I. Nemzetközi Folk Metal Éjszaka – Koncertbeszámoló

(scroll down for English Version)

2012. március 3. @ Budapest, Crazy Mama Music Pub

FELLÉPŐK: Isatha, Interitus Dei (Ro), Ka Gaia An (Ro), Niburta

Március harmadika, szombat különleges este volt a legtöbb magyar metalos számára, ekkor került ugyanis megrendezésre az International Folk & Metal Night két magyar és két román bandával. A helyszín a Crazy Mama Music Pub volt, ami egy kis klub a város elhagyatottabb részén, de ettől függetlenül nagyon is jól néz ki. Az ajtókat már hétkor kinyitották, de az első csapat csak másfél órával később kezdett játszani, ami számomra jó hír volt, mivel késésben voltam.

Az estét egy fiatal budapesti csapat, az Isatha nyitotta. Idén már másodszorra léptek fel a Niburta előtt és ezúttal is lenyűgözték a közönséget. A banda folk metalt játszik és több népi hangszert is csatasorba állít, többek között dobokat, gitárokat, furulyákat és hegedűt is. Zenei hatásaikként számos bandát jelölnek meg, köztük a Finntrollt, Korpiklaanit, Ensiferumot és Eluveitiét. Ez utóbbiak leghíresebb dala, az Inis Mona fontos helyet foglal az Isatha fellépésekben. Noha számos rajongó számára Dauda Judit női éneke számított az Isatha koncert fénypontjának, nem szabad elfelejteni kihangsúlyozni, hogy az új hegedűs mennyire jól játszott és a Gerényi Dóra által demonstrált lenyűgöző furulyatehetséget sem. Szerintem az Isathában nagy potenciál rejlik és ezt talán egy nap majd Magyarország határain kívül is megmutathatják.

 

Setlist:

1. Vándor
2. Suttogó erdő
3. Pogány átok
4. Álomösvény
5. Felkelő nap a harci mezőn
6. Árnykirályság
7. Inis Mona (Eluveitie cover)
8. Vérvörös ég alatt
9. Árulók balladája
10. Utolsó dal

A hazaiakon kívül két román csapat is fellépett ezen a folk metal estén. Mivel a történelem során volt némi feszültség a két nemzet között, néhányan aggódtak az esemény kimenetelét illetően. Ami szerintem nagyszerű dolog a metalosokban az az, hogy többnyire valóban maga a zene iránt érdeklődnek és nem törődnek eléggé az olyan triviális dolgokkal, mint a nacionalizmus ahhoz, hogy abból gond származzon. Ez volt a helyzet tegnap is, ahová ugyan néhányan a híres Nagy-Magyarországos pólókban érkeztek, melyek számos más rendezvényen ízléstelennek vagy provokatívnak számítottak volna, a koncert azonban nem meglepő módon békésen lezajlott – már ha békésnek lehet nevezni azt a rengeteg lelkes ugrálást és headbangelést ami itt folyt.

 

A két román banda következett tehát, közülük is az Interitus Dei (akik nem összekeverendőek az ugyanilyen néven ám más műfajban tevékenykedő német csapattal). Ez volt az egyetlen csapat az este folyamán, amelynek nem volt női tagja és amelynek a legkevesebb népi elem tarkította muzsikáját. A srácok leginkább gótikus doom metalnak nevezhető zenét játszanak, stílusukba két énekes tiszta énekét és hörgését építve be. Természetesen az összes zenész jól kijött a saját zenekara és a többi csapat tagjaival is és szemmel láthatóan élvezte, hogy színpadon állhat.

Noha a közönség nem volt olyan létszámú, mint eleinte vártam, örömmel konstatáltam, hogy mennyire jó a nézők és a csapatok közti kommunikáció. Az Interitus Dei frontembere, Bogdan Boeru nem csupán kiváló zenésznek, de igen karizmatikus személynek is bizonyult. Miután minden dalt úgy vezetett fel, hogy “Ennek a címe egyszerűen csak …”, rájött szövegének ismétlődőségére, elsütött egy nyugodt viccet ezzel kapcsolatban és folytatta a műsort.

