Koncertbeszámolók

Ill Nino, Insane, Cadaveres – Koncertbeszámoló

2007. június 21. Budapest, Kultiplex

BPRNR szervezésében

Június 21-én nálunk járt az amerikai Ill Nino, bepótolandó a tavaly, a dobos sérülése miatt elmaradt koncertet. Az est a Kultiplex művelődési házában volt, ami csordultig telt a kiéhezett rajongókkal, mindez a meleg, majd a vihar ellenére. A bejáratnál, ugyan papír fogadta a rajongótábort, mi szerint az együttes késni fog, és ezért a kezdés időpontja, 19:30 helyett várhatóan 21:00 lesz, ez mégsem aggasztott senkit (ekkor még), mert kitűnően feledtette az ajtóban ingyen osztogatott vodka és energiaital. Az emberek ekkor már egyre csak gyűltek, de végül mégis be kellett férkőzzön mindenki az ekkor kitört hatalmas vihar miatt. A rossz idő miatt talán még később érkezett az Ill Nino, ami némi türelmetlenséget váltott ki a közönség soraiban, mert a szervezők információ nélkül hagyták őket. Az emberek türelme egyre csak fogyott, miközben hol zuhogott az eső, hol elállt, de hirtelen dobok törték meg a csendet, és a békés iszogatók többsége hirtelen eltűnt.

Ez volt az a pillanat, színpadon az első előzenekar, a Cadaveres. A teremben fülledt meleg, csöpögő légkondik, és jófajta metál várta az oda tévedőt. Meg kell mondani, a Cadaveres remekül alapozta a hangulatot, bár a hangosítással volt némi probléma, az ének halk volt, de a Soul of a New Breed, számai így is pörgették az embereket és nem volt hiány zúzásban. A koncert végén még néhány cdt is kiosztottak, plusz a standard dobverőt és társait.

A Cadaverest az Insane váltotta a színpadon, akik itt debütálták új énekesüket, Molnár Bálintot. Beismerem, én nem hallottam még játszani az Insane-t, eddig, szóval nem tudom kinek milyen érzése van az énekesváltással kapcsolatban, de az együttes kitett magáért, ahogy az új énekes és a közönség is. Új hang, de jó hang, ennyit kell elmondani róla, és még azt, hogy jól csinálja, amit csinál. Voltak számok, régi Insane albumokról, újabbakról is és vadiúj szám is, de egyben hasonlítottak, vadak voltak és mindenki rázta rájuk a fejét, aki nem volt túl fáradt hozzá, vagy nem az Ill Ninora tartogatta az energiáját. Az Insane mögött már egyébként ott sorakoztak a főszám dobjai és tamtamjai, így hát mindenki mert végre hinni a szemének, itt bizony Ill Nino lesz.

Rövid, de mégis hosszúnak tűnő technikai szünet után, sötétség borult a nézőtérre és az árnyak leplében felsorakozott az Ill Nino. Egy hatalmas üvöltés törte meg a csendet, amikor is az énekes tökéletes magyar kiejtéssel köszöntötte a közönséget: “Sziasztok Budapest!”, és már a húrok közé is csaptak. Az első szám az If You Still Hate Me volt, ami kellőképpen elindította a termet. Nem volt mozdulatlan pontja a közönségnek, ahogy az idővel egyre mélyebben merült mindenki a hangzásba, a látványba, és az együttes közvetlenségébe. Centikre az emberektől őrült zúzás a színpadon és a tömegben. Kamerák, telefonok a levegőben, és fantasztikus zene. A zenekar teljesen azt nyújtotta élőben, amit az albumokat is adnak, nem okoztak csalódást, noha Christian Machado minden szám után elmondta, hogy részeg, ez nem akadályozta meg a zenélésben. A setlist mind a 3 albumról volt összeválogatva, sőt a közönség különleges “engedélyével” még az elkövetkező Enigmáról is kaptunk ízelítőt. A hőség elviselhetetlen volt, a terem, túlzsúfolt, a zúzás pedig észveszejtő, de ez senkit, nem akadályozott meg abban, hogy a koncert minden egyes másodpercét kiélvezze. Sőt standard szöveg ugye mindig, az éppen adott közönség, a világ legjobb közönsége, de láthatólag az Ill Nino-s fiúk is jól érezték magukat, néha a színpad mellett táncoló lányok szépségére csodálkoztak rá, néha pedig elszántan vetették magukat a színpadról a tomboló tömegbe. Minden egyes riff tökéletesen ült, mozgatta az emberek tömegét, és mindenki nyugodtabban andalgott a bandára jellemző latinos elszállások alatt, de mivel nincs tökéletes koncert ez sem lehetett az, ugyanis fő mikrofon az utolsó két számnál elszállt, mikrofoncsere, és nem túl jó hang várt ezután mindenkit. Szerencsére, nem volt túl nagy szükség a mikrofonra, az emberek közös erővel szívesen elordították, a How Can I Live-t az énekessel, hiába nem hallatszott túl jól. Utána egy kis szünet visszakiabálás és utolsó szám következett, majd ádáz háború az Ill Nino ereklyékért, dobverők, pengetők, setlistek, törölközők, találtak gazdára, ennek a nagyon nagy bulinak a végén. Azt hiszem mindenki nevében beszélek, mikor azt mondom, visszavárjuk az Ill Nino-t legközelebb is.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek