Horna, Vorkreist, Blacklodge, Witchcraft, Fagyhamu – Koncertbeszámoló

2007. szeptember 21. Budapest, Blue Hell

A Planetnoir Industries szervezésében

Azt hiszem már nem csak én, hanem sok más black metal rajongó várta már a Horna budapesti látogatását. Már egész rég hangzottak régi-vonalas, orthodox black nóták a Kék Yuk nagytermében: a Horna hazai látogatása és két francia kísérője már jó előre biztossá tette, hogy igazi blacket fogunk hallani, és nem valami tinibandára pattoghatunk, akik hülyegyerek-jelmezben játsszák az eszüket a színpadon, félrészegen. Azt hiszem emlékezetes koncert volt, noha nem minden úgy sült el, ahogy vártam. Mindjárt az első meglepetés akkor ért, amikor a 19:00-ra kiírt kezdésre sikerült beesnünk: a koncert ugyan 20:00-kor kezdődött, de érdekes módon nem a Witchcraftot köszönthettük a színpadon.


Amikor egy talpig kisminkelt, fordított keresztekkel és szegecsekkel teleaggatott banda jelent meg a színpadon, az énekes személyében pedig nem Angmart ismertem fel, kicsit meglepődtem. Néhány perc múlva eszembe jutott, hogy ezt a bandát már többször is láttam a színpadon: amikor az énekes károgó hangja a közönség füleibe mart, villámként ért a felismerés: a színpadon a Fagyhamu-t láthatjuk. Bár magyar pagan black együttes megjelenése számomra még mindig egy cseppet komolytalan -különösen a homlokokra rajzolt fordított keresztek miatt-, a zenéjükre nem mondhatom, hogy rossz: helyenként klisés, a Bornholm vagy éppen a Frost által elnyűtt lemezt követik, de mindenesetre abszolút hallgatható, élőben pedig különösen hangulatos. Néhány szám erejéig ízelítőt kaphattunk a pogány magyar világ bús, sötét, zordon valójából, elfeledettnek hitt titkok és sátáni hordák elevenedtek meg előttünk: az erőteljes, károgó vokál mérhetetlen gyűlölet áramlásának érzetét keltve már sokadszorra nyerte el tetszésem. A közönséget rövid idő alatt sikerült hangulatba hozni, amely jól megalapozta a következő fellépők játéka alatti koncerthangulatot.


A közönségnek különösen a Darkthrone feldolgozás tetszett: amint felhangzott az Under A Funeral Moon, az addig épphogy lötyögő embersereg nyomban mozgásba lendült. Megemlítendő egyébként, hogy szeptember 7-én kijött a banda első teljes lemeze. Ugyan nekem még nem sikerült beszereznem a korongot, de a fél órás produkció meggyőzött arról, hogy érdemes lenne beruháznom rá.
Wintermass: Én részemről megijedtem hogy már megint nem az előre megírt étlapot kell végigenni – rossz tapasztalatok. A rajzolt fordított kereszt pedig tényleg elég komolytalan, az maximum csak Glen Bentonnak áll jól, ő meg ha akarná sem tudná lemosni azt a koncert után, ugye… Amúgy a Fagyhamu mindenképp derekasan játszott, mindig hozzák a tőlük megszokott szintet, de nem hiszem hogy őket is feltétlen be kellett nyomni előzenekarnak, szerintem ők illettek a legkevésbé az aznap esti felhozatalba.


Rövid szünet után a várva-várt Witchcraft léphetett a színpadra: az emlékezetes tavasz végi koncert után a banda számára megszokott, lojális közönség nem csalódhatott az együttesben most se. A Fagyhamu megjelenésénél jóval komolyabb külsőségekkel, jóval összeszedettebb zenével (noha a pagan és a pure/raw black stílusa eltérő) munkálkodó Witchcraft nekem az egyik kedvenc magyar black bandáim közé tartozik. Kemény, erős dobok, kontrasztos, kellően cizellált gitárriffek, határozott, energikus énekhang: minden megvan benne, aminek egy jó black bandában meg kell lennie. A zene erőteljes atmoszférája, a gyorsan zúzó dob és gitártémák olyan keményen vágják az embert mellbe, hogy egész teste vibrálni kezd: nem kellett sok ahhoz, hogy az első sorokban irgalmatlan moshpit alakuljon ki. Miután én is az emberek közé vetettem magam, a 2006-os lemez nyitószáma, az On The Land Of Shadows hangzott fel. A dulakodás közepette egyedül a Fog In The Neverending Forest-et és a When The Night Descends-et sikerült felismernem, de a banda eddigi életművének java részét el is játszotta. A teremben ekkorra már 60-70-en ácsoroghattak: azt hiszem kevés olyan ember volt, akit nem hozott lázba, nem mozgatott meg a banda zenéje. A színpadi teljesítmény hasonlóan tetszetős volt, mint az eddigi koncerteken. Szerintem senkinek sem lehet panasza a Witchcraftra.