Setlist:

  1. Pagan and Proud
  2. When the Metal Meets the Flesh
  3. The Portrait of Pain
  4. Cards
  5. Crowd
  6. The Memories of the Snake
  7. Strained
  8. Heroes
  9. Forbidden Epitaph
  10. Straga
  11. It Begins
  12. Amon Amarth
  13. Hasta Siempre Comandante Che Guevara
  14. Riddles

A bandákkal egymással is közreműködtek, Florin Costachita például, a Ka Gaia An énekese, az Interitus Deihez csatlakozva ízelítőt adott az elkövetkezendő műsorból.

Nem sokkal éjfél előtt egy intro hangjai kezdték megtölteni a helyet, a klub pedig hangos éljenzéssel köszöntötte a Ka Gaia Ant. Ahogy maga a zenekar mondja, “a Ka Gaia An egy elmeállapot, visszatérés a hagyományokhoz, szokásokhoz, az érzelmekhez, a spirituális élethez, és a román nép őseinek, a dákoknak szent földjének szeretetéhez”. Mivel zenéjük mélyebbre kalauzol a román kultúra és nyelv világába, mondhatjuk, hogy egyfajta neofolk metalt játszanak, óriási pogány hatásokkal.

Setlist:

  1. Intro + Tomiris
  2. Noaptea
  3. Dansul La Lumina Lunii
  4. Caluceanu
  5. Doina
  6. Joaca Dacii
  7. Sfanta Cetate
  8. Hangita
  9. Interludium + Neamul
  10. Dacilor
  11. Joaca Dacii (encore)
  12. Caluceanu

A műsor közben néhányszor úgy tűnt, technikai problémák merültek fel és néhány hangszer nem hallatszott eléggé, beleolvadt a zenébe. Ez később a Niburtával is megtörtént, akik annyi hangszerrel álltak színpadra, hogy az ember már várta, hogy valami nem fog működni.

 

A Niburta egy relatíve fiatal csapat, 2009-ben alakultak Budapesten. Azonban hallva a zenéjüket, a hallgató azt hihetné, hogy hosszú-hosszú évek óta léteznek. Rengeteg különböző népi elemet olvasztanak össze, főként a magyar, moldáviai és mongol népek folklórja által inspirálva. Elképesztően széles eszköztárukban megtalálható a doromb, különböző dudák, tekerőlant, furulya, tilinkó és még számtalan más hangszer. Nekem különösen tetszett a torokéneklés, mely metalban szokatlan mivoltánál fogva újabb elemet adott a Niburta egyedi stílusához.

A rajongók szemmel láthatóan örültek kedvenc és legismertebb dalaiknak, mint például az Awakening és a Forebear’s Dance, amely mindenkit megőrülésre késztetett. Ez egészen a Tavaszi Szél címú dalig kitartott, amikor a Ka Gaia An tagjai csatlakoztak a Niburtához és kisegítették Hormai Balázst az énekkel. Az este igazi fénypontja a koncert vége volt, amikor a zenekar szinte összes tagja hátrahagyta hangszerét és Lili mögé állt, míg ő az esemény leggyönyörűbb dalát adta elő Fúvom az Énekem címmel, furulyaszóra.

 

Setlist:

  1. Bogorodice (intro)
  2. Stho Kaszmete
  3. Nap és Hold
  4. Mashala
  5. Forebear’s Dance
  6. Dance of Satyrs (Daemonia Nymphe cover)
  7. Lydia
  8. Awakening
  9. Tavaszi Szél (with Ka Gaia An)
  10. Ancestry
  11. Forgotten path
  12. Keselyű
  13. Rege
  14. Fúvom az Énekem

————————————————–

ENGLISH VERSION:

Saturday, March 3, was a special evening for most Hungarian metalheads, because at that night Budapest hosted an International Folk & Metal night, with two Hungarian and two Romanian bands. The venue of the event was Crazy Mama Music Pub, which is a small club in a more deserted part of the city, but nevertheless, a very nice looking one. Once you have managed to find it and get inside, the whole atmosphere of the neighbourhood changes immediately. The doors were opened already at 7 pm, but the first band started playing only an hour and a half later, which was good because I was running late.

