2013. november 8. @ Debrecen, Roncsbár
PUNKhenger Turné – Debrecen
Régóta vártam, hogy egy minőségi, igazi oldszkúl Punk buliba csöppenhessek; ezek manapság már totálisan kihaltak a koncertprogramok közül. Mégis van egy-két nagyágyú még napjainkban is, akik bulijára megjelennek hirtelen a Punk népek. Most vonatkoztassunk el attól, hogy ki igazi Punk, ki nem, engem hidegen hagy. Ami viszont lényeges momentum: a debreceni HétköznaPI CSAlódások koncerten tömve volt a nézőtér. No de ne rohanjuk úgy, mint aki felvette a stoplis cipellőt, lessük csak meg kronológiailag, miből is állt ez a Punkoskodás.
Kapunyitás után fél órával, egész pontosan este nyolc órai kezdéssel két vitéz vonult fel a színpadra, kik a Timebomb névre keresztelték produkciójukat. Nem volt náluk más, csak két gitár. Akusztikus témáikat rendíthetetlenül, teljes nyugalomban játszották el; máshogy nem is tudták volna, révén nagyjából öt ember tartózkodott a színpad előtt, gyanítom rokonok/barátok. Ennek ellenére a Timebomb lejátszotta a maga kis játékidejét, majd udvariasan távozott a színpadról. Túl sokat nem lehet róluk mondani. Ügyesek voltak.
Egy órával a kezdés után már a Hatóságilag Tilos zenélt a nézőközönségnek. Természetesen gyűlt az embersereg a némileg gyengének nevezhető kezdés után. A kissé alkoholgőzös tekintetek rendesen tobzódtak a Punk dallamok sortüzében, miközben egy átlagos nézelődő annyit konstatálhatott az egészből, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt a fiatalok ledobálják felsőtestükről a ruhát, majd a ruhaneműt fejük felett pörgetik egynéhányan. A régi Punk bandák mindig is a lázadást és a normák megvetését jelentették több generációs réteg számára, és itt ez ragyogóan tükröződött is, hisz nem számított a kor, mindenki örömét lelte a tarajos muzsikában. Ennek fényében azt mondhatom: a Hatóságilag Tilos is kitett magáért, bár szerencsére nekik már lényegesen jobb fogadtatásuk volt, mint az előttük tündöklő Timebomb-nak. Sokan énekelték, vagy próbálták énekelni az ismerős dalok szövegét, több-kevesebb sikerrel.
Ha valaki egyáltalán nem ismerős ebben a szubkultúrában, akkor is ismeri nagy eséllyel a HétköznaPI CSAlódásokat, hiszen kicsiny hazánkban ki is lehetne a zenésztársadalom legnagyobb Fidesz/Orbán Viktor ellenes brigádja, mint Ők. Stílusosan minden egyes szám után elmondta Megyeri Ferenc Úr a mikrofonba, hogy Debrecen már pedig a Fideszes brigantik királysága, és de retteg Ő a jobb oldal haragjától. Mivel nem is politikai cikkről van szó, sőt, kifejezetten unszimpatikus, ha valaki a politikát belekeveri a zenébe, ugorjuk át a jobb oldal fikázását; mindenki megkapta a PICSÁtól a kedvenc számait, legvégül persze mi is jöhetett volna? Az Ostoba. És mily szerencse, nem voltak kopaszok a rendezvényen, így véletlenül sem verték ki a fogamat, annak ellenére, hogy sztoikus nyugalommal ácsorogtam a bal-közép részt erősítve. De hallhattuk az Utazót is, vagy például a Commandante-t. Rohadt pörgős hangulat volt a show alatt, az egyszer biztos, illetve pozitívan nyugtáztam magamban, hogy vannak még, akik ilyen bulikra is eljönnek.
Utolsónak a Prosectura pengetett meg néhány akkordot, bár magam sem tudom, miért, elég gyenge lett a műsoruk. Lehet az is közrejátszott, hogy szinte mindenki lelépett a PICSA után inni más kultúr kocsmákba, ám számomra a Prosectura legalább olyan ismert név, mint a PICSA, így én megtiszteltem őket azzal, hogy megnéztem, amit produkálnak, plusz; még sosem voltam egyetlen koncertjükön sem. Biztos viszont, hogy beleadták, amit bele lehet ilyen időpontban ennyi embernek, és akik maradtak, úgy láttam, elégedettek a hallható nótákkal. Kissé ugyan úgy láttam, megfáradva, illetve sokadszorra játszották már el számaikat, ám akik szeretik őket, örültek annak, amit lezavartak a műsoridejükben.
Mivel gyakorlatilag csak a PICSA nagyjából öt számára korlátozódik a fellépett zenekarok dalainak ismerete a részemről, így dalcímeket nem tudok sajnos adni Nektek. Legyen annyi elég; okos gondolat volt ez a PunkHenger Turné, megéri az árát.
Nagy köszönet Pazonyi Dórinak a fotókért!!!