Wintermass: számomra bevallom egyre unalmasabb a Witchcraft, lehetne változatosabb is a zenéjük, de mindenképp az egyik legjobb magyar koncertbanda – ha ugyan nem a legjobb -, mert mindig meg bírja mozgatni az embereket. Egyszerűen késztetést érzünk, hogy berohanjunk előre és végigzúzzuk a koncertet. Egyébként ez a zenekar az, amit szinte lehetetlen fotózni, annyit rohangálnak a tagok ide-oda a színpadon 🙂


A magyar bandák utolsó fellépőjeként a Witchcraft hatalmas vastaps után a színpadot a francia Blacklodge-nak adta át. Ugyan már előzőleg sokat meséltek mások a bandáról, én ekkor hallottam a zenéjüket először: az együttes industrial black metal muzsikája rövid idő alatt megfogott. Előzőleg már hallottam, hogy az Aborymmal voltak már közös fellépései, de nem hittem volna, hogy az olasz bandához hasonló minőségű zenét produkálnak: nejlonfüggönyökkel körülaggatott színpadon álltak ki, magas new rockokban, lakk/latexruhában, az industrial koncertek megszokott látványkellékeivel, állandóan pulzáló stroboszkópokkal… valami elképesztően érdekes összhatást keltettek. A koncert elején a banda három férfitagja felsétált a színpadra, széles terpeszbe állt, befeszített, majd bejelentette, hogy ők a Blacklodge és industrial black metalt fognak játszani. Mindjárt a következő pillanatban villámcsapásként érő irgalmatlan grindos, torzított gépdobalappal kísért gitárzúzda hangzott fel: a zárlatos vezeték sercegését, a Star Warsból nyúlt lézerkard-suhogást és a vízpumpa pulzálását idéző ipari zajt úgy sikerült összepakolni, hogy a hangfalból felhangzó gépdarálás azonnal megtalált, a testem pillanatok alatt felvette a rezgés frekvenciáját. Úgy éreztem, hogy olyan rezonancia keletkezett a bennem, hogy a rezonancia-katasztrófát elkerülendő egy kiadós tombolással ki kell ráznom magamból a zenét: körülöttem többtízen tettek így.

A techno-s alap, az érdekes, ötletes váltások és a torz ének nekem nagyon bejött, bár a koncert végére elég unalmassá, lapossá lett a monoton tüc-tüc. Ettől függetlenül az industrial black stílus éles kontrasztot adott az előtte és utána következő raw black zenei stílusa közé, ami miatt az est zeneiségének szintézisadó bandájának lehetett elkönyvelni a Blacklodget.
Wintermass: A Blacklodge nekem nem okozott csalódást. Francia létükre elég kutyaütőnek minősülnek, mert kapásból lehetne más, sokkal jobb műfajbelit mondani, akár franciákat is. De mindenképp korrekt, furcsán disszonáns hangulatot teremtő zene, többet is ki lehetne belőle hozni.


Ismét többtíz perces szünet, majd a színpadon a Vorkreist-et üdvözölhettük. A “francia black metal” szóról számomra a Mütiilation, a Vlad Tepes, a Kristallnacht vagy más Black Legions tag banda jut eszembe: eddig nem hallottam a Vorkreistről, valahogy kimaradt a szórásból. A koncertet végighallgatva igazából úgy gondolom, nem is maradtam le sokról: a francia nagyok zenéinek utánzásából, sablonelemek sémaösszevágásából megélő banda zenéje nem igazán fogott meg.


Ugyan a Blacklodge produkciója se volt mentes másoktól összeollózott elemektől, de a Vorkreist ilyen téren mindenen túltett: átlagos, deathes énekkel kevert kaotikus “keményblack”, a Naglfaréhoz -amely szintén nem túl eredeti- hasonló gitártémákkal, meglehetősen unalmas zeneiséggel. A színpadi produkció ettől függetlenül nem volt olyan rossz, néhánytíz perc erejéig megérte belehallgatni, de úgy különösebben nem nyerte el a tetszésem. Azóta sikerült beszereznem a 2006-os Sublimation XXIXA című lemezüket, amely végül is kevésbé volt rossz, mint vártam, de a Vorkreistet mint “B”-kategóriás francia blacket könyveltem el.
Wintermass: Ezzel totál egyet kell értsek 😀


Bőven éjfél után jelent meg a színpadon várva-várt finn legenda, a Horna. Én a bandát az egyik legigényesebb diabolista blackként ismertem meg, amelyhez a kiállásuk is hű volt: Infection, a basszusgitáros, magas, vállas kopasz hegyként a színpad bal oldalán foglalta el helyét, talpig tetovált (hatalmas Lucifer, Baphomet, 666 etc. feliratokkal a felsőtestén) valójával egészen grandiózus látványt nyújtott, tőlem fél méterre. A színpad másik végébe Shatraug állt be, aki a maga láncinges, 170 cm magas, mázsás valójával Infection kontrasztjaként kicsit komikus látványt nyújtott, különösen a nyakában lógó hatalmas imakereszt miatt. Érdekes módon sehol sem láttam a banda harmadik gitárját, de ez később nem is vont le a zene hangzásából. Ami nem tetszett, az Corvus kiállása volt: a Gorgoroth Gaahljának tökig 100-as szöges, véres, undorító módon igénytelen, mégis trendi kinézetét idézte egész megjelenése, ami a Gorgoroth-szag miatt erősen taszító volt számomra… Hosszasabb előkészületek után a Horna a lovak közé csapott: a régi, jól ismert számok közé a 2007-es új lemez, a Sotahuuto számai kerültek elő.