The opening act of the evening was Isatha, a young band from Budapest. This is their second time this year to open for Niburta, at which they totally impressed the audience. Isatha plays folk metal, and use a variety of instruments, ranging from drums and guitars to flutes and violin. As their musical influences they name various bands, such as Finntroll, Korpiklaani, Ensiferum, and Eluveitie, whose most famous song Inis Mona occupies a special place in Isatha performances. Although for many fans the female vocals, done by Dauda Judit, were the highlight of Isatha’s performance, it is important to emphasize how good the new violinist was, as well as the amazing talent on flutes that Gerényi Dóra showed last night. I believe that Isatha has great potential, and will, hopefully, some day soon manage to show it even outside the borders of Hungary.

Apart from the “natives”, this folk metal night hosted two bands from Romania, as well. Since there has been some tension between the two nationalities in history, some people had concern about the outcome of the event. What I find to be a great thing about metalheads is that they are, mostly, genuinely interested in the music itself, and do not care for such trivialities as nationalism enough to start making problems about it. The same happened yesterday, since some showed up in those famous Greater Hungary T-shirts, which would, at many other events, have been found highly provocative or distasteful. Not surprisingly, though, the concert went through very peacefully, if that’s the right word for all that enthusiastic jumping and headbanging that was going on.

The two Romanian bands followed, led by Interitus Dei (who should not be confused with the German band of the same name, but of different genre). This was the only band not to feature a female musician, and also the band with the least folk elements. The band rather plays gothic doom kind of metal, and incorporate into their style two vocalists, providing both clean vocals and growls. Obviously, all the musicians, both inside the band and with other bands, got along very well, and enjoyed being on the stage.

Although the audience was not as big as I had initially expected, I was nicely surprised to see how good the communication between them and the bands was. The Interitus Dei frontman, Bogdan Boeru, proved to be, apart from being a great musician, a very charismatic person. After introducing every song as: “This one is simply called…” he realized his repetitiveness, nonchalantly made a joke about it, and simply continued with the show.

The bands collaborated between themselves, as well. Florin Costachita, the vocalist for Ka Gaia An, joined Interitus Dei on the stage, giving us a small preview of what was about to come.

Almost at midnight, the sounds of an intro started filling the venue, and the club welcomed Ka Gaia An with a loud applause. As the band themselves say, “Ka Gaia An is a state of mind, a return to traditions, habits, the emotions, spiritual life, to love the holy land of the ancestors of the Romanian people, the Dacians”. Because their music takes us deeper into the Romanian culture and language, we can say that they play a sort of neofolk metal, with great pagan influences.

At a few points during the show, apparently there were some technical problems, and some of the instruments were not audible enough, but just sort of blended together. This happened again later with Niburta, who had so many instruments on the stage that it was almost expected to have something not work properly.

Niburta are a relatively new band, formed only in 2009, in Budapest. However, considering what they do with their music, one would think they have existed ages ago. They fuse all kinds of folk elements, greatly influenced by folklore of Hungarian, Moldavian, and Mongolian peoples. The vast number of instruments they use include mouth harp, bagpipes, hurdy-gurdy, flute, tilinkó, and so on. I particularly liked the throat singing, which, although quite unusual in metal, provided another one of those special aspects of Niburta’s style.

The fans were quite eager to hear some of their most known pieces, such as Awakening, and Forebear’s Dance, which sent everyone into frenzy. This continued well through the show into the song Tavaszi Szél, to which the band members of Ka Gaia An joined the band on stage, and helped Hormai Balázs with the vocals. The real gem was the ending of the concert, when almost all the members of Niburta left their instruments, and stood behind the singer, Lili, while she performed the most beautiful song of that evening, Fúvom az Énekem, with the sounds of flute in the background.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár