitár, Henjo Richter – gitár
Rövid átszerelés után elkezdődött a Helloween műsora. A színpadkép az együttes napokban megjelent új albumának (Gambling with the Devil) lemezborítóját keltette életre. Az egyéni dobszerelés mögött egy „üzemelő” szerencsekerék, míg a színpad másik oldalán egy bohóc – életnagyságban. Elkezdődött a koncert – itt is a szokásos intro. Ezután pedig – emberek, halljatok csodát! – a Keeper … album klasszikus nótái közül jó néhány. „Helloween”, „Dr. Stein”, „A Tale that wasn’t Right”, „March of the Time”. A Helloween is tudja, hogy kell indítani a koncertjét. Ilyen „bevezetés” után a közönség részéről a csalódás kizárva! Andi Deris könnyedén és magabiztosan hozta Kiske barátunk énektémáit, bár ’91 óta jó párszor énekelte…Következett az Andivel készült albumokról néhány nóta, így pl. a „Sole Survivor”, „We Burn”, „If I could Fly”. Ezeknél a nótáknál azt éreztem, hogy itt már igazán otthon van a frontember. Ezután jött egy kis móka, kacagás, amikor egy vásári pavilonhoz hasonló építményben – miután a függöny „felment” – érdekes hangon szólt a „Smoke on the Water”. Mintha valami földön kívüli lények lettek volna.
Kis idő múltán a dobosnak nem tetszett az „előadás”, így géppisztolyát kézbe véve lelőtte a hangadókat. Ha jól emlékszem, ezután dobszóló következett, feledtetve az előző tréfát – visszavezetett a mába. A dobszerelés a megszokottól eltérő volt, ennek ellenére kitűnően szólt. Utána visszajöttek a zenészek, Andi Deris már cilinderben pálcával a kezében, piros kabátban. A legújabb albumról játszottak három nótát. Majd jött az össznépi ráadás! Helloween, Gamma Ray egyidőben a színpadon, egymás mellett! Két ősrégi metál himnusz: „I Want Out” „Future World”. Természetesen minden jelenlévő extázisban volt, mind a színpadon, mind a nézőtéren. Igazi örömzenélés volt mindkét együttes részéről, ahogyan ezt várni lehetett. Kívánom nekik, hogy a turné további koncertjein hasonlóan jól érezzék magukat, megdolgoztak a sikerért. A közönségük pedig megérdemli mind itt Európában, mind pedig a világ bármely részén ezt az örömteli érzést, amit itthon átélhettünk. A Helloween tagjai: Michael Weikath – gitár, Sascha Gerstner – gitár, Andi Deris – ének, Markus Grosskopf – basszus, Dani Löble – dob. A koncertbeszámoló végén néhány személyes megjegyzés: tudtam, hogy a budapesti koncert az európai turné első állomása lesz, ezért fenntartásaim voltak: nem áll még igazán össze a fény-, és hangtechnika. Hála a technikus gárdának, nem így történt, bár az ének „kicsit” halkan szólt, de a szakértő közönség „besegített”! Teltházas bulira számítottam, és szerintem az is volt. Voltam már egy-két bulin, de a teltházas buli „varázsa” semmihez nem hasonlítható. Mindkét együttes maximálisan meghálálta a bizalmat a közönségnek. Talán nem vállalok túl nagy kockázatot, ha megjósolom: a többi bulijuk is – hasonlóan a pestihez – teltházas lesz. A rockzene szeretők tábora ilyenkor egy nagycsalád. Név nélkül, ismeretlenül is beszélnek egymással – a zene nyelvén! Beszélnek megjelent albumokról, dalokról, koncertélményekről (… születhetnek barátságok, szerelmek, vagy „csak” összeállhat egy koncertre járó csapat, mint az én példám kapcsán az „egri triumvirátus”.)
Készítette: Fanny