Az album turnéjának tizenharmadik állomásaként a budapesti koncert nem hiszem, hogy a legsikeresebbnek volt mondható: annak ellenére, hogy a Hornát kedvenc bandáim közé sorolom, élőben némiképp csalódnom kellett benne. De nem csak én voltam így ezzel: Wintermass kolléga hüledezve jegyezte meg, hogy ennél pofátlanabb Bathory koppintásokat még életébe nem látott a színpadon. A nyilvánvalóan egy az egyben lemásolt számok a Horna sajátjaival keveredve nem ugrottak ki a többi közül olyan szinten, hogy a közönség észrevegye, de érezhetően ott volt a svéd banda zenei hatása. Nekem semmi bajom más zenekarok számainak újradolgozásával: régi klasszisok zenéjéből ötletet meríteni nem szégyen, ha kezdő bandáról van szó. A Hornától azonban többet vártam volna. Ezzel együtt se volt azonban egy rossz koncert: az utóbbi évben kevés olyan értékes banda jutott magyar színpadra, mint a Horna. A koncertnek voltak megragadó élményei: számomra ez az a pillanat volt, amikor az egyik régebbi számnál a két gitáros is bekapcsolódott az énekbe. A magasabb, recsegő, érdes vokálhang két mély, dübörgő, kemény énekhanggal kiegészülve számomra végül is emlékezetessé tette a fellépést.
Wintermass: Mondjuk nem meglepő a másolás, eddig Darkthronet-t nyúltak, csak nem ilyen nyilvánvalóan 😛


A zene másoltsága a hasonló apróbb felcsillanásokkal kiegészülve véleményem szerint előjel nélkülivé tette a Horna fellépését: Többektől hallottam, hogy a finn banda a lehető legjobb teljesítményt nyújtotta. Ebben én erősen kételkedek még most is, pedig tudjuk, hogy X idővel egy koncert után minden -akkor még nagyon intenzív- élmény megszépül. Sajnos ez esetben nem lett így. Köszönjük viszont a Witchcraftnak a színvonal megtámogatását… reméljük a Horna következő hazai látogatása sikeresebb lesz.

Készítette: Tysson-lar
Kiegészítette és Fotók: Wintermass

Kapcsolódó cikkek

Horna, Blaze of Perdition, Iskald, Crest of Darkness – Koncertbeszámoló

Krol

Horna bemutatja új számát az InvisibleOranges.com oldalon

NorthWar

A Horna kitűzi új W.T.C. kiadós albumának megjelenési dátumát

NorthWar

Nargaroth, Witchcraft, Lepra – Koncertbeszámoló

Melciah

BLACKLODGE – MachinatioN

Melciah

Hot News: Witchcraft & Orchid – embarking on a European tour!

NorthWar

Witchcraft Interjú

NorthWar

Hot News: Witchcraft – “Legend“ Album Preview Posted Online

NorthWar

Hot News: Witchcraft – New Song Online!

NorthWar

Hot News: Witchcraft – First Track Available For Online Streaming!

NorthWar

Hot News: Witchcraft – Reveal More Info On Upcoming Single + Album Tracklist!

NorthWar

Hot News: Witchcraft – Reveal „Legend“ Cover Artwork!

NorthWar

Hot News: Season of Mist news – The Contortionist, The Casualties, Hell Militia, Chaostar, Blacklodge

NorthWar

Hot News: Witchcraft – Reveal Album Details!

NorthWar

Hot News: Season of Mist news: Blacklodge, Khonsu

NorthWar

Hot News: Witchcraft – Sign With Nuclear Blast!

NorthWar

Hot News: Season of Mist news: Blacklodge, Seth

NorthWar

Hot News: Premiere track from Vorkreist’s new album streaming!

NorthWar

Vorkreist Interjú

NorthWar

Hot News: New album of Vorkreist!

NorthWar

Hot News: Season of Mist News – Inquisition, Blacklodge, Engel, Carach Angren, Black Sheep Wall

NorthWar

HORNA – Musta Kaipuu

Black_wizard

HORNA – Sanojesi Äärelle

Stillborn

FAGYHAMU – Frostashes

Menegroth

WITCHCRAFT – The Alchemist

Menegroth

Watain, Fagyhamu – Koncertbeszámoló

Akrabu

HORNA – Sotahuuto

akarmi

WITCHCRAFT – Years Of Blood

Menegroth

Szólj hozzá!