Koncertbeszámolók

I. BlacKromeFest – Koncertbeszámoló

2009. november 07. @ Debrecen, Új Vigadó

Amint a név is sugallja, ez a legelső Blackrome fesztivál. A szervezésében a Neochrome zenekar az érintett. A banda bevallása szerint a tavaly véget érő Chromized Land Black-Death metal fesztivált helyettesítené ez a program. A fő irányvonal még mindig a black metal, de persze más stílusú zenekarok is lehetőséget kapnak a fesztivál keretein belül. Bár a fesztivál sajnos nem teljes „felállásban” zajlott le, hiszen a Darkfall zenekar ismét lemondta a koncertet.

Jómagam kapunyitás után érkeztem. Mikor beléptem a Vígadóba, igen csekély számú tömeg várta a koncertet. Nyolc óra körül már elkezdődött a banzáj.

SICITUR ADASTRA zenekar indította el ezt a fesztiválsorozatot, hiszen ők voltak az est legelső fellépői. Ami elsőre megfogott az a nagyon jó hangosítás. Bár a dob egy picit hangos volt, de ezt leszámítva iszonyat mód szóltak a cuccok. Ami ritkaság számomra, a szintetizátor is simán kivehető volt. A SICITUR ADASTRA death metal zenéjével lezúzta a közönség fejét.

A csapat dallamos gitárjátéka, gyönyörű szintetizátot témái és az énekes falakat döntő dinamikája még élvezetesebbé tette számomra a koncertet. Ami lehangolásomat idézte elő, az a kevés ember számlájára volt írható. Szerintem soha nem voltam még olyan Vigadós bulin, ahol ennyire kevesen lettek volna. A SA körülbelül 20 fő előtt, ha játszhatott. Az énekes bíztatta a tömeget valamiféle mozgásra, de mindenki tisztességes távlatokból figyelte a koncertet. A számomra legmegfogóbb dal a The World held me for Anothe volt. Hihetetlen mód eltalálta a zenekar.
Számomra kellemes csalódás volt ez a fellépés, nagyon tetszett. Jó háromnegyed órás műsoridő után viszont vége lett és a következő zenekar lépett a színpadra.

A második fellépő a VALE OF TEARS volt. Vártam már a koncertjüket, hiszen már rég voltam fellépésükön, holott nagyon szeretem a zenekart. Ráadásul az „Illdisposed Inner Interest” album lemezbemutatójának lehettünk szem és fültanúi. A hangosítás itt is nagyon jó volt. Az új számok elég megkapóak, bár szerintem nem annyira fülbemászóak, mint mondjuk az előző album dalai.

A Vale of Tears koncertjén már kicsit többen voltak, mint az előző bandán, bár fele akkora dinamikát sem éreztem a Vale of Tears játékában. Valahogy ez a koncertjük most nem volt az az odavágós, zúzzuk le az emberek fejét. Lehetett érezni, hogy az énekes sem tudott mit kezdeni az emberekkel. Senki nem mozgott, csak állt és nézett, pedig invitálva volt a nép nem egyszer. Ettől függetlenül nem volt rossz koncert.

A harmadik fellépőként a számomra legjobban várt AGREGATOR zenekart láthattuk. Nem is tudom, hol kezdjem.
„Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk?” kezdődik az intro. A teret ellepi a füst. A zenekar némán áll a színpadon a közönség pedig várja, hogy mi lesz a legelső szám. „Gyere, s nézz velem a fénybe.” Kezdődik a dal, igen a Túlontúl az. A közönség tombolni kezd, ahogy jómagam is. Ebben a felállásban még soha nem láttam az Agregatort, így kétségeim voltak a koncertet illetően. Kellemesen csalódtam a zenekarban. Sőt. Azt kell mondjam, egy sokkal masszívabb, sokkal teltebb hangzással játszó zenekarral van dolga a közönségnek. Mivel ugye lemezbemutató koncertről beszélünk, az új korong szerintem szakít a régi Agregator dalokkal. Dallamosabb játék, a hörgés mellett „tiszta ének” is hallható Lackó jóvoltából. Már az új albumról is lehet tudni, mik lesznek a slágerszámok.

Többek között a Romok között, Mint a tűz és a jég, Éjfél felé. Engem legalábbis ezek a számok fogtak meg a legjobban az Emberség albumról. Pozitívum, hogy játszották a régi, igazán klasszikus számokat is. Ha meghallom a Gyökerek nélkül c. számot, mindig kiráz a hideg, feláll a karomon a szőr. Így van a többi számmal is. Sötét éden, Hattyútánc a régi idők emlékére. Azt kell mondjam, szerintem ez volt életem legjobb Agregator koncertje. Egy negatívum volt az esti produkcióban. Semmit nem lehetett hallani az énekből. Ez persze nem a zenekar, hanem a hangosítók hibája. De ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam.

Az est utolsó fellépőjén a NEOCHROME-on sajnos nem voltam. Ezúton is bocsánatot szeretnék kérni a zenekartól, de önhibámon kívül nem tudtam maradni. Pedig kíváncsi lettem volna a produkciójukra.

Összességében nem volt rossz este. Csupán a zenekarokat sajnálom, nem érdemelték meg, hogy ilyen kevés ember előtt játszanak. Hiszen volt itt minden. Lemezbemutató, black-death metal, halálhörgés, siralom 🙂

Kapcsolódó cikkek

III. BlacKromeFest – Koncertbeszámoló

Melciah

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek